2021. jan. 25.

Gyermek és terep

 




egy izgalmas kaland, egy jó történet_ahova üveggolyóval gyere! 
látogatás a Hegyvidék Galériában

Nyomozásra invitállak benneteket! Pillantsunk be a Hegyvidék Galéria új kiállítóterébe, s fejtsük meg annak titkait. Kezdjünk azzal, hogy miért is ide jövünk, s hogyan is indult ennek a térnek a története…

ELINDULT VALAMI

A történet ott kezdődött, hogy a gyógyszertárként majd könyvtárként működő területnek az önkormányzat új funkciót szánt. Kiállítótérként képzelte el, amely a “Hegyvidék főutcája” programban fontos szerepet fog betölteni. A kiválasztott helyszín fontos abból a szempontból is, hogy a helyiség homlokzata hosszan a Királyhágó térre néz, a térre nyit, azzal létesít szoros kapcsolatot. De emellett kiemelten fontos az a mindennapi tény is, hogy az itt levő buszmegálló várakozó emberei álldogálnak a portál előtt, benézve, belenézve az éppen aktuális kiállításba, amellyel a kiállításnézés nem egy külön esemény, hanem a napi ritmus szerves része. Megszűnik a távolságtartás a mű és befogadója között.

A tervpályázat, ami alatt elkészült a tér új megjelenésének koncepciója, igen rövid 2 hét volt, és a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) több diákja – építész, grafikus – részt vett benne. A pályázat megnyerése után következett a megvalósításhoz szükséges kiviteli tervek elkészítése, amelynek érdekében a csapat újabb tagokkal bővült. Izgalmas kaland volt ez számukra, hiszen a még egyetemista tervezők az eddig megszokott tervezési stúdiumaikban a tervezni tanulás módjával foglalkoztak, most pedig egy csapásra valós helyzetben, a valóságban találták magukat. Annak minden varázslatos – hiszen elkészül első tervük –, s valóságos helyzeteivel, döntéseivel együtt. A terv és a valóság egyesülésének lettek egyszerre a szemlélői és a részesei.

Kezdődjön a nyomozás! Fejtsük meg, hogy miért lett ilyen „fura” dombos a padló! És hogy még a fal sem „normális”, az is begörbül? Vajon miért? El tudjátok képzelni, hogy van valami, ami sete-suta, s egy átalakulás során, ami eddig hátránynak tűnt, az egy csapásra előny lesz, s különlegessé, egyedivé tesz? Valami ilyesmi történt itt is…

SUTASÁGBÓL LETT LANKA

A pályázati terv címe – a LANKA – a tér alapkoncepciójára utal. Az eredeti állapotában a meglévő helyiségek között több lépcsőfokos szintkülönbség volt. A kiállító tér nem szabdalt, hanem tágas, egybenyitott teret kívánt, amelyben  a tervezők által ‘sutaságoknak’ nevezett  lépcsőfokok még inkább zavaróak voltak. Nehezítették volna a kiállítás berendezését, megtekintését, a kerekesszékkel, a babakocsival és lépcsőn nehezen járók mozgását. A szintkülönbség alternatívája általános esetben egyenletes lejtésű rámpa. Ez azonban itt nem adott megnyugtató megoldást, hiszen a szintkülönbségek változóak voltak, s az egyenes vonalú rámpa zavarón, nyersen állt volna be a térbe, megszüntetve ezzel annak szabadságát. Az összetett téri geometria kezelését a tervezőcsapat egy szokatlan, változó lejtési meredekségű, lankás beltéri tereppel, a ‘LANKÁ-val’ képzelte el. Ez a kialakítás szakít a hagyományos padlómegjelenéssel, s ugyanakkor ez a váltás a fizikai és szellemi térben egyaránt új kapcsolódási pontokat hozott létre: a kiállítótér ezzel már nemcsak vizuálisan, hanem kialakításában is kapcsolódott az ugyancsak lejtős Királyhágó térhez, a bejári pontok is könnyen tudtak a lejtős utcavonalhoz igazodni. S egyébként is mi másnak, ha nem a Hegyvidék Galériának lehet a padlója “hegyvidékes”, szabálytalanul lejtős?

A tér másik sutasága a lekerekített fal alatt rejlik, egy ferde, utólagos, a szomszéd felőli lefalazás eredménye, ami geometriájában zavarón hatott, rendezetlenné tette a belsőt. Ennek a kiindulásnak a koncepcionális átbillentése lett a belső íves előtétfal, amely kezelte ezt a helyzetet, s a belső térhez illő formai megoldást adott. És egy pluszt is: a lekerekítéssel megszűnt a sarkosság, az él, a belső fal szabadon kanyarodik rá a homlokzati falra, a határtalanság érzetét keltve.


Jó-jó, ezt értem, de miért fehér minden? Hol vannak a színek? Nincs benne sárga, pedig azt olyan sok helyen látunk… 

MIÉRT FEHÉR?

A tér tisztulásával, geometriájának kialakulásával együtt tisztult a vizuális megjelenése is. A választott fehérség nem csupán a biztos funkcionális megoldása annak, hogy a környezet semlegessé váljon, hogy minél több kiállításnak tudjon megfelelő hátteret biztosítani. A fehér a művészettörténetben kiemelt szerepet tölt be, gondoljunk csak Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyzet című képére, ahol nem a kép címe és a kép kapcsolatán gondolkodunk, hanem egyszerűen a valóságot, annak finom árnyalatait figyeljük. A fehérben ér össze a padló és fal domborulata, a világító mennyezet homogenitása, egységesen megjelenő légies teret hozva létre. A homogén belső megjelenés a zajos külső térrel kontrasztba kerül, a tiszta nagy homlokzati nyílások vitrinné, kirakattá válnak, felkeltve az arra járók figyelmét.

Oké, akkor most következzen valami más! Nézzünk szét a kiállító téren túl is! Ott, ami ott is van – meg nem is, látom is – meg nem is… Mire gondolok? Egy titkos jelre… Nevet adni, nevén nevezni valamit nem egyszerű, ezt már az indiánok óta tudjuk. Sőt leírni a nevet, hát az még nehezebb. Hogy miért? S hogy a leírt név többet is jelenthet, mint a puszta betű és szöveg? Igen, pont erről van szó…

AZ ÖSSZENÖVESZTETT HG BETŰK TITKA

A galéria mint új tér megszületésekor nemcsak a tér, hanem annak megnevezése, a megnevezés leírása, az írott név megjelenése is a kiállítótér arculatának szerves tartalmi része. Amit az építész a terekkel, azt a grafikus/tipográfus a betűk megjelenésével fejez ki. Az összenőtt, „átlátszó” HG monogram éppúgy betekintést nyújt a programajánlókon keresztül a kiállítási anyagba, mint a homlokzati ablakok vitrinjei, kirakatai, amelyeken keresztül a buszra váró bepillant a terembe.

Klasz! Ezt én is kipróbálom a saját betűimmel. Van-e még valami? Már egészen belejöttünk…

TUDTAD-E HÁT, HOGY... ?

. A két bejárat a tér kettéoszthatóságát teszi lehetővé, ha két külön program zajlik odabent.

. A recepciós pult idővel kávézópulttá tud alakulni, a kiállítótér pedig alkalmanként kiköltözik a Királyhágó térre.

. A ruhatár melletti ajtó egy titkos belső udvarba vezet.

. A kiállítóteret nemcsak mi, látogatók szeretjük, hanem az építész szakma is, hiszen több díjjal jutalmazta a tervezőket: A Junior Master of Light 2015 díj 2. helyezésével és a Budapesti Építészeti Nívódíj pályázaton kiemelt dicsérettel.

. És a lényeg: itt nem csak nézhetsz, hanem tehetsz is, hiszen egy olyan kiállítótérben járhatsz, ahol alkothatsz is, a rendszeresen megrendezett gyerekfoglalkozások alkalmával. Egy ilyen alkotófolyamat alatt sok minden hat egymásra, s ezáltal megváltoznak, felcserélődnek a szerepek: a kiállítás látogatója maga is alkotóvá válik, a kiállított művészeti alkotások inspirációkká, s a belőlük ihletett gyermekművek alkotássá válnak. A tér hatással van a kiállításra, teret, hangsúlyt, figyelmet ad, a kiállítás pedig öltözteti a teret. Alkotni egy kiállítótérben annyit tesz, mint közel kerülni a művészethez, belelépni a „művészetbe”. A kiállítás által inspirált alkotás nemcsak a kiállított mű megértését, az alkotó kreativitásának, kifejezőképességének fejlesztését jelenti. Közben az alkotó gondolatai felszabadulnak, szárnyalnak, létrehoznak VALAMI ÚJAT.

Végezetül megfejthetünk, felismerhetünk még valamit: a történet kezdete, a sutaságok, a fehérség, a titkok mellett van még valami, ami kicsit összetettebb, elgondolkodtatóbb…

ITT LETT VALAMI

Az alkotói folyamatban a gondolatok többféle irányban haladnak. Útkeresések, elágazások, kanyarok övezik, míg a megfelelő megoldás megszületik. A megfelelő pedig az, ami önmagában egyszerre több választ ad. A LANKA nemcsak funkcionálisan kezeli a teret, hanem új, egyedi, csak e helyhez köthető arculatot hozott létre.

Oké, de miért kellett az üveggolyó? …. Mert a tér semleges belső megjelenése és a benne levő változatos kiállítások az üveggolyó átlátszó burkára és a benne levő színes, a mozgástól változó belső terére emlékeztet.

…és mert a LANKÁ-s belső térben kipróbálhatod, hogy a ferde részek melyik ívén, meredekségén gurul legmesszebbre a golyó. A nyomozás után tehát irány a gurítás! Hajrá!

 

stáblista: 
Pályázati szakasz 
építész tervezők: Kalászi Zoltán, Pintér Márton, grafika: Boromissza Katalin 

Kiviteli szakasz 
felelős tervező: Csóka Bálint, projektvezető: Csóka Bálint, Göde András, kiviteli terv: Ábel Viktor, Kalászi Zoltán, gépészet: Oltvai Tamás, elektromos tervek: Balla Krisztina, világítás: Mikusa Ádám, grafika: Boromissza Katalin, Demeczky Nóra 


A kiállítótér tervezési folyamatáról és az elkészül térről Kalászi Zoltán, Göde András és Terbe Rita építészek beszélgettek.

Szerző: Terbe Rita DLA, építész

A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre.

 

 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése