Ugrás a fő tartalomra

Kiállítás: Budapest Pozitív a Mai Manó Galériában

Tíz éves a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj és a Mai Manó ház a díjazottak munkáiból rendezett kiállítással ünnepel:


BUDAPEST POZITÍV

Benkő Imre, Dezső Tamás, Gárdi Balázs, Hartyányi Norbert, Kovalovszky Dániel, Kudász Gábor Arion, Simon Márk, Sopronyi Gyula, Stalter György, Vancsó Zoltán



Kurátor: Stenczer Sári
A kiállítást megnyitja: Eszenyi Enikő színművész, a Vígszínház igazgatója
Megtekinthető: 2011. július 1. - szeptember 11.
minden hétköznap 14-19 óra között,
hétvégén 11-19 óra között.

A kiállítás katalógusa a 10 kortárs alkotó fotográfiáiból készült képeslapok mellett egy Budapest térképet is tartalmaz, amelyen az egyes fotók készítésének helyszíneit is megtalálhatjátok:


És itt olvashattok bővebben a kurátori koncepcióról:

Budapest egy sokarcú, szerethető metropolisz. Egyfelől erősen őrzi régi jellegét, eredeti városszövetét, másfelől azonban számos területe megújult a rendszerváltás óta. A hatalmas Dunával átszelve, megannyi zöld területével mélyeket lélegzik, míg a belvárosa igazi pulzáló, a szívverés ritmusait követő urbánus tér.
Benkő Imre: Jászai Mari tér, Budapest, 2001


A fotográfia megjelenése egybeesik a modern nagyvárosok kialakulásának kezdeteivel és szoros kapcsolatban áll a személyes illetve csoportos identitás keresésével és a szociális tér és életforma képi konceptualizálása révén, ezek megfogalmazásának kísérletével. A médium – még ha a közelmúltban hitünk a fotónak a csakis a tapasztalható valóság reprezentációjában megingott – kiváló eszköz arra is, hogy leírja egy város arculatát, szelektíven és hangsúlyosan fókuszba állítva annak ismert és kevésbé ismert részleteit.
Kudász Gábor Arion: Sajtóesemény, M4 (A turisták a tájban sorozatból, 2008)


Ebben a bizonyosságban valósul meg idén nyáron a Magyar Fotográfusok Házában az a kiállítás, amely tíz jeles fotográfus szemszögéből, a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj eddigi díjazottjainak képei által kíván megjeleníteni egy Budapest víziót. Célunk, hogy a főváros társadalmának sokoldalúságát, kulturális és szociális gazdagságát fotográfiai alapú munkákon keresztül térképezzük fel, mutassuk be a látogatóknak – legyenek ők helybeliek, avagy külföldi turisták.


A tárlaton nemcsak a hagyományos értelemben vett, bekeretezett és egymás mellé akasztott fotográfiák várják majd az érdeklődőket, hanem a tíz kiállító az ezredforduló után, egyéni stílusban megörökített meglátásai, tapasztalatai és kiemelései töltik majd be a teret – megmutatva mindazt, amit a fotográfia nyelvén lehet a leginkább – a fővárost jellemző különböző rétegeket, a párhuzamosan létező érzéseket és élményeket, amely ma a harmadik évezredben Magyarország fővárosát, mindennapi életének ritmusát, esztétikáját jellemzi. A tárlat utolsó termében dokumentumfilmek is vetítésre kerülnek, melyek segíthetik elmélyíteni tudásunkat és narratív elbeszéléseikkel segítenek megjeleníteni és megérteni ezt a komplex, sokszínű várost, az ereiben lüktető személyes és közösségi történeteivel együtt.
Kovalovszky Dániel: Fűtőkémény, Óbuda (az Eastward sorozatból, 2011)

A Pro Cultura Urbis Közalapítvány 2000-ben alapította meg a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat, Korniss Péter fotográfus és Schiffer János országgyűlési képviselő kezdeményezésére – melyet azóta minden évben egy kiváló fotográfus tudhat magáénak. A díj egy évig támogatást ad arra, hogy a nyertes alkotó elkészítse sorozatát a magyar fővárosról a koncepcióként beadott tematikáját követve.
Az eddigi ösztöndíjat elnyert alkotók és sorozatcímeik:
Benkő Imre: Budapest Blues (2000), Vancsó Zoltán: Budapesti utcán (2002), Gárdi Balázs: Betondzsungel (2003), Dezső Tamás: Józsefváros (2004), Kudász Gábor Arion: Zöld terület (2005), Stalter György: Város a városban (2006), Simon Márk: Fürdőváros (2007), Kovalovszky Dániel: Emlékgyár (2008), Sopronyi Gyula: Lakóparkok (2010) Hartyányi Norbert: Margitsziget (2011)

További képek egy kis meglepetés háttérzenével (akkezdet phiai):

 

A képek és a szöveg forrása:


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A geometriai formák bevezetése óvodásoknak 30 percben

Életkor: 4-6 éves kor Időtartam: kb. 30 perc Anyagszükséglet: 1. olló, cellux, filctoll, pausz papír 2. kép az egyszerűbb geometrirai formákról az összehasonlításhoz (1. kép - a képre kattintva letölthető) 3. fotók épületekről, amiken felfedezhetők az egyszerűbb geometriai formák (2-5. kép - a képre kattintva letölthető) Előkészítés: - Cél:  Matematika és mérés tárgykörben: bemutatni a legegyszerűbb geometriai formákat Társadalom tudományok és vizuális kultúra tárgykörben:  Vizuálisan érzékelni a környzetünkben lévő tárgyak formáit Kommunikációs és nyelvi tárgykörben: kommunikációs képességek fejlesztése az alapvető formák verbalizálásával, az alapvető formák közötti hasonlóságok, illetve különbségek megértésével Építészeti alapelvek/vonatkozás: Az építészet a méretek, formák, textúrák, arányok, tömegek és színek fizikai karakterének a megváltoztatása, ezek komponálása és manipulációja. A vizuális egységet a fények, árnyékok és kontrasztok teremtik meg az egyes form

Ki hol lakik? - feladat ovisoknak

Mondjuk el Szabó Magda Ki hol lakik? című versét a gyerekeknek. Azután beszélgessünk arról, milyen állatokról hallottak a versben? Melyik állat hol lakik? Ki melyik állat lenne a versben szereplők közül a legszívesebben és miért? Ki hol élne leginkább?  Eszközök: Szabó Magda: Ki hol lakik? című verse.  Fejlesztési célok: auditív figyelem fejlesztése, reakció, interakció gyorsaságának fokozása, fantázia fejlesztés, belső képek mozgósítása, beleérző képesség fejlesztése, irodalmi nevelés, anyanyelvi nevelés, állatok lakóhelyének megismerése irodalmi szövegen keresztül Építészeti tartalmak: élőhelyek, otthon, természetes anyagok A vers felolvasása után megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit figyeltek meg a vershallgatás során.  Sorolják föl az állatokat, és nevezzék meg, hogy melyik hol lakik. Ha megneveztek egy állatot és a lakóhelyét, akkor kikereshetjük a megfelelő képeket. Ez vizuális mankót biztosít. Miután minden állatot és lakóhelyeiket sikerült megnevezniük a gyer

Gyermek és hang

  A székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tetőtér-beépítése Az iskolák oktatási gyakorlatában egyre meghatározóbb szerepet kapnak az olyan változatosabb, frontális oktatáson túlmutató pedagógiai módszerek, amelyek új igényeket támasztanak a tanulás fizikai környezete felé. A korábbiakban főleg tanári előadásra szolgáló tantermek és közlekedésre használt folyosók nemcsak téri kialakításuk, de akusztikai komfortjuk miatt sem ideálisak az egyénileg, párban és kiscsoportban zajló összetettebb tanulási folyamatok számára. A hagyományos osztálytermekben a falak és a mennyezet a kívánatoshoz képest sokszoros mértékben veri vissza a hangokat. Ez azért jelent problémát, mert bár a terem elején ülők kiválóan értik a tanár beszédét, de az utolsó padokban a diákok a közvetlen és a visszaverődő hangok olyan keverékét kapják, amelyből nehezen tudják „kihámozni” a tanár szavait. Hogy érzékeljük a probléma súlyosságát: A szakértők becslése szerint az átlagos hazai osztálytermek hátsó soraiban a tan