Gyermek és terep – sétalap

 

Sétánkon Budapest XII. kerületének dimbes-dombos utcáin állatok nyomában járunk, és különféle nézőpontokat keresünk, miközben az önkormányzat épületétől a Németvölgyi út – Hollósy Simon utca – Böszörményi út – Királyhágó tér útvonalon eljutunk a Hegyvidék Galériáig.

A sétalapot összeállította: Borsos Levente, Buffham Nóra, Guba Anna, Rozgonyi Sarolta

A sétalap letölthető a képre kattintva: 

Gyermek és terep

 

egy izgalmas kaland, egy jó történet_ahova üveggolyóval gyere! 

látogatás a Hegyvidék Galériában

Nyomozásra invitállak benneteket! Pillantsunk be a Hegyvidék Galéria új kiállítóterébe, s fejtsük meg annak titkait. Kezdjünk azzal, hogy miért is ide jövünk, s hogyan is indult ennek a térnek a története…

ELINDULT VALAMI

A történet ott kezdődött, hogy a gyógyszertárként majd könyvtárként működő területnek az önkormányzat új funkciót szánt. Kiállítótérként képzelte el, amely a “Hegyvidék főutcája” programban fontos szerepet fog betölteni. A kiválasztott helyszín fontos abból a szempontból is, hogy a helyiség homlokzata hosszan a Királyhágó térre néz, a térre nyit, azzal létesít szoros kapcsolatot. De emellett kiemelten fontos az a mindennapi tény is, hogy az itt levő buszmegálló várakozó emberei álldogálnak a portál előtt, benézve, belenézve az éppen aktuális kiállításba, amellyel a kiállításnézés nem egy külön esemény, hanem a napi ritmus szerves része. Megszűnik a távolságtartás a mű és befogadója között.

A tervpályázat, ami alatt elkészült a tér új megjelenésének koncepciója, igen rövid 2 hét volt, és a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) több diákja – építész, grafikus – részt vett benne. A pályázat megnyerése után következett a megvalósításhoz szükséges kiviteli tervek elkészítése, amelynek érdekében a csapat újabb tagokkal bővült. Izgalmas kaland volt ez számukra, hiszen a még egyetemista tervezők az eddig megszokott tervezési stúdiumaikban a tervezni tanulás módjával foglalkoztak, most pedig egy csapásra valós helyzetben, a valóságban találták magukat. Annak minden varázslatos – hiszen elkészül első tervük –, s valóságos helyzeteivel, döntéseivel együtt. A terv és a valóság egyesülésének lettek egyszerre a szemlélői és a részesei.

Kezdődjön a nyomozás! Fejtsük meg, hogy miért lett ilyen „fura” dombos a padló! És hogy még a fal sem „normális”, az is begörbül? Vajon miért? El tudjátok képzelni, hogy van valami, ami sete-suta, s egy átalakulás során, ami eddig hátránynak tűnt, az egy csapásra előny lesz, s különlegessé, egyedivé tesz? Valami ilyesmi történt itt is…

SUTASÁGBÓL LETT LANKA

A pályázati terv címe – a LANKA – a tér alapkoncepciójára utal. Az eredeti állapotában a meglévő helyiségek között több lépcsőfokos szintkülönbség volt. A kiállító tér nem szabdalt, hanem tágas, egybenyitott teret kívánt, amelyben  a tervezők által ‘sutaságoknak’ nevezett  lépcsőfokok még inkább zavaróak voltak. Nehezítették volna a kiállítás berendezését, megtekintését, a kerekesszékkel, a babakocsival és lépcsőn nehezen járók mozgását. A szintkülönbség alternatívája általános esetben egyenletes lejtésű rámpa. Ez azonban itt nem adott megnyugtató megoldást, hiszen a szintkülönbségek változóak voltak, s az egyenes vonalú rámpa zavarón, nyersen állt volna be a térbe, megszüntetve ezzel annak szabadságát. Az összetett téri geometria kezelését a tervezőcsapat egy szokatlan, változó lejtési meredekségű, lankás beltéri tereppel, a ‘LANKÁ-val’ képzelte el. Ez a kialakítás szakít a hagyományos padlómegjelenéssel, s ugyanakkor ez a váltás a fizikai és szellemi térben egyaránt új kapcsolódási pontokat hozott létre: a kiállítótér ezzel már nemcsak vizuálisan, hanem kialakításában is kapcsolódott az ugyancsak lejtős Királyhágó térhez, a bejári pontok is könnyen tudtak a lejtős utcavonalhoz igazodni. S egyébként is mi másnak, ha nem a Hegyvidék Galériának lehet a padlója “hegyvidékes”, szabálytalanul lejtős?

