Épített környezeti nevelés

Baráth Dávid minimalista Budapest albuma régi kedvencünk. Bár nem teljesen aktuális, mivel nincs már Moszkva terünk és a Ferenc körút is Corvin negyeddé vált, figyelmetekbe ajánljuk az egyszerűségük miatt zseniális grafikákat és a hg.hu kapcsolódó interjúját. 

Úszó ligetek, homorú tengerszint alatti szigetek, füvesített hidak, elektromos energiát termelő algaszigetek és mesterséges lagúnák Velencében: úgy tűnik a tengertől és a  turistáktól próbálnak életteret és közösségi tereket visszanyerni a  CityVision magazin  ötletpályázatának díjazottjai.  É pítészek, várostervezők, dizájnerek, hallgatók és kreatív magánszemélyek szabadon engedve fantáziájukat a környezetbarát technológiák és fenntarthatóság jegyében alkották meg utópisztikus víziókat Velence fejlesztésével és/vagy túlélésével kapcsolatban.  A pályázatra 250 csoport regisztrált összesen 462 résztvevővel. Az öt földrészről beérkezett 201 koncepcióból az öttagú zsűri egy első és egy második díjat osztott ki, valamint 11 pályaművet dicséretben részesített: 1. díj: A. Bottero, S. Della Rocca,  V. Bruni  2. díj: O. di Manno, L. Catena, F. Cusani, F. Graviglia  FARM különdíj: Peter Matuszek Dicséret - A. Farzaneh, M. A. Llaguno Munitxa, K. Hotta  Dicséret - M. Frate, G. Dona, M. Pollani

Arne Jacobsen, a dán modernizmus emblematikus építészének és designerének a nevét kevesen ismerik Magyarországon. De most van egy jó hírünk: kb. 1000 euróért megvehetjük gyermekeinknek az egyik legismertebb házának az 1:16 arányú kicsinyített változatát babaházként. A tervező előtt tisztelgő babaház kézzel készült és az eredeti bútorok kicsinyített másait is legyártották hozzá: ... de még a tapéta is az eredetit idézi: (Gyermektelen) gyűjtőknek falra akasztható változat is készült belőle: És íme az eredeti: Az igazán elszántak itt rendelhetik meg a babaházat:)

Érdekes felvetés, hogy a falfirkálásban rejlő feszültséglevezetést egy könyvben élhetjük ki, amivel tulajdonképpen egyben a város vizuális képét is alakíthatjuk. Az alábbi fotókat a 2perc.blog -on találtam, nulla kommenttel, így többet nem tudok a könyvről, aki talál még valami érdekeset, írja meg nekünk. :)

Sajnos már bezárt a bécsi Architekturzentrum Repülő  osztály című kiállítása, mégis figyelmetekbe ajánlom, mivel a címe ellenére nem Kästner életét mutatta be, hanem az iskolaépítészet történetét és az ezzel kapcsolatos új elvárásokat, tendenciákat, lehetőségeket tárta föl. És még a magyar sajtóban is volt visszhangja.  A kiállítás kurátorai:  Antja Lehn, Renate Stuefer Teljes címe: A repülő osztály (Der Fliegende Klassenzimmer) Helyszín és időpont: AZWien , 2011. március 3. – május 30. Repülő osztálytermek | Fotó: Johanna Reiner A kurátorok részletes beszámolója magyarul is megjelent a Magyar Építőművészet Utóirat című mellékletének márciusi számában. Itt néhány gondolatot olvashattok ebből, amelyek az épített környezet és a nevelés kapcsolatáról is érdekes kérdéseket vetnek föl: A gyerekeknek eleven terekre van szükségük, melyek fejlődni és lélegezni tudnak, olyan terekre, melyek nincsenek végleg lezárva, funkciójuk és formájuk rendre újrafogalmazható. A

A várossal, építészettel kapcsolatos játékokat bemutató sorozatot egy olyannal folytatom, ami nem a szülők életét könnyíti meg, mint a PLABLE , hanem kifejezetten a design és az építészet iránt érdeklődő felnőtteknek, gyűjtőknek szól.  A villa-játék (Il gioco della villa) névre hallgató építőjátékot Andrea Palladio születésének az 500. évfordulójára hozta létre a Nemzetközi Andrea Palladio Építészete Kutatási Központ   (Centre for International Studies of Architecture Andrea Palladio). A kézzel előállított kerámia elemekből Palladio villákat lehet összerakni: Palladio modulokból építkező szerkezeteit tökéletesen modellezik a kiválasztott épületek, a Villa La Rotonda:  és a Villa Emo: Nem csak a törékeny anyag és az ár miatt állítom azt, hogy ez az építőjáték nem kifejezetten gyerekeknek való. Nem igazán látom magam előtt azt a felszabadult játékot, amely során többször ilyenek hangzanak el a szülő szájából: "kicsim, a másik oldalra is kell tenned még

Yumiko Tanaka néhány nagyon egyszerű megfigyelésből indult ki, amikor megtervezte ezt a "varázsasztalt", amit az asztal (table) és a játék (play) szavakból alkotott mozaikszóval nevezett el PLABLE-nek. 1. A gyerekek szeretnek különböző zugokban, például az asztal alatt kuckót kialakítani maguknak és képesek akár a nap nagy részét ott tölteni. 2. A szülők szeretik szemmel tartani a gyerekeiket játék közben, de ezzel párhuzamosan arra is megvan az igényük, hogy magukra is szánhassanak egy kis időt.  Yumiko Tanaka ezt a két dolgot kombinálta egymással. Az asztallap alsó felére egy interaktív várost tervezett, amivel a gyerekek az asztal alá bújva játszhatnak.  Az asztallapot a szülők eközben a szokásos módon használhatják. De a legapróbb mozdulat, például egy kávéscsésze megmozdítása vagy egy magazin lapozása is apró változásokat indít el az asztal alatti világban: kinő a hegy, megindul a forgalom és ha a szobában besötétedik, felkapcsolódik a közvilágítás. De az alábbi

Kétségtelen, hogy a németesen körülményes nyelvhasználatától a fordítók sem tudtak megszabadulni, mégis figyelmetekbe ajánlom Heidemarie Kemnitz írását, mivel nagyon ritka az olyan épített környezet és nevelés viszonyát elemző írás, ami magyar nyelven is elérhető. A szöveg forrása: Magyar Pedagógia ( 103. évf. 1. szám 119–128. (2003)). Fordította:  Mikonya György és Németh András És íme a beharangozott szöveg:  PEDAGÓGIAI ARCHITEKTÚRA – A PEDAGÓGIAI TEREK KIALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI KÉT ISKOLA PÉLDÁJA ALAPJÁN A Német Neveléstudományi Társaság művelődéstörténeti szakosztályának 2001 szeptemberében „Pedagógiai terek kialakítása” címmel megrendezett tanácskozásán (v.ö. Jelich és Kemnitz, 2003) tette fel egyik japán kollégám nagy érdeklődéssel a kérdést: ez a tanácskozás vajon a német művelődéstörténeti kutatás „ spatial turn ”-jét, téri fordulatát, érdeklődését jelenti-e. Jóllehet a kérdés kissé meglepett, nem ért teljesen váratlanul. Hátterében az a feltételezés húzódik, hogy az il