Új identitás: Játékvezető

Ez a bejegyzés egy másiknak a folytatása, az itt feltűnő játékvezető-képzésrő -ha még nem tetted - részletesen ebben a bejegyzésben olvashatsz.

Én a kultúrAktívval anno is egy játékon - a ParticiPécsen - keresztül kerültem kapcsolatba, és azóta is a játékok világa vonz az egyesületnél leginkább. Az egyik leggyakrabban használt és sok témára adaptálható utcai Urbanity játékunk célja diskurzusok indítása és a(z) (épített) környezetünk vitás kérdéseinek több szemszögből történő megvizsgálása. Te ennél a kertből kilógó gyümölcsfa gyümölcséből? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Itt mindenkinek a véleménye számít és minden érv pontot ér (amit fizikálisan, mágnesekkel jelzünk is).

Az Urbanity formai világával később, a minimalista életmódról szóló verziójának (SimpliCity) játéktervezési folyamatában ismerkedtem meg. Ami elsőre megfogott és megtetszett benne, hogy egy olyan szabályrendszert alkot, ami jó kiindulási alap, ugyanakkor sokféleképpen és számos témára formálható anélkül, hogy elveszítené a lényegét. Nem véletlenül létezik több verziója, amik iskolákban vagy akár közösségi tervezések alkalmával is előkerülnek. Így jutott ki a 16. MitOst fesztiválra Athénba is, ahol Szilágyi-Nagy Annával közösen vezettem először Urbanityt. Ott tapasztaltam meg, hogy egy játék vezetése korántsem merül ki a szabályok ismeretében és átadásában. Ez a szerep egész embert kíván, hiszen egy játék közege egyedi helyzeteket generál, melyekhez széles eszköztárra és módszertani ismeretre van szükség. Ezért is tartom fontosnak a játékvezetői képzést, ami pont arra hivatott, hogy minél több példát és tapasztalatot szolgáltasson ezek elsajátításához. Én az utcai Urbanity játékvezető képzésén vettem részt. Egy bemutatkozó körrel kezdtünk, amely kultúrAktívos hagyományokhoz igazodva különböző jellegzetes helyszíneket (pl: Millenáris Park, ferihegyi légiirányító torony stb. ) ábrázoló képek segítségével történt. Mindenki választott közülük egy olyat, amely szimpatikus és a legjobban jellemzi akár a személyiségünket, akár az aktuális állapotunkat. Majd játszottunk egy gyorsított Urbanityt, ahol már más szemmel figyeltem a játékot, mint korábban, így felfedeztem olyan szempontokat vagy játékvezetői problémaköröket, amik eddig elkerülték a figyelmemet (főleg azért, mert ideáig egy-két kivételtől eltekintve játszottam és nem vezettem). Például, hogy milyen könnyű játékvezetőként belecsúszni a játékos szerepébe és állást foglalni egy-egy engem is foglalkoztató kérdésben (ilyen mondjuk a biciklisták járdán való közlekedése, vagy a hajléktalanok távoltartását célzó trükkök alkalmazása), pedig a pártatlanság kulcstényező, hiszen a vezető feladata segíteni a játékosok véleményalkotását és a lehető legaaktívabban odafigyelni a beszélgetésre. Így találja meg a megfelelő pillanatokat, amikor egy beszélgetést mederben kell tartani, vagy egy érvelést lezárni. Vagy fontos kérdés, hogy milyen eszközökkel tartja fönn az érdeklődést és a lelkesedést, ami által facilitálja új érvek születését?

A játékvezető egy külön szerep. Nem egy “tanár”, aki oktat (semleges vélemény, ő csak facilitál) vagy például nem egy “rendőr”, aki csak fegyelmez és kereteket szab. És ha ezt tisztáztuk és kialakítottuk magunkban a “játékvezető” karakterét, akkor adhatjuk hozzá azokat a képességeket és kompetenciákat, amiktől valaki jó játékvezető lesz. Mondjuk jól toboroz játékosokat (lévén egy utcai társasról szó, ez bizony nagyon is fontos képesség), vagy két, akár egymásnak ellentmondó érvet egyszerre tart érvényesnek, vagy jól instruál. Vagy elhivatottan követi az Urbanity útját :D

Az újonnan megszerzett tudást egy hét elteltével az ArchiKids_Budapest Városálmodók fesztiválon alkalmazhattam először, de nem az utcai Urbanityt, hanem egy újból előkerült és leporolt játékunkat, a Pop-up Pestet vezetve. Nyilván a játék eltérő jellegéből adódóan más kompetenciákat kellett előtérbe helyezni, nagyobb jelentőséggel bírt az emberek lelkesítése, ha hátráltató kártyát kaptak, vagy nem úgy sikerült az elképzelt útvonaluk egy “sikertelen” dobás miatt, mint ahogyan azt elképzelték. Hangsúlyosabban jelen volt a “tanár” szerepe, hiszen felmerült sok olyan budapesti helyszín, amit ma már másképpen neveznek, vagy nem tisztázott a funkciója. Ami viszont itt is alapelvként működött, hogy a játékvezető nem lehet játékos. Az ő feladata a külső szem, és az erős, egybentartó és összefogó kéz biztosítása.

Az első lépések tehát egy játékvezetői karakter megformálásához megtörténtek, innen már csak a játékra- és személyreszabás következik. Így még egy hosszú folyamat előtt áll az egyesület, mert bizony sok játékunk van, és mindegyik egyedi, de nekünk örömteli, mert mindegyiket szeretjük időről időre fejleszteni és élvezni az eredményt.

Divéki Lili, a kultúrAktív Egyesület tagja

Mit rejt az Urbanity a játék élményén kívül?

Az a tapasztalatunk, hogy a felnőttek és a gyerekek egyaránt kevés lehetőségük van a lakóhelyükkel kapcsolatos véleményformálásra, ha pedig adottak a lehetőségek és feltételek, akkor nem tudnak élni vele, ami egyrészt abból adódik, hogy szokatlan számukra a városi környezettel kapcsolatos véleményalkotás és sokszor adottnak és megváltoztathatatlannak gondolják a körülöttük lévő környezet, másrészt hiányzik a megfelelő szókincs, hozzáállás vagy érdeklődés a véleményalkotásban való részvételhez. Az Urbanity társasjáték ebből a bemeszesedett helyzetből kínál kimozdulási lehetőséget, mert játékos keretek között biztosít lehetőséget a lakóhellyel kapcsolatos, hétköznapi és sokszor megkérdőjelezhetetlennek tűnő jelenségek és változások megvitatására. A párbeszéd alapú játék egyfelől a játékosok véleményalkotási képességeit fejleszti, másfelől a játékostársak tudásán, tapasztalatain és nézőpontján keresztül rengeteg új impulzussal és szemponttal gazdagodik az együtt játszó közösség.

Öt éve gyűjtjük a tapasztalatainkat arról, hogyan működik a játék vegyes hátterű játékosokkal közösségi rendezvényeken és középiskolásokkal iskolai környezetben. A játékvezetés tapasztalatai vezettek ahhoz a felismeréshez, hogy a játék hiánypótló eszköz lehet az iskolai oktatásban, valamint közösségi eseményeken a közösség- és városfejlesztés területén. A játékvezető képzés kialakításakor célunk az Urbanity játékhoz kapcsolódó módszertan és tudás átadása volt.

Felhasználva a városi és iskolaközösségekben szerzett tapasztalatainkat kétféle képzésben gondolkozunk: egyet a város- és közösség fejlesztésben érintett szakembereknek számára alakítunk ki, hiszen számukra a játékvezetői szereppel járó képességek és feladatok, valamint a városi témájú játékok közösségfejlesztésben rejlő alkalmazási lehetőségei az izgalmasak. A játékban zajló párbeszéd facilitálása pl. a kommunikációs helyzetek felismerése, a különböző résztvevők véleményalkotásának elősegítése, a beszélgetés dinamikájának fenntartása, a moderálás rengeteg gyakorlati tapasztalatod ad részvételi tervezési folyamatok lebonyolításához.

A pedagógusok számára kínált képzésben a játékvezetés módszertanának átadása csupán az első lépés, itt a hangsúly a fiatalok fejlesztésén van. A játék ugyanis a vitakultúrát fejlesztő játékokhoz és gyakorlatokhoz képest nagyon fontos új dimenziót hoz: itt nem az érveléstechnika, hanem a kritikus gondolkodás és a többszempontúság a fontos. A játékvezetés elmélete után szituációs gyakorlatban készülnek fel a pedagógusok az éles játékvezetésre, amelyet saját osztályukban tartanak meg. Ezután a játékot saját szaktárgyuk kontextusában továbbgondolják, és témakörükre adaptálva egyéni verziót hozzanak létre.

A képzést az 1. Sz. Budaörsi Általános Iskolában volt lehetőségünk kipróbálni. Az épített környezeti nevelés iránt érdeklődő pedagógusokat Csehné Berényi Beáta hívta össze. A játékvezetés elméletének elsajátítása után a pedagógusok egy újabb alkalommal élesben is kipróbálták a játékvezetést, erre Beke Ildikó osztályfőnöki óráján került sor. Ildikó fontosnak tartotta, hogy osztályfőnökként saját osztályával urbanityzzen, mert meglátása szerint míg az angol órákon automatikusan előtérbe kerül a véleményalkotás, az egyetértés és a nézeteltérés kifejezéseinek elsajátítása, addig a magyar tárgyak kapcsán a vitakultúra fejlesztése szinte elő sem kerül, és a gyerekek sokszor küzdenek azzal, hogy az angol kifejezéseket a magyarhoz kössék. A játékvezetés bravúrosra sikerült, a pedagógusok osztályismerete rendkívül fontos volt a gyerekek véleményalkotásba való bevonásába. A pedagógusok jelenleg a saját adaptáción gondolkoznak és alig várom, hogy Ildikó megossza velem tapasztalatait az angol Urbanity adaptációról.

Tóth Eszterrel dolgoztuk ki a pedagógus képzés módszertanát, amely kultúrAktívos módon olyan tanulási helyzetet teremt, amelyben a résztvevők játékos feladatokon, páros és csoportos gyakorlatokon keresztül megtapasztalják, elmélyítik és alkalmazzák a játékvezetési praktikákat. A képzések módszertanát a tesztképzések tapasztalatai alapján szeretnénk véglegesíteni és a jövőben akkreditált kamarai és pedagógus képzésként meghirdetni. Álmunk, hogy a módszertan az egyesületen kívül önálló életre keljen és minél több fiatal és közösség lehetőséget kapjon a városi környezettel kapcsolatos véleményalkotásra.

Szilágyi-Nagy Anna, a kultúrAktív Egyesület alelnöke