egy izgalmas kaland, egy jó történet_ahova üveggolyóval gyere!
látogatás a Hegyvidék Galériában
Nyomozásra invitállak benneteket!
Pillantsunk be a Hegyvidék Galéria új kiállítóterébe, s fejtsük meg annak
titkait. Kezdjünk azzal, hogy miért is ide jövünk, s hogyan is indult ennek a
térnek a története…
ELINDULT VALAMI
A történet ott kezdődött, hogy a gyógyszertárként majd könyvtárként működő területnek az önkormányzat új funkciót szánt. Kiállítótérként képzelte el, amely a “Hegyvidék főutcája” programban fontos szerepet fog betölteni. A kiválasztott helyszín fontos abból a szempontból is, hogy a helyiség homlokzata hosszan a Királyhágó térre néz, a térre nyit, azzal létesít szoros kapcsolatot. De emellett kiemelten fontos az a mindennapi tény is, hogy az itt levő buszmegálló várakozó emberei álldogálnak a portál előtt, benézve, belenézve az éppen aktuális kiállításba, amellyel a kiállításnézés nem egy külön esemény, hanem a napi ritmus szerves része. Megszűnik a távolságtartás a mű és befogadója között.
A tervpályázat, ami alatt elkészült a tér új
megjelenésének koncepciója, igen rövid 2 hét volt, és a MOME (Moholy-Nagy
Művészeti Egyetem) több diákja – építész, grafikus – részt vett benne. A
pályázat megnyerése után következett a megvalósításhoz szükséges kiviteli
tervek elkészítése, amelynek érdekében a csapat újabb tagokkal bővült. Izgalmas
kaland volt ez számukra, hiszen a még egyetemista tervezők az eddig megszokott
tervezési stúdiumaikban a tervezni tanulás módjával foglalkoztak, most pedig
egy csapásra valós helyzetben, a valóságban találták magukat. Annak minden
varázslatos – hiszen elkészül első tervük –, s valóságos helyzeteivel, döntéseivel együtt. A
terv és a valóság egyesülésének lettek egyszerre a szemlélői és a részesei.
Kezdődjön a nyomozás! Fejtsük meg, hogy
miért lett ilyen „fura” dombos a padló! És hogy még a fal sem „normális”, az is
begörbül? Vajon miért? El tudjátok képzelni, hogy van valami, ami sete-suta, s
egy átalakulás során, ami eddig hátránynak tűnt, az egy csapásra előny lesz, s
különlegessé, egyedivé tesz? Valami ilyesmi történt itt is…
SUTASÁGBÓL LETT LANKA
A pályázati terv címe – a LANKA – a tér alapkoncepciójára
utal. Az eredeti állapotában a meglévő helyiségek között több lépcsőfokos
szintkülönbség volt. A kiállító tér nem szabdalt, hanem tágas, egybenyitott
teret kívánt, amelyben a tervezők által ‘sutaságoknak’
nevezett lépcsőfokok még inkább zavaróak
voltak. Nehezítették volna a kiállítás berendezését, megtekintését, a
kerekesszékkel, a babakocsival és lépcsőn nehezen járók mozgását. A
szintkülönbség alternatívája általános esetben egyenletes lejtésű rámpa. Ez
azonban itt nem adott megnyugtató megoldást, hiszen a szintkülönbségek változóak
voltak, s az egyenes vonalú rámpa zavarón, nyersen állt volna be a térbe,
megszüntetve ezzel annak szabadságát. Az összetett téri geometria kezelését a
tervezőcsapat egy szokatlan, változó lejtési meredekségű, lankás beltéri
tereppel, a ‘LANKÁ-val’ képzelte el. Ez a kialakítás szakít a hagyományos padlómegjelenéssel,
s ugyanakkor ez a váltás a fizikai és szellemi térben egyaránt új kapcsolódási
pontokat hozott létre: a kiállítótér ezzel már nemcsak vizuálisan, hanem kialakításában
is kapcsolódott az ugyancsak lejtős Királyhágó térhez, a bejári pontok is
könnyen tudtak a lejtős utcavonalhoz igazodni. S egyébként is mi másnak, ha nem
a Hegyvidék Galériának lehet a padlója “hegyvidékes”, szabálytalanul lejtős?

A tér másik sutasága a lekerekített fal
alatt rejlik, egy ferde, utólagos, a szomszéd felőli lefalazás eredménye, ami
geometriájában zavarón hatott, rendezetlenné tette a belsőt. Ennek a
kiindulásnak a koncepcionális átbillentése lett a belső íves előtétfal, amely
kezelte ezt a helyzetet, s a belső térhez illő formai megoldást adott. És egy
pluszt is: a lekerekítéssel megszűnt a sarkosság, az él, a belső fal szabadon
kanyarodik rá a homlokzati falra, a határtalanság érzetét keltve.
Jó-jó, ezt értem, de miért fehér minden?
Hol vannak a színek? Nincs benne sárga, pedig azt olyan sok helyen látunk…
MIÉRT FEHÉR?
A tér tisztulásával, geometriájának
kialakulásával együtt tisztult a vizuális megjelenése is. A választott fehérség
nem csupán a biztos funkcionális megoldása annak, hogy a környezet semlegessé
váljon, hogy minél több kiállításnak tudjon megfelelő hátteret biztosítani. A
fehér a művészettörténetben kiemelt szerepet tölt be, gondoljunk csak Kazimir
Malevics Fehér alapon fehér négyzet című képére, ahol nem a kép címe és a kép kapcsolatán
gondolkodunk, hanem egyszerűen a valóságot, annak finom árnyalatait figyeljük. A
fehérben ér össze a padló és fal domborulata, a világító mennyezet
homogenitása, egységesen megjelenő légies teret hozva létre. A homogén belső
megjelenés a zajos külső térrel kontrasztba kerül, a tiszta nagy homlokzati
nyílások vitrinné, kirakattá válnak, felkeltve az arra járók figyelmét.
Oké, akkor most következzen valami más!
Nézzünk szét a kiállító téren túl is! Ott, ami ott is van – meg nem is, látom
is – meg nem is… Mire gondolok? Egy titkos jelre… Nevet adni, nevén nevezni
valamit nem egyszerű, ezt már az indiánok óta tudjuk. Sőt leírni a nevet, hát
az még nehezebb. Hogy miért? S hogy a leírt név többet is jelenthet, mint a
puszta betű és szöveg? Igen, pont erről van szó…
AZ ÖSSZENÖVESZTETT HG BETŰK TITKA
A galéria mint új tér megszületésekor
nemcsak a tér, hanem annak megnevezése, a megnevezés leírása, az írott név
megjelenése is a kiállítótér arculatának szerves tartalmi része. Amit az
építész a terekkel, azt a grafikus/tipográfus a betűk megjelenésével fejez ki.
Az összenőtt, „átlátszó” HG monogram éppúgy betekintést nyújt a
programajánlókon keresztül a kiállítási anyagba, mint a homlokzati ablakok
vitrinjei, kirakatai, amelyeken keresztül a buszra váró bepillant a terembe.
Klasz! Ezt én is kipróbálom a saját
betűimmel. Van-e még valami? Már egészen belejöttünk…
TUDTAD-E HÁT, HOGY... ?
. A két bejárat a tér kettéoszthatóságát
teszi lehetővé, ha két külön program zajlik odabent.
. A recepciós pult idővel kávézópulttá tud
alakulni, a kiállítótér pedig alkalmanként kiköltözik a Királyhágó térre.
. A ruhatár melletti ajtó egy titkos belső
udvarba vezet.
. A kiállítóteret nemcsak mi, látogatók
szeretjük, hanem az építész szakma is, hiszen több díjjal jutalmazta a
tervezőket: A Junior Master of Light 2015 díj 2. helyezésével és a Budapesti
Építészeti Nívódíj pályázaton kiemelt dicsérettel.
. És a lényeg: itt nem csak nézhetsz, hanem
tehetsz is, hiszen egy olyan kiállítótérben járhatsz, ahol alkothatsz is, a
rendszeresen megrendezett gyerekfoglalkozások alkalmával. Egy ilyen
alkotófolyamat alatt sok minden hat egymásra, s ezáltal megváltoznak,
felcserélődnek a szerepek: a kiállítás látogatója maga is alkotóvá válik, a
kiállított művészeti alkotások inspirációkká, s a belőlük ihletett gyermekművek
alkotássá válnak. A tér hatással van a kiállításra, teret, hangsúlyt, figyelmet
ad, a kiállítás pedig öltözteti a teret. Alkotni egy kiállítótérben annyit
tesz, mint közel kerülni a művészethez, belelépni a „művészetbe”. A kiállítás
által inspirált alkotás nemcsak a kiállított mű megértését, az alkotó
kreativitásának, kifejezőképességének fejlesztését jelenti. Közben az alkotó
gondolatai felszabadulnak, szárnyalnak, létrehoznak VALAMI ÚJAT.
Végezetül megfejthetünk, felismerhetünk
még valamit: a történet kezdete, a sutaságok, a fehérség, a titkok mellett van
még valami, ami kicsit összetettebb, elgondolkodtatóbb…
ITT LETT VALAMI
Az alkotói folyamatban a gondolatok többféle
irányban haladnak. Útkeresések, elágazások, kanyarok övezik, míg a megfelelő
megoldás megszületik. A megfelelő pedig az, ami önmagában egyszerre több
választ ad. A LANKA nemcsak funkcionálisan kezeli a teret, hanem új, egyedi,
csak e helyhez köthető arculatot hozott létre.
Oké, de miért kellett az üveggolyó? ….
Mert a tér semleges belső megjelenése és a benne levő változatos kiállítások az
üveggolyó átlátszó burkára és a benne levő színes, a mozgástól változó belső
terére emlékeztet.
…és mert a LANKÁ-s belső térben
kipróbálhatod, hogy a ferde részek melyik ívén, meredekségén gurul
legmesszebbre a golyó. A nyomozás után tehát irány a gurítás! Hajrá!
stáblista:
Pályázati szakasz
építész tervezők: Kalászi Zoltán, Pintér Márton, grafika: Boromissza Katalin
Kiviteli szakasz
felelős tervező: Csóka Bálint, projektvezető: Csóka Bálint, Göde András, kiviteli terv: Ábel Viktor, Kalászi Zoltán, gépészet: Oltvai Tamás, elektromos tervek: Balla Krisztina, világítás: Mikusa Ádám, grafika: Boromissza Katalin, Demeczky Nóra
A kiállítótér tervezési folyamatáról és az elkészül térről Kalászi Zoltán, Göde András és Terbe Rita építészek beszélgettek.
Szerző: Terbe Rita DLA, építész
A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre.