2012. szept. 28.

A Kudimkar gyerekeknek permi-komi nyelven is megjelent!


A Pécs gyerekeknek mintája alapján készült könyv fő célkitűzése volt, hogy a Kudimkarban élő gyerekek jobban megismerjék és megszeressék városukat. Emellett azonban az is fontos célja volt a projektnek, hogy a permi-komi népcsoport fővárosában élő gyerekek felfedezzék a város (és a saját) permi-komi gyökereit, és azonosuljanak ezzel a kihaló félben lévő kultúrával. Ezért nagy öröm, hogy a könyv ezentúl permi-komi nyelven is olvasható!



2012. júl. 23.

Eger és a felnőttgyerek találkozása a Müezzinnel


Bízom benne, hogy minden olvasónk értesült már róla, hogy június 16-án volt a Tiéd a város sorozatunk negyedik kötetének, az Eger gyerekeknek a bemutatója.
Itt olvashatjátok az egyesületünk egyik tagjának, Katona Rékának a beszámolóját a kötetről és a városról: 

Heves megyei lány vagyok. Megszámlálhatatlan emlékmozaik: osztálykirándulás, táborélmény, családi esemény, díjátadó rakja ki az én Eger képemet. Ezekből építkezem: a minatretben szédültem, a hóstyák nevén merengtem, az Egri Csillagok olvasásával pedig igencsak szenvedtem - valahogy később mégis Gárdonyi írásait is megkedveltem.
Az egri helyszíneket és épületeket gyerekkoromtól fogva mindig is úgy tudtam elhelyezni a fejemben, hogy a Sárvári Cukrászdától merre találhatók. Nekem ez volt a központi hely és mostani egri látogatásomkor is ide vezetett először utam egy gombóc vaníliafagyiért. A legkedvesebb villanás a múltból mégis, ahogy a családi videón állok és az egri várbástyáról mondom a kamerába “Most a Dobó teret látjuk”, így a központi teret és a várat is könnyen beillesztettem a későbbi szépasszonyvölgyi borozgatások emléke mellé.

Egy idei nyár éjszakán valami egészen új Eger-érzést ismertem meg. Emellett van egy gyanúm, hogy ez a kellemes hely újra és újra meg fog lepni engem. Azért utaztam a városba, hogy részt vegyek az Eger gyerekeknek című kötet bemutatóján, mely könyv a kultúrAktív Egyesület és a Part Egyesület gondozásában Szlaukó Mónika egri családanya tollából és Fekete Valér egri grafikus-tanár illusztrációival jelent meg a Tiéd a város sorozat negyedik köteteként.




Ezúttal a bolondos, kedvesen pityókás hangulatú Müezzin - a kötet vezető figurája - személyesen vezetett végig a városon engem. Feltételezem, hogy beleragadt a minatretbe, azért hurcolássza magán azt, elválaszthatatlanok lettek. Kirándul, teázik a szőnyegén, bábozik, agyagozik és még mi mindent csinál ő a könyvben! Különösen a bajsza, szakálla és az állandóan vigyorgó szája tetszik, emiatt azonnal szimpatikus lett nekem.
A Müezzin folyamatosan reflektál a városra, felhívja a figyelmünket, mit csinálhatnánk másképp, elgondolkodtat minket. Fekete Valér, a város elismert garfikusművésze helyi utcai akciókkal bombázza a lakosságot: falakon, építési területeken találkozhatunk munkáival, mégis leginkább képeslapjai és az utcafronton ideiglenesen elhelyezett kövekről, falakról kikandikáló alakjai ragadtak meg.

A várban kezdtem el olvasni a könyvet. A híres egriek történeti vonatkozásai mellett karikatúráik megnevettettek, aztán rátértem az idővonal tanulmányozására, ahol az egri történelem fontos eseményei, majd pedig a változó város fejezetben a múlt illékony és maradandó aspektusai kötöttek le.






Jótanácsokat kaptam a Müezzintől Az én városom fejezetben. Majd megfejthettem Eger címerét. Építőanyagokat és különböző korok építészeti jegyeit bogarásztam. Végre terveztem magamnak ökoházat (már azt is tudom, hol helyezném el) és megkerestem a legszebb műemléképületet (én a Servita úton találtam rá).
A várban a számomra legmegnyugtatóbb építészeti helybe csak úgy belebotlottam, ott az egykori székesegyház romjain ülve egy órát merengtem, ezután felsétáltam a könyv feladatait követve a püspöki palotába. Mindenképp úgy éreztem, hogy Gárdonyi sírjánál is tiszteletemet kell tennem.
Sajnos közelről még nem merültem el a török építészet rejtelmeiben, de leközelebb biztosan nem hagyom ki a fürdőket. Szerencsére van egy épület, amit feltétlenül fel szerettem volna keresni és a könyv oda is vezetett: megtaláltam a Kepes Intézetet telis-tele igencsak elgondolkodtató kortárs műalkotásokkal.
És ez még csak a kezdet! Nem jártam be a kazamatákat, nem jutottam be a Varázstoronyba és színházba sem mentem. Akárhogy lapozgatom a könyvet, egyrecsak azt érzem, hogy vissza kell mennem, hogy megismerjem a város eddig számomra még ismeretelen épületeit, minél többet megtudjak róluk és egyre-egyre figyelmesebb és fogékonyabb legyek saját Heves megyei hagyományaimra, értékeimre. Köszönöm a kötet munkatársainak, hogy felhívták erre a figyelmem, elgondolkodtattak és újra izgalmassá tették Egert felnőtt és gyerekszemmel.



2012. jún. 18.

Explain. Create. Involve: nemzetközi workshop Brnoban

Június 6. és 10. között nemzetközi workshopot szerveztünk a brnói Roma Kultúra Múzeumának munkatársával, Martina Zuzanakova művészettörténésszel és a zágrábi Goethe Intézetben dolgozó Petra Vidovic kulturális menedzserrel. A Robert Bosch Alapítvány támogatásával megvalósult találkozó témája természetesen az épített környezeti nevelés elmélete és módszertana volt. 

Sejtettük, hogy a szomszédos országokban a magyarországihoz hasonló kihívásokkal küzdenek azok, akik felismerték az épített környezettel kapcsolatos nevelés szükségességét, és bíztunk abban, hogy sokat tanulhatunk majd egymástól. A workshop elsődleges célja így az ismerkedés volt. Csehországról, Magyarországról, Lengyelországról, Ausztriáról, Németországról és Horvátországról kaptunk egy-egy rövid helyzetjelentést és megismerhettük egymás projektjeit is. 



Már az első félórában kiderült, hogy legtöbben hozzánk hasonló terminológiai kérdésekkel küzdenek. Cseh, lengyel és horvát nyelven is keresik még az igazán pontos kifejezést az épített környezettel kapcsolatos oktatási terület leírására, nincs a konszenzus a használatban lévő szóváltozatokkal kapcsolatban. Eddig irigylésre méltóan találónak éreztük a német "Architekturvermittlung" vagy "Baukulturvermittlung", illetve az angol "built environment education" kifejezéseket, de kiderült, hogy ezek alatt is mindenki mást és mást ért. Végül az előadások megnyugtatóan tisztázták mindannyiunk számára, hogy céljaink és indokaink nagyon hasonlóak, még ha más-más nevet is adunk annak, amit csinálunk. 

Itt található a magyarországi szereplőket és a kultúrAktív Egyesületet bemutató prezentációnk, az érdekesebb előadásoknak és projekteknek pedig hamarosan külön bejegyzést szentelek. 




Az első nap fénypontjai közé tartozott, hogy végre kézbe vehettük a Playce egyesület által kidolgozott oktatási segédanyagot, amit eddig csak letölthető formában ismertünk. 

 
  

Miután túljutottunk az elméleti vitákon és valamennyire megismertük egymást, majdnem két teljes napot "terepen" töltöttünk. A szépen felújított Monarchia korabeli városközpont és körút mellett megnéztük a Brno arculatát meghatározó funkcionalista építészet jellegzetes termékeit, többek között a posta épületét és a kiállítási terület csarnokait, a nemzeti stílust képviselő Jurkovic villát, ami első látásra, akár Kós Károly épület is lehetne, meg persze a nemrég felújított és látogatóközponttá alakított Mies van der Rohe villát. 

 



Az idő nagy részét a város egy olyan kerületében töltöttük, amellyel -a fenti turisztikai látványosságokkal ellentétben-, nem igazán büszkélkedhet a város. A központtól 5 percre lévő egykori német negyedben az eredeti lakosság kitelepítése óta nagyrészt romák laknak. Az itt található épületek nagyrésze önkormányzati tulajdon. A fenntartó azonban évtizedek óta nem fordított pénzt a karbantartásukra, így legtöbbjük életveszélyes állapotban van. Miután bemutatta az elmúlt évtized során kidolgozott majd elvetett kerületfejlesztési koncepciókat, a Brnói Műegyetem egyik professzora  kísért végig minket a helyiek által csak gettóként vagy Brno Bronxként emlegetett területen.

 


Végül az itt található Roma Kultúra Múzeumban tartottuk meg a workshop gyakorlati részét. Az együtt töltött napok során felvetett ötleteket összegezve összesen 4 olyan helyszín merült föl, ahol a jövőben közös projekteket valósíthatnánk meg. A friss élémények hatására természetesen a legtöbb javaslat arra vonatkozott, hogy a lakosok bevonásával kellene koncepciókat kidolgozni "Brno Bronx" fejlesztésére. Emellett elképzelhető, hogy a zágrábi Goethe Intézet, a budapesti Iparművészeti Múzeum, illetve a 8. és 9. kerület vagy a Drezdai Művészeti Gyűjtemények  lesz az első közös projekt házigazdája.
A konkrét ötleteket még korai lenne bemutatni, de a workshop óta eltelt hét emailforgalma azt mutatja, a résztvevők nagy részét inspirálta a tapasztalatcsere: egymást érik a felvetések, ötletek, szakmai anyagok. Mi mindenesetre bízunk benne, hogy lesz folytatás.




2012. jún. 15.

Programajánló: Budapesti kalandozások


Budapesti kalandozások címmel építészeti-várostörténeti tábor várja a főváros iránt érdeklődő gyermekeket.

Felfedezzük Budapestet gyalog és gondolatban, írásban és kreatív eszközökkel. Minden napra jut egy séta és szabadtéri játék, de nem maradhat el a beszélgetés, mesék és irodalmi művek megismerése és a zene, éneklés sem. Rajzzal, modellezéssel, montázzsal a napi témát jelenítjük meg, ezek közt hidat építünk és a Budai Vár modelljét is elkészítjük.

Jelentkezés: 

További információk:

Helyszín: FUGA Építészeti Központ, 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. www.fuga.org.hu

A két turnust napközis (nem ottalvós) jelleggel indítjuk a 2012. július 9-13. és a 2012. július 16-20. heteken, hétfőtől – péntekig, reggel 9-től délután fél 5-ig. (érkezés 8-tól, távozás 5-ig)

Táborvezetők: Beleznay Éva (építész, Budapest volt főépítésze) és Székely Magdolna (pedagógus)
Ajánlott korosztály: 7-14 év
Minimális létszám: 5 fő, Maximális létszám: 20 fő
Egy hét tábor ára 25 000 Ft (8000 Ft-ot előre kell befizetni)
Kedvezményes testvér ár: 20 000 Ft                                              
Lehet egy-egy napra is jönni. Egy nap ára: 6500 Ft

A tábor ára tartalmazza a foglalkozások költségét, napi 3 étkezést (meleg ebéd + gyümölcs és pogácsa), vizet és limonádét, és a különleges helyszínek belépőjét.
Érdeklődés és jelentkezés: ebeleznay@yahoo.com címre küldött emailben.
(A hétfői és pénteki nap programja rögzített, a kedd-szerda-csütörtök sorrendje változhat a helyszínlátogatások időpont egyeztetése miatt - kérem, emailben jelezze, ha csak egy vagy néhány téma érdekli, hogy változás esetén értesíteni tudjam!)


Program:

Hétfő: Budapest múltja
Bejárjuk a belvárosi területen a főváros történetének pillanatait, hagyatékát, érdekességeit (Témáink: ókor-középkor-újkor, az egyedülálló eklektikus városrész jellegzetességei, Pest sugaras-gyűrűs úthálózata, az építészet mint a kultúra lenyomata, városi élet anno és ma, költők-írók, korabeli játékok és zsargon, stb.) Barangolásunk helyszínei: római kor a Március 15. téren, középkori városfal lenyomata és maradványai, 18.-20. századi házak, Pesti Megyeháza. Szabadtéri programunkban történeti játékokat játszunk (golyózás, bige, nemzetes, ugróiskola). Ebéd után a gyermekek montázst készítenek élményeiket és a város építészeti és funkció gazdagságát bemutatva.

Kedd: Duna és víz
"A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ." (Szerb Antal) Mára még több arcát mutatja: a belvárosban másfél évszázada kiépített belvárosi korzó, a városszélen természeti területtel és csónakházakkal, és közötte sorra átalakuló területekkel. Az átjutást kompok, hajóhidak és repülőhidak segítették mielőtt megépültek volna állandó hídjaink. A víz témakörében a város alatti külonleges hévíz kinccsel is megismerkedünk. (Témák: Duna XIX. századi árvízszabályozása, dunaparti használat anno és ma, átalakulás okai és mit szeretnénk az újonnan kialakuló területeken látni, ideiglenes és állandó hidak, víz-ásványvíz-gyógyvizek, stb.) A Belvárosi pesti korzón a hajdani és mai Dunapart képét hasonlítjuk össze, majd átsétálunk az Erzsébet hídon, ahol találkozunk hídmestereinkkel (egyeztetés alatt), bekukkantunk a híd kábelkamrájába. Ízteszt játékunkban megtapasztaljuk a csapvíz, ásványvíz és gyógyvíz különbségét. Ebéd után a FUGÁban hidat építünk pálcikákból, zsinórból és más építőelemekbõl. A határ a gyermekek fantáziája és az anyagaink tulajdonságai.

Szerda: Zöld a városban
Megismerkedünk a városi zöldfelületekkel, beszélünk a város klímájában és életében való fontosságával. A Gellérthegy természetvédelmi területétől a nagyobb parkokon és kisebb játszótereken keresztül az útmenti fű-fa-virágig és a bérházak udvaráig felfedezzük a városi zöldszigeteinket. További lehetőségeket tárunk fel: zöldtetők, zöldfalak, közösségi kertek. (Témák: zöldhálózat és a védettségi kategóriák, különbözõ zöldfelületek nagysága és használata, levegőminõség, szélcsatornák, hősziget hatás, felelősség és szerepünk a tisztán és rendezetten tartásban, közösségi kertek, stb.)  Szabadtéri programunkban a Gellérthegyre megyünk néhány érdekes udvart és a Károlyi kertet érintve. A Gellérhegyi játszótéren csúszdázunk, de részt veszünk egy parkszépítési programban is (Főkert-tel egyeztetés alatt) Visszatérve városi zöldfelületet vagy virágágyat tervezünk – ki-ki érdeklődése szerint.

Csütörtök: Budai Vár
Egy 16.századi utazó szerint "Európának három város a gyöngye, Velence a vizeken, a síkon Firenze, és Buda a hegyen". Az évszázadok építészeti és kulturális emlékeivel ismerkedünk a palotanegyedben és a polgárvárosban, de a hegy gyomrában kialakult barlangrendszert is meglátogatjuk. (Témák: történeti kialakulás a tatárjárástól máig, polgárváros és palotanegyed, védelmi rendszerek, török kori Buda, stb.) Sétánk a Bécsi Kaputól a várfalakig tart érintve a Kapisztrán teret, Szentháromság teret, Budavári Palotát.  (Látogatás a labirintusban egyeztetés alatt.) Délután megépítjük a budai vár modelljét, mely során végigkísérjük a történeti átalakulás fő ütemeit.

Péntek: Budapest ma
Beszélgetünk arról, hogyan változott és hogyan működik ma a város. A házak lakóival és boltosaival beszélgetünk, de a közlekedést is megfigyeljük. (Témák: városi élet anno és ma, városi sűrűség egészségi és társadalmi feltételei, közlekedési eszközök használata, élet a bérházakban, stb.) A város új arcát ismerjük meg a Bazilika kupolájából lenézve. Majd megfigyeljük a közlekedést: milyen járműveket használunk, és milyen a különböző utcák hangulata a gyalogos szemszögébõl. Délután az utunk során megismert utcák képét meglakotjuk fényképekből, majd berendezzük járművekkel és emberekkel. Mindenki a hét élményét megörökíti egy mesében.

Irodalmi kaladozásunk kísérői:
Külföldi utazók leírásai Budáról és Pestről a XV. századtól, Lestyán Sándor: Pest-budai regélő, Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára és Száz éves dolgok, Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon és Görbe tükör karcolatai, Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, Márai Sándor: A négy évszak, Jókai Mór: A hajdani hangos Budapest, Krúdy Gyula: Régi pesti históriák, Arany János: Hídavatás, József Attila: A Dunánál, Radnóti Miklós: A Duna partján, Ady Endre: A Duna vallomása, Csáth Géza: A Kálvin téren, Devecseri Gábor pesti és budai versei, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Pilinszky János versei, és a legkisebbeknek Mosonyi Alíz: Mesék Budapestről, Csukás István: Mirr-Murr nyomoz Budapesten és Pom-Pom meséi, Z. Tábori Piroska: Dugó Dani a nagyvárosban.

Zenei kalandozásunk kísérői:
Magyar népdalok, Mátyás-kori reneszánsz zene, Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus, sanzonok és kuplék, Akkezdet Phiai: Budepesmód

Referencia:
Őszi gyermekprogramomról itt olvashat: http://epiteszforum.hu/node/20145
„Budapest. Országunk fővárosa nyilvánvalóan mindenki által ismert valamennyire. Ismétlem: valamennyire. Itt élünk csodás épületei között, naponta rójuk belvárosának romantikus utcáit, s mégsem egy valódi ékszerdobozra gondolunk nevének hallatán. Rohanunk, dolgozunk, intézzük családunk ügyes-bajos dolgait, s eközben nem nézünk sem felfelé, sem oldalra - pedig kellene.
2011 őszén néhány osztálynyi gyermek s mi, tanítóik más szemmel láthattuk a fővárost, s olyan tudásra és élményekre tehettünk szert, amely minden helybeli lakosnak csak előnyére válhatna. Amellett, hogy remek iskolára hangolódás volt ez az egy hét, még kiélvezhettük a nyár utolsó napjait is; s nem mellesleg rendkívül jó csapatépítésnek is bizonyult a túra. Köszönettel tartozunk a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány és Tehetségműhely munkatársainak, valamint Beleznay Évának (Éva néninek) a szervezésért, idegenvezetésért és a rengeteg új információért. Jövőre, veletek, ugyanitt…” (Turbók Orsolya, osztályfőnök, 5-6.a)

2012. jún. 8.

