2018. szept. 17.

0_1 KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ÉS ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG

Mi a kulturális örökség?

Ki határozza meg, hogy mi számít kulturális örökségnek?


Mi számít építészeti és szellemi örökségnek?


Ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ az első feladatlapunk segítségével, amelyet az alábbi képre kattintva lehet letölteni:



Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

2018. szept. 14.

örökSÉG projekt bemutatása



2018 az Európai Kulturális Örökség Éve. Ebből az alkalomból indítottuk
az örökSÉG projektet, ami a fiatal, középiskolás korosztály
érdeklődését kívánja felhívni az épített örökség iránt.

Innen letöltheted az örökSÉG projektünk leírását:


A honlapunkon is megtalálod a projektbemutatót, és november végéig hetente felkerül a blogra és a honlapra egy-egy tematikus ismeretterjesztő anyag.

A projekt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

2018. jún. 15.

Biztonság. Város. Közösség - Fókuszban az építészeti bűnmegelőzés - Nyitókonferencia


Időpont: 2018. június 7. (csütörtök) 9.00 órától 14.00 óráig
Helyszín: Budapest, Benczúr Palota 1068 Budapest, Benczúr utca 27.


A városi terek kialakításának nagy szerepe van a bűnesetek terjedésében vagy csökkentésében. A sötét aluljárók és parkok, takarásban lévő buszmegállók, rosszul megvilágított parkolók nem csak félelmet vagy szorongást váltanak ki a térhasználókban, hanem valóban elősegítik a bűncselekmények elkövetését. Az építészeti bűnmegelőzés az épített környezet tudatos tervezésére hívja fel a figyelmet, amely csökkenti a bűnalkalmakat, javítja az életminőséget, a közösség hangulatát és növeli a szubjektív biztonságérzetet.

A Biztonság. Város. Közösség című projekt célja az építészeti és környezetformálási eszközök bűnmegelőzési lehetőségeinek feltérképezése és népszerűsítése Magyarországon. A projekt a kultúrAktív Egyesület, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács és a Lechner Tudásközpont egyéves szakmai együttműködésében valósul meg, és a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia településbiztonságra fókuszáló prioritásához kapcsolódik. A projekt során megvalósuló felsőoktatási és szakmai képzések, önkormányzati és iskolai mintaprojektek, valamint szakmai konferenciasorozat keretében ismerhetik meg a témához kapcsolódó szakemberek az építészeti bűnmegelőzés elméleti alapjait, gyakorlati eszközeit és a nemzetközi jó gyakorlatokat.

A programsorozatot indító Nyitókonferencia különböző területek, többek köött a környezetpszichológia, az építészet és városfejlesztés, valamint a szociológia és a kriminológia szempontjából ismertette az építészeti bűnmegelőzéshez kapcsolódó tudományos eredményeket, kérdéseket és jó gyakorlatokat.

 

A konferenciát Dr. Hatala József, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (NBT) elnöke nyitotta meg. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról (2013-2023) szóló 1744/2013. (X. 17.) Kormány határozat 8.1.2. pontja feladatként határozza meg az NBT és Titkársága részére az építészeti bűnmegelőzés magyarországi alkalmazhatóságának vizsgálatát, a módszer népszerűsítését, a témához kapcsolódó szakemberek bevonását, érzékenyítését, valamint a jogszabályi környezet felülvizsgálatát. Dr. Hatala József köszöntőbeszédében kiemelte meggyőződését, miszerint a Stratégia elsődleges célja az önkormányzatok, iskolák, állampolgárok érzékenyítése a téma iránt, és ennek megvalósítása érdekében indították el Biztonság. Város. Közösség c. projektet.

Ezt követően együttműködési megállapodások aláírására került sor az NBT és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, valamint az NBT és az Óbudai Egyetem között. Előbbi vonatkozásában az együttműködés célja az önkormányzatok minél hatékonyabb elérése, bűnmegelőzési stratégiáik kidolgozásának támogatása. Az Óbudai Egyetemmel megkötött együttműködés egy az egyetemen folyó projektre vonatkozik. Az Intelligens Integrált Vasútfejlesztési Rendszer kidolgozása során ugyanis létrehozásra kerül egy mintatelepülés is, amely nemcsak a smartcity követelményeknek kíván megfelelni, hanem figyelemmel kíván lenni az építészeti bűnmegelőzés alapelveire is.

 

A konferencia első felében a Biztonság. Város. Közösség c. projekt került bemutatásra. A projekt hátterét Dr. Molnár István Jenő, a Belügyminisztérium Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Titkárság főosztályvezető-helyettese ismertette. Az NBT évek óta kiemelten foglalkozik a bűnmegelőzés építészeti aspektusaival, különös tekintettel a jogszabályi környezet vizsgálatára. Az új, 2013-ban elfogadott Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia célkitűzései azonban csak más szakmai szervezetekkel együttműködésben tudnak hatékonyan megvalósulni. Ennek első eredménye volt Kara László, Bűnmegelőzés építészeti eszközökkel c. könyvének publikálása a Lechner Tudásközponttal együttműködésben, és ehhez a folyamathoz kapcsolódik a Biztonság. Város. Közösség c. projekt, amely során az NBT a Lechner Tudásközponttal és a kultúrAktív Egyesülettel dolgozik együtt. A cél az építészeti bűnmegelőzés népszerűsítése, és olyan szakmai anyagok kidolgozása, amelyek hosszú távon biztosítják az eredmények továbbélését.
Kara László Pro Arhitectura díjas építész a Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft. képviseletében ismertette a projekt szakmai hátterét, az építészeti bűnmegelőzés alapjait. Ma már nyilvánvaló, hogy tudatos környezetalakítással jelentősen csökkenthető a bűnesetek száma, és egyre többet tudunk arról, hogy milyen beavatkozásokkal hozhatunk létre biztonságos tereket. Kara László kiemelte, hogy a középkori szemlélet, mely szerint a biztonságot a magas, tömör falak nyújtják, meghaladott – a cél a biztonság és szabadság érzése egyszerre. A biztonságos építészet négy alapelve közül ezért az első és legfontosabb a természetes felügyelet (közösségi kontroll) biztosítása, ami az emberi jelenlét és a társas interakciók intenzitására utal. Minél több járókelő, ablak, átlátás jellemzi a tereket, annál kevesebb lehetőség nyílik bűnesetek elkövetésére. A második alapelv a jogosultság természetes szabályozása például sövénnyel, vagy kerítéssel, amelyek távol tartják az illetéktelen személyeket. Ehhez kapcsolódik a harmadik alapelv, a birtokviszonyok jelzése, amely a különböző jogosultságokat egyértelművé teszi. A negyedik alapelv a fenntartás és karbantartás, amelyekre már a tervezési fázisban szükséges gondolni: az elhanyagolt, gazdátlan terek ugyanis csökkentik a szubjektív biztonságérzetet, ugyanakkor növelik a bűnesetek valószínűségét. Az építészeti bűnmegelőzés eszköztára (CPTED=Crime Prevention Through Environmental Design), amely kiterjed a megvilágítástól, a növényzeten keresztül egészen az esztétikai kialakításig, gyakorlati segítséget nyújthat a biztonságos épületek, terek, városok létrehozásához.
Végül Szilágyi-Nagy Anna, a kultúrAktív Egyesület alelnöke és a Biztonság. Város. Közösség projekt koordinátora mutatta be a projekt tervezett elemeit és tevékenységeit. Kiemelte, hogy a projekt célja a téma népszerűsítése és a szakemberek képzése mellett olyan gyakorlati mintapéldák megvalósítása, amelyek hozzájárulhatnak egy hatékony, a helyi igényekhez szabott magyarországi modell kialakításához. Ezért a tervezett felsőoktatási képzések, külföldi tanulmányutak, és online szakmai anyagok mellett egy-egy települési és iskolai mintaprojekt is megvalósul a következő egy évben. A kultúrAktív Egyesület a projekt sikeréhez a szemléletformálás kreatív eszközeivel, az ifjúság célzott bevonásával, valamint az interdiszciplináris megközelítéssel, és így a szakmák közötti együttműködés és párbeszéd támogatásával tud hozzájárulni.

 

 

A konferencia második részében öt előadás tárgyalta az építészeti bűnmegelőzést különböző nézőpontokból. Elsőként Dr. habil Benkő Melinda PhD, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense tárgyalta a témát építészeti, városépítészeti megközelítésből. Hogyan érhető el a biztonság és a biztonságérzet környezeti eszközökkel? Két alkalmazott modellt mutatott be, a védett, kizáró, vagyis a zárt, és a védhető, befogadó, vagyis a nyitott térhasználatot és városformát. Előbbi főleg angol mintára, privatizált közterek és körbekerített lakóparkok formájában terjed, a biztonság hamis illúzióját keltve. Utóbbi az európai városépítészet hagyományait követi, akár a közterek és városközpontok, akár a kelet-európai lakótelepek formájában. Fontos ezek eszközeit és hatását tudatosítani az építészek körében. A bűnmegelőzés szempontjainak érvényesítése az építészeti tervezésben különböző szinteken jelenhet meg: 1) tudatosan vagy nem tudatosan a tervekben, 2) tervezés folyamatába beépített tematikus konzultációk formájában, 3) a stratégiai célként a fejlesztési tervekben, vagy 4) a tervek hatósági ellenőrzése részeként. Dr. habil Benkő Melinda PhD ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szabályozás nagyon érzékeny az építészek számára, ezért a szabályozás szigorítása helyett az érzékenyítést kell előtérbe helyezni: mi az, amit be lehet építeni az építészeti gondolkodásba és gyakorlatba? 

Prof. Dr. Barabás Andrea Tünde Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Kriminológiai Tanszék intézetvezető egyetemi tanára előadásában a kriminológiai szempontokra helyezte a hangsúlyt. A bűnesetek 80 %-a nagyvárosokban történik, hazánkban a rendszerváltás után ez a tendencia pedig csak fokozódott, a megnőtt a munkanélküliség, és a bűnesetek száma többnyire a lakótelepekre koncentrálódott. A 90-es éveket bűnözési boom jellemezte (az évi bűnesetek száma a korábbi 70-80.000-ről évi 600.000-re nőtt), így jelentősen megnövekedett a lakosság félelemérzete. Most hiába csökken évek óta a bűnesetek száma, az emberek biztonságérzete nem javul. A kriminológiai vizsgálatok rámutatnak arra, hogy a szubjektív biztonságérzet és az objektív biztonsághelyzet nem feltétlenül esik egybe. Ezért a helyzet megértéséhez és a hatékony magoldások kidolgozásához szükség van széleskörű áldozatvizsgálatokra, a potenciális áldozatok tájékoztatására és felkészítésére, ugyanakkor a biztonsági és megelőzési standardok alkalmazására a várostervezésben és az építkezések során. Ennek „új” eszközrendszere az épített környezeti prevenció (CPTED), amelynek egyszerre kell megelőzni a bűneseteket és csökkenteni a félelemérzetet.
Dr. habil Dúll Andrea az ELTE PPK Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára a környezetpszichológiai megközelítést képviselte, amely az ember-környezet tranzakció tükrében vizsgálja a hétköznapi mechanizmusokat, és így a pszichológiai folyamatok komplex megértésére törekszik. Míg az általános pszichológia a társas környezet hatásmechanizmusait vizsgálja, a környezetpszichológiai a fizikai környezet hatását is figyelembe veszi. A biztonságérzet megértése szempontjából is fontos a komplex megközelítés: a humán oldal mellett (például a szülő-gyerek kapcsolat minőségének hatása az általános biztonságérzet kialakulására), a környezeti oldal (a fizikai környezet hatása) is elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, és komplex, adaptív megoldásokat dolgozzunk ki mind a bűnmegelőzés, mind a szubjektív biztonságérzet javítása érdekében. Általános példa, hogy a lerobbant, elhanyagolt környezet csökkenti a biztonságérzetet. A magas kerítés ugyanakkor hiába javít a szubjektív biztonságérzetünkön – a bűnelkövetőket is felbátorítja, hiszen ők is biztonságban érezhetik magukat a zavaró tekintetektől. A fizikai terek biztonságos kialakítása során tehát fontos szempont mind az észlelés (tér fizikai jellemzői), mind a tájékozódás (átláthatóság), mind pedig az emberek közötti kapcsolat lehetősége, vagyis a szabadtéri tartózkodást és intenzív társas érintkezést facilitáló térkialakítás.

