2020. nov. 9.

Gyermek és intézmény


A gyermekkor békés világában, a szobánk, a többi szoba, a házunk, a szomszéd, a nagyszülők és a játszótér után életünk első intézményi helyszíne az óvoda. Ezt pedig további intézmények sora követi. A 21. századi városok szövevényes és követhetetlen gyorsasággal változó hálózataiban otthonosan mozogni igazi kihívás, a felkészülést nem lehet elég korán kezdeni. Az útvonal az otthontól az óvodáig, valamint az ott töltött idő fontos részei a gyerekek táguló hétköznapi környezetének és tevékenységének. Ehhez kapcsolódva lehetőség nyílik a tudatos észlelés képességének fejlesztéséhez, az önkifejezés és problémamegoldó hozzáállás erősítéséhez. Sorozatunk második részében azt vizsgáljuk, milyen önkormányzati, oktatásszervezési és tervezői ambíciók segítik egymást abban, hogy gyermekbarát szempontok is érvényesüljenek egy-egy óvoda és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésekor. Budapest XIII. kerületében, a Vizafogó lakótelepen járunk. 

AZ ‘ELÉG JÓ’ ÓVODA

A gyermeknek először az óvodában kell a szülei nélkül, önállóan boldogulnia közösségben. Emiatt ez az intézmény a szocializáció egyik első és elengedhetetlen színtere számára: többek között meg kell tanulnia, hogy a családtól eltérően, itt a felnőttek figyelme nem csak rá összpontosul, hanem megoszlik a csoport tagjai között. Itt szembesül először azzal, hogy nem csak ő gondolja magáról, hogy a legjobb valamiben, hanem sok másik gyerek is még körülötte. Sőt, a versenyhelyzet jelenléte miatt, itt tapasztalja meg azt is, hogy van, amiben rosszabb másoknál. Ebben a rendkívül érzékeny időszakban az óvodapedagógusok feladata, hogy érzelmi biztonságot adó közeget teremtsenek a csoportban. A biztonságérzet növelésében segít a rendszerek felállítása: az óvodák saját szabályrendszerében megvan az ideje a játéknak, a foglalkozásoknak, a testmozgásnak és az étkezéseknek. 

Ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az óvodában, olyan környezet kell, amely egyúttal az óvodában dolgozók munkáját is támogatja. Emiatt, amikor arról beszélünk, hogy a gyermekek fejlődését támogató óvodákat szeretnénk tervezni, abba az is beletartozik, hogy az óvodai dolgozókat is támogatnunk kell. Az óvodapedagógusok elsődleges szempontja a biztonság és a praktikum. Ebben az építészet sokat segíthet jól használható térkapcsolatok, átlátható, de mégis játékosan használható terek, megfelelő fényviszonyok és izgalmas felületek kialakításával.

A gyermekeken és óvodai dolgozókon kívül fontosak a szülők is. Kevésbé szembeötlő csoport, hiszen ők nem töltik mindennapjaikat az intézményben. A reggeli érkezéskor azonban akkor boldog mindenki, ha a saját elképzelése szerint: gyorsan vagy elidőzve, két telefonhívás közt vagy a csoporttársak szüleivel beszélgetve válhat el a csemetéjétől. És ugyanígy a délutáni hazamenetelkor.

Óvodák tervezésekor tehát a gyermekek, az óvodai dolgozók és a szülők más-más ritmusú tevékenységét segítő környezet kialakítása áll a fókuszban. Mindemellett az óvodát fenntartó és működtető háttérintézményi rendszer feladata is jelentős. 

TERVEZNI – HOSSZÚ TÁVRA 

Az Egyesített Óvoda intézménye a XIII. kerületben 2007-ben indult. Az egyesítés gondolatát elsősorban az észszerű gazdálkodás indokolta, ami átlátható fejlesztéseket, költséghatékony beszerzéseket, tervszerű fejlődést és összehangolt működést biztosít, kiszűri a felesleges versengést, de támogatja a versenyszellemet. Mindemellett a 18 tagintézmény önálló karaktere, profilja megmaradt, és a meglévő pedagógiai tudást kamatoztatja (művészeti nevelés, mozgás, nyelvek).

Fenntartóként az önkormányzat természetesen fontos szerepet játszik abban, hogy biztosítja az anyagi feltételeket, de a kerületi szintű hosszú távú stratégiákban megfogalmazott ambíciók is gyakran sikerrel öltenek alakot helyi szinten. Így épülhetett itt például az első hazai passzívház óvoda. Minden előnye mellett, egy ilyen épület karbantartása egy hagyományos épülettel szemben jóval több odafigyelést igényel, ami tanúsítja, hogy a fenntartó a elkötelezett a fenntarthatóság iránt. De megjelenik ez a pedagógiai program szintjén is, amelyben a fenntarthatóságra, környezettudatosságra és egészséges életmódra nevelés mint kiemelt feladat az Egyesített Óvoda összes tagintézményének profiljában szerepel. Hogy a műanyagot és a papírt miért kell szelektíven gyűjteni, már nem is kérdés. Sokkal érdekesebb az, hogy például a Gergely Ildikó féle új szellemű testnevelés – a gyermekek bioritmusához igazodó mozgásfejlesztés: kinti mozgás és torna délelőtt, majd ebéd és alvás – eredményeként kialakuló mozgásigényt szokássá alakító pedagógiai programot segítheti az óvodaépület funkcionális elrendezése. Vagy az, hogy az újrahasznosítás nemcsak a szelektív hulladékgyűjtés szintjén érvényesülhet, hanem komplett épületek esetében is. Mindkettőre jó példa a Vizafogó óvoda épülete, ahol az 1984-es panelovi tömbjei bővültek. 

A XIII. kerület lakótelepi zöldterületei az AngyalZÖLD program keretében 2012 óta szisztematikusan megújulnak, 2014-ben Vizafogó is sorra került. A ‘80 években épült házgyári lakótelep tervezésekor eleve bőkezűen bántak a zöldfelületekkel, így a lakók bevonásával zajló megújítás kedvező infrastruktúrát és környezetet biztosított a ráncfelvarrásra váró óvodának is.

Egy, a XIII. kerületben tapasztaltakhoz hasonlóan összehangolt – intézményi, fenntarthatósági, infrastrukturális és pedagógiai szempontokat egyaránt szem előtt tartó – folyamat nagy valószínűséggel bárhol látványos eredményhez vezet. Eredményekről tanúskodnak a lakók elégedettségi mutatói, szakmai díjak, továbbképzéseken részt vevő pedagógusok és nem utolsó sorban az óvodai túljelentkezés. Merthogy mégiscsak arról lett híres ez az óvoda, hogy kicsúszdázhatsz az udvarra. 

A KEVESEBB TÖBB

Lelki szemeink előtt az óvoda tele van színekkel, hangokkal, játékokkal. A kérdés jogos: támogatja ez a gyermekeket az egészséges fejlődésben? 

Erdélyi Nóra, a XIII. kerületi Egyesített Óvoda intézményvezetője ezt erősen megkérdőjelezi. Tapasztalataik azt mutatják, hogy egy olyan világban, ahol a gyermekre szinte mindenhonnan ömlenek az ingerek – tévé, internet, okos eszközök, reklámok –, ott az óvodának kiegyensúlyozott légkört, nyugalmat, harmóniát és biztonságot kell nyújtania. A régebbi gyakorlatok azt vették alapul, hogy az segíti a gyermekek fejlődését, ha minél több inger éri őket, azonban nem mindegy, hogy ez milyen módon és mennyiségben történik. Napjainkban már azt láthatjuk, hogy a túl sok szín, a vizuális kavalkád, a beszűrődő hangok sokasága, a játékeszközök lehetőségeinek túl széles kínálata erősen nehezítheti a gyermekek koncentrációs képességét. Így az sem véletlen, hogy a kerület utóbbi években épült és felújított óvodái is ezt a szemléletmódot tükrözik: színes falfestések és Disney figurák helyett hangsúlyosan letisztult vonalak, praktikusan használható terek és színek. 

A minimalista környezet nem titkolt célja a pedagógiai szemléletváltás. A XIII. kerületi gyerekeket szeretnék arra megtanítani, hogy az egyszerű dolgok is értékeket hordoznak, nem szükséges körülvenni magunkat felesleges tárgyakkal. A jövő generációira tekintve hatványozott szerepet kap, hogy már egész kicsi korban találkozzanak a környezettudatos és a hátránnyal induló társaikat segítő, inkluzív gondolkodásmóddal.

Az Egyesített Óvoda programjában részletesen kidolgozott és folyamatosan bővülő stratégiákkal találkozunk az óvodai működés korszerűsítésére, de ennek a gyakorlatba ültetése lassú folyamat. A kevesebb, ami valójában több: az óvodapedagógia szemléletformálása. Paradigmaváltást folyamatos edukációval, a pedagógusoknak szervezett képzésekkel lehet elérni. Az új szemléletű pedagógiai programhoz jó, ha illeszkedik a környezet: színes dekorációval teleragasztott falak helyett a spontán fejlődést támogató és a kreativitást tápláló környezetre van szükség. A XIII. kerületi óvodák szerencsés helyzetben vannak, mert az önkormányzat jóvoltából rendelkezésükre áll a szükséges forrás.

A PANELOVI

Az Archikon építésziroda portfóliójában számos oktatási épület szerepel, a Vizafogó tagóvoda ebben a sorban már a sokadik, és jól érződik rajta a területen szerzett tapasztalat. A díjnyertes épületet számos helyen bemutatták korábban (például itt vagy itt), úgyhogy most nézzük azt, ami témába vág. 

Gyermekintézményi színterek esetében fontos kiemelni azokat a szempontokat, amelyek az adott életkorhoz tartozó fejlődési stádiumot szolgálják. Óvodás korú gyermekek térélménye még jelentős mértékben a közvetlen érzékszervi és érzelmi tapasztalatra támaszkodik (tetszik - nem tetszik, félelmetes-barátságos). Ezért most olyan téri megoldásokban visszaköszönő témákat vizsgálunk, mint a kötődés, a környezettel kapcsolatos fokozatos tudatosság kialakulása vagy a szabad játék.

A megérkezés
terei jó esetben nagyvonalúak, amitől dramaturgiát kap az érkezés. Belépve tágas és fényes előtér fogad, ahonnan kilátunk az udvarra, innen nyílnak az öltözők is, és menet közben beköszönhetünk az óvodavezetőnek, aki nem egy távoli irodahelyiségben ül. De még ne lépjünk be: az óvoda, eredeti, ‘80-as évek végi telepítéséből adódóan magas panelházak között található parkos zónában kapott helyet, más középületekkel együtt. Abban az időszakban, amikor a 20. század elejének autóközpontú logikája már megbicsaklott, és érezhetően nagyobb hangsúlyt kaptak a gyalogos közlekedésre szánt terek. Van itt iskola, bölcsőde, orvosi rendelő. A csökkentett forgalmú Vizafogó sétányon nincs átmenő forgalom, az óvoda bejárata előtti teresedés biztonságos, kényelmes megérkezést biztosít a reggeli tumultusban. Fontos szempont, hogy hová lehet bicikliket és műanyag motorokat parkolni. Adódna a lehetőség – mint ahogy azzal a híresen gyalogosbarát Koppenhágában már próbálkoznak –, hogy az óvoda ne kerítésekkel körülhatárolt sziget legyen, hanem organikus része annak a parknak ahol elhelyezték, de ez itt még az idilli és távoli jövő zenéje. 

A tornác
egyszerű és nagyszerű, a kortárs építészetben méltatlanul mellőzött megoldás. Ennek talán építésjogi okai is vannak: a 1,5 m-nél mélyebb fedett terek beépítésnek számítanak. És mivel a beépítéssel városi környezetben takarékosan bánunk, amit lehet, inkább beépítünk. A Vizafogó óvoda tornáca bő 3 méter mély, kétszintes, minden csoportszobából ki lehet ide jönni. Milyen jó is lehet a gyerekeknek délután maguktól ébredni, kimenni a tornácra, nem vesződni a cipőváltással, és itt játszani míg kiszivárognak a többiek is. De ugyanilyen előny az is, hogy esőben sem kell lemondani a friss levegőn töltött tornáról, a kinti játékról, és a már említett új szellemű testnevelés gyakorlásához is adott a terep.

A víz
visszatérő tematika. Azaz visszaköszön egész Vizafogón, és szépen mutatja, hogy egy ilyen jól kiválasztott elem miként erősítheti a lakóhely iránti kötődést, a környezettudatosságot és a játékosság elemeit egyszerre. Az itteni ovisok csoportszobáikról ismerik az intézménynek nevet adó vizák mellett a jellegzetes magyar halfajokat is a bodorkától a kölöntén és a süllőn át a pisztrángig. Képben vannak a szürkevíz-használat előnyeivel, hiszen a tetőről összegyűjtött csapadékvizet használják a vécék öblítésére. És nem utolsósorban akváriumban és kerti tavacskákban lakó víziállatok mindennapjait is megfigyelhetik. 

MAJDNEM SZÜRKE, MÉGIS ZÖLD

A Vizafogó lakótelep paneljei között majdnem világít ez a szürkészöld, csónakházszerű épület. Úgy gondoljuk, remek példa arra, amikor önkormányzatnak, intézményvezetőknek, és tervezőknek ugyanaz a közös cél lebeg a szemük előtt: jól végezni a dolgukat, olyan helyet létrehozni, ahová öröm belépni akár gyerekként, akár pedagógusként, akár szülőként. Reméljük, hogy a XIII. kerületben megvalósult stratégia és szemlélet példaként szolgál majd további gyermekintézmények és azok fenntartói számára is.

Jövő héten Vizafogó sétalappal jelentkezünk!

Szerzők: Demény Ilka és Kovács Laura
A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése