2013. jún. 24.

Térképzeld el! pályázat és városismereti kalandséta

A NextArt Galéria és a kultúrAktív Egyesület Térképzeld el! címmel közös helyismereti rajzpályázatot írt ki 2012. őszén az V. kerületi általános iskolák számára. A pályázatra érkező munkákból mini kiállítást szervezett a Galéria, ahol díjátadó keretében köszöntötték a legjobb térképeket. A nyertes munkákat készítő gyerekek városismereti kalandozáson vehettek részt a Szabadság téren.



Térképzeld el! 

A NextArt Galéria és a kultúrAktív Egyesület közös pályázatának célja egy V. kerületi, szubjektív útvonalterv létrehozása volt, amelyet egy képzeletbeli külföldi barátnak lehetett címezni. Kifejezetten olyan, egy délután alatt bejárható sétaútvonalakat vártunk, amelyek a kerületben iskolába járó gyerekek számára érdekes helyszíneket, és látnivalókat (épületeket, tereket, parkokat, stb.), esetleg ezekhez kapcsolódó történeteket mutatnak be. Az útvonalterv egyik állomásaként lehetőség volt egy személyes üzenetet elhelyezni a NextArt Galéria kirakatában.
A pályázatra beérkező munkákat két korosztály szerint értékeltük és jutalmaztuk: alsó és felső tagozatos gyerekek. A díjátadóra 2013. május 14-én került sor a NextArt Galériában, az Aulich utcában.




Az alsó tagozatos pályázó csapatok közül a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium 2. osztályos csapatának pályaműve esetében díjaztuk a levélformátum megjelenését, amelynek tartalma és megfogalmazása messzemenően tanúskodott a pályázati kiírásban megadott feladat alapos megértéséről. Örömmel vettük számba a többiekétől eltérő választott helyszínek sokféleségét, az ezekről készült rajzok látásmódjának egyediségét és megkapó gyermeki báját, illetve a képecskékhez fűzött kommentárok természetes őszinteségét és kedves humorát.



A hasonló sémára, azaz egy-egy talált térkép részletének beemelésével és kiegészítésével készült útvonaltervek közül kiemelkedett a térképek nézegetése során szerzett vizuális tapasztalatról árulkodó, a kiválasztott városrészletet következetesen felülnézetből ábrázoló  3.a osztályos Nagy Bendegúz és Vándorffy András pályaműve, amely izgalmasan expresszív, élénk és kifejezően egyedi színhasználatával is könnyen megkülönböztethető kortársaik alkotásai közül. Mindketten szintén a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium tanulói. 



A felső tagozatos pályázók közül a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium 7. b-s tanulói egy vizuálisan izgalmas V. kerületi kollázzsá alakították útvonaltervüket, amely szinte túlburjánzik a csapattagok egyéni élményeit bemutató rajzok kupacával. A pályaművek között párhuzam nélkül álló megoldást mutatva V. kerületi térképükön a Duna folyásának ívéhez illeszkedő partvonal mentén egymás mellé felsorakoztatott, jellemző élénk színmezőkkel jelezték a kerület egyes részeit, amelyen a kevés megadott információ ellenére mégsem jelenthet gondot a tájékozódás. A hagyományos térképek bogarászásának élménye idéződhet fel a képecskékhez fűzött megjegyzések betűzgetése közben.



Lényegre törő, összegzésre képes látásmód mellett az V. kerület köztéri szobrainak szeretetéről árulkodik a Váci utcai Ének-Zene Általános Iskola két 5.a osztályos tanulójának, Demeter Dávid és Kovács Gergely rajza, amely a beküldött pályaművek közül talán a leginkább értékelhető egy szubjektív térképként. A kerületre jellemző természeti és épített elemek (Duna-part, hidak, főútvonalak) elnagyolt jelszerűségében is kifejező megjelenítésével, a kerület legjellemzőbb épületeit felidéző rajzos részletekkel, és a térképek jelkészletére emlékeztető egyedi jelzések kombinációjából egy megjelenésében is vonzó személyes térkép született, amelynek bejárása sok-sok szobrászati és építészeti látnivalót ígér.



Városismereti kalandséta

A pályázat nyertesei egy-egy városismereti sétán, játékon vehettek részt a Szabadság téren a NextArt Galéria, a kultúrAktív Egyesület és Gődény Éva (Ludbriko) szervezésében 2013. május 15-én. A sétán a Szabadság tér történetére, a térre jellemző építészeti és művészettörténeti elemekre, a (téren való) tájékozódásra kívántuk felhívni a figyelmet. Ebben segítségünkre volt Hermész, az ókori istenek hírnöke, a kereskedők védelmezője, aki a kereskedelemmel és pénzforgalommal foglalkozó vállalatok épületei között kalauzolta a gyerekeket, amelyek meghatározzák a tér építészetét és reprezentatív karakterét.

Felső tagozatosok

A felső tagozatosokkal négy csoportot, négy állomást alakítottunk ki, a gyerekek vetésforgóban járták végig az állomásokat, csapatmunkában kellett megoldaniuk a feladványokat, amelyek a következők voltak. A sétára 1-1,5 óra állt rendelkezésünkre.

1. Négy érzékszerves játék
Mindegyik csapat kapott egy érzékszervet (látást, hallást, tapintást vagy szaglást), és csak ezzel az egy érzékszervvel kellett megfigyelnie a Szabadság teret. A megfigyelésekre 15 percet kaptak a gyerekek, miután találkoztunk, és megbeszéltük, hogy ki mit tapasztalt, milyen új részleteket fedezett fel, amit korábban nem vett észre.

2. Építészet 
A/ Az egykori Adriai Tengeri Hajózási Vállalat (Szabadság tér 16.) székházának homlokzatán lévő tengerészeti motívumokat kellett megvizsgálnia a gyerekeknek, és kitalálni, hogy vajon mivel foglalkozhatott az egykor itt működő székház.



B/ Majd a szomszédos historizáló épület (Szabadság tér 15.) alapján egy historizáló homlokzatot kellett összeállítaniuk előre megadott elemekből, ezáltal ismerkedve a korszak építészeti jellegzetességeivel.



C/ Ezen az épületen (Szabadság tér 15.) található Budapest első köztéri Kossuth szobrát magába foglaló timpanonja. A gyerekeknek a puzzle szerűen szétvágott Kossuth-timpanont kellett összeilleszteniük, ill. megkompinálniuk az egyes elemeket egy háromszög alakú formába.



3. Köztéri szobrok 
A Szabadság téren sok köztéri olyan szobor található, amelyek a tér történetét dolgozzák fel, ezekre szerettük volna felhívni a figyelmet különböző rejtvények és feladványok segítségével, amelyeket csak akkor fejthettek meg a gyerekek, ha végiglátogatták mindegyik általunk kijelölt köztéri emlékművet.






4. Térkép a Szabadság térről
A gyerekeknek egy vaktérképen először be kellett jelölniük négy különböző színnel a térre jellemző burkolatokat: füves, homokos, macskaköves, aszfalttal borított.
Ezután együtt megvizsgáltuk a környező utcák neveit, amelyek jelölve voltak a vaktérképen. Ez alapján megállapíthatták, hogy a tér története szorosan összefüggöt az 1848-as szabadságharc történetével.
Végül pedig előre megadott, tipikusan köztereken végezhető tevékenységeket, jelenségeket (babakocsit toló anyuka, kutyasétáltatás, gördeszkázás, galambokat etető néni, piknikezés) kellett elhelyezniük a téren, megtalálni azokat a helyeket, ahol szerintük (!) ezek kényelmesen végezhetőek.



Alsó tagozatosok

15 második osztályos gyerek vett részt a sétán, amire 1 óra állt rendelkezésre. Mivel az olvasás és feladatmegoldás ebben a korban még időigényesebb, ezért a történetmesélés, beszélgetés – kérdés, felelet, a játékos, közösen megoldandó feladatok kerültek előtérbe. 
A séta vezérmotívuma az időutazás volt. A tér északi részén álló, öreg tölgynél indult képzeletbeli időgépünk, hogy megtudjuk, milyen is volt a tér, mikor kis vessző volt a ma már göcsörtös, sokat látott tölgyfa. 
Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Társaság székházánál (Szabadság tér 16.) épp úgy, mint a felsősök, ők is kitalálták, mivel foglalkozhatott az építtető cég.  Miután megbeszéltük, hogyan kapcsolódott Magyarország a tengerhez, és hogy később az első Duna-tengerjáró hajó megépítésével már a fővárosból folyt az áruszállítás, a teret, és a környező utcákat ábrázoló vázlatos térképen beazonosítottuk azt, hogy a tér melyik részén állunk, és hogy hol lehet a Duna.
Múltbéli sétánkon egy elegáns pár kért tőlünk segítséget, nem találták a várkastélyra emlékeztető épületet, pedig az abban lévő kávéházba szerettek volna elmenni. A gyerekek lelkesen forgatták a fejüket, és szaladtak a soktornyú, egykori Sváb-házhoz (Szabadság tér 13.).



A kérdésre kitalálták, hogy az épület falán elhelyezett emléktáblával lehetne a ma élők tudtára adni, hogy itt hajdan egy híres és díszes kávéház működött.
Miután megbeszéltük, hogy az emléktáblákon kívül a szobrokkal lehet emléket állítani a múltnak, mindenki elmondhatta, hogy ő kinek, vagy minek állítani szobrot („a családomnak”, „nagyapámnak”, „a kutyámnak”, „mindenkinek”).



Az első köztéri Kossuth szobor felkutatása után versenyfutás következett szobortól szoborig. A cél az Újépület emlékműve volt. Míg kifújták magukat meghallgatták a kaszárnya udvarán rendezett első európai szabadtéri sportesemény történetét.
Itt a fűben ülve az érzékszerves játék egy elemét, a hallást kiemelve figyelték meg a teret. 
A teret egykor nyüzsgéssel betöltő tévészékházra emlékezve tévés játékkal fejeztük be a sétát. Három csoport alakult, minden csoportból egy-egy riporter pár a volt székház lépcsőin készített kedvcsináló riportot a Szabadság térhez.
A Galériába visszaérve emléktérképet rajzoltak a már említett vázlatos (vak)térképre.





A nagyok először „kamaszosan” álltak neki a feladatoknak, de a végén bevonódtak és élvezték a városi kalandokat. Többen megjegyezték, hogy eddig nem is vették észre, hogy ennyi minden van a téren, pedig minden nap áthaladnak rajta. Olyan gyerekek is akadtak, akik bejöltek minket a Facebookon ismerősnek. A kisebbek mindvégig nagyon lelkesek és együttműködőek voltak a városismereti játékok során. 

A pályázat és a városismereti séta olyan sikeres volt, hogy annak folytatásaképp a NextArt Galéria egy másik városismereti pedagógiai projektbe is belekezd majd a 2013/14-es őszi iskolai félévben, amelyben Budapest vízzel kapcsolatos helyszíneit lehet majd megismerni. A részletek egyelőre tervezés alatt állnak, tájékoztatás majd augusztus, szeptember körül várható.


Böhler Nóra, Gődény Éva, Szolga Zsófia

2013. jún. 1.

"Átfogó, aktuális és hiánypótló": a Gyermek-Város-Építészet sorozat második kötete

Az Épített környezeti nevelés a kultúrAktív Egyesület gondozásában megjelenő Gyermek – Város – Építészet sorozat első kötete. Könyvsorozatunk célja, hogy az épített környezeti nevelés elméletét és gyakorlatát megismertessük a hazai szakmai közönséggel. A Gyerek_szemmel című első kötet az első átfogó ismeretterjesztő kiadvány ebben a témában, amelyet magyar nyelven is olvashatnak az érdeklődők. Az Épített környezeti nevelés ezt egészíti ki oly módon, hogy a témakör magyarországi vonatkozásait, történetét, lehetőségeit, illetve a módszerek hazai adaptálhatóságát tárgyalja.

Az alábbiakban Tatai Mária építész (Magyar Építész Kamara) a kötethez írt előszavát olvashatják:

A szerzőpáros legújabb, átfogó, aktuális és hiánypótló könyvét tartja kezében az olvasó. Ez a mű áttekinti és összegzi az épített környezettel kapcsolatos nevelés terén történt magyar és külföldi előzményeket, s ezekre is építve friss, kortárs szemlélettel vázolja fel a témához nélkülözhetetlen elméleti tudnivalókat, a módszertani részben pedig számos konkrét feladat megadásával segíti a nevelők munkáját. 


A város részei – kudimkari nyári tábor.

Az épített környezettel foglalkozó nevelésről éppen jókor jelenik meg az elméletet is tartalmazó gyakorlati kézikönyv. A közelmúltban ugyanis hazánkban végre – az iskolai oktatásban csakúgy, mint a szabadidős foglalkozás keretei között – egyszerre több helyen is kiváló kezdeményezések történnek – építészek, pedagógusok, művészettörténészek tartanak gyerekeknek a környezet megismerésére irányuló és annak alakítási lehetőségeit is megismertető építészettel kapcsolatos  foglalkozásokat. A Nemzeti Alaptanterv és a Kerettantervek erre vonatkozó részeiben történt változások is lehetővé teszik, hogy ez a fontos tárgy egyre ismertebb lehessen, egyre többen gyakorolhassák. Hogy miért is van erre égető szükség, azt maga ez a könyv is tárgyalja. 


Makettépítés


A témával kapcsolatos tudás és tudatosság növekedése biztosíthatja, hogy épített környezetünk valóban élhetőbbé, jobbá, egészségesebbé, szebbé váljék. Mindemellett az épített környezettel (tárgyakkal, házakkal, várossal, végső soron építészettel) való aktív foglalkozásnak nem elhanyagolható hozadéka a sokoldalú képességfejlődés, a gondolkodás fejlődése, valamint a környezet jobb megértésének és alakítani tudásának haszna.   


Építkezés megtekintése a kultúrAktív Egyesület és a Civic Engagement Institute kudimkari nyári táborában.

Az elméleti megalapozás, a célok, a fogalmak tisztázása nélkülözhetetlen az e témával foglalkozó nevelők számára, a módszertani rész pedig a részletesen kifejtett foglalkozás-leírásaival jól alkalmazható megoldásokat kínál. Az elméleti rész (is) azért hiteles és egyben olvasmányos, mert 
érezhetően a szerzők saját tapasztalatain átszűrt tudáson alapul. 


Helyszíni szemle

Magam azok közé tartozom, akik jó harminc éve elsők között foglalkoztak e témával. Ennek eredménye is talán, hogy a tárgy iránt érdeklődő pedagógusok, nevelők számára nem teljesen ismeretlen az épített környezet fogalma, tanításának szerepe. Mégis (a mai napig legalábbis) ritkaságszámba megy az a pedagógus, aki az épített környezet, a tárgyi világ, illetve az építészet témáját beiktatja foglalkozásaiba. Ez a könyv alapvető segítséget nyújt minden nevelő számára, aki ezen a területen eredményesen kíván tevékenykedni.

Tatai Mária


.