2012. júl. 23.

Eger és a felnőttgyerek találkozása a Müezzinnel


Bízom benne, hogy minden olvasónk értesült már róla, hogy június 16-án volt a Tiéd a város sorozatunk negyedik kötetének, az Eger gyerekeknek a bemutatója.
Itt olvashatjátok az egyesületünk egyik tagjának, Katona Rékának a beszámolóját a kötetről és a városról: 

Heves megyei lány vagyok. Megszámlálhatatlan emlékmozaik: osztálykirándulás, táborélmény, családi esemény, díjátadó rakja ki az én Eger képemet. Ezekből építkezem: a minatretben szédültem, a hóstyák nevén merengtem, az Egri Csillagok olvasásával pedig igencsak szenvedtem - valahogy később mégis Gárdonyi írásait is megkedveltem.
Az egri helyszíneket és épületeket gyerekkoromtól fogva mindig is úgy tudtam elhelyezni a fejemben, hogy a Sárvári Cukrászdától merre találhatók. Nekem ez volt a központi hely és mostani egri látogatásomkor is ide vezetett először utam egy gombóc vaníliafagyiért. A legkedvesebb villanás a múltból mégis, ahogy a családi videón állok és az egri várbástyáról mondom a kamerába “Most a Dobó teret látjuk”, így a központi teret és a várat is könnyen beillesztettem a későbbi szépasszonyvölgyi borozgatások emléke mellé.

Egy idei nyár éjszakán valami egészen új Eger-érzést ismertem meg. Emellett van egy gyanúm, hogy ez a kellemes hely újra és újra meg fog lepni engem. Azért utaztam a városba, hogy részt vegyek az Eger gyerekeknek című kötet bemutatóján, mely könyv a kultúrAktív Egyesület és a Part Egyesület gondozásában Szlaukó Mónika egri családanya tollából és Fekete Valér egri grafikus-tanár illusztrációival jelent meg a Tiéd a város sorozat negyedik köteteként.




Ezúttal a bolondos, kedvesen pityókás hangulatú Müezzin - a kötet vezető figurája - személyesen vezetett végig a városon engem. Feltételezem, hogy beleragadt a minatretbe, azért hurcolássza magán azt, elválaszthatatlanok lettek. Kirándul, teázik a szőnyegén, bábozik, agyagozik és még mi mindent csinál ő a könyvben! Különösen a bajsza, szakálla és az állandóan vigyorgó szája tetszik, emiatt azonnal szimpatikus lett nekem.
A Müezzin folyamatosan reflektál a városra, felhívja a figyelmünket, mit csinálhatnánk másképp, elgondolkodtat minket. Fekete Valér, a város elismert garfikusművésze helyi utcai akciókkal bombázza a lakosságot: falakon, építési területeken találkozhatunk munkáival, mégis leginkább képeslapjai és az utcafronton ideiglenesen elhelyezett kövekről, falakról kikandikáló alakjai ragadtak meg.

A várban kezdtem el olvasni a könyvet. A híres egriek történeti vonatkozásai mellett karikatúráik megnevettettek, aztán rátértem az idővonal tanulmányozására, ahol az egri történelem fontos eseményei, majd pedig a változó város fejezetben a múlt illékony és maradandó aspektusai kötöttek le.






Jótanácsokat kaptam a Müezzintől Az én városom fejezetben. Majd megfejthettem Eger címerét. Építőanyagokat és különböző korok építészeti jegyeit bogarásztam. Végre terveztem magamnak ökoházat (már azt is tudom, hol helyezném el) és megkerestem a legszebb műemléképületet (én a Servita úton találtam rá).
A várban a számomra legmegnyugtatóbb építészeti helybe csak úgy belebotlottam, ott az egykori székesegyház romjain ülve egy órát merengtem, ezután felsétáltam a könyv feladatait követve a püspöki palotába. Mindenképp úgy éreztem, hogy Gárdonyi sírjánál is tiszteletemet kell tennem.
Sajnos közelről még nem merültem el a török építészet rejtelmeiben, de leközelebb biztosan nem hagyom ki a fürdőket. Szerencsére van egy épület, amit feltétlenül fel szerettem volna keresni és a könyv oda is vezetett: megtaláltam a Kepes Intézetet telis-tele igencsak elgondolkodtató kortárs műalkotásokkal.
És ez még csak a kezdet! Nem jártam be a kazamatákat, nem jutottam be a Varázstoronyba és színházba sem mentem. Akárhogy lapozgatom a könyvet, egyrecsak azt érzem, hogy vissza kell mennem, hogy megismerjem a város eddig számomra még ismeretelen épületeit, minél többet megtudjak róluk és egyre-egyre figyelmesebb és fogékonyabb legyek saját Heves megyei hagyományaimra, értékeimre. Köszönöm a kötet munkatársainak, hogy felhívták erre a figyelmem, elgondolkodtattak és újra izgalmassá tették Egert felnőtt és gyerekszemmel.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése