Elérkezett a tanév vége, és ezzel véget ért a ParticiPécs projektünk is. Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt az idő! Így visszatekintve azonban rengeteg dolgot értünk el. A tizenkét fiatalból álló csapat közösen fejlesztette a ParticiPécs játékot, amit márciusban és májusban a nagyközönségnek is bemutattunk. Mindeközben rengeteget tanultunk a játéktervezésről, a városról és a városfejlesztésről, arról, hogyan tudunk csapatban dolgozni és egy projektet közösen létrehozni. A májusi workshop ezért a visszatekintésről és értékelésről szólt. Végiggondoltuk, hogy mit tanultunk, miben fejlődtünk a 9 hónap alatt.
Először a saját tanulási folyamatunkra koncentráltunk. A kertben ülve mindenki elmondhatta, hogy ő mit visz magával ebből a projektből, mi volt a legmeghatározóbb pillanat a közös munka során. Izgalmas volt megtudni, hogy kinek mi jelentette a legnagyobb élményt. Volt, aki a csapatban való munkát emelte ki, volt, aki magát a játékot, a végeredményt, a próbajátékot, volt, másoknak a csapatépítő és jégtörő játékok tetszettek leginkább. A lényeg, hogy mindenki számára nagyon pozitív élményt jelentett a ParticiPécs projekt és mindenki úgy érezte, hogy sokat tanult az együtt töltött idő alatt.
Hogy mit is tanultunk mindebből, azt Réka segítségével jártuk körül. Közösen elkészítettük a Youthpasst, ami egyfajta tanúsítvány a Fiatalok Lendületben Program résztvevői számára. A Youthpass azt mutatja be, hogy a résztvevők mivel foglalkoztak és mit tanultak a projekt során. A Youthpass önértékelésen alapul, mindenki saját maga vizsgálhatta és határozhatta meg, hogy szerinte miben fejlődött az egyes kulcskompetenciákat tekintve. (A kulcskompetenciák közé tartozik az anyanyelven és az idegen nyelven folytatott kommunikáció, a matematikai kompetenciák, a digitális kompetenciák, a tanulás elsajátítás, a szociális és állampolgári kompetenciák, kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia, illetve a kulturális tudatosság és kifejezőkészség).
Ezután a csapatra koncentráltunk. Hogyan tudtunk együtt dolgozni? Kinek mi az erőssége, miben volt jó, mi volt a szerepe a csoportban? A társak értékeléséhez egy kreatív módszert választottunk. Mindenki a hátára ragasztott egy papírlapot, a többiek pedig erre írhatták a visszajelzéseiket.
Végül magát a játékot értékeltük. A jól ismert SWOT analízist mi kreatív gyurmázós feladattá alakítottuk át. Egy négyes osztású négyzetbe helyezhette el minden résztvevő meglátásait a játékkal kapcsolatban.
- Mik a játék gyengeségei? Mi nem működik még olyan jól? (zajos a játék, nehezíti a kommunikációt, fogyatékkal élők nem tudnak játszani, szerencsekártyák néha túl hosszúak és kevésbé izgalmasak/viccesek, aki nehezen kommunikál könnyen kizáródhat a játékból)
- Mik a játék erősségei? Mik azok a pozitív dolgok, amik jól működnek a játékban? (például: a vonzó vizuális kialakítás, helyi kötődés, a kommunikáció erősítése, élőtársas formátum)
- Mik a lehetőségek? Mik azok a külső tényezők, adottságok, amelyeket nem tudunk befolyásolni, de kedvezőek a játék szempontjából? (innovatív ötlet, vonzó lehet más partnerek számára, több továbbfejlesztési lehetőség is van benne, programokat lehet rá építeni, új embereket lehet általa megismerni, különböző szereplőket hoz össze,)
- Mik a veszélyek? Mik azok a külső tényezők, korlátok , amelyeket nem tudunk befolyásolni, és kockázatot jelentenek a játék számára? (kisgyerekeket vonzza, de ők nem tudnak vele játszani, főleg köztéri játékok során nehézség, nehezen szállítható)
Ezután végiggondoltuk, hogy ezekre a megállapításokra alapozva hogyan tudjuk fejleszteni a játékot?
- Hogyan lehetne az erősségeinket még jobban kihasználni, javítani?
- Hogyan tudunk a gyengeségekből erősséget formálni?
- Hogyan tudjuk kivédeni a veszélyeket?
- Hogyan tudjuk kihasználni a lehetőségeket?
A workshop második napján a projekt folytatásáról
beszéltünk. A felmérés során kiderült, hogy a csapat nagy része szeretné
folytatni a játékfejlesztést! Lelkesen el is kezdtünk gondolkodni a lehetséges
irányokon.
Szeptemberben találkozunk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése