2020. febr. 28.

Fényképek az óvodai épített környezeti nevelés történetéből

Az óvodában remek lehetőségünk adódik épített környezeti neveléssel foglalkozni, hiszen a gyerekek elemi igénye az építés. Szabad játék során építenek kockákból, legóból, kuckót párnákból, takarókból, homokból várat vagy alagutat. Tervezett tevékenységet a saját érdeklődésükre építve tudunk bevezetni. A vizuális nevelés része az építés, a külső világ tevékeny megismerésén belül a lakókörnyezet és az óvoda környezetének megismerése.   A legtöbb óvodában témahetek alapján folyik a nevelői munka, egy téma mentén fűzzük föl a heti foglalkozásokat a énekléstől elkezdve a versen és mesén keresztül a mozgásig, tehát nagyon komplex módon körbejárjuk és és sok irányból közelítjük meg az adott témát. Ez lehet például az óvoda épülete és környezete; de lehet az állatok lakóhelyével vagy egy város épületeivel is foglalkozni. 

Most nosztalgiázunk egy picit és elővesszük a “fényképalbumainkat”, amik elmesélik két foglalkozás történetét: 

Demeter - Guba Erzsébet - Építés természetes anyagokkal

Mese témahéten - Manóház építés


 

Óvodapedagógus hallgatóként a budapesti Palánta Alapítványi Óvodát választottam több féléven keresztül gyakorlati óvodaként. Itt valósult meg két épített környezeti nevelés témához kapcsolódó tervezett tevékenységem is. Mese témahéten az óvodásokkal természetes anyagok felhasználásával az óvoda udvarán minden gyermek elkészíthette a saját manó házát, voltak, akik együtt építkeztek. Az építés előtt közösen kijelöltük a területét az épülő manó házaknak, majd megterveztük, hogy kié hova kerüljön. Ezután sokáig játszottak velük a gyerekek az udvari szabadjáték során, fokozatosan bővítve őket, a belsőépítészetre, berendezésre is hangsúlyt fektetve, egészen addig, míg újra a természet részévé váltak az épületek. Külön élményt jelentett és az összehasonlításra adott lehetőséget, hogy az óvodával szomszédos telken épp egy társasházat építettek.

Állatok lakóhelye-Fészeképítés


A témahéten az óvodások megismerkedtek különböző állatokkal és azok lakóhelyeivel. Kiemelten foglalkoztak a madarakkal, így ehhez kapcsolódóan egy összefüggő három napon át zajló alkotó tevékenység során az óvoda udvarán egy óriás méretű fészket építettünk. A folyamat során vályogot készítettünk, fűzfa alapra fűztünk ágakat és szalmával béleltük ki az óriási madárfészkünket. A tevékenység során a természetes építőanyagokkal ismerkedhettek meg a gyerekek.

Guba Anna - Mit csinál egy építész?


1. Meghívtunk egy építészt, aki mesélt a munkájáról, megmutatta, hogy hogyan néznek ki a tervrajzok, látványtervek. A gyerekeknek nagyon érdekesek ezek a rajzok, szívesen nézegetik őket. Kitaláltunk hozzájuk kapcsolódó játékokat (megtanulhatjuk alapszinten értelmezni ezeket a rajzokat, ők is készíthetnek hasonlót, történeteket mesélhetünk hozzájuk kapcsolódóan). Beszélgettünk arról, hogy milyen fajta épületeket tervez, milyen fajta épületeket ismernek a gyerekek és mik találhatók egy városban.

 
2. A következő lépésben a gyerekek váltak építésszé: elkészítették a saját maguk által elképzelt épületet. Papírdobozokból és különféle hulladékokból maketteztek. Vágtak, ragasztottak, a végén pedig színes papírokkal és rajzolással díszítették a munkájukat. 


3. Az elkészült épületeket egy nagy alapra helyeztük, és felépítettünk egy közös várost. A város továbbfejleszthető: felfesthetnek további közlekedési útvonalakat, “ültethetnek” növényzetet, és adhatnak hozzá utcabútorokat.


4. Volt, aki egy különleges csúszdapályát épített, rögtön ki is próbáltuk egy golyóval. Ezt az építményt egy olyan kisfiú készítette, akinek kevés önbizalma volt a kézműves tevékenységekkel kapcsolatban (“Én ezt nem tudom megcsinálni”), de az építő játékban mégis szárnyalt.

2020. febr. 26.

Egy jobb jövőért...


A tavaly májusban megrendezett Építészek és Gyerekek nemzetközi konferencián 17 ország képviselte magát és hozott létre egy fórumot az épített környezeti nevelés témájában. A szervezőjét, Somogyi Krisztina vizuáliskörnyezet-kutatót kérdeztük, hogyan látja az az épített környezeti nevelés helyzetét Magyarországon és nemzetközi szinten.




Miért kell foglalkozni az épített környezeti neveléssel? 

Az épített környezetet az, aki a nem építész, olyannak érzékelheti, hogy azt készen kapja, beleszületik, mások csinálják meg a számára. Ugyanakkor az ember akarva-akaratlanul is alakítja a környezetét, tulajdonképpen egy kölcsönkapcsolatként érdemes gondolni a köztük lévő viszonyra. Ráadásul az épített környezet jelentésteli: ezek közül a legfontosabbak a túléléshez szükségesek, általánosak, míg mások összetett értékeket, szándékokat jeleznek: kifejezik közösségek identitását, összetartozását vagy éppen személyes emlékeket hordoznak. Az épített környezeti nevelés az én olvasatomban elsőként olyan élmények megtapasztalása és tudatosítása a környezetben, ami természetesen adódik. Ahhoz segítséget kell nyújtanunk, hogy egy gyerek megtapasztalja magát a térben, megtalálja a helyét a (fizikai) világban, legyen gondolata, szándéka róla, eszköze arra, hogy kifejezze magát, meglássa értékeit az örökségül kapott helyzetnek és elhiggye, hogy lehetősége, feladata és felelőssége a jövő tereinek alakítása. A legfontosabb feladat számomra annak a gondolatnak a támogatása, hogy mindenkinek van módja és lehetősége alakítóan jelen lenni a saját környezetében. 

Neked mi a személyes motivációd? 

Az épített környezeti neveléssel nem mint tevékenységgel találkoztam először, hanem a hiányával szembesültem, amikor a nagyobbik fiam elment óvodába. Építészettel és vizuális kommunikációval foglalkozó emberként megdöbbentett, hogy amúgy kulturált, kedves és képzett óvónők mennyire sztereotip módon viszonyulnak a vizuális kifejezéshez és a térhez. Ugyanakkor magabiztosan akarják alakítani azt a gyereket, aki hozzájuk kerül, így az én fiamat is. El voltam keseredve. Az első foglalkozásokat így az oviban tartottam, de pár évvel később, már nagycsoportban. Az egyik óvónő megriadt attól, hogy az új elvárás szerint neki a városról kellene valamit tanítani a gyerekeknek. „Vidéki lány vagyok, a várost én nem ismerem, hogyan tartsak nekik róla előadást” - mondta, amikor felkért, hogy inkább én csináljam. Megdöbbentem, mert tudtam róla hogy több, mint 10 éve él már Budapesten és több, mint 20 éve óvónő. Vajon miért akar előadást tartani ovisoknak egyáltalán? Mit jelent az, hogy nem ismeri a várost, hiszen nap, mint nap benne él, ez a közege? Különféle játékot eszeltem ki, amihez sokszor még eszköz sem kellett, csak egy-egy bútor, kéznél lévő tárgy, vagy az üres tér. A legnagyobb sikerű játékok egyikében különböző házak voltunk, ki-ki ami akart lenni: összekapaszkodtunk utcákká, körbeálltunk terekké. A nyughatatlan gyerekek például lakókocsik lettek, hogy szabadon szaladgálhassanak közöttünk. A sok nevetés mellett a legnagyobb hatást azonban az óvónőnél értem el, aki egy idő után megértette, hogy valami olyan természetes dologról van szó, amiről neki is van érvényes és személyes tapasztalása. Környezetpszichológiai kutatásaim óta már azt is tudom, hogy az óvoda, aztán pedig az iskola kitüntetett alakítója és helyszíne a szocializációnak. Manapság sokszor eszembe jut, hogy vajon milyen óvodai környezetbe vinném a fiaimat most, hogy már nem csak nekem van tudásom a környezet kitüntetett fontosságáról, de számos intézményvezetőnek is. Szerencsére így Budapesten vannak már olyan helyek, ahová örömmel járatnám őket. Célom, hogy elősegítsem, hogy a jó építészet minél több gyerek saját élménye legyen: azaz minél több gyerek járjon olyan közintézménybe, amely tereivel és a benne folyó tevékenységekkel is segíti a térhez, környezethez, építészethez való pozitív viszonyát a gyerekeknek.

Mi lehet a Magyar Építőművészek Szövetségének a szerepe, feladata ezen a területen? 

Golda János MÉSZ alelnök szavait idézem: „Nem az építész épít, hanem mindig egy közösség”. A kortárs építészet pozitív recepcióját nehezíti, hogy a közízlés és a vizuális és térbeli intelligencia fejlesztése Magyarországon nem megfelelő. Nem marad ki a közoktatásból teljesen, csak éppen verbális úton, tananyagként és nem megélt élményként, mozgással, kooperációval, kreativitással és kritikai gondolkodással összekapcsolt közösségi tanulásként közelítenek hozzá. A másik oldalt nézve az is igaz, hogy az építésznek sincsen sok esetben kellő érzékenysége a megbízói és használói szándékok megértésére. A magyar építőművészet fejlődését szolgálja, ha a használók közössége értőbb módon közelít az építészethez, a térhez és a térhasználathoz. Ez az attitűd építész vagy tér szakértő részvételével vezetett foglalkozásokon alakulhat ki. A közös munka pedig- mint minden részvételi helyzet - formálja azt is, aki vezeti: az építész is fontos tudásokhoz jut a közös munka során a használatról. A MÉSZ számára a minőségi építészet és annak jó fogadtatása kiemelt szempont, örülök, hogy ebben az épített környezeti nevelés fontosságát felismerték. Krizsán András MÉSZ elnök, ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a Magyar Építőművészek Szövetsége számára fontos a térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztése, valamint az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadása a legkisebb kortól az idősebbekig, hogy a felnövekvő generációban kialakuljon a minőségi környezet iránti igény és az esztétikai és társadalmi kérdések iránti érzékenység.”

Hogyan látja a Nemzetközi Építész Szövetség (UIA) a saját, illetve az építésztársadalom szerepét és feladatát? 

Az UIA Architecture and Children munkacsoportja elkötelezetten hisz abban, hogy a jövő társadalmát alapvető feladatunk edukálni az épített környezettel kapcsolatban. A felvetés tulajdonképpen a gyerekek jogaihoz köthető, ezért számos esetben az UNESCOval közösen ír a csoportunk alá állásfoglalást a témában. A nemzetközi helyzet nagyon különböző, valójában néha egészen megrázó hallani, hogy egyes afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai országban a gyerekek alapvető jogai komolyan sérülnek, így a tanuláshoz, fejlődéshez, játékhoz és önkifejezéshez való jogokon túl a biztonságuk és a túlélésük sem garantált. Láttam képsort, filmet pici játszótérről, amit lelkes építészek hódítottak vissza a drogkartelltől, hogy a közösséggel együtt építsenek játszóteret, ahol a mozgáskoordináció javítható, megélhető a közösség és tervezhető jövő. Láttam gyerekarcokat egy-egy olyan foglalkozás során, amikor először került egy gyerek kezébe olló vagy ceruza, vagy a hajtogatás során a papír teret formált a keze alatt. Az egyik országban a túlnépesedés a gond, a másikban az autós közlekedés miatt ismeretlenné váló város. Látható, hogy a problémák és azok a szervezetek, akik foglalkoznak épített környezeti neveléssel egyfelől nagyon különbözőek - még Európán belül is - de amit klímaszorongásként emlegetünk az elmúlt években, az mindenütt jelen van: mi lesz a föld ökológiájának a jövője? Hogyan tudunk ennyien együtt élni ezen a földön? Azt tapasztalom, hogy az építészek társadalmában is egyre többen teszik fel ezeket a kérdéseket. A mi felnőtt generációnk eddig valahogy nem találta még ki az igazán átütő választ. Én abban bízom, hogy a következő generáció okosabb lesz: nem azért mert nagyobb a tudása, hanem azért mert remélhetőleg máshogy gondolkodnak majd, jobb kérdéseket fogalmaznak meg, ami elvezet majd más logikákhoz és válaszokhoz. Ehhez kreativitásra, kritikai gondolkodásra, együttműködésre, arányosságra, a valóság érzékelésére, analízisre és szintézisre és persze felelősségérzetre lesz szükségük. Az épített környezeti nevelés ezt mind fejleszti. Szóval vissza is jutottam a második kérdéshez: azért foglalkozom épített környezeti neveléssel, mert fontos a jövő.

Somogyi Krisztina
vizuáliskörnyezet-kutató, építészet kritikus
az Építészfórum egyik főszerkesztője
a MÉSZ delegáltja az UIA Architecture and Children munkacsoportjába

2020. febr. 13.

Örökre?

2018-ban az Örökség Évét ünnepeltük. Mondanunk sem kell, hogy az épített környezeti nevelés bőven tartalmaz olyan elemeket, amik ehhez a témához kapcsolódnak. Így készült az örökSÉG névre hallgató projektünk, amelynek célja a fiatalokhoz közelebb hozni (nemcsak) az épített örökséget. Tóth Eszter, az egyesületünk elnöke mesélt arról, mit is jelent az örökség és hogyan készültek a  feladatok.




Miért tartod fontosnak, hogy tudatosítsuk és népszerűsítsük a kulturális örökséget?

A kulturális örökség az életünk része. Meghatározza az identitásunkat, hogy mit gondolunk magunkról és a világról. Még akkor is, ha ezt nem mindig tudatosítjuk magunkban. Ha meghallunk egy magyar népdalt, meglátjuk a Lánchidat, vagy beleolvasunk az Egri csillagokba, akkor ezekkel valószínűleg egyből azonosulni tudunk. A "hozzátartozás" pozitív érzése tör elő, és ez a hozzátartozás nem csak a tárgyi vagy szellemi örökségre vonatkozik, hanem arra a csoportra, azokra az emberekre is, akikkel az örökségünk közös. Ezért fontos, hogy az örökséget értelmezni tudjuk, jelentést társítsunk hozzá, mert ez a jelentés meghatározza, hogyan látjuk, és hogyan alakítjuk a világot.



Szerinted mi tartozik az épített örökség kategóriájába?

Nem zárt kategóriaként értelmezem az épített örökséget, Örökség az, ami egy közösség számára fontos, értékkel bír. Tehát azon is múlik, hogyan határozzuk meg a közösséget, kik számára fontos valami. Illetve az idő dimenziója is jelentős, mert sokszor újraértelmezünk és -értékelünk dolgokat, és valami csak most, a jelenben válik éppen örökséggé. Ha épített örökségre gondolok, akkor ezért nem csak a klasszikus építőművészeti alkotások, műemlékek jutnak eszembe, hanem bármilyen értékkel bíró építmény, a hozzá kapcsolódó szimbolikus tartalom, társas gyakorlattal, emberi tevékenység, amely egyszerre környezetalakító és értékteremtő hatással rendelkezik. Tehát egy várrom ugyanúgy eszembe jut, mint egy romkocsma.



Amikor az örökSÉG projekten dolgoztatok Sebestyén Ágnessel, milyen szempontokat
tartottatok szem előtt?

A célunk az volt, hogy a fiatalok gondolkodjanak és beszéljenek az épített örökségről – akár a régi műemlékek, akár a kortárs street art hordozta üzenetekről és értékekről. Ezért egy olyan módszertani füzetet terveztünk, ami inspirál, és alapvetően gondolat- és vitaébresztő kérdésekből áll. Az épített örökségről való kreatív gondolkodást, az egyéni véleményformálást, illetve a kortárs építészeti kultúra, a saját környezet megfigyelését, újragondolását és (újra) értékelését kívántuk ösztönözni. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy nyitott kategóriákkal és nyitott kérdésekkel, illetve a fiatalok által ismert és sokszínű jelentésréteggel bíró példákkal dolgozzunk.



Mi alapján válogattátok ki a példákat?

Fontos volt számunkra, hogy az épített örökség kapcsán ne csak a kanonizált értékek, műemlékek kerüljenek föl. A hagyományos építészeti örökséget a kortárs, hétköznapi kultúra tükrében szerettük volna bemutatni, hogy érzékeltessük aktualitásukat, mert azt gondoljuk, hogy a fiatalok érdeklődését így lehet felkelteni, csak ezáltal lehet érzékeltetni azt, hogy a vizsgált jelenségek őket is érintik. Az érintettség megélése ösztönözheti őket gondolkodásra, véleményalkotásra. A példákat gondosan válogattuk össze, alapvetően budapesti helyszínekre koncentrálva. Asszociatív képpárba rendeztük őket, hogy így ösztönözzük a róluk való, sokszempontú gondolkodást. Így került a várrom mellé a romkocsma, a műemlék mellé az emlékmű, az üvegház mellé az üvegbeton.

 

Mi volt számodra az örökSÉG projekt tanulsága?

Még engem, a magam nyitott kategóriáival is meglepett, hogy mennyire változó, szinte folyékony az épített örökség fogalma. Azt gondoltam, hogy egyszerű lesz a példákat kiválasztani az egyes témákhoz, szempontokhoz, de szinte minden esetben bebizonyosodott, hogy milyen komplex jelenségekről van szó. A műemlékek egy részét a fotóanyag összeállításakor restaurálták és részben ezek egy része új jelentésréteget is kapott. Az 56-os emlékműnél például (aminek a környezetét építették át, így nem tudtunk friss fotót készíttetni róla) hosszú levélváltásban igyekeztünk az alkotókkal meghatározni az alkotás képaláírását végül egészen filozófiai természetű elmélkedésbe torkollva. A munka során még világosabbá vált számomra, hogy az örökség fogalma folyamatos értelmezés és újraértelmezés, amely sokszor szemléletek, érdekek kereszttüzében formálódik.


2020. febr. 7.

Az arc a rajzok mögött

Hogyan készülnek a Tiéd a város! könyvsorozatunk tagjai? Természetesen mindegyik másképpen, hiszen nem létezik a világon két tökéletesen egyforma dolog, így helyszín és munkacsoport sem. Viszont, hogy mégis egy kis betekintést nyerjetek egy könyv alakulásába, kikérdeztük Remsey Dávid grafikust a Pestszentlőrinc - Pestszentimre gyerekeknek illusztrációiról és még sok kis "titokról".



 

Hogyan tudod az illusztrációiddal életre kelteni a várost? 

Egy város - főleg egy nagyváros - gyakran tud sivár is lenni a hétköznapok monotonitásában. Különösen akkor, ha az ember régóta, akár már születése óta lakja. Minden megszokottá válik és nehéz újként rátekinteni megszokott köreinket róva. Ahhoz, hogy újra friss szemmel nézhessünk, segít hozzá, ha ugyanez a város áthelyeződik egy átírt, illusztrált formába. Így valamifajta elvont tükörkép, más „kameraállás” jön létre, és kívülről láthatjuk benne magunkat is. Ez a nézőpontváltás segíthet, hogy összegzettebben lássuk a körülöttünk amúgy széttöredezett képet, a lényeges pontokra irányítva a figyelmet, vagy új és ismeretlen, a látványos vagy meghökkentő oldalait mutatva be ezzel a város arcainak. 


Más könyvek illusztrálásához képest mi jelenti a legnagyobb kihívást a gyerekeknek szóló városfelfedező könyv készítésében? 

A nagyon átfogó, sok helyszínt és témát lefedni kívánó tartalom jelentős mennyiségű rajzot igényel, amelyben óhatatlan az elhagyás is, hiszen lehetetlen minden utcát és házat megjeleníteni. Hogy mit hagyjon ki és mit tartson meg ebből a szerző vagy a rajzoló, ennek a kérdésköre mindig nehéz. 

Mit szeretsz a legjobban ebben a feladatban? 

Azok a számomra is váratlan helyszínek megismerését, felfedezését, amelyeket biztos nem vártam volna a kerületben. Egy kerület története mindig ad bőven titokzatos vagy ismeretlen szálakat. Régóta vonzanak a különböző életúttal rendelkező, más és más foglalkozású emberek otthonai, élettörténetük lenyomatai. Például a 18. kerületben élők közül Kondor Béláé vagy Szécsi Margité.
 

Nem ez az első közös könyves munkád az egyesületünkkel. Miben nyújtott újat a korábbiakhoz képest ez a könyv? 

A Ferencváros Gyerekeknek volt az első közös munkánk, ami sok tekintetben hasonlóságot mutatott, ha más nem már stílusát tekintve is a az új, Pestszentlőrinc - Pestszentimre gyerekeknek  könyvvel. A végeredmény mégis más hangulatúra sikeredett, és ez talán a két kerület eltérő mivoltából is következik. 

Tudsz olyan részt mondani a könyvben, ami kifejezetten a te ötleted volt, miattad valósult meg? 

Alapvetően közös döntések eredményei a rajzok, amik a tartalmon alapulnak, de persze előfordul néha, hogy a rajz miatt alakítottunk át mégis szövegeket vagy feladatokat. Amit most említenék, az talán a Repterek látószögei, meg összegző, egy képre rendezett részletei, ezek szerintem mindig hatásosak, és jobban láttatják az egész helyszín működését, jellegét. 

 


Melyik a kedvenc részleted? Esetleg neked is van 18. kerületi személyes kötődésed? 

Sajnos nincs ilyen kötődésem, de a Zila Kávézó nagyon vonzó helyszín a századelő békebeli hangulatával. Egyszerűen megnyugtató egy ilyen helyre beülni és meginni egy kávét. Még dolgozni is szívesen áll neki az ember ilyen helyeken. Meg is értem, ha feltételezhetően megfordultak itt a könyvben is megjelenő helyi hírességek. A másik rész talán a reptér, amely egy külön város a városban. Ennek múltja és jelene pedig hálás téma a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. 

Köszönjük szépen az interjút, reméljük, hogy hamarosan újból lesz alkalmunk együtt dolgozni!

2019. dec. 9.

Ferencváros játékos felfedezése – A kultúrAktív Egyesület a 17. MitOst Fesztiválon

A MitOst Egyesület Európa és Európát körbeölelő régiók aktív állampolgárait összefogó hálózat, amely a kulturális tapasztalatcserét, az aktív állampolgárságot és a társadalmi kohéziót elősegítő programjaival támogatja a fenntartható fejlődést. A kreatív szakemberekből és aktivistákból álló tagság minden évben a MitOst fesztiválon találkozik. Idén, 2019-ben ezt a rendezvényt október 2-6 között Budapesten tartották, így nekünk is lehetőségünk adódott bemutatkozni. 

Az utóbbi időben felmerült az a probléma a fesztivál kapcsán, hogy sokan érkeznek gyerekkel, de nincs olyan program, ami lekötné a kicsiket is. Nekünk arra vannak remek eszközeink, hogy hogyan mutassunk be városokat gyerekeknek, akár úgyis, hogy a szüleiknek is élvezhető legyen. Így erre az alkalomra Izápy-Tóth Nikoletta által írt Ferencváros gyerekeknek könyvét alapul véve és a Ferencvárosi sétáját átalakítva terveztünk egy játékos körbevezetést úgy, hogy míg a kisebbek játékos feladatokat oldanak meg, addig szüleiknek érdekességekről mesélünk. Illetve mivel kisgyerekekről beszélünk, szüleik is óhatatlanul, segítve a gyerkőcöket, bevonódnak egy kicsit a játékokba. A tervezésben kihívást jelentett még, hogy külföldieknek tartjuk a sétát, amire korábban még nem volt példa, emiatt a már számunkra jól ismert Ferencvárost is más szemmel kellett nézzük, hogy olyan útvonalat tudjunk tervezni, ami nem szokványos turistás, ugyanakkor mégis tartalmazza a legfontosabb látnivalókat.


Október 4-dikén pénteken délután feladatlapokkal, képekkel, ide-oda ragasztható szemmatricákkal és nagy izgalommal vártuk a résztvevőket a Jurányi Háznál - a fesztivál központjánál - ahonnan együtt indultunk sétánk kezdő helyszínére, a Fővám térre. Nagy meglepetésünkre jóval többen érkeztek, mint amire számítottunk (kb. 30 fő helyett 40 fő), de minden nehézség ellenére viszonylag gördülékeny volt a közlekedés, útközben pedig rengeteg plusz érdekességet meg tudtunk mutatni még a városból.


A Fővám térre érkezve kiosztottuk a különleges részletekről, homlokzatokról vagy utcakövekről készült saját készítésű képekkel teli lapokat. Ezeket adott helyszíneken mindig meg kellett keresni, ami egyszerre biztosított aktív részvételt és jobb odafigyelést. 


Szemmatricákat bárki ragaszthatott olyan helyre, amiben meglátott egy arcot. A ragasztgatás egyrészt kreatív munka, másrészről pedig személyessé teszi az élményt. Sokkal markánsabban megmarad a fejünkben egy utcarészlet vagy akár egy egész város, ha tudjuk, hogy mi is alakítottunk rajta egy picit. Nem is beszélve arról a tényezőről, hogy a legkisebb, legeldugottabb részleteket is szemügyre vesszük, amivel így szó szerint egy másik arcát ismerjük meg egy városnak (ezt a technikát még a 2018-as athéni MitOst fesztiválon tanultuk).


Utolsó helyszínünkön, a Vásárcsarnokban különböző alapanyagok (zöldségek, gyümölcsök, húsok) magyar nevének jártak utána. Mikor a „feladatot ellenőriztük”, nagy derültséget okoztak a megoldások, különösen a kiejtésük, hiszen a magyar egy meglehetősen nehéz és egyedülálló hangzással rendelkező nyelv. Ezután búcsút vettünk a csapattól, és mindenki ment a fesztivál további programjaira.
 

A három különböző feladat a nagy létszám miatt sajnos nem tudott az eredeti terv szerint párhuzamosan egymás mellett működni (például alig voltak gyerekek, ami így más bevonódást kívánt meg a felnőttektől is), így önkéntelenül is csoportokra bomlottunk, ami jóval lassabbá és nehézkesebbé tette a helyszínek közötti mozgást. Voltak, akiket teljesen lázba hozott a szemragasztgatás, de ez sajnos azt eredményezte, hogy ők gyakran lemaradtak még alkotni, vagy nem figyeltek, amikor éppen bemutattunk egy helyszínt. Ezek a tényezők végül az utunk hosszát is befolyásolták, eredetileg nem a Vásárcsarnoknál terveztük befejezni, de itt érzékeltük azt, hogy a csapat már elcsigázódott a sűrű élmények miatt, így előbb lezártuk a túrát.



Összességében elmondhatjuk, hogy semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztük, de ezt korántsem negatív értelemben vesszük. A feladatok tetszést arattak, a csoport (a végén előbújó fáradtság ellenére) élvezte a sétát, mi pedig rengeteg mindent tanultunk az idegenvezetésről és mi is meglepődtünk, milyen rugalmasan tudtuk kezelni a fellépő problémákat. Alig várjuk, hogy még egyszer lehetőségünk nyíljon egy ilyen sétát tartani, nagyon élveztük mind kitalálni, mind pedig megvalósítani. Köszönjük a 17. MitOst fesztiválnak, hogy erre teret és ilyen lelkes csapatot biztosított!

2019. nov. 29.

Kultúraközvetítő Képzések avagy Capacity Development of Cultural Educators in the Digital Area

November 12-dikén kedden este a FUGA-ban túrós táska, keksz és tea kíséretében az Erasmus+ program keretében történő kulturális menedzserképzést mutattuk be. A projektben 8 szervezet vesz részt 8 országból, mindegyik különböző profillal. A hároméves együttműködés során ezeknek a profiloknak az összegyúrása, és egy széleskörű, újfajta kulturális menedzser képzés létrehozása a cél. Ha érdekel a projekt, de sajnos lemaradtál az ismertető estről, ne csüggedj, itt elolvashatsz mindent, amiről szó esett. 


A fenntartható és innovatív kultúraközvetítés alapfeltétele a folyamatos, minőségi tapasztalatcsere – különösen a gyorsan változó európai kulturális környezetben. Partnerszervezeteinkkel ezért egy olyan hosszú távú, angol nyelven folyó nemzetközi képzésre és tapasztalatcserére épülő programot hoztunk létre, amely kulturális szakemberek jelenkori kihívásaira reflektál.


| TÁRSADALMI RELEVANCIA | TRANSZNACIONALIZMUS | DIGITALIZÁCIÓ | 

A projekttel erősíteni szeretnénk a kultúra területén a nyitott oktatást és az innovatív digitális gyakorlatokat egész Európában. A program ezért offline és online képzési formák váltakozásából áll, amelyek az alábbi hat témakör köré csoportosulnak:

a) creating and sustaining collective impact in the field of culture 

b) transcultural knowledge production and transfer

c) working with new migrants and marginalized groups in our communities 

d) new forms of community and international collaboration

e) integration of artistic and social work 

f) digital education in the creative and culture sector

 

A képzések adatai:

Creating and sustaining collective impact in the field of culture

Időpont: 2020. március 
Helyszín: Maribor 
Szervező: Hiša! 
Résztvevők: 7 fő kA 

Transcultural knowledge production and transfer

Időpont: 2020. szeptember 
Helyszín: Aveiro 
Résztvevők: 2 fő kA 

Working with new migrants and marginalized groups in our communities

Időpont: 2021. március 
Helyszín: Plovdiv 
Szervező: Discovered Spaces 
Résztvevők: 3 fő kA 

New forms of community and international collaboration

Időpont: 2021. augusztus 
Helyszín: Budapest 
Szervező: kultúrAktív 

Integration of artistic and social work

Időpont: 2022. február 
Helyszín: Plovdiv 
Szervező: Discovered Spaces 
Résztvevők: 4 fő kA 

Digital education in the creative and culture sector

Időpont: 2022. június 
Helyszín: Berlin 
Szervező: MitOst 
Résztvevők: 7 fő kA

Az angol nyelvű képzések részleteit folyamatosan közöljük a honlapon. Érdekel valamelyik téma, részt vennél a képzésen, vagy szeretnél többet megtudni a projektről? További információért keresd Tóth Eszter projektkoordinátort: toth.eszter@kulturaktiv.hu 



A projekt a Robert Bosch Kulturális Menedzserek Hálózatának kezdeményezéséből született, és az Európai Unió Erasmus+ Program támogatásával valósul meg. 

Partnerek: • kultúrAktív (HU) • Hiša! (SL) • Rusenska Targovsko Industrialna Kamara (BG) • Tillt (SE) • Discovered Spaces (BG) • Antigos Alunos da Universidade De Aveiro (PT) • Kulturanima (PL) • MitOst (DE)

2019. nov. 11.

Álmodj lakótelepet! - IdőJárás Őrmezei Közösségi Fesztivál

2019. szeptember 15-én az egyesületünk is aktívan részt vett 11. kerületi Költők Parkjában megrendezett IdőJárás - Őrmezei Közösségi Fesztiválon. A szervezők (Újbuda Önkormányzata és a Kortárs Építészeti Központ – KÉK) felkérésére Böhler Nóra, Demeter-Guba Erzsébet, Szilágyi - Nagy Anna és Ádám László az „Álmodj lakótelepet!” című kreatív foglalkozással várta az érdeklődő gyerekeket. 

Standunk a fesztivál "főútvonala" mentén került felállításra, amely a lakótelep-építés és az álomlény-alkotás színes kellékeivel együtt hamar felkeltette az előttünk elhaladó kicsik és nagyok figyelmét. Ez a változó intenzitású, de folyamatos érdeklődés - mint ahogyan azt már foglalkozásainknál megszokhattuk – kissé megnehezítette, hogy minden gördülékenyen menjen, hiszen egyszerre kellett a már ott munkálkodó gyermekekkel és az újonnan érkezők tájékoztatásával is foglalkozni – de kis csapatunk ezt a feladatot is sikeresen megoldotta. 


Mi is volt tulajdonképpen az a nagy munka, amibe a gyerekek ilyen nagy lelkesedéssel vetették bele magukat? Egyrészt felépíthették saját lakótelepi épületeiket az előre kinyomtatott papír építőkocka - sablonokból. Az elemeket ki kellett vágniuk, majd hajtogatniuk, és végül a fülek mentén összeragasztaniuk. Ez viszont már csak az építkezés záróakkordját jelentette, hiszen az igazi kreatív alkotómunka még azt megelőzően zajlott, hogy a kis mesterek ollót ragadtak volna. Meg kellett tölteniük a kockák egyes oldalait tartalommal, később ugyanis ezek alkották a majdani épületeik homlokzatát. A kreatív ötletek tökéletes kibontakozásához és megvalósításához minden szükséges eszköz a rendelkezésükre állt: színes ceruzák, filctollak, zsírkréták, matricák. Sőt, a bélyegző készletünkkel a kultúrAktív Egyesület színes logóját is elkészíthették (ezért pedig hűtőmágnes volt a jutalom). Végeredményben egy dolog biztos: ezekre a lakótelepi épületekre már senki nem mondhatja, hogy szürkék és unalmasak. 



Akadt azonban még egy küldetés, ami az előzőnél is izgalmasabbnak bizonyult: az őrmezői lakótelep álomlényeinek megalkotása színes gyurmából, fapálcikákból és 3D-s mozgó szemmatricákból. A szobrászpalántáknak itt egyenesen kötelező volt szabadjára engedniük a fantáziájukat, aminek legnagyobb örömünkre maradéktalanul eleget is tettek. A szorgos kis kezek alatt egymás után öltöttek alakot a különösebbnél különösebb apró teremtmények, hogy azután a lakótelep különböző – az alkotóik által kiválasztott – helyszíneit benépesítve, rövid időre modellt álljanak egy fotó erejéig.





Összességében ezen a szép, napsütéses és jó hangulatú szeptemberi napon nem kisebb dolog történt, mint hogy Őrmező – reméljük, nem csak egy délutánra - varázshellyé változott.

2019. szept. 23.

Hogyan segíthetjük a fiatalokat, hogy biztonságos tereket hozzanak létre?

Júniusban a placemaking módszerrel ismerkedett meg Anita és Anna, akik a Safecity projekt keretében látogattak Valenciába, hogy a Placemaking Week Europe-on bemutassák az építészettel segített bűnmegelőzés magyarországi tapasztalatait és azt, hogyan lehet támogatni a fiatalokat abban, hogy maguk is tegyenek környezetük biztonságossá tételéért. 

Az amerikai gyökerekre visszatekintő placemaking módszer európai adaptálására jött létre a Placemaking Europe hálózat, amely évente rendez fesztivált a közösség bevonását hangsúlyozó jó gyakorlatok megosztására. A valenciai Placemaking Week Europe rendezvényen körülbelül 400 kreatív placemaker találkozott, hogy megossza tapasztalatait arról, hogyan hozhatóak létre kellemes, élhető és biztonságos városi terek.

A találkozón kiemelt figyelmet kaptak a fiatalok bevonását célzó projektek és megalapult a fiatalok részvételét támogató tematikus placemaking hálózat is. Az előadások mellett bemutatták a City at eye level for kids könyvet, és workshopokon volt lehetőség kipróbálni a gyerekek bevonására fejlesztett eszközöket. A Biztonságos Városok – hogyan tudja a placemaking biztonságosabbá tenni a városokat c. workshopunkon a Safecity projekt keretében kifejlesztett építészeti bűnmegelőzést közvetítő pedagógiai módszereinket próbálhatták ki a fesztivál résztvevők.

 

A workshopot a Biztonságosabb Svédországért Alapítvánnyal közösen tartottuk, ami különösen nagy örömünkre szolgált, hiszen a Safecity projekt európai tanulmányútjainak egyikén személyesen is volt lehetőségünk ellátogatni a stockholmi egyesülethez és megismerni a bűnmegelőzéshez kapcsolódó tevékenységeiket. Cornelis Uittenbogaard előadásában rámutatott arra, hogy a placemaking módszer szorosan kapcsolódik az építészeti bűnmegelőzéshez, ugyanis a környezet átalakításán és a hagyományos rendészeti technikákon túl a helyi közösség bevonásával és a közösségi tevékenységek ösztönzésével fokozza a közbiztonságot. Azonban a környezet biztonságáért nem csak a felnőttek tehetnek, hanem az ott élő fiatalok is. Ezért alakítottuk ki a Safecity iskolai mintaprojektjét, amelyben a középiskolás fiatalok számára dolgoztunk ki módszereket arra, hogy maguk is biztonságosabbá alakíthassák iskolakörnyezetüket.


A Safecity projekt céljainak rövid bemutatása után egyből áttértünk az eszközök kipróbálására. A Komfortzóna játékban egy komfortzónát jelképező körön belülre vagy kívülre állva kellett kifejezniük a velünk játszóknak, hogy mennyire éreznek kényelmesnek bizonyos élethelyzeteket. A játék bizonyos pillanatait megállítva a résztvevők elmesélték, miért érzik magukat kényelmetlenebbül, ha a parkban kell aludniuk és nem a saját ágyukban, vagy mitől kényelmesebb egy kávézóban interjúzni, mint a liftben. Így a résztvevők feltérképezték, hogy befolyásolja a magán és a közösségi tér, a közösségi hagyományok és a tér kialakítása a térhasználati szokásokat.


A Ragaszd újra! feladattal folytatva a résztvevőket arra kértük, hogy színes ragasztószalag és feliratok segítségével változtassák meg a fesztivál helyszínének térhasználati szabályait és működési rendjét. A résztvevők rengeteg kreatív ötlettel álltak elő. Volt, aki a hely értékeire hívta fel a figyelmet: különleges látványok és selfie helyszínek a tengerparton, kényelmes ülőhelyek, olvasásra, pihenésre alkalmas helyszínek. De akadtak olyanok is, akik cselekvésre ösztönözték az arra járókat: táncra, ugrásra, kerülő útra vagy lassításra. A játék kapcsán beszéltünk a határok szerepéről, a magán és közösségi terek megkülönböztetéséről, a jelek hatásáról a tájékozódásra és a térhasználatra.



A bemutatott módszerek az Építészeti bűnmegelőzés középiskolásokkal c. kiadványban részletesen is bemutatásra kerülnek és elérhetőek a safecity.hu weboldalon.