Ugrás a fő tartalomra

ParticiPécs - második workshop

Az októberi ParticiPécs foglalkozáson végre belemerültünk a játéktervezés alapismereteibe. Az első tisztázandó kérdés az volt, hogy mit is csinál egy igazi játéktervező. Elkezdtük összegyűjteni, hogy milyen ismeretekre, kompetenciákra van szükség egy játék megtervezéséhez. Ezután végiggondoltuk, hogy a mi csapatunk tagjai milyen ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkeznek. Rájöttünk, hogy a ParticiPécs csapat rendkívül színes: van mérnök és író, van aki programozni szeret, van aki építészetet tanul, van, aki inkább rajzban tudja elmondani a gondolatait, van, aki versben. Minden feltétel adott ahhoz, hogy közösen játékot tervezzünk. Hogy ezt el is higgyük magunkról, többször is elismételtük hangosan a következő mondatot: játéktervező vagyok!



A játéktervező tulajdonképpen élményt hoz létre, a játék maga csupán egy eszköz az a cél eléréséhez. ha jó játékot akarunk tervezni, akkor először azt kell meghatároznunk, hogy milyen élményt szeretnénk a játékkal előhozni. Majd végig kell gondolni, hogy mik azok az elemek, amelyek ezt az élményt előidézhetik. Visszaemlékeztünk, hogy mik voltak életünk során a kedvenc játékaink és ezek milyen élményt hoztak létre, illetve megvizsgáltuk, hogy pontosan mi okozta ezeket az élményeket (például meglepetés, szórakozás, problémamegoldás, kíváncsiság, társas interakciók, a játék belső értékei, stb…)


Természetesen ahhoz, hogy magáról a játékélményről elmélkedjünk, szükség volt arra is, hogy mi magunk is átéljük a játékok nyújtotta élményt. Ezért a workshop során sokat játszottunk. Például mozgásos játékokat, jégtörőket, mint a szamurájkard, vagy az egyiptomi piac. Folytattuk a csapatépítő feladatokat is, például egymás kezével írtunk értékelést arról, hogyan éreztük magunkat, úgy próbáltunk egymásra hangolódni, hogy szavak nélkül igyekeztünk összehangolni a karjaink mozgását, és becsukott szemmel vezettük egymást az udvaron. Majd a reggeli érzelmeinket formáltuk szoborba, és elmutogattuk egymáson, milyen volt az előző napunk. Kipróbáltunk egy problémamegoldó feladatot, amelyben mindenki elvesztette valamely képességét (a játékosok a tapintásukat, látásukat, vagy a hangjukat nem használhatták, és így kellett közösen logót készíteni a ParticiPécs játéknak). Ez nagyon nehéznek bizonyult, de rengeteget tanultunk belőle és ennek hatására a csapat úgy döntött, hogy a testi fogyatékkal élők szempontjait mindenképpen bele kell építeni a ParticiPécs társas koncepciójába. A történetmesélést is kipróbáltuk a sztoridominó nevű kártyajátékkal. Ez annyira tetszett a csapatnak, hogy a következő alkalomra megcsináltuk a saját ParticiPécs sztoridominónkat. Mindenki gyűjtött városi fotókat, helyszínekről, helyzetekről, emberekről a városban, ezeket pedig kártyalapokra nyomtattuk. A kártyalapok véletlenszerű egymás mellé helyezésével új történet áll össze minden játék alkalmával, és ez segít minket ráhangolódni a pécsi társas tervezésére. 



A workshop második napján már konkrétan Péccsel foglalkoztunk. Elkezdtünk gondolkodni a játék témáján. Ráhangolódásképpen természetesen játszottunk: Pécsgépet készítettünk olyan hangokból, amiket a városban hallhatunk. Az ötleteléshez hasznos tippeket gyűjtöttünk össze, kipróbáltunk különböző brainstorming technikákat, asszociációs láncokat, kreatív írásos gyakorlatokat. Ennek eredeményeképpen összeírtunk rengeteg ötletet, amik támpontot nyújthatnak a társas koncepciójának kialakításakor.



Végül pedig azt próbáltuk meghatározni, hogy Pécs város mely részei alkossák a ParticiPécs játék alapját. Ezért mentális térképet rajzoltunk. Mindenkinek lehetősége volt arra, hogy megrajzolja saját, szubjektív várostérképét, bejelölve azok határait, a főbb tájékozódási pontokat, az azokat összekötő útvonalakat és a csomópontokat. Ezután bemutattuk egymásnak a térképeinket és összefoglaltuk, hogy mi az, ami egyezik a térképeken, mik azok a városrészek, amiket mindenki kiemelt, mik azok, amik egyáltalán nem szerepeltek a rajzokon. Nagyon érdekes megfigyeléseket tettünk a nap során, és a feladatoknak köszönhetően elkezdett körvonalazódni a ParticiPécs játék tematikája.

Folyt köv. 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Így látjuk mi! És te hogyan látod?

  Így látjuk mi - épített környezeti nevelés című projektünk lezárult.  Mégis folytatódik tovább a Ti segítségetekkel! Interaktív kiadványunkkal mindenkit meghívunk egy közös játékra, gondolkozásra, mert kíváncsiak vagyunk Ti hogyan látjátok a környezetet, amely körülvesz titeket! Kiadványunkban röviden szemezgettünk azoktól, a különböző szakterületeken tanuló az egyetemistáktól, akikkel együtt dolgoztunk a folyamat során. Az ő történeteikbe kaphattok betekintést. Mindenkinek meg van a saját története, a saját lakókörnyezetében. Mindenkinek sajátos és egyben hasonló. Számos egyszerűen megragadható érzetet tapasztalhatunk, ha megfigyeljük a minket körülvevő részleteket. Tedd próbára te is magad! Meglátod milyen egyszerűen fedezhetsz fel új dolgokat, vagy jöhetsz rá arra hogyan viselkedsz nap, mint nap ugyanazon az útvonalon, séta közben, pusztán a környezeti körülmények miatt.  Gyere és fedezz fel velünk az alábbi füzetke segítségével: Így_látjuk_mi.pdf A kiadvány nyomta...

A készítés szerepe és formái a gyermekközösségekkel történő közösségi tervezésben

Szondacsomagok, eszközkészletek és prototípusok az Alakítsd az iskolád Veszprém! projektben Szilágyi-Nagy Anna, tájépítész, kultúrAktív Egyesület elnöke, Tübingeni Egyetem Jákli Eszter, tájépítész, Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem Mihály Regina, pedagógus, óraadó, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Absztrakt A kultúrAktív Egyesületnél az elmúlt években egyre többet foglalkozunk olyan szabadterek közösségi tervezésével, amelynek résztvevői gyermekközösségek. Cikkünkben először bemutatjuk a közösségi tervezés folyamatának lépéseit (Szilágyi-Nagy & Mihály, 2021) és az épített környezeti neveléssel ötvözött gyermekbarát módszertanunk megfontolásait, majd kitérünk a különböző készítési és alkotási folyamatok jelentőségére a gyerekek szabadtérrel kapcsolatos tapasztalatainak és tudásának szintetizálásában, a fejlesztési ötleteik bemutatásában és finomításában. Ezután Sanders és Stappers (2014) modellje alapján három, a közösségi tervezésben gyakran alkalmazott készítési formát mutatunk b...

Így látjuk mi - épített környezeti nevelés mindenkinek

  A  projekt céljaként az épített környezet és ember kapcsolatának megismerését,  ehhez kapcsolódóan pedig az épített környezeti nevelés fogalomkörének beemelését tűzte ki célul, kiemelve hazai jó gyakorlatokat, projekteket, módszertanokat, abból a célból, hogy gyakorlati példákon keresztül nyerjenek betekintést különböző szakterületen egyetemista fiatalok a témakörbe. Ennek keretein belül a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói (művészetmenedzsment, építész, vizuális tanár) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- ás Óvóképző Karának hallgatói is bele láthattak az épített környezeti nevelés mibenlétébe különböző mélységben és keretek között. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építészhallgatóinak korábban bemutatott projektje egy napos június eleji napon zárult, ahol felhelyezésre került a közösségi térre a ponyva is, amely enyhe árnyékot ad az erősen benapozott teraszon. Ez az a nap egy salátázós, limonádézós alkalommal egybekötött esemény volt, ahol a gyerekek bi...