Ugrás a fő tartalomra

Safecity a Vécseyben -középiskolás mintaprojekt 2. rész



Az építészeti bűnmegelőzés olyan módszer, amely fontossága ellenére még  nem került be a középiskolai nevelés eszköztárába Magyarországon. A Safecity program középiskolai mintaprojektje ennek kezdeményezésére tesz kísérletet. A kultúrAktív Egyesület hármas szempontrendszerét használtuk a foglalkozássorozat felépítésekor és kidolgozásakor is: megismerés, megértés, részvétel. Így a Vécsey Leánykollégiumban tartott foglalkozások, akciók, játékok is e három tematikai csoportba sorolhatók.  
Ez a bejegyzés egy folytatás, az első részt itt olvashatod el.


Megismerés
 
-El ne engedd a kezem, nem látok semmit!
-De hát ez a tantermünk, nem ismered meg? Ide járunk 3 éve...
-Haha, jó vicc... De most tök sötét van.
-Jaj, mi volt ez????
-Nyugi, csak az ébresztőm! Viszont most inkább hajolj le, mert itt van egy akadály...

A Fantom Terek névre hallgató program a mintaprojekt nyitófoglalkozása volt. Célja a figyelemfelhívás és a téma játékos felvetése volt. A gyerekek négy különbözőképpen berendezett és átrendezett térben végeztek feladatokat. A szabaduló szobák hangulatát megidézve, itt is kulcsokat kellett keresni. A diákok által jól ismert terek új hangulatot és arculatot kaptak. Az új téri szituációk és a keresés élménye rákényszerítette a diákokat arra, hogy olyan dolgokat is megfigyeljenek a térben, amiket előtte észre sem vettek benne. A sötét szobában a látás nélküli tájékozódást, a társba vetett bizalmat tesztelhették; az apokalipszis teremben a vibráló világítás és a kattogó hangok zavarták az érzékelést; a kivilágítatlan folyosón egy beépített maszkos idegen keltett félelmet; míg a könyvtárban a jelek, jelzések alapján tájékozódást gyakorolhatták a fiatalok.


 Megértés

Mész haza a suliból a koleszba. Már este van, sötét. Éhes is vagy. Ahh, fene fog a hosszú, kerülős úton menni. Hátul mész, a pálya mögött. Ott, ahol azok a srácok szoktak elbújni... ki tudja, mit fogyasztani... Májusban már egész nagyok a bokrok, a fa lombozata is kitakarja az egyetlen, halványan pislákoló lámpaoszlopot. Itt nincs is valódi gyalogút, valószínűleg csak a lusta kolis lányok taposták ki ezt az ösvényt. Olyanok, mint te, haha. De hát mégis mi történhet? Eddig még mindenki hazaért a koliba…Miért pont te? Miért pont most? Na meg amúgy is, azt a kihalt aluljárót már túlélted, amitől aztán tényleg kiver a víz ilyenkor este, egyedül...

Minden út a Vécsey-be vezet elnevezésű foglalkozássorozatunk az iskolába, illetve a kollégiumba vezető út biztonságával foglalkozott, mivel a biztonságot nem csak az épületen belül kell egy intézménynek biztosítania - az odavezető út során is veszélynek lehetnek kitéve a fiatalok.
A gyerekek szubjektív biztonságérzetének feltérképezése után valós rendőrségi adatokat vizsgáltunk. A két elkészült térképet összevetítve kirajzolódtak a valós és a képzelt félelmek közti eltérések. Az ehhez kapcsolódó második foglalkozáson a kollégium környékén, egy gyerekek által kiválasztott köztéri helyszínen amatőr kisfilmet forgattunk egy lehetséges bűncselekmény történetéről, majd azt elemeztük, hogy hogyan lehetne az építészeti bűnmegelőzés eszközeivel biztonságosabbá alakítani a helyszínt.

Részvétel

"Ez a mindenes szoba. Mindenre használjuk - de igazán semmire sem jó. Jolly Joker, csak ez itt most éppen nem ér sokat."
"Ebben a szobában felvételiztem. Emlékszem, hogy bejöttünk, aztán itt hagytak. Fogalmam sem volt, hogy hova üljek, vagy mit csináljak. Minden szék kényelmetlen volt, ráadásul még óra sem volt bent... Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg végre visszajött valaki."
"Foglalkozásokat szoktunk itt tartani, de a szülőkkel is néha ide ülünk be beszélgetni. Jó a pozíciója ennek a teremnek, innen nyílik a tanári és közel is van a lépcsőházhoz."
"Itt vasalunk."


A diákok és a tanárok segítségével felmértük a kollégium közösségi tereinek biztonságát, problémáit, majd fejlesztési javaslatokat, beavatkozási ötleteket fogalmaztunk meg. A teljes közösség szavazott a javaslatok alapján a helyszínekre, majd a három legtöbb szavazatot kapott helyszínen meg is valósítottuk a megálmodott változtatásokat. Falat festettünk a diákok rajzaiból, bútor újítottunk fel, lakástextilekkel adtunk arculatot a helyiségnek, szőnyeggel jelöltük ki a funkciók területét, tükröket és világítást helyeztünk el a jobb beláthatóság érdekében. 




Ez csak néhány a Vécsey János Leánykollégiumban lezajlott programok közül. Habár sok minden történt, a munka ezzel nem ért véget. Az intézmény pedagógusai végigkísérték a foglalkozásokat és együttműködtek a Safecity csapatával a fejlesztésben - ők azok, akik tovább fogják vinni a szemléletet az újabb és újabb generációknak, újra és újra megmutatják, hogy hogyan ismerjék meg, hogyan értsék meg és hogyan vegyenek részt a fiatalok a saját környezetük alakításában.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Így látjuk mi! És te hogyan látod?

  Így látjuk mi - épített környezeti nevelés című projektünk lezárult.  Mégis folytatódik tovább a Ti segítségetekkel! Interaktív kiadványunkkal mindenkit meghívunk egy közös játékra, gondolkozásra, mert kíváncsiak vagyunk Ti hogyan látjátok a környezetet, amely körülvesz titeket! Kiadványunkban röviden szemezgettünk azoktól, a különböző szakterületeken tanuló az egyetemistáktól, akikkel együtt dolgoztunk a folyamat során. Az ő történeteikbe kaphattok betekintést. Mindenkinek meg van a saját története, a saját lakókörnyezetében. Mindenkinek sajátos és egyben hasonló. Számos egyszerűen megragadható érzetet tapasztalhatunk, ha megfigyeljük a minket körülvevő részleteket. Tedd próbára te is magad! Meglátod milyen egyszerűen fedezhetsz fel új dolgokat, vagy jöhetsz rá arra hogyan viselkedsz nap, mint nap ugyanazon az útvonalon, séta közben, pusztán a környezeti körülmények miatt.  Gyere és fedezz fel velünk az alábbi füzetke segítségével: Így_látjuk_mi.pdf A kiadvány nyomta...

A készítés szerepe és formái a gyermekközösségekkel történő közösségi tervezésben

Szondacsomagok, eszközkészletek és prototípusok az Alakítsd az iskolád Veszprém! projektben Szilágyi-Nagy Anna, tájépítész, kultúrAktív Egyesület elnöke, Tübingeni Egyetem Jákli Eszter, tájépítész, Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem Mihály Regina, pedagógus, óraadó, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Absztrakt A kultúrAktív Egyesületnél az elmúlt években egyre többet foglalkozunk olyan szabadterek közösségi tervezésével, amelynek résztvevői gyermekközösségek. Cikkünkben először bemutatjuk a közösségi tervezés folyamatának lépéseit (Szilágyi-Nagy & Mihály, 2021) és az épített környezeti neveléssel ötvözött gyermekbarát módszertanunk megfontolásait, majd kitérünk a különböző készítési és alkotási folyamatok jelentőségére a gyerekek szabadtérrel kapcsolatos tapasztalatainak és tudásának szintetizálásában, a fejlesztési ötleteik bemutatásában és finomításában. Ezután Sanders és Stappers (2014) modellje alapján három, a közösségi tervezésben gyakran alkalmazott készítési formát mutatunk b...

Így látjuk mi - épített környezeti nevelés mindenkinek

  A  projekt céljaként az épített környezet és ember kapcsolatának megismerését,  ehhez kapcsolódóan pedig az épített környezeti nevelés fogalomkörének beemelését tűzte ki célul, kiemelve hazai jó gyakorlatokat, projekteket, módszertanokat, abból a célból, hogy gyakorlati példákon keresztül nyerjenek betekintést különböző szakterületen egyetemista fiatalok a témakörbe. Ennek keretein belül a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói (művészetmenedzsment, építész, vizuális tanár) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- ás Óvóképző Karának hallgatói is bele láthattak az épített környezeti nevelés mibenlétébe különböző mélységben és keretek között. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építészhallgatóinak korábban bemutatott projektje egy napos június eleji napon zárult, ahol felhelyezésre került a közösségi térre a ponyva is, amely enyhe árnyékot ad az erősen benapozott teraszon. Ez az a nap egy salátázós, limonádézós alkalommal egybekötött esemény volt, ahol a gyerekek bi...