Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2021

Gyermek és múlt

Az ELTE-emlékmű a Trefort kertben és a reformáció emlékműve a Kálvin téren A tevékenységeink hátterét biztosító épített környezetünket sokféleképpen élhetjük meg. Vannak semleges helyek, ahol ritkán vagy akár naponta járunk, és olyanok is, amelyek különféle jelentéssel egészülnek ki – otthonunkká, iskolánkká, kedvenc helyinkké válnak, vagy éppen kerüljük őket egy rossz benyomás, élmény miatt. A helyeinkhez társított jelentéstartalmak ráadásul időben is változnak – elveszítik jelentőségüket, átértékelődnek, gazdagodnak. Egy-egy jelentés olvasata önmagában is lehet többrétegű. Vannak elsődlegesen érthető, könnyen olvasható üzenetek: ez az épület egy színház, ez egy játszótér. De vannak rejtett helyeink s olyanok is, amelyek rejtett jelentéseket hordoznak. A rejtett helyek és jelentések nem hivalkodnak, nem harsognak, nem hangoztatnak nagy szavakat, egyszerűen csak vannak, mert lenniük kell, s ez épp elég. Ilyen az ELTE-emlékmű a Trefort-kertben és a REFORM500 emlékmű a Kálvin téren. A Tr

Gyermek és művészet – sétalap

A pestszentlőrinci Kossuth tér néhány éve teljesen új arculatot öltött, mégis őrzi több mint százéves szellemét: a park az emlékezés közösségi helyszíne. Több műalkotás, szobor és emlékmű található a parkban, amely maga is olyan, mint egy műalkotás. A séta a tér sarkán álló pavilontól indul – amelyben a kávézó mellett egy pici galéria is helyet kapott –, és ugyanide ér vissza.  Összeállította: Rozgonyi Sarolta és Borsos Levente A sétalapot a képre kattintva tölthetitek le:  

Gyermek és művészet

Budapest évszázados szerkezeti problémája a rendkívül sűrű belváros és a tőle az egyre ürülő rozsdaövezet gyűrűjével elválasztott külvárosok közötti drámai kontraszt és egyensúlyhiány. A századforduló óta a város formájáról és életéről gondolkodó politikusok, várostervezők, de a lakosság minden generációja számára is visszatérő probléma, hogy miképpen lehetne a főváros e nagyon eltérő zónái közötti kapcsolatokat kedvezőbben újrarendezni. Az éppen aktuális városdiskurzusok ugyan változnak, de az alapmotívumok immár egy- és negyedszázada állandóak: Milyen várospolitikával és építészeti eszközökkel lehet a zsúfolt belső zóna infrastruktúrájának terheltségén lazítani, míg a szétterülő, falusias kertvárosok laksűrűségét és szolgáltatásaik színvonalát növelni? Míg a sűrű városok mellett szóló történeti érvrendszer elsősorban szocio-ökonómiai megfontolásai továbbra is érvényesek, a klímakatasztrófa árnyékában az extenzív urbanizáció fenntartásának ökológiai lehetetlensége is a politikai napir