 


Gyakorlatorientált kezdeményezést ismertetett Kovács Gábor, a Nógrád Megyei Építész Kamara elnökhelyettese. „A biztonság kedvéért…” c. pályázat a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság, a Nógrád Megyei Kormányhivatal Építésügyi Osztálya, valamint a Nógrád Megyei Építész Kamara együttműködésében valósult meg azzal a céllal, hogy felhívja a gyakorló építészek figyelmét a biztonsági és bűnmegelőzési szempontokra. A megye több városában került sor szakmai beszélgetésekre, amelyeken részt vettek a kormányhivatalok és építési hatóságok dolgozói, az építész kamara tagjai és a városi főépítészek. A szakmai rendezvények célja az építészek szemléletformálása volt, az építészeti bűnmegelőzés pedig tág értelmezést kapott az építészeti gyakorlatban, amely a funkcionalitást helyezte a középpontba. Kovács Gábor példájával élve, „ha az ajtók állandóan összeakadnak, előbb-utóbb megölöm a feleségem”.  A jó épületek tervezése tehát a biztonság megteremtésének alapja.
Végezetül ifj. Erdősi Sándor szociológus, a RÉV8 Zrt. kutatási programvezetője beszélt a biztonság alapú városrehabilitáció kihívásairól a józsefvárosi Magdolna és Orczy negyed példáján keresztül. A bemutatott kutatási adatok kiterjedtek a regisztrált bűncselekmények számának alakulására, a reprezentatív viktimizációs vizsgálat tanulságaira, valamint az építészeti bűnmegelőzési megoldások elemzésére a Magdolna és Orczy negyedekben. A város-, és köztér-rehabilitáció pozitív példáiként ismert helyszínek (például a Kálvária tér vagy a Teleki tér) alapos, kritikus vizsgálata fontos tanulságokkal szolgálhat az építészeti bűnmegelőzés gyakorlata számára. A bemutatott példákból kiderült, hogy nincsenek egyszerű megoldások, a problémákat több szempontból kell feltárni, és a megoldásokat nyomon kell követni. A játszótér új nyilvános wc-je a térhasználók közötti feszültség forrásává vált, a közösségi tervezéssel és bevonással átalakított Teleki tér nem szüntette meg, csak néhány sarokkal áthelyezte a bűnözést. A bűnmegelőzési programok általános veszélye pedig a dzsentrifikációs folyamatok beindítása, amely során bizonyos csoportok kiszorulnak a korábbi lakóhelyükről.

 

 A konferencia harmadik blokkja az NBT által készített, hamarosan tv-ben lejátszásra kerülő dokumentumfilm jellegű sorozat egyik epizódjából készített, rövidített verziójának levetítésével kezdődött, amely az építészeti bűnmegelőzés témáját dolgozta fel. A bejátszásban megszólalók által elmondottak vitaindítóként szolgáltak a konferenciát záró tematikus kerekasztal-beszélgetésekhez. A három témakör a Bizonság. Város. Közösség projekt kulcselemeihez igazodott. Az építészeti bűnmegelőzés felsőoktatási képzésekbe való integrációjáról folyó beszélgetés során különböző egyetemek oktatói számoltak be a náluk zajló gyakorlatról, és az esetleges együttműködés lehetőségeiről és formáiról. A szakmai képzések iránt érdeklődő közönség pedig megoszthatta a felmerülő igényeket, szükségletek és ötleteket. A települési és az iskolai mintaprojektekről szóló beszélgetéseken részt vevő önkormányzati dolgozók, főépítészek, rendőrök vitatták meg közösen a települések és oktatási intézmények számára releváns szempontokat, problémákat, valamint a szakmák közötti együttműködés lehetséges formáit és módszereit, amelyek alapul szolgálhatnak a mintaprojektek megtervezéséhez.

 

  

A konferencián több, mint 70 szakember vett részt, számos minisztérium, hatóság, önkormányzat, felsőoktatási intézmény, szakmai és civil szervezet részéről. A konferencia célja a projekt bemutatásán és népszerűsítésén túl a téma átfogó ismertetése, hosszú távú szakmai diskurzus ösztönzése és közös platform teremtése volt a témával foglalkozó, vagy a téma iránt érdeklődő szakemberek és intézmények számára. A színvonalas előadások az építészeti bűnmegelőzés komplex, multidiszciplináris megköze-lítését segítették, a tematikus kerekasztal beszélgetések pedig lehetőséget teremtettek egyfelől a résztvevők szerteágazó tudásának és igényeinek a projektbe való integrálására, másfelől a szakmai együttműködések megalapozására.

Az eseményen készült fotókat itt lehet megtekintinteni. 
Az összefoglalót írta: Tóth Eszter
Fotók: Bán András

A Biztonság. Város. Közösség a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács, a kultúrAktív Egyesület, és a Lechner Tudásközpont közös projektje. 


2018. jún. 3.

Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban konferencia beszámoló

Időpont: 2018. április 6.
Helyszín: ELTE Tanító- és Óvóképző Kar | 1126 Budapest | Kiss János altábornagy u. 40.

A térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztésének, valamint az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadásának az oktatás és nevelés részét kell képeznie már a legkisebb kortól, hogy a felnövekvő generációban kialakuljon a minőségi környezet iránti igény, illetve az esztétikai és társadalmi kérdések iránti érzékenység.

A kultúrAktív Egyesület Építészet és Pedagógia konferenciasorozatának utolsó rendezvénye ezért kiemelten a kisgyermekkori nevelés gyakorlatát, elméletét és lehetőségeit helyezi a középpontba. Az Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban c. konferencia az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar 3612 Vizuális Képességek Kutatóműhelyével és a Bálványos Huba Vizuális Nevelési Kutatóműhely együttműködésben valósult meg.



Az épített környezeti nevelés célja a fizikai környezettel kapcsolatos tudás átadása, az épített terekben megnyilvánuló kulturális és társadalmi értékek iránti figyelemfelkeltés, illetve a környezet alakításában való társadalmi részvétel elősegítése. Az épített környezeti nevelés gyakorlata arra irányul, hogy tudatosítsa a személyes igényeket, térhasználati szokásokat, az építészeti minőség szempontjait, és az épített környezetet meghatározó bonyolult összefüggéseket és viszonyrendszereket (Guba, Pataky, Tóth, 2017). E speciális pedagógiai terület célja tehát az érzékenyítés, a kritikus szemlélet és a véleményalkotás ösztönzése, amely a megfelelő módszerekkel már kisgyermekkorban is fejleszthető.
A konferencia előadásai és szakmai műhelyei az épített környezeti nevelés módszertanának, alapvető ismeretanyagának és a benne rejlő pedagógiai lehetőségeknek a kora- és kisgyermekkori nevelésben való alkalmazására irányultak. Az előadások a témakört elsősorban a komplex művészeti nevelés, valamint az alsófokú pedagógusképzés és a rajz- és vizuális kultúra szakos tanárképzés kontextusában vizsgálták.


A konferencia programja

A konferencia nyitó szekciójában dr. habil. Márkus Éva, az ELTE TÓK megbízott dékánja, Bálint Imre, a Magyar Építész Kamara megbízottja, Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke és Pataky Gabriella, az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszékének adjunktusa mondtak köszöntő beszédet. Dr. habil. Márkus Éva köszöntőjében hangsúlyozta az épített környezeti nevelés jelentőségét a kisgyermekkori nevelésben, és kiemelte, hogy a vizuális nevelés és a felnőttkori nyitott gondolkodás alapjainak megteremtése alapvető feladata az óvodai nevelésnek. Az ELTE TÓK az ország legnépszerűbb kisgyermekkori nevelő, alsó fokú pedagógusképző intézménye, amelyben fontos szerepet kap a korszerű vizuális nevelés, a nemzetközi irányzatok és az aktuális kutatási eredményekre épülő pedagógia. Így a külföldi minták alapján 2011 óta már egyre intenzívebb épített környezeti nevelés folyik a karon, a kultúrAktív Egyesülettel együttműködve pedig  2013 óta az épített környezeti nevelés önálló részterületként is jelen van a óvópedagógus képzésben. Ezt követően Bálint Imre a Magyar Építész Kamara elkötelezett támogatását fejezte ki az épített környezeti nevelésre irányuló kezdeményezések iránt.
A továbbiakban a konferencia előadásai két markánsan különböző szekcióban tárgyalták az épített környezeti nevelés aktuális helyzetét és fejlesztési lehetőségeit a pedagógusképzésben. Az első részben rangos hazai és nemzetközi szakemberek előadásaiból nyertek tájékoztatást a résztvevők, amelyek tapasztalatait a második részben interaktív műhelymunkában és műtermi alkotásban ültethették át a gyakorlatba. 

Miért fontos az épített környezeti nevelés – már kisgyermekkorban?

Az elméleti előadások első blokkja arra kereste a választ, hogy miért fontos az épített környezeti nevelés. Dr. habil. Dúll Andrea, az ELTE PPK Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszék tanszékvezetője a környezetpszichológia felől közelítette meg a kérdést. Kiemelte, hogy a környezet és az ember mindig egymásra értelmezett, vagyis az embert csakúgy meghatározza az (fizikai, társas, stb.) környezete, mint ahogy a környezetet is az ember alakítja. Ez a folyamatos meghatározottság azonban nem tudatos. A gyermekek fejlődése során a környezeti ingerek hamar kikerülnek a tudatos tartományból, ami természetes és szükséges folyamat, hiszen fontos az ingerek tömegét kordában tartani, szelektálni, hogy a koncentrációnk valóban a létfontosságú dolgokra irányuljon. Azonban ezáltal a hosszútávú hatást kifejtő környezeti ingerek rejtve maradnak – nem tudjuk, hogy milyen terek miért vannak pozitív vagy negatív hatással a közérzetünkre, társas kapcsolatainkra, teljesítményünkre. Az épített környezeti nevelés ezen a ponton lép közbe, és kíván hatást elérni, úgy, hogy a figyelmet a környezet tudatos megfigyelésére és értelmezésére, az ember-környezet kölcsönhatás tudatos alakítására irányítja.  


Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnök a személyiségfejlődés szempontját előtérbe helyezve, pedagógiai megközelítésből világított rá az épített környezeti nevelés szerepére. Kisgyermekkorban a kognitív fejlődés a szűkebb értelemben vett környezet felfedezése során történik, sőt a környezetnek a különböző képességeken túl az identitás fejlődésében is meghatározó szerepe van - a környezet felfedezése összekapcsolódik az én felfedezésével. A környezetnek, a környezettel való interakciónak tehát kulcsszerepe van a személyiségfejlődésben, azonban a fizikai környezet megismerése az elvárosiasodás és a motorizáció következtében jelentősen megváltozott. Ezért fontos tudatos nevelési tevékenységekkel segíteni ezt a folyamatot, és fejleszteni a környezeti kompetenciákat. A pedagógia feladata, hogy olyan módszereket fejlesszen és alkalmazzon, amelyek az épített környezet összetett értelmezését komplex nevelési formákkal teszik lehetővé. 

Hogyan lehet beépíteni az épített környezeti nevelést a pedagógusképzésbe?
Az elméleti előadások második blokkja az épített környezeti nevelésnek a pedagógusképzésben betöltött helyét és szerepét járta körül. Dr. Helené Illeris, az Agderi Egyetem, Művészeti Kar Vizuális és Előadói Művészetek Tanszékének egyetemi tanára a közösségi művészet lehetőségein keresztül vizsgálta a témát. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusoknak és a kutatóknak olyan tanulási folyamatokat kell kialakítaniuk, amelyek az identitásépítést, a közösséget és a fenntarthatóságot hangsúlyozzák. A konferencián bemutatott, helyi művészekkel és kutatókkal indított művészeti-kutatási projekt erre a pedagógusi szemléletmódra nyújtott elméleti és gyakorlati segédletet. A projekt során a közösségi alkotás lehetőségeit kutatta az oktatásban, és kitért az eredményeknek a pedagógusképzésbe való beemelésének módjára.


Christiane Schmidt-Maiwald, a Ludwigsburgi Pedagógiai Főiskola Művészeti, Zenei és Sport Intézetének helyettes egyetemi tanára a környezet tudatos alakításához, a tárgykészítéshez és konstruáláshoz szükséges fejlesztési szempontokat ismertette. Az előadásban egy empirikus kutatás eredményeire támaszkodott, amely során német és kínai tanítóképzős hallgatók térérzékelési és –ábrázolási képességeit vizsgálta. A térbeli reprezentáció hibáit megfigyelve szisztematikus didaktikus beavatkozásokat dolgozott ki, amelyek a perspektivikus térbeli ábrázolás fenntartható tanítását segítik – akár az iskolában, akár a pedagógusképzésben.  

Mi a szerepe a pedagógiai tereknek a nevelésben?
A harmadik elméleti blokk előadásai a pedagógiai terek szerepét járták körül. Dr. Pataky Gabriella, az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék adjunktusa az oktatás tereiről beszélt, melyek a rejtett tanterv részei: meghatározzák a pedagógiai kultúrát, befolyásolják az azokban fejlődők személyiségének alakulását. Ezeket pedig érdemes kritikával szemlélni! Ehhez érdekes tanulságokkal szolgált egy nemzetközi művészeti kutatási projekt, egy metafora kutatás és egy 714 óvodás és kisiskolás korú gyerek részvételével zajló ikonográfiai vizsgálat eredménye.
Zajacz Judit, a kultúrAktív Egyesület titkára építész szempontból vizsgálta a pedagógiai terek minőségi kritériumait. Mesterdiplomájában egy budapesti óvoda terveit készítette el gyermekek bevonásával. Előadásában bemutatta a gyermekekkel való tervezés folyamatát és módszereit, kiemelve az építész számára szerzett tanulságokat. 
Juhász Csilla, a Deutscher Kindergarten Budapest óvodavezetője a budapesti német óvoda innovatív pedagógiai szemléletét mutatta be, kiemelve az óvodai környezet minőségét és szerepét a nevelői munkában.  Az inspiráló környezet itt nem csak díszlet, hanem pedagógiai eszköz a hétköznapokban, amelyet az óvópedagógusok tudatosan használnak a gyermekek fejlesztése során. 


Hogyan illeszkedik az épített környezet az kisgyermekkori nevelési gyakorlatba?
A negyedik elméleti blokk a kisgyermekkori épített környezeti nevelés gyakorlati aspektusait tárgyalta, hidat képezve az elméleti és gyakorlati szekciók között. Dr. Monika Miller, a Ludwigsburgi Pedagógiai Főiskola, Művészeti, Zenei és Sport Intézetének egyetemi tanára kutatásai a gyermekek építő és tárgyalkotó tevékenységek közben végbemenő fizikai-térbeli képzelőerejének fejlődésére irányulnak. Előadásában egy empirikus kutatás került bemutatásra, amely során alsó tagozatos gyerekek terveztek és maketteztek játszótéri elemeket, majd a megfigyelésekre épülő konkrét oktatási minták kerültek bemutatásra. 
Végül Berta-Szénási Panna, a PTE, „Oktatás és Társadalom" Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza, és Fekete Nóra, a Hello Wood tervezője ismertették a DEMO WOOD építészeti gyakorlatát, és az óvodás korosztállyal alkalmazott Design és Egészség Modellt.

Gyakorlati műhelymunka és kísérő programok
A konferencia második részében a kisgyermekkori nevelésben alkalmazható módszereket ismerhettek meg és próbálhattak ki a gyakorlatban a résztvevők. Szentandrási Dóra építész, a GYIK Műhely oktatója, és a MOME doktorandusza Zegzugos tereink címmel tartott workshopot. A résztvevők különböző szélességű kartoncsíkokból, ragasztó nélkül, illesztéses technikával építették meg egy képzeletbeli város fantasztikus építményeit.


Bodócky István a MOME címzetes egyetemi tanára egy mesére épülő alkotóműhelyt vezetett, amelyben a mesejáték során a résztvevők a konszenzuális térhasználat gondolatát formálták meg egy metaforikus tárgy elkészítése során.

 

A workshopok mellett számos kiállítás mutatta be az épített környezeti nevelés változatos módszertani lehetőségeit – az óvodától (Tamás Adrienn: Esettanulmány / Deutscher Kindergarten Budapest) és az általános iskolától (a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium  1-4. osztályos tanulóinak kiállítása, amely Egyszerűen megvalósítható téri feladatokat mutatott be. Vezetőtanár: Mészáros Zsuzska építőművész), a középiskolán át (a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium  5-12. osztályos tanulóinak kiállítása a TérKommandó szakkör keretében megvalósult iskolai közösségi terek kialakításáról. Vezetőtanár: Mészáros Zsuzska építőművész) egészen a felsőoktatásig (a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építőművészet BA és MA hallgatóinak pop-up kiállítása. Szervezők: Szerencsés Rita, Petrányi Luca); és természetesen a tanárképzésig (Pataky Gabriella: Plasztikai és vizuális kompetenciák fejlesztése műtermi épített környezeti nevelés gyakorlatokkal. ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék).
Ezek mellett kiállításra kerültek a Fővárosi Komplex Rajzverseny 2018 téri feladatai (Garamvölgyi Béla festőművész, vizuális kultúra vezetőtanár, Mészáros Zsuzsanna építőművész, vizuális kultúra vezetőtanár, Póczos Valéria textiltervező designer, vizuális kultúra vezetőtanár, Zele János szobrászművész, vizuális kultúra vezetőtanár). Az előadásokat a MOME Elméleti Intézet Design- és vizuálisművészet-tanár mesterképzési szak hallgatóinak flashmobja (Vezető oktató: Dr. Pataky Gabriella).



Eredmények és kitekintés
A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 150 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős szakmai, felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve.
A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva.

Tóth Eszter
az írás megjelent az Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban c. konferenciakötetben


Irodalom:
Guba Anna, Pataky Gabriella és Tóth Eszter (2017): Épített környezeti nevelés az óvodában. Pécs: kultúrAktív Egyesület és Magyar Építész Kamara

Tóth Eszter és Pataky Gabriella (szerk.) (2018): Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar, Budapest 2018. április 6. Pécs: kultúrAktív Egyesület


A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervezett, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek. 


A konferenciasorozat további rendezvényei:
I.          ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS A FELSŐOKTATÁSBAN
Időpont: 2017. május 11.
Helyszín: Budapest, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar

II.        ÉPÍTÉSZEK AZ ISKOLÁBAN
Időpont: 2017. november 2-3. 
Helyszín: Pécs, PTE Műszaki és Informatikai Kar



Partnerek: ELTETanító- és Óvóképző Kar, 3612 Vizuális Képességek Kutatóműhelye, Magyar ÉpítészKamara




2018. márc. 25.

Könyvbemutató: Biatorbágy gyerekeknek


A Tiéd a város sorozat legújabb kötetét március 21-én mutattuk be a biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központban. A kiadványt Biatorbágy Önkormányzatának jóvoltából minden negyedikes diák és oktatási intézmény ajándékba kapta, így a helyi iskolák a tanórák során is használni tudják a városismereti könyvet - a tervek szerint a jövőben is!



A Biatorbágy gyerekeknek c. könyv - a sorozat többi kötetéhez hasonlóan - elsősorban a 8-10 éves korosztályhoz szól, azzal a céllal, hogy a gyerekek játékos, önálló felfedezésre ösztönző feladatok segítségével ismerjék meg a város történetét, építészeti és természeti értékeit, intézményeit és közösségeit.


     

A könyv lapjain a két vidám és kíváncsi fecske vezeti végig az olvasót Biatorbágyon: Ficek, a füsti fecske, és Pocak, a parti fecske, a Nagy Repülés során ismerkedett meg egymással. Miután kiderült, hogy mindketten Biatorbágyra tartanak, hamar összebarátkoztak.  Felidézték a számukra kedves, ismerős helyeket és az otthonukat – Pocak a régi homokbánya környékét, Ficek pedig a városközpont régi épületeit. Beszélgetés közben rájöttek, hogy sokfelé nem jártak még, ezért elhatározták, hogy együtt fedezik fel a várost és környékét.

A könyv elkészítését a Fedezzük fel Biatorbágyot! (FfB!) program előzte meg. A Biatorbágyi Értéktár szervezésében két napos városfelfedező projektben vehetett részt minden biatorbágyi negyedikes osztály. A különböző témájú projektnapok során a gyerekek például az építészeti szerkezetekkel, a város természeti környezetével, az önkormányzat működésével ismerkedhettek játékos és kreatív módon. Az FfB! az Értéktár Bizottság szervezésében a jövőben is folytatódni fog, a cél, hogy minden évfolyam részt vehessen majd az épített környezeti projektnapokon, és a pedagógusok és az iskolák fel legyenek készítve arra, hogy önállóan is lebonyolítsanak hasonló projektnapokat. 

 

A könyvbemutató a Biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központban került megrendezésre, ahol 15 órától a helyi pedagógusok számára módszertani bemutatót tartottak a szerzők, 17 órától pedig nyilvános könyvbemutatóra került sor. Ennek keretében Varga László alpolgármester osztotta ki a könyveket a negyedikes diákoknak, és az iskolákat képviselő pedagógusnak. 





A könyv szerzői Tótpál Judit, építész, a BiatorbágyiÉrtéktár Bizottság Elnöke, és Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke. Az illusztrációkat Simon-Ihász Veronika készítette.


A kiadvány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.  

2018. jan. 3.

