2017. ápr. 1.

Finn példákkal az ifjúság fejlesztéséért

A Making Art with Youth szeminárium a művészet és az ifjúság kapcsolatát vizsgálta. A résztvevő szakemberek tapasztalataikat és nemzetközi jó gyakorlataikat osztották meg egymással. A megjelent kezdeményezések különböző módszerekkel - graffitizés, művészetterápia, dráma, részvételi tervezés, fotókiállítás -, de ugyanazért a célért dolgoztak: az ifjúság társadalmi részvételéért és a kritikus gondolkodás támogatásáért. A cikkben bemutatjuk, hogyan támogatja a finn nyárimunka-program az ifjúság fejlődését és az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának megerősítését. 


A finn oktatási rendszer az önállóság, a csapatmunka és a kritikus gondolkodás értékei köré épül. Erről mesélt a szeminárium egyik finn résztvevője is. Kislánya első iskolai napjára emlékezett vissza, amikor gyermeke lelkesen újságolta, hogy ő választhatja ki, milyen házifeladatot csinál meg. Lánya el is döntötte, hogy aznap az O betűt tanulja meg. De úgy tűnik, hogy a finnek az oktatási környezeten kívül is hatékonyan fejlesztik az ifjúságot, ugyanis Helsinki városvezetési szinten is kiemelten foglalkozik a témával. Az Ifjúsági Iroda (Helsinki City Youth Department) művészethez és kultúrához kapcsolódó nyárimunka-programja az ifjúság városi életébe való bevonását célozza meg. Ezek közül két példát ismertünk meg.


Az első példa egy egy hónapos fotóprojekt volt, melyre 10 fiatalt választottak ki. Egy művészeti mentor segítségével a fiatalok nem csak fényképezni tanultak meg, hanem a mindennapos terepgyarkorlataik során jobban megismerték a várost és a környezetüket is. A szemináriumon találkoztunk az egyik 16 éves fiatal művésszel, aki elmesélte, hogy az elsőre egyszerűnek tűnő feladat - keressenek fotótémát a város három kijelölt kerületében - valójában teli volt kihívással. Naponta 500 képet készített, amit a résztvevőkkel közösen kiválogattak ki, beszéltek át. A művészeti koncepció megalkotása után a képeket gyakran újra kellett fotózni, hogy meglegyen a megfelelő kompozíció, világítás, így ugyanazt a helyszínt többször is fel kellett keresni. A lány elmesélte, hogy zárkózott típus és ideje nagy részét szobájában ülve, a négy fal között tölti. A nyárimunka viszont kimozdította, és fotós párjával egész nap a várost járta megfelelő témát keresve. Társa sokkal kezdeményezőbb volt, így rajta keresztül idegenekkel is szóba mert állni. A program keretében nem csak azt tanulta meg, hogy milyen 8 órás munkában dolgozni - mert ez volt az első munkahelye -, hanem jobban megismerte a környéket és az ott lakó embereket is. A program egy kiállítással zárult. A hónap végén a közösen kiválogatott legizgalmasabb képeket a fotók helyszínéhez legközelebb eső három metrómegállóban állították ki. Nem is lehetett volna jobb felhasználása az amúgy is üresen álló hirdetőfelületeknek, ezért is állapodott meg az ifjúsági iroda vezetősége a tömegközlekedési vállalattal. Méltó hely ez a munkák kiállításához, és így az utazóközönség is újraértelmezheti saját környezetét.


A másik nyárimunka-program, amivel megismerkedtünk a szemináriumon a múzeumok ifjúságbaráttá tételéről szólt. Öt múzeum 5-5 fiatalt foglalkoztatott egy nyáron keresztül. A helyszínek szakmai programjának megismerése után a fiatalok ötleteket gyűjtöttek, hogyan is tudnák a múzeumok programját, berendezését és tereit az ifjúság számára vonzóbbá tenni. Az ötletgyűjtés után következett a tesztelés és megvalósítás. A nyárimunka eredményeként a kiállítások élettel, fénnyel és hangokkal teltek meg; új közösségi helyek alakultak koncertekkel, pihenési lehetőségekkel, ahol a múzeum szabályai pl. csendes szemlélődés feloldódtak. A technológia bevezetése pl. a QR kódos tudásanyag bővítés, vagy éppen a kiállítási anyagból készült robotverseny az ifjúság számára izgalmasabbá tette a kiállítás anyagát. Sok esetben az interakciók növelésén volt a hangsúly: pl. maguk is alkothattak a kiállítás kapcsán, vagy a látogatás során szerzett pontokat beválthatták valamiféle jutalomra, és kipróbálhatták a Google szemüveget. A nyárimunka program remek példája az ifjúság felhatalmazására és kreatív energiáinak felhasználására. A fiatalok maguk alakíthatták és befolyásolhatták a művészeti tereket, és olyan ötleteket dolgoztak ki, melyek saját korcsoportjuk számára tették elérhetőbbé a kulturális értékeket. A múzeumi nyárimunka annyira sikeres volt, hogy a fiatalokat továbbra is alkalmazzák tanácsadóként, és a fiatalok foglalkoztatásukra külön büdzsét különítettek el.


A két nyárimunka különbözőképpen közelítette meg a művészet és az ifjúság kapcsolatát. Az első a művészet eszközén, a fotóművészeten keresztül vonta be az ifjúságot a város életébe, míg a második példa az ifjúság szerepének megerősítését művészetközvetítésen keresztül valósította meg. Mindkét munka a közösségről való kreatív és kritikus gondolkodást erősítette. Jó volt végre olyan példát látni, amely az iskolai környezeten kívül támogatja az ifjúság fejlődését és épített környezetéről való gondolkodását. Pl. közösségi értékek a városban, ijfúságbarát téralakítás a múzeumban. Úgy tűnik, az első munkahely is alkalmas lehet az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának fejlesztésére és megerősítésére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése