2013. aug. 3.

Fedezd fel a várost!

Napközis nyári tábor Pécsett

Idén ismét városfelfedező napközis tábort tartottunk Pécsett. Ahogyan az előző években, idén is a Pécs gyerekeknek könyv alapján ismerkedtek a gyerekek a város kevésbé ismert arcával, illetve a jól ismert helyszínek rejtett titkaival. Egész nap úton voltunk velük, hogy a „terepen”, tapasztalati úton fedezhessük fel az épületeket, utcákat és tereket.

A tábor témája a város volt a maga izgalmas összetettségében. Első nap azt vizsgáltuk, hogy egyáltalán mi is az a város, és hogyan működik a város irányítása. Ezt követően a város történetével ismerkedtünk, majd harmadik nap annak jártunk utána, hogy kik is laknak itt. A negyedik nap kiemelt témája az ipar, és ehhez kapcsolódóan a lakótelep volt (amit a nagy hőség miatt délutáni szunyókálás szakított meg), utolsó nap pedig a természet és a város kapcsolatát vizsgáltuk.

A bázisunk – és partnerünk – idén a Civil Közösségek Háza volt, ahol a csodálatos barokk pavilonban alakíthattuk ki a főhadiszállásunkat.



Minden reggel a béka-szobornál találkoztunk, reggeliztünk, majd egy kis szaladgálás után elkezdődött a ráhangolódás az aznapi felfedezőútra. Közösen elolvastunk néhány kapcsolódó fejezetet a Pécs gyerekeknek könyvből, és megvitattunk néhány fontos kérdést, bonyolult fogalmat, személyes kapcsolódódási pontot. Ezután kalap fel, iránytű a kézben, és indulás a városba!




Az egyes helyszíneken érzékszervi játékokkal, feladatlapokkal és más játékos feladatokkal dolgoztunk, hogy minél több szempontból megismerhessük az adott témát és épületet. A lényeg az élmény alapú tanuláson volt, az egyéni tapasztalatszerzésen: a gyerekek a Városházán beülhettek a képviselők székébe, rövid prédikációt mondhattak az evangélikus templom szószékéből, a város földrajzi adottságait pedig a TV-torony tetejéről vizsgálhatták meg. A főhadiszállásra visszatérve makettezéssel és rajzolással dolgoztuk fel a látottakat, és a hét végére megépült saját városunk a Makett City.



ELSŐ NAP – MI A VÁROS? 

A délelőtt ismerkedéssel telt, de a szokásos kapcsolat teremtő és névtanuló (no meg persze az elmaradhatatlan mozgásos) játékokat már igyekeztünk a városfelfedező tematikához alakítani. Megtudtuk, és bejelöltük a térképen, hogy ki hol lakik, szubjektív térképeket rajzoltunk és rácsodálkoztunk, hogy mennyire másképp látja mindenki a várost. A főhadiszállás helyszínét is fel kellett fedezni, így bújócskáztunk és kis csoportokban kincses térképet rajzoltunk, hogy a rejtett zugokat is bejárhassuk – az elrejtett kincseket a többi csapat aztán több-kevesebb sikerrel meg is találta.

Délután gondolattérképet készítettünk a városról. Hogyan lehetne meghatározni a város fogalmát? Vajon mi minden kapcsolható a fogalomhoz? Miután hosszas gondolkodás, közös elmélkedés és vita után a válasz még mindig túl bonyolultnak tűnt, útnak indultunk a Városházára – talán ott tudnak segíteni! A Városházán a civil referens, illetve a szociális osztály egyik munkatársa fogadott minket. Egyből a díszterembe mentünk, beültünk a képviselői székekbe és – ahogyan azt a nagyoktól láttuk – egyből heves vitát indítottunk arról, hogy kik lehetnek képviselők, kik választják meg őket és egyáltalán, mi is az ő feladatuk. A Városháza munkatársai meséltek az itt folyó munkáról, sőt, még a toronyba is felkísértek minket! Onnan valóban olyan helyeket és részleteket láthattunk, amit korábban elképzelni sem tudtunk. Mindenki megkereshette az otthonát, a tájékozódási pontjait és a tábor későbbi helyszíneit.

A nap végén még egy kutatást végeztünk a Széchenyi téren. Mi is az a köztér, mi a feladata, és mitől lesz jó, használható? Ennek jártunk utána érzékszervi feladatokkal, mérésekkel és utcabútor-vizsgálattal (és persze teszteléssel).



MÁSODIK NAP – A VÁROS TÖRTÉNETE

Második nap délelőtt a római kori város, Sopianae volt a téma. Lementünk a sírkamrákba, növényeket, korsókat és apostolokat kerestünk, megfejtettük a krisztogramot és elképzeltük, hogyan nézett ki a városnak ez a része 1600 évvel ezelőtt. Délután a török korba képzeltük magunkat: körbejártuk a barbakánt, megvizsgáltuk a védelmi rendszert, a körbástya előnyeit, az eldugott északi várfalsétányon védtük a városfalat (itt a labirintusban fogócskázhattak a gyerekek), majd a fal mentén haladva eljutottunk a Jakováli Hasszán Dzsámihoz, amit kívül-belül alaposan szemügyre vettünk.




HARMADIK NAP – KI LAKIK  A VÁROSBAN?

Vajon ki lakik a városban? Milyen közösségek, felekezetek és nemzetiséget? Pécs jellegzetessége éppen a sokszínűségében rejlik és mi a harmadik napon ennek jártunk utána. A cél az volt, hogy beszéljünk ezekről a témákról a gyerekekkel, játékos és kreatív módon dolgozzuk fel a felmerülő kérdéseket, elősegítsük, hogy a gyerekek találkozzanak a közösségek képviselőivel, meglátogassák intézményeiket és nyitottabbá váljanak a más vallási, kulturális háttérrel rendelkező emberek iránt. Jártunk a Székesegyházban (ahol megtaláltuk az egy ágyban szundikáló három királyokat), a zsinagógában (ahol a gyerekek mindent megkérdezhettek Béla bácsitól, amit mindig is szerettek volna tudni a zsidókról) és az evangélikus templomban (ahol végre egészen közelről is megcsodálhattunk egy Angster orgonát). Délelőtt a Rácz Aladár Közösségi Házban megnéztük a naiv roma festők kiállítását, amit a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke, dr. Kosztics István személyesen mutatott be a gyerekeknek. Ez akkora hatással volt rájuk, hogy a program után egyből vissza kellett térni a főhadiszállásra festeni!


NEGYEDIK NAP – IPAR ÉS LAKÓTELEP

Negyedik nap reggel a bányászatról és az iparról beszélgettünk, majd hosszú felfedező sétát tettünk az Uránvárosban, hogy megnézzük, milyen hatással lehetnek ezek a városfejlődésre. Itt vizsgáltunk építőanyagokat, köztéri műalkotásokat, társasházakat, számoltuk az emeleteket és játszottunk a Szilárd Leó parkban. A közel negyven fokos hőségben azonban be kellett illeszteni egy délutáni szunyókálást a fák árnyékában, mielőtt kisvasúttal továbbindultunk volna a Zsolnay negyedbe. Itt természetesen a Zsolnayakról olvastunk, eozin-vadászatot szerveztünk és megnéztük a kézművesek utcáját, ahol a gyerekek kipróbálhatták a marcipángyurmázást.


ÖTÖDIK NAP – VÁROS A TERMÉSZETBEN

Az utolsó nap a természet és a város kapcsolatát vizsgáltuk. A legjobb helynek erre a TV-torony bizonyult, ahonnan csodálatosan látszik a Mecsek, a környező dombok, kilátók és bányák. Olvastunk Pécs földrajzi környezetéről, a hegyekhez és völgyekhez fűződő legendákról. A város legmagasabb pontjáról pedig megkerestük azokat a helyszíneket, amiket bejártunk az öt nap során, illetve azokat, amik most kimaradtak. Ezután kirándultunk az erdőben – a sárga háromszöget követve eljutottunk egészen az állatkertig.

Délután a környezetvédelemmel foglalkoztunk és a Retextil műhelyében a gyerekek kreatív újrahasznosítási módszerekkel ismerkedhettek. A korábbi években a tábor résztvevők készíthettek már pénztárcát üditős dobozból, majd fülbevalót és kitűzőt mosószeres flakonokból, most pedig a használt ruhákból fonhattak maguknak hajpántot és karkötőt.



FOLYTATÁS

A végső kiértékelésnél kiderült: jövőre mindenki visszajönne a következő felfedezőútra, így biztosan lesz folytatás! Lehet, hogy már az őszi szünetben is…

A táborban összesen 12, hat és tizenkét év közötti kisgyerek vett részt, több rászoruló az NCSSZI támogatásának köszönhetően teljesen ingyenesen. A Menedék Civil Szövetség négy hátrányos helyzetű kisgyereket küldött a keleti városrészből, ők szintén ingyen vehettek részt a táborban.

A tábor a kultúrAktív Egyesület, a Nevelők Háza Egyesület és a Civil Közösségek Háza közös programja. A tábor az Emberi Erőforrás Minisztérium támogatásával és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.

Táborvezető: Tóth Eszter


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése