2020. febr. 13.

Örökre?

2018-ban az Örökség Évét ünnepeltük. Mondanunk sem kell, hogy az épített környezeti nevelés bőven tartalmaz olyan elemeket, amik ehhez a témához kapcsolódnak. Így készült az örökSÉG névre hallgató projektünk, amelynek célja a fiatalokhoz közelebb hozni (nemcsak) az épített örökséget. Tóth Eszter, az egyesületünk elnöke mesélt arról, mit is jelent az örökség és hogyan készültek a  feladatok.




Miért tartod fontosnak, hogy tudatosítsuk és népszerűsítsük a kulturális örökséget?

A kulturális örökség az életünk része. Meghatározza az identitásunkat, hogy mit gondolunk magunkról és a világról. Még akkor is, ha ezt nem mindig tudatosítjuk magunkban. Ha meghallunk egy magyar népdalt, meglátjuk a Lánchidat, vagy beleolvasunk az Egri csillagokba, akkor ezekkel valószínűleg egyből azonosulni tudunk. A "hozzátartozás" pozitív érzése tör elő, és ez a hozzátartozás nem csak a tárgyi vagy szellemi örökségre vonatkozik, hanem arra a csoportra, azokra az emberekre is, akikkel az örökségünk közös. Ezért fontos, hogy az örökséget értelmezni tudjuk, jelentést társítsunk hozzá, mert ez a jelentés meghatározza, hogyan látjuk, és hogyan alakítjuk a világot.



Szerinted mi tartozik az épített örökség kategóriájába?

Nem zárt kategóriaként értelmezem az épített örökséget, Örökség az, ami egy közösség számára fontos, értékkel bír. Tehát azon is múlik, hogyan határozzuk meg a közösséget, kik számára fontos valami. Illetve az idő dimenziója is jelentős, mert sokszor újraértelmezünk és -értékelünk dolgokat, és valami csak most, a jelenben válik éppen örökséggé. Ha épített örökségre gondolok, akkor ezért nem csak a klasszikus építőművészeti alkotások, műemlékek jutnak eszembe, hanem bármilyen értékkel bíró építmény, a hozzá kapcsolódó szimbolikus tartalom, társas gyakorlattal, emberi tevékenység, amely egyszerre környezetalakító és értékteremtő hatással rendelkezik. Tehát egy várrom ugyanúgy eszembe jut, mint egy romkocsma.



Amikor az örökSÉG projekten dolgoztatok Sebestyén Ágnessel, milyen szempontokat
tartottatok szem előtt?

A célunk az volt, hogy a fiatalok gondolkodjanak és beszéljenek az épített örökségről – akár a régi műemlékek, akár a kortárs street art hordozta üzenetekről és értékekről. Ezért egy olyan módszertani füzetet terveztünk, ami inspirál, és alapvetően gondolat- és vitaébresztő kérdésekből áll. Az épített örökségről való kreatív gondolkodást, az egyéni véleményformálást, illetve a kortárs építészeti kultúra, a saját környezet megfigyelését, újragondolását és (újra) értékelését kívántuk ösztönözni. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy nyitott kategóriákkal és nyitott kérdésekkel, illetve a fiatalok által ismert és sokszínű jelentésréteggel bíró példákkal dolgozzunk.



Mi alapján válogattátok ki a példákat?

Fontos volt számunkra, hogy az épített örökség kapcsán ne csak a kanonizált értékek, műemlékek kerüljenek föl. A hagyományos építészeti örökséget a kortárs, hétköznapi kultúra tükrében szerettük volna bemutatni, hogy érzékeltessük aktualitásukat, mert azt gondoljuk, hogy a fiatalok érdeklődését így lehet felkelteni, csak ezáltal lehet érzékeltetni azt, hogy a vizsgált jelenségek őket is érintik. Az érintettség megélése ösztönözheti őket gondolkodásra, véleményalkotásra. A példákat gondosan válogattuk össze, alapvetően budapesti helyszínekre koncentrálva. Asszociatív képpárba rendeztük őket, hogy így ösztönözzük a róluk való, sokszempontú gondolkodást. Így került a várrom mellé a romkocsma, a műemlék mellé az emlékmű, az üvegház mellé az üvegbeton.

 

Mi volt számodra az örökSÉG projekt tanulsága?

Még engem, a magam nyitott kategóriáival is meglepett, hogy mennyire változó, szinte folyékony az épített örökség fogalma. Azt gondoltam, hogy egyszerű lesz a példákat kiválasztani az egyes témákhoz, szempontokhoz, de szinte minden esetben bebizonyosodott, hogy milyen komplex jelenségekről van szó. A műemlékek egy részét a fotóanyag összeállításakor restaurálták és részben ezek egy része új jelentésréteget is kapott. Az 56-os emlékműnél például (aminek a környezetét építették át, így nem tudtunk friss fotót készíttetni róla) hosszú levélváltásban igyekeztünk az alkotókkal meghatározni az alkotás képaláírását végül egészen filozófiai természetű elmélkedésbe torkollva. A munka során még világosabbá vált számomra, hogy az örökség fogalma folyamatos értelmezés és újraértelmezés, amely sokszor szemléletek, érdekek kereszttüzében formálódik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése