2019. febr. 4.

Tudat -törő

A Safecity bűnmegelőzési projektünk középiskolás ágában résztvevő Vécsey Lánykollégium egyik közelgő rendezvényére különleges programokat tervezünk, például szabadulós játékot. Ezért kipróbáltuk a világ első függőségi szabaduló szobáját, a Tudat-törőt a 13. kerületi Prevenciós Központban



A szobát első sorban fiataloknak hozták létre, akik általában iskolai foglalkozás keretében jönnek el. A játékot egyszerre maximum 4-5 ember tudja játszani, mert az a tapasztalat, hogy ennél több személynél mindig akad valaki, aki kivonja magát, vagy kimarad belőle. Így a foglalkozás mindig csoportokra osztva zajlik és a kijutás után beszélgetnek (szigorúan tanár nélkül) az itt megszerzett élményeikről és mindenről, amit csak a fiatalokból előhoz a téma. A feladat a következő: egy (nemcsak) drogfüggő fiatal srác elméjéből kell kiszabadulnunk. Az első helyiség, ahová belépünk, teljesen sötét, ahol egy videót vetítenek nekünk, amiben röviden megtudjuk, miért is lett a főszereplő - akinek éppen a tudatában vagyunk - különböző dolgoknak, például az alkoholnak a rabja. A lejátszás után az első küldetésünk bejutni a fiú szobájába, ahol egészen pici korától fiatal felnőtt koráig láthatjuk a számára kedves tárgyakat, vagy élete fontos eseményeiből részletet (például a szobában elhelyezett összetört autót, a barátai alakját a falon). A berendezésen kívül nagyon érzékletesek a fények és a hangbejátszások. A fiú időnként hozzánk szól, mesél nekünk, amire érdemes figyelni, hiszen szeretne segíteni annak érdekében, hogy sikerüljön kijutnunk a fejéből. A játékvezetők is ügyelnek arra, hogyha elakadtunk, akkor finoman rávezessenek minket a megoldásra, de az aha élményünk ne vesszen el. A feladatok logikaiak, változatosak, és mindegyik nagyon jól kapcsolódik a témához. Sok olyan feladattal találkoztunk, ahol hosszabb szövegeket kellett elolvasnunk a megoldáshoz (például különböző szerekről, szerepjátékos banda tagjairól), csak amint megtaláltuk a szükséges részleteket, nem olvastuk el, ami még le volt írva. Erre első adandó alkalommal rá is kérdeztünk, hogy célba érnek-e így a “tájékoztatók”, de megtudtuk, hogy a gyerekek mindet végigolvasnak, végignéznek, így erre lehet alapozni.














A beszélgetés kezdőpontja, hogy a csapat kijusson, ezzel szerezve egy pozitív sikerélményt. Ezért lényeges szempont volt a készítésnél, hogy (akár segítséggel, akár anélkül) mindenki ki tudjon szabadulni. Ez egyrészt azt sugallja, hogy van kiút, másrészről feloldja a diákokat is, így könnyebben megnyílnak. A foglalkozásnak ez a része nálunk inkább szakmai jellegű volt, de minket is megérintett a történet, így előkerültek személyes gondolatok is.



Mindent összevetve a Tudat-törő egy nagyon jó ötlet, aminek a megvalósítása is szuperül sikerült és egy remek példája egy olyan szabadulószobának, amilyet mi is szeretnénk létrehozni. Egyszerre szórakoztat, tanít és elgondolkoztat. A program ingyenes, mi csak ajánlani tudjuk, javasoljuk, hogy próbáljátok ki ti is!

Érdekel még több részlet? Várunk a klubnapunkra febr. 9-dikén a FUGA-ba!

2018. dec. 12.

Az érintés ereje

Különböző foglalkozásainkon előszeretettel használunk ún. „ice breaker”-eket (magyarul „jégtörőket”), amelyek egyszerű, játékos módon segítenek az ismerkedésben és a közös gondolkozás megalapozásában. Rengeteg ilyen villámjáték létezik, amiből mindenkinek megvan a maga kedvence. A hangostól a némáig, az együttműködőtől a versengőig, az átmozgatótól a verbálisig minden megtalálható. Arra azonban csak a Trójai faló nevű projektünk során jöttünk rá, hogy az ilyen jellegű játékoknak mekkora ereje lehet a közösségépítésben.




Október végén Isztambulban jártunk a CitizensLab Trójai faló nevű prototípusával. A kis csapat –Handan Törökországból (mesemondó), Karsten Németországból (játékfejlesztő), és Anna Magyarországról (épített környezeti nevelő) - célja az volt, hogy megvizsgálja a játékok és mesék szerepét a konfliktusok feloldásában olyan közösségekben, ahol sok a súrlódás és a szorongás (pl. különböző politikai, vallási vagy nemzetiségű közösségek együttélése következtében).


Helyszínünk Heybeli szigete volt, ami Isztambul egyik nyaraló szigete. Az itteni közösség a nagyváros zajától távol él. Handan lelkesen vezette az előkészületeket: felvette a kapcsolatot a helyikkel és a Bátrak Egyesületén keresztül a szigeten élő fiatal lányokkal kezdett játékfejlesztésbe. A játékfejlesztési folyamat közepén érkezett meg Karsten és Anna, hogy egy hétvégi workshopsorozat keretében bevonja a helyi közösséget is, valamint támogassa a már zajló „munkálatokat”. A helyi közösségnek tartott workshop, és a lányoknak tartott workshop különböző jellegű volt. Szombaton családok látogattak el a játékos alkalomra. Mint kiderült, a felnőttek tanulni szerettek volna a játékokról, a gyerekek pedig játszani. Vasárnap a Bátrak Egyesületébe járó lányokkal ismerkedett meg a nemzetközi csapat.


Az első napon így a különböző korosztályok, gyerekek és felnőttek, szigetlakók és vendégek, helyiek és külföldiek, lakosok és döntéshozók összekovácsolása volt a cél. Erre az „Emberi csomó” nevű játék tűnt a legalkalmasabbnak. A játék rendkívül egyszerű: a játékosok körbeállnak, és teljesen szabálytalanul megragadják egymás kezét. Az így keletkezett csomó kibogozása a cél. Nagyon fontos, hogy közben nem engedhetik el egymás kezét. Kommunikációt, együttműködést, érintést, ügyességet is igényel a feladat. A probléma megoldásához készen kell állni akár arra is, hogy egymás között átbújjunk, átforduljunk, kitekeredjünk. A játék akkor ér véget, ha a csapat egy kibogozott láncként áll előttünk. A játék hihetetlen sikert aratott. Ennek az egyszerű játéknak az öröme összehozta a sok különböző szereplőt, aki az eseményre érkezett.



Vasárnap egy másik energetizáló játékot próbáltunk ki. Ezt ezúttal a szigeten élő lányokkal (csak lányok vettek részt, de különböző korcsoportok). Hat lánnyal játszottunk, itt inkább a bizalomépítésen volt a hangsúly. A játékban a helyi specialitást, a fava receptjét ismertük meg és főztük meg közösen. Körbeültünk úgy, hogy a másik háta karnyújtásnyira essen, a játék lényege ugyanis, hogy a másik hátán gyakoroljuk be a recept különböző lépéseit. Ezután elhangzik az első instrukció: Meg kell pucolni a babot! Kis csipkedés a háton. Most fel kell aprítani a hagymát! Szeletelő mozdulatok a vállakon. Tegyük bele egy lábosba! Kívülről befele simogató mozdulatok. Főzzük meg! Forrásban lévő víz imitálása a háton. A receptet mesélő és a mozdulatkoordinátor lehet ugyanaz vagy különböző személy. A mozdulatoknak és az intenzitásnak pedig csak a képzelet szab határt. A lányok elég hamar ráéreztek a játék ízére, és a második körben már szülinapi muffint sütöttünk olyan keverő mozdulatokkal, hogy abba beleszédültünk, sőt a végén még el is fogyasztottuk egymást.



Mindkét élmény kulcsfontosságú volt a kis csapatunk számára. Megtanultuk, hogy a közösséggel való munkánk során - legyen az mesemondás, játékfejlesztés vagy épített környezeti nevelés - az érintésnek nagy szerepe van. Egy egyszerű kézfogás, a meleg kéz érintése vagy egymás közelsége olyan légkört teremt, amely megkönnyíti a közös gondolkodást. A közös főzés vagy csomóbogozás élménye - azaz a játék ereje - egyből összekovácsolja a csapatot. A boldog és mosolygós környezetben pedig élmény a munka. Még a saját hőseinknek a megformázása is könnyebben ment a játék után.




















2018. dec. 11.

Mi kell a gyermekbarát városhoz?

“A gyermekek teszik fiatalossá, dinamikussá, változatossá városainkat. [...] A gyermekek a jelent és a jövőt is jelentik, ezért aktív szerepet kell játszaniuk a városaink alakításában, amelyet a politikának is támogatnia kell. [...] A részvétel nem kiváltság, hanem jog. [...] A részvétel pedig maga a demokrácia, amit minden nap gyakorolnunk kell.” - ezzel a gondolattal nyitotta meg Jürgen Czernohorszky, Bécs város politikusa, a 9. Gyermekek a városban világkonferenciát. A két évente megrendezésre kerülő konferenciára a világ minden tájáról érkeztek szakemberek, hogy bemutassák a gyermekbarát város témaköréhez kapcsolódó eredményeiket. 


A nyitó előadók közül nagy hatást gyakorolt ránk Ankita Chachra, new york-i várostervező, aki a biztonságos és gyermekbarát városok tervezésére hívta fel a figyelmet. “A gyermekcentrikus tervezés eredményeként létrejött városok nem csupán a gyermekeket szolgálják, hanem az összes többi városlakót is. Magasabbra kell tennünk a mércét, amikor gyermekek számára tervezünk, hogy mindenki más is profitálhasson belőle!” Merthogy a jó design olyan, mint a friss levegő. Ha teljesül, akkor mindenki természetesnek veszi, ha viszont nincs meg, akkor mindenki kényelmetlenül érzi magát.

Ankita a gyermekközpontú úttervezésre helyezte a hangsúlyt. Az utcák esetében legtöbbször már kialakult térbeli helyzetekről beszélünk. Itt apróbb átalakítási lehetőségeket érdemes megfontolni. Jó kiindulási pont megnézni, mi történik 95 cm-es magasságban. Ez ugyanis az a magasság, amelyet a legtöbb gyermek érzékel, elér és használ. Az forgalomcsillapítás is kézenfekvő megoldás lehet már kialakult struktúrák esetében. Érdemes nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük azokat a tereket is, amelyeket mentesíteni lehet a közlekedési eszközöktől és így a gyalogosok újból birtokba vehetik.



A gyermekeké mellett a városlakók biztonsága is fontos szempont ezeknél a projekteknél. A 2018. Májusában indult SAFECITY - Biztonság. Város. Közösség. kiemelt projektünk kapcsán nálunk is felmerült ez a témakör. Ankita brazil példákon keresztül szemléltette a közösségi alapú megmozdulások jelentőségét. Sao Paoloban egy éjszaka alatt alakították át a helyi önkéntesek a nagy közlekedési csomópontokat színes, barátságos és játékra alkalmas helyszínekké, amelyek a gyalogosok számára is biztonságossá tették az utcát.


Forrás: thecitifix.com

Ankita arról is beszélt, hogy a változás kulcsa gyakran a szemléltetés. A brazíliai Fortazela város esetében is a cselekvés jelentette a megoldást, ahol a városvezetés forgalomcsillapító intézkedéseket szeretett volna bevezetni, mert a nagy forgalom miatt rettentő veszélyes volt az egyik környék. A 30-as zóna kialakítása azonban ellenérzéseket váltott ki a helyiekből, mert sokan attól féltek, hogy a forgalomcsillapítás miatt dugók alakulnak ki és nem lesz elég parkolóhely. A megoldást egy ötven napos fesztivál jelentette, ahol ideiglenes beavatkozásokkal szemléltették, milyen változást hozna az állandó csillapítás. Mi kellett hozzá? Néhány vödör festék, dézsás növény, pár poller, szemetes és pad elhelyezésével azonnal megváltozott a környék hangulata. A városlakók sokkal inkább biztonságban érezték magukat. A beavatkozásoknak köszönhetően egyre több család kezdett parkolót használni, és a helyi gazdaság is fellendült. A projekt végül akkora sikert aratott, hogy a lakók kezdeményezték a beavatkozások állandósítását, amire a városvezetés azonnal igent mondott. A forgalomcsillapító módszert most már nem csak helyi szinten alkalmazzák, hanem tervezik a stratégia országos szinten történő bevezetését.


Az inspiráló felütés után párhuzamos ülések várták a résztvevőket, hogy a gyermekekkel foglalkozó szakemberek - várostervezők, földrajzkutatók, döntéshozók - megosszák tapasztalataikat, jó gyakorlataikat és kutatási eredményeiket. A konferencia célja most is az volt, hogy párbeszédet indítson a különböző szakmák között a gyermekbarát város titkos receptjéről. A kA képviseletében Szilágyi-Nagy Anna mutatta be a törökbálinti iskolai közösségi szolgálathoz kapcsolódó Urbanity játékunkat. Anna előadásában arról beszélt, hogyan járulhatnak hozzá a játékok a gyermekközpontú várostervezéshez és milyen lehetőségek adódhatnak a játékok stratégiai szintű bevezetésére.



Az előadások mellett poszter szekció és gyakorlati workshopok várták a résztvevőket. A workshopok közül kedvencünk egy az Actionbound, open source applikációra építő kincsvadász kirándulás volt. Már alig várjuk, hogy mi is bevethessük az egyik klubnapunkon az appot. Különösen izgalmas lenne végiggondolni, hogyan kapcsolható be ez az új technológia a könyvsorozatunkban megjelenő javasolt túrákhoz. A konferenciát a bécsi társasjáték könyvtárban zártuk. Itt 7000 játékot lehet kipróbálni és kikölcsönözni, a hasonlóan széles kínálatú digitális játékkönyvtárral együtt.




Reméljük, hogy két év múlva ismét inspiráló eredményekben és beszélgetésekben lesz részünk a 10. Child in the City konferencián, Dublinban.

2018. nov. 19.

10 TÉRHASZNÁLAT

Hogyan növelheti a terek értékét a használatuk?

Hogyan változik a térhasználat az idők során?


Mely közösségi terek működnek jól, és miért? 

Kik és mire használják ezeket? 

Többek között ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a tizedik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:




Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:

0_8 Formák
0_9 Anyagok és felületek

2018. nov. 12.

0_9 ANYAGOK ÉS FELÜLETEK

Mi számít a lakóhelyeden hagyományos (vagy jellegzetes) épü- letnek? 

Miből és milyen technikával épültek ezek?
Milyen különleges épületdíszítéseket találsz a lakóhelyeden?

Melyik a kedvenc graffitid?


Többek között ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a kilencedik feladatlapunk segítségével.


Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:

2018. nov. 5.

0_8 FORMÁK

Mikor válik egy épület a formakincse miatt az épített örökségünk részévé?

Milyen formai szempontok fontosak? Mikor jó egy épület formája? 

A lakókörnyezetedben milyen stílusbeli különbségek vannak az egyes épületek között?

Többek között ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a nyolcadik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:




Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:



2018. okt. 29.

0_7 SZERKEZETEK

Hogyan válhatnak épületek vagy építmények az újszerű, innovatív szerkezetük miatt műemlékké, az épített örökség részévé?

Mi a különbség a Kilenclyukú híd, a Lánchíd és a Megyeri híd között? Mi befolyásolta a szerkezetük kialakítását? 

Milyen kihasználatlan műemléki épületeket ismersz, és hogyan hasznosítanád ezeket? 

Többek között ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a hetedik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:




Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:

2018. okt. 22.

0_6 ÉPÜLETEK, ÉPÜLETTÍPUSOK

Mikor válik egy épület az épített örökség részévé?

Milyen különleges, értékes épületek vannak a te lakókörnyezetedben? 

Szerinted ezek az épített örökség részét képezik?

Szerinted tekinthetjük-e az épített örökségünk részének a panel-házakat?

Számodra mely kortárs üzletek jelentenek értéket és miért? 

Szerinted hol és hogyan fognak az unokáid vásárolni?

Ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a hatodik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:




Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:

2018. okt. 15.

0_5 ÖRÖKSÉG HELYSZÍNEK

Mitől lesz valami világörökségi helyszín?

Melyek a magyarországi világörökségi helyszínek?

Melyek a nemzeti emlékhelyek? Melyik van a legközelebb a lakóhelyedhez, és ez milyen történelmi eseményhez kötődik?

Milyen tanúhelyeket ismersz?

Melyek a nemzeti kegyhelyeink, és milyen csodák fűződnek hozzájuk?



Ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a ötödik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:



Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:



2018. okt. 8.

0_4 HELYI ÉS EGYETEMES

A te településeden mi számít egyedinek, értékesnek?

Mi szerepel a helyi Értéktár Bizottság gyűjteményében?

Melyek a magyar épített örökség legjelentősebb példái?

Mely magyar helyszínek váltak eddig az európai örökség részévé?

Melyek a magyarországi UNESCO Világörökség helyszínek?



Ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a negyedik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:



Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:



2018. okt. 1.

0_3 MEGŐRZÉS ÉS ALAKÍTÁS

Mit jelent az örökség? Érték vagy felelősség?

Mi az a múlt emlékei közül, ami értékes, menő manapság, és mi az, ami nem? 

Mi az, amit változatlan formában őriznél meg az utókor számára? 

Hogyan és meddig őriznéd meg ezeket? 

Hogyan tudjuk szerinted megőrizni a matyó hímzés hagyományát, az Iparművészeti Múzeum épületét, vagy a kulturális értékkel bíró videójátékokat? 

Ezekre a kérdésekre kereshetitek a választ a harmadik feladatlapunk segítségével.

Az alábbi képre kattintva lehet letölteni:




Az örökSÉG projektről a blogunkon vagy a honlapunkon tudhatsz meg többet.

A korábbi feladatlapokat innen töltheted le:
0_2_Állandó és változó