A TÉR-KÉP ŐSZI KIÍRÁSÁNAK EREDMÉNYHiRDETÉSE


Az egész ország területéről érkeztek pályamunkák a Műcsarnokkal közösen meghirdetett TÉR-KÉP pályázatunk eredeti kiírására. Több száz óvodás, általános- és középiskolás gyermek gondolkozott azon, hogyan tehetné szebbé, élhetőbbé lakókörnyezetét, kreatív ötleteiket pedig színes makettekkel szemléltették. Az eredeti kiírás itt található.

Volt olyan csapat, aki a közeli HÉV-megállót újítaná fel és bővítené közösségi terekkel. Mások a komor iskolaudvart varázsolták színesebbé a makettek segítségével, vagy a város főterét alakították át úgy, hogy lehetőséget nyújtson sokféle szabadidős tevékenység végzéséhez.

A rengeteg jó ötlet közül a kultúrAktív az alább látható pályázatokat díjazza, ősszel azonban egy vándorkiállítás keretében az ország több pontján szeretnénk bemutatni egy válogatást a beérkezett pályaművekből. A díjazott pályázatok alkotóit szeretnénk összehozni a helyi önkormányzatok képviselőivel, hogy személyesen mutathassák be a döntéshozóknak területrendezési elképzeléseiket.

1. Díj

Piroska Óvoda, Budapest

Cinke csoport, Katica csoport, Pillangó csoport, Csiga csoport, Süni csoport

(3-6 éves)


Óvodánk a XVII kerület egyik legforgalmasabb helyén található. Az intézmény udvarrészét, az 1970-es években téves földméréssel kerítették le. Így a jogilag óvodai terület jelenleg közterületként funkcionál. Parkolónak, rosszabb esetben szemétlerakatnak használják. A gyermekek és a környéken élők életminőségének javítása érdekében szeretnénk megvalósítani a pályázatban elképzelt játszó és közlekedési parkot. A játszva tanítás elvét követve így ötvözhetnénk a kulturált szabadidő eltöltését a közlekedésre neveléssel.


1. Díj

Podmaniczky Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Aszód

Képzőművészeti tagozat, Festészet - Grafika szak, 23./a/2. csoport ( 10 – 16 éves korcsoport)

Szász Hanna, Baglyas Angéla, Bojtos Blanka, Sápi Ramóna, Hidasi Dominika, Bojtos Bálint, Girardi Lorand, Denhoffer Patrik, Szakács István


- Gyerekek! Melyik lenne az a tér Aszódon; amit szívesen újraálmodnátok, átterveznétek?
- A főtér.
- Igen, igen! A Szabadság tér. – hangzott egybehangzóan a válasz.

- Miért éppen azt?

- Mert olyan unalmas…

- Igen, teljesen üres, kopár, nincs benne élet.

- Teljesen kihasználatlan, még padok sincsenek, semmi.
- Olyan semmilyen. Az autók jönnek-mennek, parkolnak, néha átmegy 1-2 ember rajta…
- Igen, olyan jó lenne megtölteni élettel; lehetne rajta játszótér is? Mert az alig van itt Aszódon. Ott végre tudnánk hintázni, mászókázni.
- Jaj, de jó lenne. És lehetnének körülötte padok. És sok virág.
- Igen, de padok, asztalkák legyen mindenhol; a sétautak mellett, a füvön, a fák árnyékában – hogy végre lehessen leülni, beszélgetni a barátokkal valahová.
- Egy ivó kút is jól jönne… a nagy játékba.

- Legyen nagy füves rész is, ahol lehet labdázni, szaladgálni.

- Jó, és kellenek szelektív gyűjtő kukák is, ha már sok ember fogja használni a parkot.
- Tanárnő! És, és lehetne a Szabadság téren szerelem pad is?
- Szerelem pad??
- Egy nyugodt park rész, ami olyan romantikus, sok virágos bokorral, ahol a szerelmesek le tudnak ülni, beszélgetni.
-
J

- A park nagyon fiatalos lenne, ha lehetne graffitizni is!?

- Igen, huuú de jó lenne. Lehetnének olyan térelválasztó fal kerítések a parkba és azokra lehetne festeni, fújni. Mondjuk, hogy; Aszód vagy Szabadság tér.
- Jó ötlet! Tetszik.

- Csináljuk meg az átalakítási terveket makettba? – kérdezem a csoportot.
- Csináljuk meg!
- Igeeeen, csináljuk…!


KÜLÖNDÍJ

Jó Marcell, 5. osztály, Budapest

Kajakozom ezért ihletett meg ez a hullám alakú forma mivel valahogyan össze akartam kötni a vizet és a kikapcsolódást. Ezért jött létre ez a szálloda-,étterem-és csúszdapark. Remélem, valamikor megvalósul valami ilyesmi építmény.

2012. máj. 29.

Hív a Duna! Gyereknapi makettezés




A Hív a Duna! program keretében a margitszigeti Holdudvarban tartottunk az épített környezettel kapcsolatos foglalkozást. Mivel a Duna volt a nap témája, a vízzel kapcsolatos épületeket, a margitszigeti víztornyot és a Hajós Alfréd Sportuszodát vettük górcső alá. 
A gyerekek egy felvezető kvíz játék közben gondolkodhattak el az épületek funkcióiról és működéséről. Ezután pedig nekiláthattak egy-egy saját víztorony és/vagy uszoda makett elkészítésének, emelyekhez használt tejes dobozokat és műanyag palackokat használhattak alapanyagként.  
A Víztorony esetében funkcióváltásról is beszélhetünk, mivel ma kiállító térként működik ez a díszes épület, így külön izgalmas kihívást jelentett a gyerekek számára. Volt, aki gyönyörű múzeumot tervezett a víztornyából, kilátóval rendelkező kávézóval a csúcsán.
A program nagyon jól sikerült, mivel a meghirdetett időkeret első percétől az utolsóig folyamatosan érkeztek a gyerekek, sőt, a nap végén alig lehetett elpakolni a sok „gyorsan csak még ezt hadd fejezzem be“ könyörgő mondatok között.

A makettezés mellett a gyerekek egy 4 állomásból álló vetélkedőn is részt vehettek, amin a Duna földrajzi szerepéről, hidrológiai kísérletekről és egy város elárasztásáról szerezhettek ismereteket.

Köszönjük a Danube Flow csapatának a részvételi lehetőséget és a szervezést.

A rendezvényről itt olvashattok még.







2012. márc. 28.

A Kudimkar gyerekeknek a 2011-es Orosz Design díjazottja!

A rangos nemzetközi szakmai zsűri (Astrid Stavro, Irma Boom, Felix Hartmut Beck, Pum Lefebure, Edo van Dijk, Veronique Vienne, Louis Gagnon, Pablo L ob ato, Erik van Blokland) beválasztotta a könyvet a 2011-es év 100 legjobb orosz design-terméke közé!


Az Orosz Design díjat 2009-ben hozta létre a Designportal magazin. A magazin által felkért nemzetközi szakmai zsűri összesen 14 kategóriában (Illusztráció, plakát, csomagolás, számítógépes grafika, ipari formatervezés, stb.) hirdet eredményt. A Kudimkar gyerekeknek 2011-ben az összesített rangsorban a 76. helyezést érte el. 

Megjelent a Kudimkar gyerekeknek

Ezzel a bejegyzéssel, már hónapok óta adósok voltunk, mert a könyvbemutatóra december 8-án került sor a kudimkari Ifjúsági Kulturális Központban. 



A bemutató kapcsán szervezett egynapos módszertani továbbképzésen 35 pedagógus vett részt, akik a helyi iskolákból, valamint a környező falvakból érkeztek. A pedagógusok a rendezvény végén munkacsoportot alakítottak és ötleteket dolgoztak ki a könyv hosszú távú iskolai alkalmazását illetően.


Ezt követően a szervezők és a város polgármestere 500 példányt osztott szét a helyi oktatási és kulturális intézmények között. 




2012. jan. 27.

Beleznay Éva Budapest városismereti "versenye"

Sokaknak hasznos lehet Beleznay Éva programja, amelyet alig másfél hónappal ezelőtt részletesen bemutatott az Építészfórumon. A kimerítő beszámolóhoz értékes csatolmányok is tartoznak, amelyek online elérhetőek (!) és letölthetőek (!): az egy hetes városismereti program során használt feladatlapok, archív fotók, városismereti totó, térképek, játékok. Remélem, minél többen fogjátok tudni használni Beleznay Éva tapasztalatait és az általa kidolgozott feladatokat! Én biztosan fogom! :)
Beleznay Éva áldozatos, és nagyon fontos munkájához gratulálok!
Bemásolom a beszámolót, íme:

Beleznay Éva: A tettek mezején

Régóta foglalkoztat, hogy az emberek épített és természeti környezet iránti igényességét és érdeklődését hogyan lehet növelni. Tavasszal egy sikeres Budapest versenyt készítettem elő aNap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány Tehetség Műhelyének és a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsnak, két lelkes pedagógus, Potocki Ágnes (a Műhely vezetője) és Nagy Magdolna (a Budapest programok szervezője) megkeresésére. A gyermekek és tanáraik érdeklődésén felbuzdulva, Ágnessel és Magdolnával elhatároztuk, hogy helyismereti programokkal folytatjuk kapcsolatunkat. Így a tanév elején (2011. szeptember 5-9.) budapesti városismereti hetet szerveztünk elsőtől hatodik osztályos korú gyerekek részére.
A program előkészítése során Budapest épített és természeti környezete érdekességeinek megismertetésére törekedtem. Tekintettel arra, hogy öt napban mély lexikális tudás nem halmozható fel, elsődlegesen a környezet iránti tudatosság felkeltését tűztem ki célul. A kalandozást, felfedezést, a látott világ nem puszta elfogadását, hanem megértését helyeztem középpontba. Tematikus programokat szerveztem, ennek keretében olyan helyszínek látogatásával, amelyekre a gyermekek nem jutnak el maguktól és amelyek különlegességükkel keltik fel érdeklődésüket a körülöttük levő világ iránt. A helyszínlátogatások és kapcsolódó előadások, bemutatók mellett a program vázát az előre elkészített feladatlapok adták, amelyre csapatmunkával (és kísérőtanáraik segítségével) keresték a választ. Az volt a célom, hogy a barangolásunk során mindig legyen megoldandó/megfigyelendő feladat. Mindig tudjunk beszélni arról, hogy mit érzékelünk magunk körül (és nemcsak a látványt, hanem a szagok és hangok hatásait is figyeljük meg), mi volt régen és mit látunk ma, vajon mi, miért és jó irányba változott-e. Gondolataink, megfigyeléseink gazdagsága érdekében előre kértem, hogy a diákok alkossanak csoportokat, hogy ezáltal egymás gondolataival is jobban megismerkedjenek.

Reggeli gyülekezés
 

A gyerekek egy káposztásmegyeri, sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó iskola tanulói voltak. Eredeti elképzelés szerint 30 fővel, egy csoportban foglalkoztam volna velük, de a megnövekedett létszám (60-70 fő) és a különböző korosztályok (1-6. osztályosig) szükségessé tették, hogy a feladatokat kor szerinti különbségekkel és kísérő tanárok bevonásával alakítsam ki. Így kevesebb idő jutott a feladatok átbeszélésére, hiszen a városi zajban egyszerre nem hallhatta mindenki társai hozzászólásait. A fiatalabbak csoportjai tanáraik segítségével sokkal többet értettek és tanultak a heti programból.
Találkozóhelyünk a Városháza Park volt, ahol a várakozást gesztenyeszedéssel lehetett kitölteni, és az első feladatok kiosztása és átbeszélése is kényelmesen megtörténhetett. Érzékfeladatnak és gondolatindítónak Jókai Mór 1900-ban írt „A hajdani hangos Budapest” című esszéjét hívtam segítségül, amely ugyan  nehéz szöveg (főleg az általános iskola alsó osztályos tanulóinak), de briliáns gazdagsággal mutatja be a pesti belváros egy napját. A hangok, az érzékelt világ leírása, a társadalom változatossága jó alap volt arra, hogy ezt követően a Károly körút forgalmát megfigyelve szembetűnővé váljanak múlt és jelen különbségei. Az utcák és terek hajdan a kereskedelem és a társadalmi élet színhelyei voltak, sokféle emberi hanggal. Mára a motorzúgás elnyom minden mást, és az emberek is a technikai újdonságok előtt ülnek, az utcákról a házakba és bevásárlóközpontokba szorulnak. A Donau-wasser vízhordó kiáltása alkalmat adott arra, hogy a városi közszolgáltatások változásairól is beszéljünk. Egy belvárosi séta keretében a Váci utcában a középkori városfal helyét és a város akkori nagyságát fedeztük fel, majd a Március 15. téren a római kor hagyatékairól beszéltünk. A tér burkolatjelei, feliratai, a Duna vonala mentén a római kori emlékek megfigyelésével a város legrégebbi korát tudtuk felidézni. A program során a gyermekek korára való tekintettel az építészeti stílusok pontos ismertetése nem volt célom, de bárhol jártunk, az épületek homlokzatai egy-egy mondattal, régi korok részletgazdagsága és az újabb korok építészetének egyszerűsége, valamint az építőanyagok változásai újra és újra előkerültek.
Az amúgy nagy autós forgalomtól terhelt belvárosi Duna-parton, a Duna Tanösvény egyik állomásán, a Stégen nyugodtan szétnézhettünk – hála a Valyo Csoport kezdeményezésének. Itt egy 110 évvel ezelőtti képpel hasonlítottuk össze a mai látványt. (A hét során többször használtam archív fényképeket az összehasonlítás és a beszélgetés alapjának.) Mind a budai oldal változásairól (Erzsébet híd és Szabadság-szobor, Budai Vár kupolája, Nagyboldogasszony-templom, füstölgő gyárkémények), mind a parthasználat változásairól (hajdani kereskedelem, szállítás és a mai átmenő közlekedés és turizmus) beszéltünk, feltéve a kérdést, hogy hogyan kellene és hogyan szeretnék a gyerekek ma a Duna menti területet látni, használni. Az autós forgalom helyett a gyalogosok elsőbbsége egyértelműen volt, de a helyszín és látvány egészen új, friss gondolatokat is előhozott. Valaki fejében még a Gellérthegy mászófallá alakítása is megfordult!
A délelőtti munka után a tervem az volt, hogy a gyerekek a szendvicseiket a Károlyi kertbenfogyaszthassák, miközben futkározhatnak és játszhatnak. Itt azonban nagy meglepetés ért: a kert nagy részében fűre lépni tilos, a játszóterek egyike is zárt, és a helyi kertőr árgus szemekkel figyelte, hogy mikor szólhat a gyermekekre, és a nagyobb csoportot látván közölte, hogy ez pihenőkert, nem futkározásra való.
Délután a Pesti Megyeháza szervezett ismertetésén vettünk részt (előre bejelentkezett csoportokat két kedves, felkészült vezető – Bodnár Marianna és Szabó Anna – fogad a jegyző engedélyét követően), ahol megismerkedhettünk a megyeháza történetével, az épülettel, udvaraival, börtönével, kápolnájával és üléstermével. A történelemből az ülésterem használatának ismertetője vezetett vissza minket a mába.
A nap végére szerepjátékot terveztem: egy képzeletbeli rendkívüli közgyűlést tartottunk, a gyermekek részvételével. A játékkal szerettem volna megismertetni velük a döntéshozatal módját, és ösztönözni őket arra, hogy saját gondolataikat el tudják mondani, és lássák, hogy az életben mindig vannak érvek és ellenérvek. Eredetileg a téma a „Legyen-e a matematika az általános oktatás része?” lett volna, de friss élményeink hatására megváltoztattam azt, így a vita a „A Károlyi kertben a fűre lépni tilos” lett. Levezető elnökünknek (az iskola hatodikos tanulója) egy századeleji közgyűlési jegyzőkönyvet adtam, aki - tökéletesen átalakítva a felvezető és lezáró passzusokat - kiválóan játszotta szerepét. Elmondta, hogy vezetőként javasolja a fű védelmét. A hozzászólók érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, és elnökünk még arra is figyelt, hogy amikor láthatóan egy-irányba tolódott a hozzászólások sora, magához vonta a szót és újra hangsúlyozta a fenntartás költségeit. A szavazás ugyan nem egyhangúan, de nagy többséggel elsöpörte a javaslatot, és ezáltal a közgyűlés a füves területet visszaadta a városlakóknak.

Hídmester
Az Erzsébet hídnál
 

Kedden délelőtt átsétáltunk a Lánchídon, útközben a kísérőtanároknak adott szövegek segítségével a Világörökség területét és a Vár fontosabb épületeit ismerhettük meg. Az Erzsébet híd budai hídfőjénél a hidakról szóló beszélgetésünk házigazdái Fábián Ferenc, az Erzsébet híd és Fazekas János, a Lánchíd hídmesterei voltak, akik feladatukról meséltek. Fazekas János negyedik generációban végzi a hídmesteri feladatot – ő egy fényképalbummal érkezett, amely az elmúlt száz évet dokumentálta személyes képekkel. Mindeközben - váltakozó turnusokban - megnéztük az Erzsébet híd feszítő kötegeinek kamráját is. Itt sem maradt el a feladat: először egy vaktérképen kellett a gyerekeknek megtalálniuk a budapesti hidak helyét, amely során a város sugaras-gyűrűs szerkezetét is megismerték. Másik feladatként a hidak szerepét a városi közlekedésben, illetve forgalmi terheléseit próbáltuk megérteni idősoros adatok alapján.
Nem hagytuk ki a Gellérthegy három gyógyvíz forrását – Hungária, Attila és Juventus – sem, az ivócsarnokban folyamatosan folyó víz csorgása, szaga és íze után valóságos élmény lett a gyógyvíz, nemcsak egy szó a tankönyvben. (Sajnos a reggeli indulás módosított ideje miatt Benedek Elek születésének 150. évfordulójára állított Elek apó kútjának vizét nem tudtuk megkóstolni, pedig az előzetes tervem szerint az emelte volna ki a különbséget.)
Budapest különlegessége a földalatti világ is, így a programban mind ember-alkotta, mind természetes barlang illetve üreg látogatását is beterveztem. Délután jutottunk el Kőbányára, és a bányalátogatás során Fecske Károly és Antal Ákos, a Kőbányai Vagyonkezelő képviselői beszéltek fővárosunk geológiai adottságairól, a kőbánya, a pincerendszer és az ipar fontosságáról, de azt is felfedezhettük, hogy az ember által alkotott földalatti járatok kövei ma a pesti belváros épületeit alkotják. A körülöttünk lévő világ ehhez hasonló kapcsolatrendszereinek felfedezése fontos a megértésben.
Szerdán a Világörökség másik területe, az Andrássy út, Millenniumi Földalatti vasút, Hősök tere és Városliget irányt vettük. A gyerekek többsége még nem utazott a Földalattin (vajon hány ilyen gyermek lehet még Budapesten, Magyarországon?), és a Hősök tere szobrait is most látták először személyesen, teljes nagyságukban és pompájukban. Feladatuk volt, hogy járják őket körbe és nézzék őket végig.

A Széchényi fürdőben
A Hősök terén
 

A nap különleges témája Budapest fürdőkultúrájának megismerése volt. A Széchenyi Fürdőben nemcsak fürödhettünk, hanem a gyógyvizekről, a fürdővárosi rangról, a kút fúrásának történetéről is előadást hallhattunk Rák Tibortól, és az épületet és helyiségeit is megmutatták.
Csütörtökön a város alatti különleges természeti adottságok megismerésével folytatódott a program. A Pálvölgyi barlang bejárása nagy élmény volt még a legkisebbeknek is. A szervezett vezetés bemutatta a barlang magas hasadékszerű folyosóit és a hévizek által kioldott gömbszerű üregeit, a kalcitkristályokat és kagylólenyomatokat, és a különleges szikla és cseppkő alakzatokban felismerhető (nem kimondottan alsó tagozatosoknak szánt) formákat.

A Dunaparton
A Margitszigeten
 

A délutáni program városi nagy parkjaink egyike, a Margitsziget volt. Beszéltünk a zöldfelületek fontosságáról a város klímájában és életében, a Budai hegyvidék természetvédelmi területeitől a parkokon és játszótereken keresztül az utak menti fű-fa-virágig. A Főkert Margitszigeti interaktív környezetismereti óráján a sziget növényvilágával ismerkedhettek meg a gyermekek – itt is a Főkert két munkatársának segítségével. (A honlapon meghirdetett programra óvodáskorúaktól iskolásokon keresztül egyesületekig mindenkit szeretettel várnak.)

Közlekedés értékelés
 

Pénteken a Duna és a közlekedés témájára koncentráltunk. A szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumba hajóval mentünk. Útközben a várost egy különleges szemszögből láthattuk. Strauss Kék-Duna keringőjét is meghallgattuk, hogy a zene motívumait és a szerzőt megihlette folyamot egy élményben éljük meg. Elhaladva Víziváros, Vizafogó mellett, a városrészeink mesélő neveiről is beszéltünk, újabb feladattal, hogy a csoportok gondolkozzanak további ilyen helység- vagy földrajzi néven.

Hajón
 

Az okos (a Mobilitási Hét jelmondata szerint „öko-s”) közlekedés témaköréhez még a hét elején csoportokat alkotva megszámoltuk a Deák tér menti területen a közlekedőket, gyalogosokat, bicikliseket, motorosokat, autósokat, az autókban ülők számát, és a tömegközlekedés villamosait, buszait. Még egy tricikli is bekerült a tíz perces időbe! A hajóúton az adatokat feldolgoztuk, egy térképre a csoportok felragasztottak annyi matricát, amennyit a különböző közlekedési módokból láttak. A múzeumban feladatlapokkal járták végig  a történeti-, műszaki- és  járműgyűjtemény részeket.

Régi villamosban Szentendrén
Múzeumban Szentendrén
 

Az eredeti tervem szerint az Európai Mobilitási Hét üzenetét is szerettem volna megismertetni, azonban a hajón a táj különlegessége, és a csoportok szétszórtsága miatt erre nem került sor. A 2002 óta (Budapesten 2007 óta) megrendezett egyhetes őszi kampány akörnyezettudatos közlekedést helyezi fókuszba. Tevékenységi csoportjai (tömegközlekedés, kerékpározás, gyaloglás, mobilitás-menedzsment, felelős gépkocsihasználat, szabadidő, vásárlás, mobilitás és egészség, zöld ösvények) konkrét példákkal válnak érthetővé. Az előkészített feladatlap a rövid leírásokat követően a budapesti mobilitási hét programjai közül sorolt fel példákat, amelyeket a tevékenységi csoportok szerint kellett csoportosítani. (Sajnos az idei év kínálata egysíkúbb volt, és helyi újpesti eseményt egyáltalán nem találtam, így a korábbi évek programjait és nemzetközi példákat kellett használnunk.) Ezt követte volna az a beszélgetés, hogy melyikhez tudnának, akarnának a gyermekek csatlakozni, iskolájukat hogyan tudnák e programokba bevonni, és persze az is, hogy vannak-e saját javaslataik, amelyet az iskolájuk meg tudna valósítani?
A gyermekek (és tanáraik) fáradtan, de láthatóan rengeteg különleges élménnyel, sok új ismerettel és még inkább felkeltett kíváncsisággal tértek vissza mindennapi életükhöz, munkájukhoz. (A hét lezárásaként készítettem egy totót, de annak megoldására sem került sor, annyira fáradtak voltak a gyerekek. Mindenesetre odaadtam a kísérőknek, hogy a következő héten a program lezárásaként használják.) Az iskolában kiállítást rendeztek a hét programjából, feladatlapjaiból, képeikből, hogy megmutassák azoknak, akik nem vettek részt. A kísérő tanárokkal továbbra is tartom a kapcsolatot, akik jelezték, hogy a félév során egy-egy témát tovább szeretnének mélyíteni.
Potocki Ágnes, a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány Tehetség Műhelyének vezetője szerint a gyerekek számára a helyismereti programok azért fontosak, mert ezek során a tudásuk gyarapodásában személyes részvételük kiemelt szerepet játszik. A tavalyi verseny és a szeptemberi program elindított egy "ne csak nézz, láss is" mozgalmat, a résztvevő gyerekekben és tanáraikban már elültettük a csírát, kíváncsivá tettük őket, és a napvégi élménybeszámolóik által bevontuk a szüleiket is.
Vass Gál Rozália (3-4. o. osztályfőnök) sok helyre viszi saját osztályát. Magyarország különböző városaiban, falvaiban, sőt külföldön is. Budapesten voltak már az Állatkertben, a Planetáriumban, a Bábszínházban, az Operában, de különböző múzeumokban is. A program tematikus rendezése, és az, hogy  különleges helyekre juthatnak el tanítványai, felkeltette érdeklődését. A programot „újszerűnek, élményekben, tudásban, izomlázban gazdagnak” vélte, és azt is fontosnak tartotta, hogy a feladatokat a gyerekek csoportmunkában végezték el. „Mindenkinek jutott képességeinek megfelelő részfeladat. Nem versenyeztek egymással, hanem segítették egymást és örültek a közös eredményüknek.” Én pedig akkor örültem nagyon, amikor osztálya a Dunához kapcsolódó program során egy Duna témájú népdalt énekelt el.

 „Budapest. Országunk fővárosa nyilvánvalóan mindenki által ismert valamennyire. Ismétlem: valamennyire. Itt élünk csodás épületei között, naponta rójuk belvárosának romantikus utcáit, s mégsem egy valódi ékszerdobozra gondolunk nevének hallatán. Rohanunk, dolgozunk, intézzük családunk ügyes-bajos dolgait, s eközben nem nézünk sem felfelé, sem oldalra - pedig kellene.
2011 őszén néhány osztálynyi gyermek s mi, tanítóik más szemmel láthattuk a fővárost, s olyan tudásra és élményekre tehettünk szert, amely minden helybeli lakosnak csak előnyére válhatna. Amellett, hogy remek iskolára hangolódás volt ez az egy hét, még kiélvezhettük a nyár utolsó napjait is; s nem mellesleg rendkívül jó csapatépítésnek is bizonyult a túra. Köszönettel tartozunk a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány és Tehetségműhely munkatársainak, valamint Beleznay Évának (Éva néninek) a szervezésért, idegenvezetésért és a rengeteg új információért. Jövőre, veletek, ugyanitt…” (Turbók Orsolya, osztályfőnök, 5-6.a)

Fontos megemlítenem azt a pozitív tapasztalatomat, amely a programok szervezéséhez kapcsolódott. Minden helyszínen házigazdáink és vezetőink a gyermekek fogadását segítőkészen, teljes odaadással támogatták, amelyet ezúttal is szeretnék megköszönni.
További versenyek és várostörténeti programok előkészítésén is dolgozom. Az idei évben is megrendezi a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány Tehetség Műhelye és a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanács a „Budapest gyerekszemmel” című versenyét. A második kerületi „Törökvilág Magyarországon  - meseismereti csapatverseny” előkészítéseként egyfélnapos programot dolgoztam ki (segédanyagokkal, feladatlapokkal, sok sétával, beszélgetéssel), amely elvezet a mondák, történetek budai helyszínere. A séta egy interaktív, kulturális és történelmi kalandozás. A program a Gül Baba türbéjétől indul, ahonnan a Császár fürdőhöz sétálunk le, majd megyünk a Budai Várhoz a Bécsi Kapun keresztül, beszélgetve a versenyhez ajánlott irodalomhoz kapcsolható helyekről, témákról (Budai Vár elfoglalása és visszafoglalása, utolsó budai pasa, kémkedés, mesék-mondák-történeti alapok, helynevek, török kori élet, stb.). A helyszíneken a gyerekek szövegrészleteket olvasnak fel (az ajánlott szövegek mellett Evlija Cselebi török világutazó leírásait is), hogy összekapcsolódjanak a tanult és látott élmények. Gül Baba türbéjében beszélünk a mohamedán vallásról és társadalomról, a Gül baba és Mecset utcán sétálva a kor gazdaságáról, kézművességről és kereskedelemről, de a mindennapi életről is, a török családi élet, házak és otthonok jellegzetességeiről, ételekről, italokról, öltözködésről. A Császár fürdő feltárt és felújított épülete a török kor fürdőkultúráját és építészetét, a hévizek jelentőségét mutatja be. A Budai Vár helyszínei a török megszállás kormányzatának, társadalmának, hadtörténetének és a főbb események megismerésére ad alkalmat.

Emlékbe
Iskolai tabló
 

Meggyőződésem, hogy egy-egy helytörténeti, helyismereti nap fontos része kellene, hogy legyen az alapfokú oktatásnak. Nap mint nap járunk  olyan helyszíneken, amelyek rejtett kincseit nem is ismerjük. Akár történeti, természetföldrajzi, társadalom-földrajzi, vagy akár irodalmi, kulturális program összeállítható. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az iskolában tanult anyag 75 %-át elfelejtjük, a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban megtanult anyag 9 %-ára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják a mindennapi életben. A helytörténeti-helyismereti programok segítségével a lexikális tudás személyes tapasztalattal, megfigyeléssel erősíthető.
Beleznay Éva

CsatolmányMéret
feladat_hetfo_2011osz_minta.pdf194.37 KB
feladat_kedd_2011osz_minta.pdf244.87 KB
feladat_szerda_2011osz_minta.pdf111.12 KB
feladat_pentek_2011osz_minta.pdf161.37 KB
varosismereti_toto.pdf161.7 KB