Épített környezeti nevelés

Az első nagy feladat a ParticiPécs csapat összeállítása volt. Több pécsi iskolában toboroztunk résztvevőket, megkerestük a pedagógusokat, elmentünk nyílt napokra, osztályfőnöki órákra és meséltünk a diákoknak a játékfejlesztő terveinkről. Megkerestünk a téma iránt érdeklődő egyetemistákat és szakembereket, akik önkéntesként csatlakozhattak a projekthez. Végül szeptember közepére összeállt a csapat. Összesen négy iskolából, illetve a Pécsi Tudományegyetem három tanszékéről érkeztek diákok és hallgatók, hogy közösen létrehozzuk a ParticiPécs társasjátékot. Szeptember 13-14-én szerveztük az első ismerkedő találkozót. A workshop helyszíne a Pécs Normandia Lions Club családi napközije volt, amit gondosan előkészítettünk a foglalkozásra:   Ezután bemutattuk a projekt témáját, célját és menetét a résztvevőknek: A kétnapos találkozó célja elsősorban az ismerkedés és csapatépítés volt, ezért rengeteg játékos módszert építettünk a programba: neveket tanultunk mozdulatokkal, p...

A tősgyökeres budapestiek, az évek óta itt élők, a műkedvelő urbanisták és a bringások azt mondják: úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet. Biztos ez? Vajon észrevennéd, ha egy apró részlet alig láthatóan megváltozna ott, ahol naponta elmész? Most tesztelheted a  helyismeretedet egy művészeti geocaching játékban szeptember 23. és október 2. között a PLACCC Fesztiválon. Láss, ne csak nézz! PLACCC - Művészet máshogy, máshol. Sokan hiszik, hogy Budapest minden zegét-zugát jól ismerik. Az idei PLACCC Fesztiválon két fiatal építész és egy író megmutatja, hogy még a legalaposabb lokálpatriótákat is meg lehet lepni. Szakács István, Szentirmai Tamás és Vági János a PLACCC Fesztiválon  valósítja meg Nano-invázió című projektjét. Az alkotók néhány jól ismert, hétköznapi budapesti helyszínt alig láthatóan megbolygatnak. Egészen apró beavatkozásokat hajtanak végre: néhány részletet átformálnak, átlényegítenek vagy éppen a rejtettségüket fedik fel. A beavatkozási eszközök tudatosan m...

Gátlásoktól mentes ausztrál építészek tervezték ezt az enyhén szólva rendhagyó formavilágú fiúiskolát. Kevés adatot találtam róla azon kívül, hogy Melbourne-ban található és a vezető építész neve Charles Ryan McBride. És a látszat ellenére nem a nálunk megszokott, a szomszédos épület bontáskor véletlenül látványossá alakult tűzfalról van szó, amit kreatívan az épület esztétikumának meghatározó részévé tettek. Itt egy tökéletes példáját látjuk annak, hogy hogyan tervezzünk a környezetének klasszikus formavilágát korszerű technikákkal, igényekkel és esztétikával ötvöző épületet. A tervező úgy próbálja a környezetébe integrálni az épületet, hogy az egyik homlokzat a szomszédos családi házak sziluettjét adja ki.  A tervező a képzelet épületét szerette volna létrehozni, amely egyben azt is jelképezi, hogy az iskola tulajdonképpen egy küszöb, amely az életbe vezeti a gyerekeket.Ez számomra kevéssé értelmezhető, de az alábbi képeket látva szívesen elvégeznék egy kutatást a terek elsze...

Sajnos már bezárt a bécsi Architekturzentrum Repülő  osztály című kiállítása, mégis figyelmetekbe ajánlom, mivel a címe ellenére nem Kästner életét mutatta be, hanem az iskolaépítészet történetét és az ezzel kapcsolatos új elvárásokat, tendenciákat, lehetőségeket tárta föl. És még a magyar sajtóban is volt visszhangja.  A kiállítás kurátorai:  Antja Lehn, Renate Stuefer Teljes címe: A repülő osztály (Der Fliegende Klassenzimmer) Helyszín és időpont: AZWien , 2011. március 3. – május 30. Repülő osztálytermek | Fotó: Johanna Reiner A kurátorok részletes beszámolója magyarul is megjelent a Magyar Építőművészet Utóirat című mellékletének márciusi számában. Itt néhány gondolatot olvashattok ebből, amelyek az épített környezet és a nevelés kapcsolatáról is érdekes kérdéseket vetnek föl: A gyerekeknek eleven terekre van szükségük, melyek fejlődni és lélegezni tudnak, olyan terekre, melyek nincsenek végleg lezárva, funkciójuk és formájuk rendre újrafo...

Kétségtelen, hogy a németesen körülményes nyelvhasználatától a fordítók sem tudtak megszabadulni, mégis figyelmetekbe ajánlom Heidemarie Kemnitz írását, mivel nagyon ritka az olyan épített környezet és nevelés viszonyát elemző írás, ami magyar nyelven is elérhető. A szöveg forrása: Magyar Pedagógia ( 103. évf. 1. szám 119–128. (2003)). Fordította:  Mikonya György és Németh András És íme a beharangozott szöveg:  PEDAGÓGIAI ARCHITEKTÚRA – A PEDAGÓGIAI TEREK KIALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI KÉT ISKOLA PÉLDÁJA ALAPJÁN A Német Neveléstudományi Társaság művelődéstörténeti szakosztályának 2001 szeptemberében „Pedagógiai terek kialakítása” címmel megrendezett tanácskozásán (v.ö. Jelich és Kemnitz, 2003) tette fel egyik japán kollégám nagy érdeklődéssel a kérdést: ez a tanácskozás vajon a német művelődéstörténeti kutatás „ spatial turn ”-jét, téri fordulatát, érdeklődését jelenti-e. Jóllehet a kérdés kissé meglepett, nem ért teljesen váratlanul. Hátterében az a feltételezés húzódik, h...