Fiatalok a fiatalok bevonásáért - iskolai közösségi szolgálat Törökbálinton

2016 december 9-e fontos dátum volt a kultúrAktív Egyesület és Törökbálint fiataljai számára. Az újító szándékú Köztérfejlesztési Nap keretében fiatalok és felnőttek oszthatták meg véleményüket, fejlesztési ötleteiket Törökbálint tervezés alatt, előtt álló közterei kapcsán. Az egyesület örömmel vágott bele a fiatalok bevonását célzó módszertan kialakításába, amely a közösségi szolgálat és a közösségi tervezés gyakorlatának kombinációjával jött létre. A módszertant a „Segítő diákok” 2017 - Fogadó intézményi jó gyakorlat pályázatán második díjjal jutalmazták.

Bálint Márton Általános és Középiskola diákjainak munkája



A program és az Iskolai Közösségi Szolgálat keretében megoldandó feladat, cél, probléma, leírása

A városfejlesztésben való részvétel időigényes, hagyományos formátuma (pl. lakossági fórum, közmeghallgatás, stb.) nem enged elég teret a kreativitásnak és a konstruktív párbeszédnek, a fiatalok véleményének megismerése és képviselete kihívás a városvezetők számára. Ezt felismerve Törökbálint Város Önkormányzata egy úgynevezett Köztérfejlesztési Napot hirdetett, amelynek keretében a lakosságot és a fiatalokat újszerű módon kívánta bevonni a városfejlesztési folyamatokba. A nap keretében megrendezett kiállítás témája Törökbálint köztereinek fejlesztése, a már tervezés alatt álló́ terek bemutatása és a tervezés előtt álló́ Kálvária domb alatti köztér jövőjének közös meghatározása volt.

A kultúrAktív Egyesület által megfogalmazott négy alkalmas közösségi szolgálat célja az volt, hogy a szorosabban bevont fiatalok ne csak pontszerűen találkozzanak a részvétellel, hanem a folyamat tervezésébe és kialakításába is be legyenek vonva, lehetőségük legyen megtapasztalni a részvétel kihívásait és annak lényegét. A fiatalok számára megoldandó feladat tehát saját kortársaik és szorosan vett környezetük elérése és igényeinek felmérése, valamint a kiállítás szervezése és lebonyolítása volt. A tervezésbe bevont fiatalokkal együtt lehetőségük volt beavatkozási ötleteket megvitatni, valamint a fiatalok fejlesztési javaslatait eljuttatni a döntéshozók számára. Így a közösségi szolgálatban résztvevő fiatalok saját kortársaik városfejlesztésben való részvételét és véleményalkotását segítették elő, amelyek így a park tervezése és egyéb várostervezési feladatok során meg tudnak jelenni.
Forrás: Törökbálint Város Önkormányzata

A pedagógiai cél és a hozzá kapcsolódó felkészítés módszertani leírása

Az Önkormányzat kérésére a kultúrAktív Egyesület hidat képezett a döntéshozók és a törökbálinti fiatalok között. Az önkormányzat célja minél több diák elérése volt, a felkeresett iskolák számára pedig a diákok fejlődése volt elsődleges szempont. A közösségi szolgálat tervezésében fontos volt, hogy rugalmasan reagáljunk a partnerek igényeire, és hogy a fiatalok számára egy izgalmas és kreatív folyamatot biztosítsunk, amely végül a közösségi tér kialakulását és ezzel a törökbálinti lakosok jólétét szolgálja.

A közösségi szolgálat tervezése során igyekeztünk a fenti célokat a megfelelő élmény pedagógiai eszközökkel és pedagógiai célokkal párosítani. Fontosnak tartottuk, hogy a fiataloknak ne csak egy egyszeri bevonási alkalomban legyen részük, hanem többször és mélyebben találkozzanak a témával. Ezért kétféle programot alakítottunk ki:
  • Egy több alkalmas szolgálatot öt érdeklődő diák számára, akik a részvételi folyamat szervezésébe is be voltak vonva
  • Valamint egy intenzív workshopot, amelyben a fiatalok konkrét beavatkozási ötleteket tervezhettek. 

Pedagógiai céljaink mindkét esetben a következők voltak:
  • részvételi folyamatokkal kapcsolatos tudás bővítése: folyamat tervezése és szervezése, részvétel 
  • kritikus gondolkodás városi terekről: saját lakóhely változásával kapcsolatban saját és mások véleményének megismerése és értékelése 
  • kezdeményezőképesség kialakítása: kortársak mozgósításán keresztül, saját vélemény és beavatkozási ötlet kialakításán és megosztásán keresztül 

Az épített környezeti nevelés módszertanát alkalmazva a szolgálat mindkét esetben - a több lépcsős és az egyszeri közösségi szolgálat esetén is - a tapasztalás, megértés és részvétel hármasára épült. A diákok felkészítésénél is ezt tartottuk szem előtt. A kiállítással kapcsolatos információk átadása után arra koncentráltunk, milyen ötleteik vannak a környezetük elérésére. Kiket ismernek? Milyen eszközökkel lehet őket elérni? A megbeszélés végére mindenki kitalálta, hogy kivel és hogyan veszi fel a kapcsolatot és kérdezi meg a park fejlesztésével kapcsolatos igényeit. Fontos volt, hogy a diákok az általuk ismert eszközökkel és kapcsolatokkal kezdjék az adatgyűjtést és mások bevonását a tervezési feladatba.
Forrás: Törökbálint Város Önkormányzata

A projekt teljes életciklusa alatt megvalósult főbb tevékenységek bemutatása

A közösségi szolgálat a következő tevékenységekből állt:
  1. A következő lépés egy önálló kutatómunka volt, amelyben az öt fiatal felmérte a park alakításával kapcsolatos igényeket. Gondolataikat és tapasztalataikat lejegyzetelték, szóban ismertették. Volt, aki személyes interjút készített a szüleivel vagy a kosárlabda edzőjével, más az egész iskola bevonását célozta meg egy online kérdőív segítségével, amit az iskola rádión keresztül hirdetett meg.
  2. A következő alkalmon átbeszéltük, milyen tapasztalatokat szereztek a diákok az igény felmérések terén. Majd a fiatalok előkészítették a kiállítást. A kiállítótér berendezésén keresztül olyan dolgokat gondoltak át, minthogy kinek szól a kiállítás, milyen tartalmakat mutat be, milyen interakcióra és véleményalakításra ad lehetőséget az adott médium, hogyan érdemes elhelyezni az adott objektumot, hogy elérje a célját. 
  3. Végül elérkezett a kiállítás napja. Az öt fiatal közül volt, aki az általános és középiskolások számára rendezett workshopon, volt aki a lakosságnak szóló kiállításon vett részt. Ezek célja kettős volt: egyrészt megismerni és ösztönözni a megjelenteket a véleményalkotásra, másrészt a saját ötletek megfogalmazása és kifejezése a döntéshozók számára. 

A workshop keretein belül a fiatalok bejárták a helyszínt és különböző aspektusait vizsgálták meg a tervezési területnek (bejáratok, funkciók, térhasználók). A bejárás után az Urbanity játék keretein belül beszéltek az általuk fontosnak tartott törökbálinti terekről és az azokkal kapcsolatos beavatkozási lehetőségekről alkottak véleményt. Ezután montázs technika segítségével fogalmazták meg fejlesztési javaslataikat a jövendőbeli park kapcsán. Az ötleteket ezután az elkészült posztereken keresztül ismertették a Polgármester Úrral és a Főépítész Asszonnyal, akik röviden értékelték az ötleteket.


A diákokkal, küldő iskola pedagógusával közösen szervezett reflexió bemutatása

A résztvevő diákoknak - beleértve a szorosan bevont öt diákot és a közösségi szolgálat eredményeképpen bevont fiatalokat - többször, többféleképpen biztosítottunk reflexiós lehetőséget a program során. A kiállítás napján csoportos reflexiót tartottunk, amely lehetőséget biztosított a közösségi tervezéssel kapcsolatos legfontosabb élmények tudatosítására, megosztására.
[...] olyan szemszögből és más gondolatokkal (találkozzunk), több olyan mindent össze tudunk gyűjteni, hogy mi legyen az átalakításokkal, mint hogyha egy ember eldöntené a képzeletében, hogy valami oda illik-e vagy sem.

[...] Nehéz, hogy csak nekem legyen vagy a köznek is jó legyen.

[...] kimondhatjuk a véleményünket!

A küldő iskola pedagógusaival is beszélgettünk a fiatalok szerepléséről és mi is elmondtuk, hogy külső szemlélőként hogyan láttuk a fiatalokat.
  • A fiatalok nagyon odafigyeltek egymásra.
  • Ügyesen és megfontoltan képviselték véleményüket, könnyen belehelyezkedtek mások szemszögébe és mondtak akár a saját érvükkel ellentétes érvet is. 
  • Nagyon jó, hogy a gyerekek azokról a helyekről beszélgetnek, amit ismernek, használnak, mert így a mindennapi élményeiket tudták behozni a tervezésbe. 
  • A fiatalok nagyon örültek, hogy valaki kíváncsi a véleményükre és, hogy meghallgatják őket. 
  • Nagyon fontos volt, hogy a fiatalok a döntéshozóknak bemutathatták a terveiket, ilyenkor nagyon komolyan vették a feladatukat. 


Az érintettek számára elért hatás bemutatása

Személyes interjúk keretében arra voltunk kíváncsiak, milyen hatással volt a közösségi szolgálat és annak témája (a közösségi tervezés és a véleményalkotás) a fiatalokra, akik a közösségi szolgálat első számú célcsoportja voltak.

Fiatalok számára nagyon jó élmény volt a játék és a kiállítás:
[...] Tetszett nekem, hogy [...]  az egész társaság így élvezte, meg hogy aktív volt benne. Meg úgy, nem tudom, az egész játék, hogy amiről szólt. Maga, hogy a városnak a fejlesztéséről, az is tetszett. Merthogy szeretnék én is érte tenni.

A program fő üzenete a fiatalok számára, hogy:
[...] tegyünk a városunkért. És hogy, hát szerintem, mindenből ki lehet hozni valami újat, és mindenből lehet valami jót csinálni.

A fiatalok olyan ötletekkel gazdagodtak, amelyek a tevékenységre ösztönzik őket:

[...] ez a kempinges dolog, ez most nagyon tetszik. És nem tudom, azért szeretem a sok zöld területet. Szóval, hogy nem biztos, hogy mindent be építenék azért. [...] Szóval így most ötletek vannak bennem, hogy így mit lehetne így még Törökbálintra csinálni.
Forrás: Törökbálint Város Önkormányzata

A fiatalok bevonása a városvezetés számára is pozitív élmény volt. Olyan információkkal gyarapodott az Önkormányzat, ami a közösségi szolgálatot teljesítők aktív részvétele nélkül nem jutott volna tudomásukra. Az önkormányzatban megerősödött egy ifjúsági koncepció kidolgozása, ami a fiatalok döntésekbe való bevonását célozza meg. A fiatalok által kidolgozott 8 db ötletet és az ott elhangzottakat egyfelől a park tervezésénél veszik majd figyelembe, másfelől a felmerült igényeket az egyéb várostervezési programokba is beillesztik.

A fiatalok által elért eredmények:
  • kiállítás az önkormányzati, hivatali szereplők és a lakosság számára 1 db 
  • közvetlenül bevont fiatalok száma 70 fő 
  • online kérdőív a fiatalok javaslatairól 1 db 
  • fejlesztési ötlet megfogalmazása és bemutatása a döntéshozók számára 8 db 
  • cikk Törökbálint honlapján és hírlevél a lakosság számára a nap eredményeiről 1-1 db 
Vesztergom Krisztina, Zimándy Ignác Általános Iskola