2018. jún. 3.

Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban konferencia beszámoló

Időpont: 2018. április 6.
Helyszín: ELTE Tanító- és Óvóképző Kar | 1126 Budapest | Kiss János altábornagy u. 40.

A térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztésének, valamint az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadásának az oktatás és nevelés részét kell képeznie már a legkisebb kortól, hogy a felnövekvő generációban kialakuljon a minőségi környezet iránti igény, illetve az esztétikai és társadalmi kérdések iránti érzékenység.

A kultúrAktív Egyesület Építészet és Pedagógia konferenciasorozatának utolsó rendezvénye ezért kiemelten a kisgyermekkori nevelés gyakorlatát, elméletét és lehetőségeit helyezi a középpontba. Az Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban c. konferencia az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar 3612 Vizuális Képességek Kutatóműhelyével és a Bálványos Huba Vizuális Nevelési Kutatóműhely együttműködésben valósult meg.



Az épített környezeti nevelés célja a fizikai környezettel kapcsolatos tudás átadása, az épített terekben megnyilvánuló kulturális és társadalmi értékek iránti figyelemfelkeltés, illetve a környezet alakításában való társadalmi részvétel elősegítése. Az épített környezeti nevelés gyakorlata arra irányul, hogy tudatosítsa a személyes igényeket, térhasználati szokásokat, az építészeti minőség szempontjait, és az épített környezetet meghatározó bonyolult összefüggéseket és viszonyrendszereket (Guba, Pataky, Tóth, 2017). E speciális pedagógiai terület célja tehát az érzékenyítés, a kritikus szemlélet és a véleményalkotás ösztönzése, amely a megfelelő módszerekkel már kisgyermekkorban is fejleszthető.
A konferencia előadásai és szakmai műhelyei az épített környezeti nevelés módszertanának, alapvető ismeretanyagának és a benne rejlő pedagógiai lehetőségeknek a kora- és kisgyermekkori nevelésben való alkalmazására irányultak. Az előadások a témakört elsősorban a komplex művészeti nevelés, valamint az alsófokú pedagógusképzés és a rajz- és vizuális kultúra szakos tanárképzés kontextusában vizsgálták.


A konferencia programja

A konferencia nyitó szekciójában dr. habil. Márkus Éva, az ELTE TÓK megbízott dékánja, Bálint Imre, a Magyar Építész Kamara megbízottja, Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke és Pataky Gabriella, az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszékének adjunktusa mondtak köszöntő beszédet. Dr. habil. Márkus Éva köszöntőjében hangsúlyozta az épített környezeti nevelés jelentőségét a kisgyermekkori nevelésben, és kiemelte, hogy a vizuális nevelés és a felnőttkori nyitott gondolkodás alapjainak megteremtése alapvető feladata az óvodai nevelésnek. Az ELTE TÓK az ország legnépszerűbb kisgyermekkori nevelő, alsó fokú pedagógusképző intézménye, amelyben fontos szerepet kap a korszerű vizuális nevelés, a nemzetközi irányzatok és az aktuális kutatási eredményekre épülő pedagógia. Így a külföldi minták alapján 2011 óta már egyre intenzívebb épített környezeti nevelés folyik a karon, a kultúrAktív Egyesülettel együttműködve pedig  2013 óta az épített környezeti nevelés önálló részterületként is jelen van a óvópedagógus képzésben. Ezt követően Bálint Imre a Magyar Építész Kamara elkötelezett támogatását fejezte ki az épített környezeti nevelésre irányuló kezdeményezések iránt.
A továbbiakban a konferencia előadásai két markánsan különböző szekcióban tárgyalták az épített környezeti nevelés aktuális helyzetét és fejlesztési lehetőségeit a pedagógusképzésben. Az első részben rangos hazai és nemzetközi szakemberek előadásaiból nyertek tájékoztatást a résztvevők, amelyek tapasztalatait a második részben interaktív műhelymunkában és műtermi alkotásban ültethették át a gyakorlatba. 

Miért fontos az épített környezeti nevelés – már kisgyermekkorban?

Az elméleti előadások első blokkja arra kereste a választ, hogy miért fontos az épített környezeti nevelés. Dr. habil. Dúll Andrea, az ELTE PPK Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszék tanszékvezetője a környezetpszichológia felől közelítette meg a kérdést. Kiemelte, hogy a környezet és az ember mindig egymásra értelmezett, vagyis az embert csakúgy meghatározza az (fizikai, társas, stb.) környezete, mint ahogy a környezetet is az ember alakítja. Ez a folyamatos meghatározottság azonban nem tudatos. A gyermekek fejlődése során a környezeti ingerek hamar kikerülnek a tudatos tartományból, ami természetes és szükséges folyamat, hiszen fontos az ingerek tömegét kordában tartani, szelektálni, hogy a koncentrációnk valóban a létfontosságú dolgokra irányuljon. Azonban ezáltal a hosszútávú hatást kifejtő környezeti ingerek rejtve maradnak – nem tudjuk, hogy milyen terek miért vannak pozitív vagy negatív hatással a közérzetünkre, társas kapcsolatainkra, teljesítményünkre. Az épített környezeti nevelés ezen a ponton lép közbe, és kíván hatást elérni, úgy, hogy a figyelmet a környezet tudatos megfigyelésére és értelmezésére, az ember-környezet kölcsönhatás tudatos alakítására irányítja.  


Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnök a személyiségfejlődés szempontját előtérbe helyezve, pedagógiai megközelítésből világított rá az épített környezeti nevelés szerepére. Kisgyermekkorban a kognitív fejlődés a szűkebb értelemben vett környezet felfedezése során történik, sőt a környezetnek a különböző képességeken túl az identitás fejlődésében is meghatározó szerepe van - a környezet felfedezése összekapcsolódik az én felfedezésével. A környezetnek, a környezettel való interakciónak tehát kulcsszerepe van a személyiségfejlődésben, azonban a fizikai környezet megismerése az elvárosiasodás és a motorizáció következtében jelentősen megváltozott. Ezért fontos tudatos nevelési tevékenységekkel segíteni ezt a folyamatot, és fejleszteni a környezeti kompetenciákat. A pedagógia feladata, hogy olyan módszereket fejlesszen és alkalmazzon, amelyek az épített környezet összetett értelmezését komplex nevelési formákkal teszik lehetővé. 

Hogyan lehet beépíteni az épített környezeti nevelést a pedagógusképzésbe?
Az elméleti előadások második blokkja az épített környezeti nevelésnek a pedagógusképzésben betöltött helyét és szerepét járta körül. Dr. Helené Illeris, az Agderi Egyetem, Művészeti Kar Vizuális és Előadói Művészetek Tanszékének egyetemi tanára a közösségi művészet lehetőségein keresztül vizsgálta a témát. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusoknak és a kutatóknak olyan tanulási folyamatokat kell kialakítaniuk, amelyek az identitásépítést, a közösséget és a fenntarthatóságot hangsúlyozzák. A konferencián bemutatott, helyi művészekkel és kutatókkal indított művészeti-kutatási projekt erre a pedagógusi szemléletmódra nyújtott elméleti és gyakorlati segédletet. A projekt során a közösségi alkotás lehetőségeit kutatta az oktatásban, és kitért az eredményeknek a pedagógusképzésbe való beemelésének módjára.


Christiane Schmidt-Maiwald, a Ludwigsburgi Pedagógiai Főiskola Művészeti, Zenei és Sport Intézetének helyettes egyetemi tanára a környezet tudatos alakításához, a tárgykészítéshez és konstruáláshoz szükséges fejlesztési szempontokat ismertette. Az előadásban egy empirikus kutatás eredményeire támaszkodott, amely során német és kínai tanítóképzős hallgatók térérzékelési és –ábrázolási képességeit vizsgálta. A térbeli reprezentáció hibáit megfigyelve szisztematikus didaktikus beavatkozásokat dolgozott ki, amelyek a perspektivikus térbeli ábrázolás fenntartható tanítását segítik – akár az iskolában, akár a pedagógusképzésben.  

Mi a szerepe a pedagógiai tereknek a nevelésben?
A harmadik elméleti blokk előadásai a pedagógiai terek szerepét járták körül. Dr. Pataky Gabriella, az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék adjunktusa az oktatás tereiről beszélt, melyek a rejtett tanterv részei: meghatározzák a pedagógiai kultúrát, befolyásolják az azokban fejlődők személyiségének alakulását. Ezeket pedig érdemes kritikával szemlélni! Ehhez érdekes tanulságokkal szolgált egy nemzetközi művészeti kutatási projekt, egy metafora kutatás és egy 714 óvodás és kisiskolás korú gyerek részvételével zajló ikonográfiai vizsgálat eredménye.
Zajacz Judit, a kultúrAktív Egyesület titkára építész szempontból vizsgálta a pedagógiai terek minőségi kritériumait. Mesterdiplomájában egy budapesti óvoda terveit készítette el gyermekek bevonásával. Előadásában bemutatta a gyermekekkel való tervezés folyamatát és módszereit, kiemelve az építész számára szerzett tanulságokat. 
Juhász Csilla, a Deutscher Kindergarten Budapest óvodavezetője a budapesti német óvoda innovatív pedagógiai szemléletét mutatta be, kiemelve az óvodai környezet minőségét és szerepét a nevelői munkában.  Az inspiráló környezet itt nem csak díszlet, hanem pedagógiai eszköz a hétköznapokban, amelyet az óvópedagógusok tudatosan használnak a gyermekek fejlesztése során. 


Hogyan illeszkedik az épített környezet az kisgyermekkori nevelési gyakorlatba?
A negyedik elméleti blokk a kisgyermekkori épített környezeti nevelés gyakorlati aspektusait tárgyalta, hidat képezve az elméleti és gyakorlati szekciók között. Dr. Monika Miller, a Ludwigsburgi Pedagógiai Főiskola, Művészeti, Zenei és Sport Intézetének egyetemi tanára kutatásai a gyermekek építő és tárgyalkotó tevékenységek közben végbemenő fizikai-térbeli képzelőerejének fejlődésére irányulnak. Előadásában egy empirikus kutatás került bemutatásra, amely során alsó tagozatos gyerekek terveztek és maketteztek játszótéri elemeket, majd a megfigyelésekre épülő konkrét oktatási minták kerültek bemutatásra. 
Végül Berta-Szénási Panna, a PTE, „Oktatás és Társadalom" Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza, és Fekete Nóra, a Hello Wood tervezője ismertették a DEMO WOOD építészeti gyakorlatát, és az óvodás korosztállyal alkalmazott Design és Egészség Modellt.

Gyakorlati műhelymunka és kísérő programok
A konferencia második részében a kisgyermekkori nevelésben alkalmazható módszereket ismerhettek meg és próbálhattak ki a gyakorlatban a résztvevők. Szentandrási Dóra építész, a GYIK Műhely oktatója, és a MOME doktorandusza Zegzugos tereink címmel tartott workshopot. A résztvevők különböző szélességű kartoncsíkokból, ragasztó nélkül, illesztéses technikával építették meg egy képzeletbeli város fantasztikus építményeit.


Bodócky István a MOME címzetes egyetemi tanára egy mesére épülő alkotóműhelyt vezetett, amelyben a mesejáték során a résztvevők a konszenzuális térhasználat gondolatát formálták meg egy metaforikus tárgy elkészítése során.

 

A workshopok mellett számos kiállítás mutatta be az épített környezeti nevelés változatos módszertani lehetőségeit – az óvodától (Tamás Adrienn: Esettanulmány / Deutscher Kindergarten Budapest) és az általános iskolától (a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium  1-4. osztályos tanulóinak kiállítása, amely Egyszerűen megvalósítható téri feladatokat mutatott be. Vezetőtanár: Mészáros Zsuzska építőművész), a középiskolán át (a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium  5-12. osztályos tanulóinak kiállítása a TérKommandó szakkör keretében megvalósult iskolai közösségi terek kialakításáról. Vezetőtanár: Mészáros Zsuzska építőművész) egészen a felsőoktatásig (a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építőművészet BA és MA hallgatóinak pop-up kiállítása. Szervezők: Szerencsés Rita, Petrányi Luca); és természetesen a tanárképzésig (Pataky Gabriella: Plasztikai és vizuális kompetenciák fejlesztése műtermi épített környezeti nevelés gyakorlatokkal. ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék).
Ezek mellett kiállításra kerültek a Fővárosi Komplex Rajzverseny 2018 téri feladatai (Garamvölgyi Béla festőművész, vizuális kultúra vezetőtanár, Mészáros Zsuzsanna építőművész, vizuális kultúra vezetőtanár, Póczos Valéria textiltervező designer, vizuális kultúra vezetőtanár, Zele János szobrászművész, vizuális kultúra vezetőtanár). Az előadásokat a MOME Elméleti Intézet Design- és vizuálisművészet-tanár mesterképzési szak hallgatóinak flashmobja (Vezető oktató: Dr. Pataky Gabriella).



Eredmények és kitekintés
A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 150 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős szakmai, felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve.
A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva.

Tóth Eszter
az írás megjelent az Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban c. konferenciakötetben


Irodalom:
Guba Anna, Pataky Gabriella és Tóth Eszter (2017): Épített környezeti nevelés az óvodában. Pécs: kultúrAktív Egyesület és Magyar Építész Kamara

Tóth Eszter és Pataky Gabriella (szerk.) (2018): Épített környezeti nevelés kisgyermekkorban. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar, Budapest 2018. április 6. Pécs: kultúrAktív Egyesület


A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervezett, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek. 


A konferenciasorozat további rendezvényei:
I.          ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS A FELSŐOKTATÁSBAN
Időpont: 2017. május 11.
Helyszín: Budapest, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar

II.        ÉPÍTÉSZEK AZ ISKOLÁBAN
Időpont: 2017. november 2-3. 
Helyszín: Pécs, PTE Műszaki és Informatikai Kar



Partnerek: ELTETanító- és Óvóképző Kar, 3612 Vizuális Képességek Kutatóműhelye, Magyar ÉpítészKamara




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése