2019. júl. 1.

DANUrBanity társasjáték "turné"

A DANUrBanity az Urbanity elnevezésű közösségi társasjáték egyik tematikus verziója, amely a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) megbízásából kifejezetten az általuk koordinált DANUrB projekthez lett kifejlesztve. A játék célja, hogy a Duna-menti kis- és középvárosokban élőket összehozva párbeszédet indítson a helyi értékekről (elsősorban a Dunához kapcsolódóakról), azok megőrzéséről és fejlesztéséről. A játék első változatát (még az eredeti Urbanity játéktáblával) a Paksi Városi Napokon teszteltük 2018. május 19-én. Az itt gyűjtött tapasztalatokat figyelembe véve egy közel egyéves fejlesztőmunka eredményeként elkészült a játék végleges, egyedi formája, amelyet most egy "turnéval" fejlesztettünk még tovább és mutattunk be. 



Ráckeve -2019. május 22. 

Majdnem napra pontosan egy évvel az első, paksi tesztjáték után elkészült a DANUrBanity társasjáték saját, még azonban csak ideiglenes játéktáblája. Ezt vittük Ráckevére, az Árpád Múzeumba, ahol a helyi Árpád Fejedelem Általános Iskola egyik harmadikos osztályával játszottunk. Kiderült, hogy a gyerekek nagyon kötődnek a Dunához és érzékenyek a környezetük állapotára. Tőlük tudtuk meg például, hogy Ráckevén is van egy Senki szigete, amelyet csak csónakkal lehet megközelíteni és amely nagyon sokat jelent számukra. A játék végén egyenként felolvastuk a háromszögekre írt válaszokat és közösen beszélgettünk arról, hogy milyennek látják a városukat. Ugyanebben az iskolában zajlott a második játék az egyik másodikos osztállyal, de itt mi már csak megfigyelők voltunk. Előtte ugyanis betanítottuk az érdeklődő tanárokat a játékvezetésre, így már ők látták el ezt a feladatot, méghozzá nagyon is jól. Látszott, hogy sokkal jobban megy nekik a fegyelem fenntartása, főleg mert a saját tanítványaikkal volt dolguk. Viszont ez a fegyelem sajnos egyúttal meg is nehezítette a gyerekek kibontakozását. A tanáraik által vezetett játék során túlságosan is tartottak attól, hogy esetleg rossz választ adnak (holott ebben a játékban nincs rossz válasz). A tanároknak komoly kihívást jelentett, hogy ne tereljék a diákokat az általuk kizárólagosan helyesnek vélt válaszok irányába, hiszen ez nem erről szól. Minden nehézség ellenére azonban a játék olyannyira elnyerte a tanárok tetszését, hogy az ideiglenesnek szánt papír játéktáblát és a kérdéskártyákat (mivel még azok is javításra szorultak) végül az iskolának ajándékoztuk. Ezen a napon számos olyan tapasztalatra tettünk szert, ami még utoljára szükségessé tette a játék módosítását, de az ezt követő alkalmakkor már a végleges verzióval játszottunk.



Vidin (Bulgária) és Calafat (Románia) - 2019. június 1. 

Ezen a napon mindkét városban gyereknapi programokat tartottak, ebből az alkalomból vittük el a KÉK-el közösen a játék immár végleges verzióját ezekbe a Duna-menti városokba. Vidinben kezdtünk, ahol az egyik helyi múzeumban részt vettünk a DANUrB projekt kiállításának megnyitóján, majd mi is felállítottuk a standunkat a Duna-parti parkban megrendezett gyermeknapi fesztiválon. Mivel nem volt állandó bolgár tolmácsunk, ezért az egyik helyi partnerünkkel leírattuk a játékszabályokat bolgárul és a játékosokat az erre az alkalomra nyomtatott bolgár nyelvű kérdéskártyákkal is segítettük. A kártyák színe és száma segítette a játékvezetőket abban, hogy éppen hol tartanak a játékosok Ilyen körülmények között nem tudtunk úgy csapatokat szervezni, mint az iskolai verziónál. Egyszerre egy, ritkán két csapat volt játékban, de egymástól függetlenül és külön játékvezetővel. A csapat ez esetben egy-egy családot jelentett. Az angolul nem beszélők esetén sajnos a helyszínen nem derült ki, hogy milyen válaszokat írtak a háromszögekre, erre majd az eredmények későbbi feldolgozása során derül csak fény. Délután átautóztunk a túlparti, romániai Calafat-ba, ahol a helyi könyvtár előtti járdán alakítottuk ki a játékteret, hogy a gyerekek néptánc műsoruk után csatlakozni tudjanak. Az egyszerre érkező csoportból már lehetett több csapatot szervezni és így nekünk is könnyebb dolgunk volt. A nyelvi nehézségeket itt is a bolgárhoz hasonló módon hidaltuk át. A játék után a polgármester és felesége vendégszeretetét is élvezhettük a városházán, akik utána még az éppen zárva tartó, a város legfőbb nevezetességének számító palotát (Művészeti Múzeum) is kinyittatták nekünk.
 


Szob -2019.06.22. 

Az utolsó játékalkalmat Szobon, az Ipoly Feszt-en tartottuk. Pest megye sátrában kaptunk helyet, közvetlenül a parkon átvezető Széchenyi sétány mellett, így leszólítható fesztiválozókból nem volt hiány. Helyi lakosból viszont annál inkább. Szob a maga 2500 fős népességével messze a legkisebb város azok közül, ahol eddig játszottunk, ugyanakkor itt szereztük az egyik legizgalmasabb történetünket. Az első játékunk kétszemélyes csapattal zajlott, akiknek annyira felkeltettük az érdeklődését, hogy véletlenül a szóróanyagokkal együtt a két helyszínválasztó kérdéskártyát is magukkal vitték, de ezt mi a nagy játékostoborzásban csak később vettük észre. Az volt a szerencsénk, hogy elköszönéskor mondták, milyen programra mennek. Miután kiderítettük, hogy hol és mikor lesz a program és hogyan jutunk oda a Duna-partról, meg is találtuk őket és az elveszett kérdéskártyákat is! :) Még jó, hogy Szob ilyen kisváros. Ezután még egy játékot sikerült összehozni, szintén két csapattal, ráadásul közvetlenül a Duna-parton, hegyekkel a háttérben. Ennél jobban nem is zárhattuk volna ezt a "turnét"! 



Zárókonferencia - Révkomárom (Szlovákia)-2019. június 28. 

A DANUrB projekt zárókonferenciája a szlovákiai Révkomáromban (Komárno), a Duna Menti Múzeumban került megrendezésre, ahol egyesületünk képviseletében Ádám László a nemzetközi közönségnek egy 5 perces angol nyelvű prezentációval mutatta be a KÉK-kel közösen kifejlesztett DANUrbanity társasjátékunkat, a játék menetét és a játékalkalmak során szerzett legfontosabb tapasztalatainkat. A visszajelzések alapján az előadás nagy sikert aratott és később többen is megkeresték a játékkal és a fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseikkel. Időközben maga a játék is megérkezett az Esztergomi Duna Napokról, így a díszteremben kiterítve a közönség élőben is "megcsodálhatta".


2019. jún. 28.

Safecity a Vécseyben -középiskolás mintaprojekt 2. rész



Az építészeti bűnmegelőzés olyan módszer, amely fontossága ellenére még  nem került be a középiskolai nevelés eszköztárába Magyarországon. A Safecity program középiskolai mintaprojektje ennek kezdeményezésére tesz kísérletet. A kultúrAktív Egyesület hármas szempontrendszerét használtuk a foglalkozássorozat felépítésekor és kidolgozásakor is: megismerés, megértés, részvétel. Így a Vécsey Leánykollégiumban tartott foglalkozások, akciók, játékok is e három tematikai csoportba sorolhatók.  
Ez a bejegyzés egy folytatás, az első részt itt olvashatod el.


Megismerés
 
-El ne engedd a kezem, nem látok semmit!
-De hát ez a tantermünk, nem ismered meg? Ide járunk 3 éve...
-Haha, jó vicc... De most tök sötét van.
-Jaj, mi volt ez????
-Nyugi, csak az ébresztőm! Viszont most inkább hajolj le, mert itt van egy akadály...

A Fantom Terek névre hallgató program a mintaprojekt nyitófoglalkozása volt. Célja a figyelemfelhívás és a téma játékos felvetése volt. A gyerekek négy különbözőképpen berendezett és átrendezett térben végeztek feladatokat. A szabaduló szobák hangulatát megidézve, itt is kulcsokat kellett keresni. A diákok által jól ismert terek új hangulatot és arculatot kaptak. Az új téri szituációk és a keresés élménye rákényszerítette a diákokat arra, hogy olyan dolgokat is megfigyeljenek a térben, amiket előtte észre sem vettek benne. A sötét szobában a látás nélküli tájékozódást, a társba vetett bizalmat tesztelhették; az apokalipszis teremben a vibráló világítás és a kattogó hangok zavarták az érzékelést; a kivilágítatlan folyosón egy beépített maszkos idegen keltett félelmet; míg a könyvtárban a jelek, jelzések alapján tájékozódást gyakorolhatták a fiatalok.


 Megértés

Mész haza a suliból a koleszba. Már este van, sötét. Éhes is vagy. Ahh, fene fog a hosszú, kerülős úton menni. Hátul mész, a pálya mögött. Ott, ahol azok a srácok szoktak elbújni... ki tudja, mit fogyasztani... Májusban már egész nagyok a bokrok, a fa lombozata is kitakarja az egyetlen, halványan pislákoló lámpaoszlopot. Itt nincs is valódi gyalogút, valószínűleg csak a lusta kolis lányok taposták ki ezt az ösvényt. Olyanok, mint te, haha. De hát mégis mi történhet? Eddig még mindenki hazaért a koliba…Miért pont te? Miért pont most? Na meg amúgy is, azt a kihalt aluljárót már túlélted, amitől aztán tényleg kiver a víz ilyenkor este, egyedül...

Minden út a Vécsey-be vezet elnevezésű foglalkozássorozatunk az iskolába, illetve a kollégiumba vezető út biztonságával foglalkozott, mivel a biztonságot nem csak az épületen belül kell egy intézménynek biztosítania - az odavezető út során is veszélynek lehetnek kitéve a fiatalok.
A gyerekek szubjektív biztonságérzetének feltérképezése után valós rendőrségi adatokat vizsgáltunk. A két elkészült térképet összevetítve kirajzolódtak a valós és a képzelt félelmek közti eltérések. Az ehhez kapcsolódó második foglalkozáson a kollégium környékén, egy gyerekek által kiválasztott köztéri helyszínen amatőr kisfilmet forgattunk egy lehetséges bűncselekmény történetéről, majd azt elemeztük, hogy hogyan lehetne az építészeti bűnmegelőzés eszközeivel biztonságosabbá alakítani a helyszínt.

Részvétel

"Ez a mindenes szoba. Mindenre használjuk - de igazán semmire sem jó. Jolly Joker, csak ez itt most éppen nem ér sokat."
"Ebben a szobában felvételiztem. Emlékszem, hogy bejöttünk, aztán itt hagytak. Fogalmam sem volt, hogy hova üljek, vagy mit csináljak. Minden szék kényelmetlen volt, ráadásul még óra sem volt bent... Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg végre visszajött valaki."
"Foglalkozásokat szoktunk itt tartani, de a szülőkkel is néha ide ülünk be beszélgetni. Jó a pozíciója ennek a teremnek, innen nyílik a tanári és közel is van a lépcsőházhoz."
"Itt vasalunk."


A diákok és a tanárok segítségével felmértük a kollégium közösségi tereinek biztonságát, problémáit, majd fejlesztési javaslatokat, beavatkozási ötleteket fogalmaztunk meg. A teljes közösség szavazott a javaslatok alapján a helyszínekre, majd a három legtöbb szavazatot kapott helyszínen meg is valósítottuk a megálmodott változtatásokat. Falat festettünk a diákok rajzaiból, bútor újítottunk fel, lakástextilekkel adtunk arculatot a helyiségnek, szőnyeggel jelöltük ki a funkciók területét, tükröket és világítást helyeztünk el a jobb beláthatóság érdekében. 




Ez csak néhány a Vécsey János Leánykollégiumban lezajlott programok közül. Habár sok minden történt, a munka ezzel nem ért véget. Az intézmény pedagógusai végigkísérték a foglalkozásokat és együttműködtek a Safecity csapatával a fejlesztésben - ők azok, akik tovább fogják vinni a szemléletet az újabb és újabb generációknak, újra és újra megmutatják, hogy hogyan ismerjék meg, hogyan értsék meg és hogyan vegyenek részt a fiatalok a saját környezetük alakításában.


2019. jún. 26.

Safecity a Vécseyben- középiskolai mintaprojekt 1. rész


A kollégiumi nevelés programjában a bűnmegelőzés fontos témakörként jelenik meg. A biztonságos környezet egy jó kollégiumi közeghez elengedhetetlen. Az építészeti bűnmegelőzés ennek ellenére még olyan módszer, amely nem került be a középiskolai nevelés eszköztárába Magyarországon. A Safecity programközépiskolai mintaprojektje ennek kezdeményezésére tesz kísérletet.

A Vécsey János Középiskolai Leánykollégiummal való együttműködés eredményeképpen 10 alkalommal, 10 különböző módszerrel dolgoztunk a kollégium diákjaival és a nevelőtestülettel közösen azért, hogy biztonságosabb és élhetőbb tereket hozzunk létre. A kollégium építészetileg, illetve az építészeti bűnmegelőzés szempontjait tekintve is különleges intézmény. Egyszerre iskola, a nevelés színtere és élettér, lakóhely a diákok számára. A publikus, közösségi terekről a legintimebb funkciókig minden megtalálható benne. Kifejezetten izgalmas téma a tulajdonviszony kérdése a kollégiumban, főként a többágyas szobákban, ahol privát szférájukban is osztoznak - például a közös asztalon - a lányok. A közösségben való létezés a kollégiumi nevelés talán legfontosabb tanítanivalója. A nevelőtanárok valahol a szülő és a tanár között félúton helyezkednek el. Éppen ezért az identitás, a hovatartozás, a közösségfejlesztés és a felelősségvállalás kérdése kiemelt figyelmet kapott a Safecity programjaiban is. A kemény iskolai terhelés után a kollégiumok kizárólag az élménypedagógia eszközeit használhatják sikeresen. Persze vannak itt is kötelező programok, de főkent kiscsoportos, műhely jellegű foglalkozások segítségével tágítják a nevelők a gyerekek érdeklődését, egyengetik útjukat. A Safecity csapata a nevelőkkel és a diákönkormányzattal közösen állította össze a programokat és törekedett arra, hogy a lehető legjobban szolgálja a fenti szempontokat. Emellett fontos cél volt az is, hogy a mintaprojekt utat mutasson és az innovatív foglalkozások bármilyen más nevelő, illetve oktatóintézmény számára könnyen átvehetők és alkalmazhatók legyenek Magyarországon.


A foglalkozások során az építészeti bűnmegelőzéshez kapcsolódó témákat jártuk körül különböző élménypedagógiai módszerek, akciók, játékok alkalmazásán keresztül. A kultúrAktív Egyesület hármas szempontrendszerét a foglalkozássorozat felépítésekor, kidolgozásakor is szem előtt tartottuk: megismerés, megértés, részvétel. Így a Safecity középiskolai mintaprojektje során kidolgozott és megvalósított foglalkozások, akciók, játékok is e három tematikai csoportba sorolhatók.

Megismerés

Az első csoportba a térérzékeléssel, észleléssel kapcsolatos foglalkozások tartoznak. A játék nagyszerű módszer arra, hogy új dolgokat próbáljunk ki, ismeretlen szituációkba kerüljünk, kimozduljunk a komfort zónánkból. A játék erejét felhasználva izgalmas, újszerű helyzetekbe kerülnek a gyerekek, illetve rákényszerülnek a környezetük alaposabb megfigyelésére. Persze valódi kényszerről legkevésbé sem beszélhetünk, hiszen a játék öröme és élménye mozgatja a diákokat. Izgalom, szokatlanság és megfigyelés a három kulcsszó. Ide kapcsolódó foglalkozások: Fantom Terek, Szalag-teszt, Városi szuperhős.

 

Megértés

A második csoportba tartoznak azok a foglalkozások, melyek hatására a gyerekek elkezdenek kritikusan gondolkodni olyan dolgokról, mint a szubjektív biztonságérzetük, a közösség identitása vagy akár a nők elleni erőszak és a tér kapcsolata. Ezeknél a foglalkozásoknál kiemelten figyelmet kap az utóélet, vagyis nagyon fontos, hogy legyen lehetőség tovább beszélgetni a témáról a nevelőkkel, tanárokkal az intézményben. Jellemző, hogy drámás és alkotóművészeti eszközöket alkalmaztunk, hiszen itt az a cél, hogy kizökkentsük a diákokat, illetve elérjük, hogy megnyíljanak egy-egy témában. Új nézőpontokat keressünk közösen, az egyén, az érzelmek és az alkotás van fókuszban. Ide kapcsolódó foglalkozások: „Neked mit jelent a Vécsey?” című pályázat, Minden út a Vécsey-be vezet 1 és 2, Vitaszínház, Storytelling.


Részvétel

A harmadik csoport a közösségben való gondolkodásról és a részvételről szól. A foglalkozások célja a valódi fizikai átalakítás, a tényleges környezetalakítás. Hangsúlyos a demokratikus döntéshozatal (hogy mindenkinek van joga és lehetősége beleszólni), hiszen csak úgy fogják a gyerekek magukénak érezni az új környezetet, ha tevékeny részesei a változás folyamatának. Közösség, kommunikáció, változás a foglalkozások kulcsszavai. Ide kapcsolódó foglalkozások: Koli-fórum, Brainstorming, Átalakítások.


A kollégiumi foglalkozások tesztelése során felmerült fejlesztési javaslatok beépítését követően a foglalkozások leírása és a lebonyolításhoz szükséges információkból összeállított kiadvány online, minden magyarországi pedagógus és nevelési-oktatási intézmény számára elérhető lesz a programsorozat honlapján.