Ugrás a fő tartalomra

Gyermek és terep

 




egy izgalmas kaland, egy jó történet_ahova üveggolyóval gyere! 
látogatás a Hegyvidék Galériában

Nyomozásra invitállak benneteket! Pillantsunk be a Hegyvidék Galéria új kiállítóterébe, s fejtsük meg annak titkait. Kezdjünk azzal, hogy miért is ide jövünk, s hogyan is indult ennek a térnek a története…

ELINDULT VALAMI

A történet ott kezdődött, hogy a gyógyszertárként majd könyvtárként működő területnek az önkormányzat új funkciót szánt. Kiállítótérként képzelte el, amely a “Hegyvidék főutcája” programban fontos szerepet fog betölteni. A kiválasztott helyszín fontos abból a szempontból is, hogy a helyiség homlokzata hosszan a Királyhágó térre néz, a térre nyit, azzal létesít szoros kapcsolatot. De emellett kiemelten fontos az a mindennapi tény is, hogy az itt levő buszmegálló várakozó emberei álldogálnak a portál előtt, benézve, belenézve az éppen aktuális kiállításba, amellyel a kiállításnézés nem egy külön esemény, hanem a napi ritmus szerves része. Megszűnik a távolságtartás a mű és befogadója között.

A tervpályázat, ami alatt elkészült a tér új megjelenésének koncepciója, igen rövid 2 hét volt, és a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) több diákja – építész, grafikus – részt vett benne. A pályázat megnyerése után következett a megvalósításhoz szükséges kiviteli tervek elkészítése, amelynek érdekében a csapat újabb tagokkal bővült. Izgalmas kaland volt ez számukra, hiszen a még egyetemista tervezők az eddig megszokott tervezési stúdiumaikban a tervezni tanulás módjával foglalkoztak, most pedig egy csapásra valós helyzetben, a valóságban találták magukat. Annak minden varázslatos – hiszen elkészül első tervük –, s valóságos helyzeteivel, döntéseivel együtt. A terv és a valóság egyesülésének lettek egyszerre a szemlélői és a részesei.

Kezdődjön a nyomozás! Fejtsük meg, hogy miért lett ilyen „fura” dombos a padló! És hogy még a fal sem „normális”, az is begörbül? Vajon miért? El tudjátok képzelni, hogy van valami, ami sete-suta, s egy átalakulás során, ami eddig hátránynak tűnt, az egy csapásra előny lesz, s különlegessé, egyedivé tesz? Valami ilyesmi történt itt is…

SUTASÁGBÓL LETT LANKA

A pályázati terv címe – a LANKA – a tér alapkoncepciójára utal. Az eredeti állapotában a meglévő helyiségek között több lépcsőfokos szintkülönbség volt. A kiállító tér nem szabdalt, hanem tágas, egybenyitott teret kívánt, amelyben  a tervezők által ‘sutaságoknak’ nevezett  lépcsőfokok még inkább zavaróak voltak. Nehezítették volna a kiállítás berendezését, megtekintését, a kerekesszékkel, a babakocsival és lépcsőn nehezen járók mozgását. A szintkülönbség alternatívája általános esetben egyenletes lejtésű rámpa. Ez azonban itt nem adott megnyugtató megoldást, hiszen a szintkülönbségek változóak voltak, s az egyenes vonalú rámpa zavarón, nyersen állt volna be a térbe, megszüntetve ezzel annak szabadságát. Az összetett téri geometria kezelését a tervezőcsapat egy szokatlan, változó lejtési meredekségű, lankás beltéri tereppel, a ‘LANKÁ-val’ képzelte el. Ez a kialakítás szakít a hagyományos padlómegjelenéssel, s ugyanakkor ez a váltás a fizikai és szellemi térben egyaránt új kapcsolódási pontokat hozott létre: a kiállítótér ezzel már nemcsak vizuálisan, hanem kialakításában is kapcsolódott az ugyancsak lejtős Királyhágó térhez, a bejári pontok is könnyen tudtak a lejtős utcavonalhoz igazodni. S egyébként is mi másnak, ha nem a Hegyvidék Galériának lehet a padlója “hegyvidékes”, szabálytalanul lejtős?

A tér másik sutasága a lekerekített fal alatt rejlik, egy ferde, utólagos, a szomszéd felőli lefalazás eredménye, ami geometriájában zavarón hatott, rendezetlenné tette a belsőt. Ennek a kiindulásnak a koncepcionális átbillentése lett a belső íves előtétfal, amely kezelte ezt a helyzetet, s a belső térhez illő formai megoldást adott. És egy pluszt is: a lekerekítéssel megszűnt a sarkosság, az él, a belső fal szabadon kanyarodik rá a homlokzati falra, a határtalanság érzetét keltve.


Jó-jó, ezt értem, de miért fehér minden? Hol vannak a színek? Nincs benne sárga, pedig azt olyan sok helyen látunk… 

MIÉRT FEHÉR?

A tér tisztulásával, geometriájának kialakulásával együtt tisztult a vizuális megjelenése is. A választott fehérség nem csupán a biztos funkcionális megoldása annak, hogy a környezet semlegessé váljon, hogy minél több kiállításnak tudjon megfelelő hátteret biztosítani. A fehér a művészettörténetben kiemelt szerepet tölt be, gondoljunk csak Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyzet című képére, ahol nem a kép címe és a kép kapcsolatán gondolkodunk, hanem egyszerűen a valóságot, annak finom árnyalatait figyeljük. A fehérben ér össze a padló és fal domborulata, a világító mennyezet homogenitása, egységesen megjelenő légies teret hozva létre. A homogén belső megjelenés a zajos külső térrel kontrasztba kerül, a tiszta nagy homlokzati nyílások vitrinné, kirakattá válnak, felkeltve az arra járók figyelmét.

Oké, akkor most következzen valami más! Nézzünk szét a kiállító téren túl is! Ott, ami ott is van – meg nem is, látom is – meg nem is… Mire gondolok? Egy titkos jelre… Nevet adni, nevén nevezni valamit nem egyszerű, ezt már az indiánok óta tudjuk. Sőt leírni a nevet, hát az még nehezebb. Hogy miért? S hogy a leírt név többet is jelenthet, mint a puszta betű és szöveg? Igen, pont erről van szó…

AZ ÖSSZENÖVESZTETT HG BETŰK TITKA

A galéria mint új tér megszületésekor nemcsak a tér, hanem annak megnevezése, a megnevezés leírása, az írott név megjelenése is a kiállítótér arculatának szerves tartalmi része. Amit az építész a terekkel, azt a grafikus/tipográfus a betűk megjelenésével fejez ki. Az összenőtt, „átlátszó” HG monogram éppúgy betekintést nyújt a programajánlókon keresztül a kiállítási anyagba, mint a homlokzati ablakok vitrinjei, kirakatai, amelyeken keresztül a buszra váró bepillant a terembe.

Klasz! Ezt én is kipróbálom a saját betűimmel. Van-e még valami? Már egészen belejöttünk…

TUDTAD-E HÁT, HOGY... ?

. A két bejárat a tér kettéoszthatóságát teszi lehetővé, ha két külön program zajlik odabent.

. A recepciós pult idővel kávézópulttá tud alakulni, a kiállítótér pedig alkalmanként kiköltözik a Királyhágó térre.

. A ruhatár melletti ajtó egy titkos belső udvarba vezet.

. A kiállítóteret nemcsak mi, látogatók szeretjük, hanem az építész szakma is, hiszen több díjjal jutalmazta a tervezőket: A Junior Master of Light 2015 díj 2. helyezésével és a Budapesti Építészeti Nívódíj pályázaton kiemelt dicsérettel.

. És a lényeg: itt nem csak nézhetsz, hanem tehetsz is, hiszen egy olyan kiállítótérben járhatsz, ahol alkothatsz is, a rendszeresen megrendezett gyerekfoglalkozások alkalmával. Egy ilyen alkotófolyamat alatt sok minden hat egymásra, s ezáltal megváltoznak, felcserélődnek a szerepek: a kiállítás látogatója maga is alkotóvá válik, a kiállított művészeti alkotások inspirációkká, s a belőlük ihletett gyermekművek alkotássá válnak. A tér hatással van a kiállításra, teret, hangsúlyt, figyelmet ad, a kiállítás pedig öltözteti a teret. Alkotni egy kiállítótérben annyit tesz, mint közel kerülni a művészethez, belelépni a „művészetbe”. A kiállítás által inspirált alkotás nemcsak a kiállított mű megértését, az alkotó kreativitásának, kifejezőképességének fejlesztését jelenti. Közben az alkotó gondolatai felszabadulnak, szárnyalnak, létrehoznak VALAMI ÚJAT.

Végezetül megfejthetünk, felismerhetünk még valamit: a történet kezdete, a sutaságok, a fehérség, a titkok mellett van még valami, ami kicsit összetettebb, elgondolkodtatóbb…

ITT LETT VALAMI

Az alkotói folyamatban a gondolatok többféle irányban haladnak. Útkeresések, elágazások, kanyarok övezik, míg a megfelelő megoldás megszületik. A megfelelő pedig az, ami önmagában egyszerre több választ ad. A LANKA nemcsak funkcionálisan kezeli a teret, hanem új, egyedi, csak e helyhez köthető arculatot hozott létre.

Oké, de miért kellett az üveggolyó? …. Mert a tér semleges belső megjelenése és a benne levő változatos kiállítások az üveggolyó átlátszó burkára és a benne levő színes, a mozgástól változó belső terére emlékeztet.

…és mert a LANKÁ-s belső térben kipróbálhatod, hogy a ferde részek melyik ívén, meredekségén gurul legmesszebbre a golyó. A nyomozás után tehát irány a gurítás! Hajrá!

 

stáblista: 
Pályázati szakasz 
építész tervezők: Kalászi Zoltán, Pintér Márton, grafika: Boromissza Katalin 

Kiviteli szakasz 
felelős tervező: Csóka Bálint, projektvezető: Csóka Bálint, Göde András, kiviteli terv: Ábel Viktor, Kalászi Zoltán, gépészet: Oltvai Tamás, elektromos tervek: Balla Krisztina, világítás: Mikusa Ádám, grafika: Boromissza Katalin, Demeczky Nóra 


A kiállítótér tervezési folyamatáról és az elkészül térről Kalászi Zoltán, Göde András és Terbe Rita építészek beszélgettek.

Szerző: Terbe Rita DLA, építész

A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre.

 

 

 

 

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A geometriai formák bevezetése óvodásoknak 30 percben

Életkor: 4-6 éves kor Időtartam: kb. 30 perc Anyagszükséglet: 1. olló, cellux, filctoll, pausz papír 2. kép az egyszerűbb geometrirai formákról az összehasonlításhoz (1. kép - a képre kattintva letölthető) 3. fotók épületekről, amiken felfedezhetők az egyszerűbb geometriai formák (2-5. kép - a képre kattintva letölthető) Előkészítés: - Cél:  Matematika és mérés tárgykörben: bemutatni a legegyszerűbb geometriai formákat Társadalom tudományok és vizuális kultúra tárgykörben:  Vizuálisan érzékelni a környzetünkben lévő tárgyak formáit Kommunikációs és nyelvi tárgykörben: kommunikációs képességek fejlesztése az alapvető formák verbalizálásával, az alapvető formák közötti hasonlóságok, illetve különbségek megértésével Építészeti alapelvek/vonatkozás: Az építészet a méretek, formák, textúrák, arányok, tömegek és színek fizikai karakterének a megváltoztatása, ezek komponálása és manipulációja. A vizuális egységet a fények, árnyékok és kontrasztok teremtik meg az egyes form

SAFECITY 1.0 konferencia – hogyan lehet a városokat építészeti eszközökkel biztonságossá tenni?

Hogyan lehet biztonságos tereket létrehozni, és hogyan tudjuk építészeti eszközökkel növelni a városlakók biztonságérzetét? A SAFECITY 1.0 konferencia ezeket a kérdéseket járta körül számos terület – építészet és várostervezés, oktatás és gyermekvédelem, szociológia és bűnmegelőzés – felől. Részletes beszámoló következik! Képzeld el, ahogy átvágsz egy téren. Biztonságban érzed magad, ha a terület kihalt és magas sövények, fák szegélyezik? Vagy inkább olyan helyet választanál, ahol sokan mozognak, és a terület átlátható? A válasz magától értetődőnek tűnik, mégsem az – többek közt erre is kézzelfogható példákkal szolgált a konferencia, amely egy, az építészek és urbanisták számára általában ismeretlen terület, az építészeti eszközökkel történő bűnmegelőzés témakörét járta körül. Mi az építészeti bűnmegelőzés? Egyszerű, kreatív eszközök tárháza, amelyeket tudatosan alkalmazva élhetőbb városokat hozhatunk létre. A világon már sok helyen sikeresen alkalmazott módszerrel a hazai sz

Gyermek és hang

  A székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tetőtér-beépítése Az iskolák oktatási gyakorlatában egyre meghatározóbb szerepet kapnak az olyan változatosabb, frontális oktatáson túlmutató pedagógiai módszerek, amelyek új igényeket támasztanak a tanulás fizikai környezete felé. A korábbiakban főleg tanári előadásra szolgáló tantermek és közlekedésre használt folyosók nemcsak téri kialakításuk, de akusztikai komfortjuk miatt sem ideálisak az egyénileg, párban és kiscsoportban zajló összetettebb tanulási folyamatok számára. A hagyományos osztálytermekben a falak és a mennyezet a kívánatoshoz képest sokszoros mértékben veri vissza a hangokat. Ez azért jelent problémát, mert bár a terem elején ülők kiválóan értik a tanár beszédét, de az utolsó padokban a diákok a közvetlen és a visszaverődő hangok olyan keverékét kapják, amelyből nehezen tudják „kihámozni” a tanár szavait. Hogy érzékeljük a probléma súlyosságát: A szakértők becslése szerint az átlagos hazai osztálytermek hátsó soraiban a tan