Október utolsó hetére, az iskolai őszi szünetre időzítettük a Vizes Város, Budapest pályázat résztvevőivel közös táborozást, mivel a nyár után ez a legideálisabb időszak egy közös együttlétre – még frissek a nyári emlékek és nem köt le minket az ünnepekre való készülődés.
Az öt napos program bázisa a 2B Galéria volt, ahol a pályázati munkákat minden érdeklődő megtekinthette október első felében. A kiállítást a pályázókkal együtt közösen rendeztük meg, így a tábor első napján már ismerősként köszöntötték egymást a gyerekek. A kötelező ismerkedési köröket ezzel át is ugorhattuk, és mindjárt bele is vágtunk a közös alkotóhétbe. Mind az öt napon egy-egy workshop várta ugyanis a résztvevőket, és ezeket a műhelymunkákat minden alkalommal más-más művészek tartották.
Hétfőn a pompásan felújított, de a nagyközönség elől zárva tartott Rácz-fürdőben kezdtünk, amely nyáron a pályázathoz kapcsolódó akciónapok egyik népszerű helyszíne volt. Dévényi Tamás építésztől ezúttal is nagyon sok izgalmas történetet hallhattunk nemcsak a fürdő sok száz éves, kalandos történetéről, de a felújítási munkák során az építészek számára kihívást jelentő problémákról is. A fürdőséta alatt fényképezőgépekkel motívumokat gyűjtöttünk, hogy ezek alapján elkészítsünk közösen egy saját csatornafedél-tervet Nemes Anita grafikus vezetésével szitázáshoz.
Ehhez első lépésként a galériában végigpörgettük a sok tucat képet, amelyeket a fürdőben készítettünk, és közben a fotókról ki-ki felskiccelt magának egy papírra több olyan részletet, motívumot, amely alkalmasnak tűnt a csatornafedél-tervhez. A kis rajzocskák alapján a gyerekek színes filcekkel megrajzolták a végső kompozíciót, amelyhez Anita egy csatornafedél-struktúrát vázolt fel a számukra kiindulásul. Az igazi kihívást ebben a tervezési munkában az a nehézség jelentette, hogy úgy rajzoljanak a gyerekek, hogy figyelembe vegyék a szitanyomás technikájával járó kötöttségeket, pl. hogy ha túl sűrűn rajzolják a vonalakat egymás mellé, akkor a vonalak a kicsinyítés révén egy összefüggő felületté állnak össze nyomtatáskor.
Ehhez első lépésként a galériában végigpörgettük a sok tucat képet, amelyeket a fürdőben készítettünk, és közben a fotókról ki-ki felskiccelt magának egy papírra több olyan részletet, motívumot, amely alkalmasnak tűnt a csatornafedél-tervhez. A kis rajzocskák alapján a gyerekek színes filcekkel megrajzolták a végső kompozíciót, amelyhez Anita egy csatornafedél-struktúrát vázolt fel a számukra kiindulásul. Az igazi kihívást ebben a tervezési munkában az a nehézség jelentette, hogy úgy rajzoljanak a gyerekek, hogy figyelembe vegyék a szitanyomás technikájával járó kötöttségeket, pl. hogy ha túl sűrűn rajzolják a vonalakat egymás mellé, akkor a vonalak a kicsinyítés révén egy összefüggő felületté állnak össze nyomtatáskor.
Szerda reggel a Rákos-patak alsó szakaszán indítottuk el a palackposta-hajókat, és majdnem egészen a Duna torkolatáig követtük ahogy lecsorognak a patak vizén. Nem kis izgalommal készültünk a vízre bocsájtásra, mert ez volt a hajóink nagy tesztje is, hiszen a galériában nem tudtuk ellenőrizni, a konstrukcióink fennmaradnak-e a vízen. Jó munkát végeztünk: egy hajó sem süllyedt el!
Levezetésül a galériában játszottunk egy kört a Pop up Pest élő társasjátékkal, amely minden résztvevő számára ismeretlen volt mindaddig.
Délután elmentünk a Printába, hogy pólóra, textiltáskára szitázzuk a Nemes Anitával együtt hétfőn megrajzolt Vizes Város, Budapest csatornafedelünket. Egy meleg tea mellett mindent megtudhattunk Máté Armandtól, a műhely vezetőjétől, amit a szitázásról tudni érdemes. Útmutatásai segítségével tökéletes lett a kétnapos munkánk eredménye: nagyon büszkén viseljük azóta is a csatornafedeles pólónkat, tatyónkat.
A csütörtöki nap a kalandoké volt! Délelőtt csobbantunk egy nagyot a Dunába…..busszal. A Vizes Város, Budapest pályázat egyik támogatója a RiverRide felajánlásának köszönhetően vehettünk részt ebben a nem mindennapi élményben. Az idegenvezetésből képet kaptunk arról, hogy mit tart ma egy utazási iroda fontosak elmondani a városról és a Dunáról a külföldi turistáknak, és mindeközben még az angol/német nyelvtudásunk is fejlődött...
Délután Hangay Enikő és Orbán György képzőművészek vezetésével egy számukra nagyon fontos üzenetet juttattunk el a Ráday utca járókelőihez: kitűzőket, sálat/zászlót készítettünk, majd felvonultunk, hogy felhívjuk a figyelmet a felelős városi állattartásra.
A tábor utolsó napján megint más műfajt próbáltunk ki. Állatkerti nézelődés közben állathangokat, zörejeket, ritmusokat gyűjtöttünk a stop-motion kisfilmjeinkhez, amelyeket a délutáni workshopon a Binaura csapattal közösen készítettünk el. Huszár Dániel és Nagy Ágoston segítségével a gyerekek megismerték a hangvágás, zörejezés, mozgóképhez készülő hangok készítésének alapjait. A szoftverek, hangfelvétel, animációs metódusok mellett különböző kreatív anyaghasználatok terén is tapasztalatot szerezhettek (papírok, sólisztgyurma, játékelemek különböző kombinációja). A kisfilmeket a pályázat MOZIcsatoráján bárki megtekintheti.
Villámgyorsan, tartalmasan telt az őszi szünetünk együtt. Nagyon jól éreztük magunkat a közös munka során és sokat tanultunk a művészektől és egymástól. További képek a Vizes Város, Budapest honlapján.
Táboroztatók: Böhler Nóra, Zajacz Judit, Majsai Réka, Gyárfás Eszter