A tér másik sutasága a lekerekített fal alatt rejlik, egy ferde, utólagos, a szomszéd felőli lefalazás eredménye, ami geometriájában zavarón hatott, rendezetlenné tette a belsőt. Ennek a kiindulásnak a koncepcionális átbillentése lett a belső íves előtétfal, amely kezelte ezt a helyzetet, s a belső térhez illő formai megoldást adott. És egy pluszt is: a lekerekítéssel megszűnt a sarkosság, az él, a belső fal szabadon kanyarodik rá a homlokzati falra, a határtalanság érzetét keltve.

Jó-jó, ezt értem, de miért fehér minden? Hol vannak a színek? Nincs benne sárga, pedig azt olyan sok helyen látunk… 

MIÉRT FEHÉR?

A tér tisztulásával, geometriájának kialakulásával együtt tisztult a vizuális megjelenése is. A választott fehérség nem csupán a biztos funkcionális megoldása annak, hogy a környezet semlegessé váljon, hogy minél több kiállításnak tudjon megfelelő hátteret biztosítani. A fehér a művészettörténetben kiemelt szerepet tölt be, gondoljunk csak Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyzet című képére, ahol nem a kép címe és a kép kapcsolatán gondolkodunk, hanem egyszerűen a valóságot, annak finom árnyalatait figyeljük. A fehérben ér össze a padló és fal domborulata, a világító mennyezet homogenitása, egységesen megjelenő légies teret hozva létre. A homogén belső megjelenés a zajos külső térrel kontrasztba kerül, a tiszta nagy homlokzati nyílások vitrinné, kirakattá válnak, felkeltve az arra járók figyelmét.

Oké, akkor most következzen valami más! Nézzünk szét a kiállító téren túl is! Ott, ami ott is van – meg nem is, látom is – meg nem is… Mire gondolok? Egy titkos jelre… Nevet adni, nevén nevezni valamit nem egyszerű, ezt már az indiánok óta tudjuk. Sőt leírni a nevet, hát az még nehezebb. Hogy miért? S hogy a leírt név többet is jelenthet, mint a puszta betű és szöveg? Igen, pont erről van szó…

AZ ÖSSZENÖVESZTETT HG BETŰK TITKA

A galéria mint új tér megszületésekor nemcsak a tér, hanem annak megnevezése, a megnevezés leírása, az írott név megjelenése is a kiállítótér arculatának szerves tartalmi része. Amit az építész a terekkel, azt a grafikus/tipográfus a betűk megjelenésével fejez ki. Az összenőtt, „átlátszó” HG monogram éppúgy betekintést nyújt a programajánlókon keresztül a kiállítási anyagba, mint a homlokzati ablakok vitrinjei, kirakatai, amelyeken keresztül a buszra váró bepillant a terembe.

Klasz! Ezt én is kipróbálom a saját betűimmel. Van-e még valami? Már egészen belejöttünk…

TUDTAD-E HÁT, HOGY... ?

. A két bejárat a tér kettéoszthatóságát teszi lehetővé, ha két külön program zajlik odabent.

. A recepciós pult idővel kávézópulttá tud alakulni, a kiállítótér pedig alkalmanként kiköltözik a Királyhágó térre.

. A ruhatár melletti ajtó egy titkos belső udvarba vezet.

. A kiállítóteret nemcsak mi, látogatók szeretjük, hanem az építész szakma is, hiszen több díjjal jutalmazta a tervezőket: A Junior Master of Light 2015 díj 2. helyezésével és a Budapesti Építészeti Nívódíj pályázaton kiemelt dicsérettel.

. És a lényeg: itt nem csak nézhetsz, hanem tehetsz is, hiszen egy olyan kiállítótérben járhatsz, ahol alkothatsz is, a rendszeresen megrendezett gyerekfoglalkozások alkalmával. Egy ilyen alkotófolyamat alatt sok minden hat egymásra, s ezáltal megváltoznak, felcserélődnek a szerepek: a kiállítás látogatója maga is alkotóvá válik, a kiállított művészeti alkotások inspirációkká, s a belőlük ihletett gyermekművek alkotássá válnak. A tér hatással van a kiállításra, teret, hangsúlyt, figyelmet ad, a kiállítás pedig öltözteti a teret. Alkotni egy kiállítótérben annyit tesz, mint közel kerülni a művészethez, belelépni a „művészetbe”. A kiállítás által inspirált alkotás nemcsak a kiállított mű megértését, az alkotó kreativitásának, kifejezőképességének fejlesztését jelenti. Közben az alkotó gondolatai felszabadulnak, szárnyalnak, létrehoznak VALAMI ÚJAT.

Végezetül megfejthetünk, felismerhetünk még valamit: a történet kezdete, a sutaságok, a fehérség, a titkok mellett van még valami, ami kicsit összetettebb, elgondolkodtatóbb…

ITT LETT VALAMI

Az alkotói folyamatban a gondolatok többféle irányban haladnak. Útkeresések, elágazások, kanyarok övezik, míg a megfelelő megoldás megszületik. A megfelelő pedig az, ami önmagában egyszerre több választ ad. A LANKA nemcsak funkcionálisan kezeli a teret, hanem új, egyedi, csak e helyhez köthető arculatot hozott létre.

Oké, de miért kellett az üveggolyó? …. Mert a tér semleges belső megjelenése és a benne levő változatos kiállítások az üveggolyó átlátszó burkára és a benne levő színes, a mozgástól változó belső terére emlékeztet.

…és mert a LANKÁ-s belső térben kipróbálhatod, hogy a ferde részek melyik ívén, meredekségén gurul legmesszebbre a golyó. A nyomozás után tehát irány a gurítás! Hajrá!

 

stáblista: 

Pályázati szakasz 

építész tervezők: Kalászi Zoltán, Pintér Márton, grafika: Boromissza Katalin 

Kiviteli szakasz 

felelős tervező: Csóka Bálint, projektvezető: Csóka Bálint, Göde András, kiviteli terv: Ábel Viktor, Kalászi Zoltán, gépészet: Oltvai Tamás, elektromos tervek: Balla Krisztina, világítás: Mikusa Ádám, grafika: Boromissza Katalin, Demeczky Nóra 

A kiállítótér tervezési folyamatáról és az elkészül térről Kalászi Zoltán, Göde András és Terbe Rita építészek beszélgettek.

Szerző: Terbe Rita DLA, építész

A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre.

 

 

 

 

 

 

Gyermek és utca – sétalap

A lakóhelyeteket, az iskolátok környékét vagy a kedvenc városrészeteket sokféleképpen felfedezhetitek, például játékkal. 

Képzeljétek el, hogy egy titokzatos lény lakik felétek! Még senki nem látta, de mindenfelé nyomokat hagy. Keressétek a nyomait! Játék közben pedig hagyjatok titkos jeleket, amelyekkel felhívjátok mások figyelmét a lény nyomaira!

A sétalapot összeállította: Borsos Levente, Buffham Nóra, Guba Anna, Rozgonyi Sarolta

A sétalapot a képre kattintva tölthetitek le.

Gyermek és utca

Amennyiben a városra, mint organizmusra gondolunk – nem véletlen, hogy a szakirodalomban is gyakorta találkozunk az ütőér, aorta vagy szív analógiákkal –, az utcák a keringést biztosítják. Ez a hálózat elengedhetetlen a város hatékony és egészséges működéséhez. Ugyanakkor a gép hajtotta járművek fokozott térhódításával megkérdőjeleződött, hogy pontosan mi szolgálja a városban élő emberek – sejtek – érdekeit... tudjuk miért. A városi szocializáció fontos állomása az utca, ez vezet a fokozatosan táguló világba. Él bennem az emlék, amikor hétévesen - mérgemben ugyan, de hazaszaladtam iskola után először egyedül és a megérkezést követő felismerés, hogy hiszen én ezt egyedül is meg tudom csinálni. Utána járhattam egyedül, és az, hogy emlékeim szerint kétezerháromszázöt lépésre laktunk az iskolától már a későbbi, lépésszámláló alkalmak hozadéka. Az önállóság vagy a rituálé olyan témakörök, amelyek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) Szociális Design Kutatócsoportjának alább bemutatott projektjében is visszaköszönnek az Európai Unió gyermekbarát irányelvei mellett. A biztonság és egészség, szórakozás és megismerés, közlekedés, pihenés és kényelem az utca-vizsgálathoz jól használható szempontrendszert biztosítanak.

A MOME-n Budapest Főváros Önkormányzatának felkérésére a gyermekbarát város témában többéves kutatási és koncepciófejlesztési munka zajlott Fehér Bori és Szerencsés Rita vezetésével 2016 és 2019 között, melyben az utca és a köztér szerepe nagy hangsúlyt kapott. Az alkalmazott módszertanok és eszköztárak tekintetében egyaránt sokoldalú műhelymunka meggyőzően szemlélteti a téma jelentőségét és a kutatás során körvonalazódó problémákra, kérdésekre adott válaszokban rejlő lehetőségeket. Egy nagy létszámú csoportban, különböző tervezői területről érkező hallgatók együttműködése természetesen más jellegű eredményhez vezet mint egy koncentrált munkacsoport által végzett feltáró kutatás vagy a fiatalok bevonásával történő, a részvételi tervezés módszertanát alkalmazó tervezői folyamat. A projekt futamideje alatt a fentiek mindegyikére volt példa, ennek megfelelően a válaszok is sokfélék. Nézzünk meg párat! 

ÁTMENNÉK, DE NEM LÁTNAK

Az első zebrát 1951-ben, London közelében, Slough városában festették fel. Ma már nehéz elképzelni várost zebrák nélkül, pedig ez nem is olyan régi találmány. A Beatles 1969-es Abbey Road című lemezének borítója is ezt a friss, közbiztonságot szolgáló vívmányt örökíti meg, és talán népszerűsítésében is közrejátszott. 

Amikor valamilyen égető problémára egy jó – ebben az esetben egyszerűen kivitelezhető és közérthető – megoldás születik, akkor az futótűzszerűen elterjed. Érdekes ugyanakkor, hogy a megoldás a probléma jelentőségére is reflektál. Az angol példa is páréves kísérleti időszak után valósult meg, amelynek során pontos adatokkal tudták alátámasztani, hogy a kísérleti helyszíneken miként alakult a közúti balesetek száma az országos átlaghoz képest. Ezért fontos, hogy megfelelően monitorozott körülmények között szülessen meg egy ilyen fejlesztés, hatékonysága így bizonyítható. 

A zebra sikertörténetét az autókarosszéria holtterei némileg csorbítják, erre kínált megoldást Priskon János kinetikus jelzőtáblája, amely ”Kelj fel Jancsi” elvére épül. Ezzel egy olyan játékos eszköz áll a kisiskolás korosztály rendelkezésére, amellyel az autósok figyelmét felhívhatják a zebrán áthaladni kívánó gyalogosra. Egy kisebb lökés hatására kimozdul helyéről és int a sofőrnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy hasonló eszköz csak hosszas tanulmányi, tervezési, tesztelési és engedélyezési folyamatot követően alkalmazható, amely gyakran áll útjába a megvalósításnak. 

Priskon János: THI-S-WAY; kinetikus jelzőtábla

A SZÜRKE VÁROS

A zebra végtelen egyszerűsége minden kétséget kizárólag széles körű elterjedésének is záloga. Az itt bemutatott projekt egyetlen eddig megvalósult eleme is felfestés, Budapest különböző pontjain találkozhattunk már ezekkel. 

Kiindulópontnak a leaszfaltozott vagy térkövezett járdák és utak ingerszegénysége szolgált, pedig ezeket a felületeket viszonylag egyszerű eszközök bevetésével is lehetne a környező város felfedezésére használni vagy kreatív kihívások szolgálatába állítani. Ebből kiindulva született a historizáló belváros homlokzati plasztikáinak megfigyelését vagy a játszva tanulást ösztönző felfestések gondolata, illetve a már felemelt tekintetet elkapó ‘kérdezz-felelek zászlók’, amelyek az év nagy részében üresen álló homlokzati zászlótartók magányát oldanák. 

A megvalósult felfestésekkel a belvárosban élő gyerekek iskolába, óvodába, játszótérre vezető útvonalai gazdagodtak vidám, játékos és informatív módon. Ugróiskolák, amelyekkel az időmértékes verselés vagy a szorzótábla gyakorolható, az óra olvasása vagy a Naprendszer bolygóinak sorrendje és mérete megtanulható vagy dinók lábnyomait használva a szemmérték fejleszthető. A VIII. és XXI. kerületek után az akcióhoz csatlakoztak az I., III., V., XII., és XVII. kerületek is. 

Tervezők: Almássy Lili és Orlai Balázs

UTCA - BICIKLI

A gyalogosbarát megoldások térhódítását és a képernyők mögött töltött idő vészjósló jeleit látva elképzelhető, hogy egyszer a játszó utcák is visszatérnek a városba. A foghíjtelkek eltűnésével a belvárosi gyermekek kiszorultak az utcákra játszani, aminek következtében 1954-ben néhány budapesti utcában betiltották a 9–21 óra közötti átmenő forgalmat, ezek lettek a dedikált játszó utcák. 

A város mint játszótér és sportpálya állt a projekt harmadik évének fókuszában. A városi forgalom lebonyolításán túl az utca időtöltésre is alkalmas; jellegzetességeit, zegzugait és használóit ismerve erősödhet az adott helyhez fűződő kötődés. A biciklizés népszerűsítésén túl olyan szokatlan utazást is kínál a ‘bicanga’, amely erősíti ezt a kötődést. Ez az installáció a mai kerékpárok talán legviccesebb elődje, a velocipéd formai jellegzetességeit követi, de itt a helyhez kötött járgány dobszerű első kerekének lassú forgása közben egy vizuális történet bontakozik ki, amely Budapesten keresztül repíti a rajta ülőt, nem törődve időbeli vagy térbeli korlátokkal. A napi mozgásrutint propagáló, egyensúlyt és állóképességet egyaránt fejlesztő szerkezet a városi enteriőr szobabiciklije. Utcabicikli. Ebből eddig két prototípus készült el, kihelyezésükre még várnunk kell kicsit. 

Projekt résztvevői: Fehér Bori, Szerencsés Rita, 

Kovács Andrea, Koczka Kristóf, Bodóczky Antal

FOLYTASSUK!

Az ilyen jellegű, hosszú futamidejű egyetemi programok rendkívül hasznosak, hiszen olyan tervezőgeneráció születik, akiknek a gyermekközpontúság, a különböző felhasználói csoportokkal – ebben az esetben fiatalokkal – történő kollaboráció nem jelent majd idegen terepet a későbbi praxisban. Önkormányzati oldalról is örvendetes, hogy a gyermekbarát Budapest gondolata éveken keresztül fókuszpontban volt. A három év alatt összegyűlt rengeteg ötlet, tanulság és tapasztalat biztosíthat jó alapot egy, a témára vonatkozó hosszú távú stratégia megfogalmazására, amely biztosítaná ennek a szemléletmódnak a folytonos és következetes alkalmazását. A jó visszajelzéseket mutató lokális kísérletek inspiráló hatásúak, a gyermekbarát Budapesthez még sok ilyen kell, ez egy jó irány!

Szerző: Demény Ilka

A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre.

Gyermek és szükséglet – sétalap

Ezen a sétán az Újpesti Piac és Vásárcsarnok épületét és környékét fedezzük fel. A piacnak és rendezvénytérnek helyet adó épület 2015 és 2018 között épült a Firka Építész Stúdió tervei alapján, a városrész központját jelentő Szent István tér átfogó átalakításának részeként. A sétán minden érzékünket bevetjük, hogy felfedezzük a szükségleteink kielégítésének egyik fontos helyszínét.

A sétalapot készítette: Borsos Levente, Buffham Nóra, Guba Anna, Rozgonyi Sarolta

A sétalapot a képre kattintva tölthetitek le.