2014. dec. 13.

Vizes Város, Budapest őszi tábor

Október utolsó hetére, az iskolai őszi szünetre időzítettük a Vizes Város, Budapest pályázat résztvevőivel közös táborozást, mivel a nyár után ez a legideálisabb időszak egy közös együttlétre – még frissek a nyári emlékek és nem köt le minket az ünnepekre való készülődés. 


Az öt napos program bázisa a 2B Galéria volt, ahol a pályázati munkákat minden érdeklődő megtekinthette október első felében. A kiállítást a pályázókkal együtt közösen rendeztük meg, így a tábor első napján már ismerősként köszöntötték egymást a gyerekek. A kötelező ismerkedési köröket ezzel át is ugorhattuk, és mindjárt bele is vágtunk a közös alkotóhétbe. Mind az öt napon egy-egy workshop várta ugyanis a résztvevőket, és ezeket a műhelymunkákat minden alkalommal más-más művészek tartották.


 Hétfőn a pompásan felújított, de a nagyközönség elől zárva tartott Rácz-fürdőben kezdtünk, amely nyáron a pályázathoz kapcsolódó akciónapok egyik népszerű helyszíne volt. Dévényi Tamás építésztől ezúttal is nagyon sok izgalmas történetet hallhattunk nemcsak a fürdő sok száz éves, kalandos történetéről, de a felújítási munkák során az építészek számára kihívást jelentő problémákról is. A fürdőséta alatt fényképezőgépekkel motívumokat gyűjtöttünk, hogy ezek alapján elkészítsünk közösen egy saját csatornafedél-tervet Nemes Anita grafikus vezetésével szitázáshoz.



 Ehhez első lépésként a galériában végigpörgettük a sok tucat képet, amelyeket a fürdőben készítettünk, és közben a fotókról ki-ki felskiccelt magának egy papírra több olyan részletet, motívumot, amely alkalmasnak tűnt a csatornafedél-tervhez. A kis rajzocskák alapján a gyerekek színes filcekkel megrajzolták a végső kompozíciót, amelyhez Anita egy csatornafedél-struktúrát vázolt fel a számukra kiindulásul. Az igazi kihívást ebben a tervezési munkában az a nehézség jelentette, hogy úgy rajzoljanak a gyerekek, hogy figyelembe vegyék a szitanyomás technikájával járó kötöttségeket, pl. hogy ha túl sűrűn rajzolják a vonalakat egymás mellé, akkor a vonalak a kicsinyítés révén egy összefüggő felületté állnak össze nyomtatáskor.


Egy kis kirándulással indult a második napunk a Rákos-patak partján. Itt egy szakaszon felmértük a terepet: azt vizsgáltuk, hogyan illeszkedik a patak a városi környezetbe, milyen terek veszik körül, hogyan hasznosul a partja. A galériába visszatérve Szilágyi Nagy Anna Hosszúréti-patak revitalizációjához kidolgozott programja alapján több oldalról körüljártuk a témát, majd Soós Karcsi képzőművész vezetésével palackposta-hajókat készítettünk. Az volt a célunk, hogy újrahasznosított anyagból olyan hajókat építsünk, amelyek vízre bocsájtva lecsorognak a Rákos patakon és a Dunába folytatva útjukat elviszik a hajótestbe rejtett üzenetet. Bízunk benne, hogy egyszer, valakinek majd feltűnik egy különleges vízi jármű, kihalássza a folyóból és rábukkan benne az üzenetre…. A hajók tervezése és építése közben besötétedett, így a vízre bocsátást másnapra halasztottuk.


Szerda reggel a Rákos-patak alsó szakaszán indítottuk el a palackposta-hajókat, és majdnem egészen a Duna torkolatáig követtük ahogy lecsorognak a patak vizén. Nem kis izgalommal készültünk a vízre bocsájtásra, mert ez volt a hajóink nagy tesztje is, hiszen a galériában nem tudtuk ellenőrizni, a konstrukcióink fennmaradnak-e a vízen. Jó munkát végeztünk: egy hajó sem süllyedt el!

Levezetésül a galériában játszottunk egy kört a Pop up Pest élő társasjátékkal, amely minden résztvevő számára ismeretlen volt mindaddig.
Délután elmentünk a Printába, hogy pólóra, textiltáskára szitázzuk a Nemes Anitával együtt hétfőn megrajzolt Vizes Város, Budapest csatornafedelünket. Egy meleg tea mellett mindent megtudhattunk Máté Armandtól, a műhely vezetőjétől, amit a szitázásról tudni érdemes. Útmutatásai segítségével tökéletes lett a kétnapos munkánk eredménye: nagyon büszkén viseljük azóta is a csatornafedeles pólónkat, tatyónkat.

A csütörtöki nap a kalandoké volt! Délelőtt csobbantunk egy nagyot a Dunába…..busszal. A Vizes Város, Budapest pályázat egyik támogatója a RiverRide felajánlásának köszönhetően vehettünk részt ebben a nem mindennapi élményben. Az idegenvezetésből képet kaptunk arról, hogy mit tart ma egy utazási iroda fontosak elmondani a városról és a Dunáról a külföldi turistáknak, és mindeközben még az angol/német nyelvtudásunk is fejlődött...

 


Délután Hangay Enikő és Orbán György képzőművészek vezetésével egy számukra nagyon fontos üzenetet juttattunk el a Ráday utca járókelőihez: kitűzőket, sálat/zászlót készítettünk, majd felvonultunk, hogy felhívjuk a figyelmet a felelős városi állattartásra.

A tábor utolsó napján megint más műfajt próbáltunk ki. Állatkerti nézelődés közben állathangokat, zörejeket, ritmusokat gyűjtöttünk a stop-motion kisfilmjeinkhez, amelyeket a délutáni workshopon a Binaura csapattal közösen készítettünk el. Huszár Dániel és Nagy Ágoston segítségével a gyerekek megismerték a hangvágás, zörejezés, mozgóképhez készülő hangok készítésének alapjait. A szoftverek, hangfelvétel, animációs metódusok mellett különböző kreatív anyaghasználatok terén is tapasztalatot szerezhettek (papírok, sólisztgyurma, játékelemek különböző kombinációja). A kisfilmeket a pályázat MOZIcsatoráján bárki megtekintheti.

Villámgyorsan, tartalmasan telt az őszi szünetünk együtt. Nagyon jól éreztük magunkat a közös munka során és sokat tanultunk a művészektől és egymástól. További képek a Vizes Város, Budapest honlapján.

Táboroztatók: Böhler Nóra, Zajacz Judit, Majsai Réka, Gyárfás Eszter





2014. dec. 6.

Épített környezeti nevelés műhely a Gyermekkultúra Konferencián

A Gyermekkultúra Konferenciát és Kiállítást az ELTE TÓK szervezte, amelynek Vizuális Nevelés Tanszékével már munkakapcsolatban áll az egyesület Dr. Pataky Gabriella, aki egyesületünk pártoló tagja. Tartottunk már első éves óvodapedagógus hallgatóknak elméleti órát, és remélhetőleg az együttműködés folytatódni fog. 



A jelenlegi műhelyre hárman készültünk: Izápy-Tóth Niki, Guba Zsóka és Anna. Úgy döntöttünk, hogy bevezetésül tartunk az egyesület munkájáról egy rövid prezentációt, majd áttérünk a gyakorlatra, a játékra. Egy érzékkutatós játékot terveztünk, amellyel az egyik folyosót vizsgáltuk meg, a tapasztalatokat pedig  öröm-bánat térképen összegeztük. A műhely résztvevői javarészt óvodapedagógus hallgatók voltak. Három csapatban folyt a munka, mindenkinek volt még egy szempontja, ami szerint a teret vizsgálnia kellett. Az érzékkutatós játékban mindenki tevékenyen, egyénileg vett részt, az öröm-bánat térkép összeállítása csapatban történt.

Az egyik csapatnak érzelmi alapon kellett a teret vizsgálnia: mi az, amit szeretnek, mi az, amit nem, mi az, ami kellemes, vagy ami kellemetlen számukra. Ez a szempont könnyen megfogható volt, sok tapasztalatot megosztottak a résztvevők. Az öröm-bánat térkép elkészítése viszont már nehezebben ment, ugyanis alig mert valaki egy vonalat is húzni. Végül elkészült a térkép, amiről azt derült ki, hogy minden érzéket figyelembe véve egyértelműen pozitívak  a vitrinek és a bútorok voltak. A többi részlet inkább semleges volt a számukra.


A másik csapatnak racionális szempontból kellett a teret megfigyelnie. Ennél a csapatnál is a bútorok kerültek elő, de itt úgy, hogy jó helyre vannak téve, nincsenek útban és szükség is van rájuk. Az anyaghasználattal kapcsolatban is előkerültek érdekes megfigyelések, például hogy jó, hogy a virágkaspók nem műanyagból készültek, hanem cserépből. 

A harmadik csapatnak túl megfoghatatlannak tűnt a vizsgálati szempont: mesei elemekhez kellett volna a téri elemeket kötniük. Ehhez jobb lett volna, ha van egy érzelmi ráhangolás, egy mese, mert ez már nem az a korosztály, aki a mese világában otthonosan mozog.

Olyan játékot szerettünk volna velük kipróbálni, amelynek elemeit az óvodai gyakorlatban tudják hasznosítani (érzékkutatós játék), de ugyanakkor saját maguk számára is érdekes tapasztalat (egy ismert térrész más szempontú megvizsgálása).


Azt tapasztaltuk, hogy sokan érdeklődtek a téma iránt, ami nagyon pozitív, hiszen ők azok, akik majd gyerekeknek fogják közvetíteni ezeket a tartalmakat, de kicsit meglepő volt, hogy mennyire nehezen nyíltak meg a játék irányába.

Végül szeretnénk megköszönni a nagyon lelkes és kedves fogadtatást a konferenciát szervező Pataky Gabriellának.