2020. máj. 28.

Régi-új nézőpont

Egy régi KultúrAktívos klubnap jutott eszembe, amikor azért is találkoztam veletek, hogy az akkor aktuális épített környezeti nevelés feladataimat bemutassam és beszélgessünk róluk. Az egyik téri aktivitásról, a dioráma-építésről akkor még csak az első workshop eredményeit tudtam megmutatni, és ígértem, hogy folyt.köv...

Időközben továbbfejlődött a workshop, a gyerekek és én is, a KultúrAktívval is túl vagyunk jópár közös akción, de hadd mutassam most meg a képeket.

A takarító nénik hónapokig gyűjtögették nekem az üres wc-papír gurigákat, hogy mind a 600 tanítványomnak elég legyen.

Mivel 3-12. osztályig mindenkivel készítettünk diorámát, a téma életkor szerint változott, legkisebbtől a legidősebbig: „mese”, „sport”, „tudomány”, „múlt és jövő”. Arra kértem a gyerekeket, hogy a képet, amelyet lelki szemeik előtt látnak, szeleteljék fel: a szokásos előtér-középtér-háttéret most külön papírszeleteken, a guriga belsejében egymás mögé ragasztva tüntessék fel.

A gurigákat nagy közös diorámákká raktuk össze az iskola ablakaiban, ami előtt sokáig el lehet nézelődni....

Mészáros Zsuzska, építész tervező és rajztanár a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban, a DESIGNPED blog szerkesztője







2020. máj. 21.

Térképen az óvoda

Eszközök: nagyméretű rajz vagy nyomtatvány az óvoda épületéről és környezetéről (csak a körvonalakkal), rajzeszközök 

Fejlesztési célok: kreativitás fejlesztése, térbeli tájékozódóképesség fejlesztése, szókincsbővítés, finommotorika fejlesztése, elvonatkoztatás, ábraalkotás, közös munka elkészítése, egymásra figyelés

Építészeti tartalmak: térbeli viszonyok, különböző épülettípusok, közterületek


Készítsünk elő egy térképet, amin az óvoda és annak szűkebb környezete látható körvonalasan (használhatunk az internetről letöltött térképet is segítségnek), majd nézzük és beszéljük meg a térképet a gyerekekkel. Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy megkérdezzük, mi az a térkép, és mire szoktuk használni. Ezután mutassuk meg, hogy ezen a térképen az óvoda és a környezete látható felülnézetből. Biztassuk a gyerekeket, hogy próbálják olvasni a térképet, mi hol lehet, mit ismernek fel rajta. Kezdjük az óvoda épületével, majd vizsgáljuk meg az óvodaépület környezetét. Soroljuk fel közösen, hogy milyen épületek, közterek vannak az óvoda közelében. Mik voltak, azok a dolgok, amiket szeretünk az óvoda környezetében, és mik a negatívumok, amit nem szeretünk? Ezeket hogyan változtatnánk meg? 

Ezután a gyerekek rajzeszközöket kapnak, és berajzolhatják a térképre a számukra fontos helyszíneket (például csoportszoba vagy étkező az óvodában, játszótér, szobor, az utca, amin reggel óvodába jönnek, stb.). Mindenkinek jusson egy-egy helyszín, elem, amit berajzolhat. Ezután rajzolják be a kívánt változtatásokat, amik a beszélgetés közben felmerültek. 

2020. máj. 18.

ParticiPécs - a közösségi játék

A ParticiPécs egy olyan élőtársasjáték, melyben Pécs lakosságának (legyen szó gördeszkázó kamaszokról vagy a muskátlijának élő néniről) összefogó erejére van szükség, hogy különböző beavatkozások (gerillakötészet, egy új pad elhelyezése stb.) valósuljanak meg a városban. Az elején mindenki fölvesz egy kapott karaktert, majd a szerep lakóhelyéről és megadott számú építőelemmel indul el, hogy egyedül, vagy kisebb csoportokba összeállva fejlesszen egy-egy helyszínt. A haladás kockadobással történik, az utat néhol pedig szerencsés, vagy balszerencsés kártyák módosítják. Ha netán elfogynának a beavatkozásokhoz szükséges építőelemek, lehet lobbizni a városházán extráért. 

A játék alapot szolgáltatott az Alakítsd a városod! projektünknek is, ahol a játékhoz hasonlóan pécsi általános- és középiskolások terveztek saját városi beavatkozást, melyekből több meg is valósult. Dr. Gyergyák János, egyesületünk tagja mind a fejlesztésben aktívan részt vett, mind az Alakítsd a városod! ötleteit zsűrizte, tavaly májusban pedig Tóth Eszterrel közösen bemutatták a játékot a "6th International Academic Conference on Places and Technologies" konferencián, a fiatalok közösségi tervezésbe való bevonása kapcsán. A játékkal való munkájáról és kapcsolatáról kérdeztük. 



Hogyan kerültél kapcsolatba a ParticiPéccsel?

A ParticiPécs csapatához 2013-ban csatlakoztam Plutzer Anikóval közösen, mivel nagyon érdekesnek gondoltuk szakmánk, az építészet egy olyan szegmensét is megismerni, ahol gyerekekkel és fiatalokkal, illetve más korosztályból nagyon lelkes helyiekkel alakul ki diskurzus, egy addig számunkra ismeretlen megközelítésből: a fiatalok szemszögéből.

Hogyan kapcsolódik a játék a munkádhoz?

Munkám során - építész, településtervező, oktató és városi főépítész – leginkább az oktatási, illetve települési léptékű munkáimhoz tudom kapcsolni a ParticiPécs társasjátékot. Az oktatásban nagyon fontos, hogy a településeket alakító összetett folyamatokat és szereplőket minél jobban megismertessük a hallgatókkal, ami hasonlóan megy végbe a ParticiPécs társasjátékban is, külön kiemelve az egyén és a társas cselekvések erejét, azaz hogy közösen milyen fontos kezdeményezéseket valósíthatunk meg, amennyiben a kooperáció sikeresen jön létre. Utóbbi kapcsán, azaz településtervezőként, nagy öröm volt számomra, hogy egy eddig kevésbé megszólított, fiatal korosztály is jelentős gondolatokat fogalmazott meg településfejlesztési témakörökben, amik szokásos keretek között – például lakossági fórum - kevésbé kerülnek elő, mivel számukra idegen terep.

 

Milyen alkalmakkor használtad eddig a játékot?

A játékot több egyetemi programom is bemutattuk – nyílt napok, kutatók éjszakája, stb. – ahol nagy sikert ért el. Sajnos magában az egyetemi oktatásban kevésbe került integrálásra, de ami késik, nem múlik.

Szerinted mitől hiánypótló?

A játék „témájában” (közösségi szinten történő településfejlesztés kisebb beavatkozásokon keresztül egy fix keretrendszerben), valamint ehhez szorosan kapcsolódóan „közösségi”, kooperatív jellegében tud hiánypótló eszközként működni. Ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, de külön-külön is értelmezhetőek. A települést érintő elképzelések, vagy csak pontszerű elemek rendkívül komplex, sok szereplős tevékenységek, amiket gyakran nehéz megérteni. Ehhez képest a játék - ha nem is ezt a folyamatot mutatja be, de - jógyakorlatokon keresztül, valamint a játékban kibontakozó párbeszédek során - átfogóan és mindenki a saját érdeklődéshez igazítva nyújt róla információt. 
A másik hiánypótló szerepe „párbeszéden” vagy „kooperáción” alapszik. A települések fejlesztése kapcsán -legyen szó nagyobb, átfogó vagy kisebb, akár pontszerű beavatkozásról - mindig nehéz tömegeket megszólítani. Jellemzően az emberek egyéni érdekeket helyeznek előtérbe a közösségi érdekek „kárára”, viszont a játékban az egyéni fejlesztési lehetőségek helyett a közös gondolkodás, a közösségi cselekvés kerül előtérbe.

 
Te személy szerint mit szeretsz benne a legjobban?

Elsődlegesen a kooperatív jellegét, hogy a fejlesztések előtt párbeszéd, majd közös cselekvés valósul meg, melynek eredményeként a létrejött beavatkozás vagy fejlesztés közös siker eredménye. Ez egy olyan üzenet, mely a játékosokat - jellemzően a fiatal generációt - arra ösztönözheti, hogy a számunkra talán kevésbé ismert városi léptékben is sikeresen tudnak kivívni olyan változásokat, melyek az ö életüket, élettereiket is befolyásolhatják pozitív, előremutató értelemben. Ezen kívül egy személyes kedvencem a játékban a „városháza” (Polgármesteri Hivatal) mező, mely a játék rendszere szerint a városlakók (játékosok) megkereséses esetén minden esetben segíti a fejlesztések megvalósulását (a játékban plusz fejlesztési kockák elérésének lehetőségével). Ez utóbbi egy kicsit talán eltávolodott a valóságtól, de nem utópisztikus gondolat.