Ez a bejegyzés egy másiknak a folytatása, az itt feltűnő játékvezető-képzésrő -ha még nem tetted - részletesen ebben a bejegyzésben olvashatsz.
Én a kultúrAktívval anno is egy játékon - a ParticiPécsen - keresztül kerültem kapcsolatba, és azóta is a játékok világa vonz az egyesületnél leginkább. Az egyik leggyakrabban használt és sok témára adaptálható utcai Urbanity játékunk célja diskurzusok indítása és a(z) (épített) környezetünk vitás kérdéseinek több szemszögből történő megvizsgálása. Te ennél a kertből kilógó gyümölcsfa gyümölcséből? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Itt mindenkinek a véleménye számít és minden érv pontot ér (amit fizikálisan, mágnesekkel jelzünk is).
Az Urbanity formai világával később, a minimalista életmódról szóló verziójának (SimpliCity) játéktervezési folyamatában ismerkedtem meg. Ami elsőre megfogott és megtetszett benne, hogy egy olyan szabályrendszert alkot, ami jó kiindulási alap, ugyanakkor sokféleképpen és számos témára formálható anélkül, hogy elveszítené a lényegét. Nem véletlenül létezik több verziója, amik iskolákban vagy akár közösségi tervezések alkalmával is előkerülnek. Így jutott ki a 16. MitOst fesztiválra Athénba is, ahol Szilágyi-Nagy Annával közösen vezettem először Urbanityt. Ott tapasztaltam meg, hogy egy játék vezetése korántsem merül ki a szabályok ismeretében és átadásában. Ez a szerep egész embert kíván, hiszen egy játék közege egyedi helyzeteket generál, melyekhez széles eszköztárra és módszertani ismeretre van szükség. Ezért is tartom fontosnak a játékvezetői képzést, ami pont arra hivatott, hogy minél több példát és tapasztalatot szolgáltasson ezek elsajátításához.
Én az utcai Urbanity játékvezető képzésén vettem részt. Egy bemutatkozó körrel kezdtünk, amely kultúrAktívos hagyományokhoz igazodva különböző jellegzetes helyszíneket (pl: Millenáris Park, ferihegyi légiirányító torony stb. ) ábrázoló képek segítségével történt. Mindenki választott közülük egy olyat, amely szimpatikus és a legjobban jellemzi akár a személyiségünket, akár az aktuális állapotunkat. Majd játszottunk egy gyorsított Urbanityt, ahol már más szemmel figyeltem a játékot, mint korábban, így felfedeztem olyan szempontokat vagy játékvezetői problémaköröket, amik eddig elkerülték a figyelmemet (főleg azért, mert ideáig egy-két kivételtől eltekintve játszottam és nem vezettem). Például, hogy milyen könnyű játékvezetőként belecsúszni a játékos szerepébe és állást foglalni egy-egy engem is foglalkoztató kérdésben (ilyen mondjuk a biciklisták járdán való közlekedése, vagy a hajléktalanok távoltartását célzó trükkök alkalmazása), pedig a pártatlanság kulcstényező, hiszen a vezető feladata segíteni a játékosok véleményalkotását és a lehető legaaktívabban odafigyelni a beszélgetésre. Így találja meg a megfelelő pillanatokat, amikor egy beszélgetést mederben kell tartani, vagy egy érvelést lezárni. Vagy fontos kérdés, hogy milyen eszközökkel tartja fönn az érdeklődést és a lelkesedést, ami által facilitálja új érvek születését?
A játékvezető egy külön szerep. Nem egy “tanár”, aki oktat (semleges vélemény, ő csak facilitál) vagy például nem egy “rendőr”, aki csak fegyelmez és kereteket szab. És ha ezt tisztáztuk és kialakítottuk magunkban a “játékvezető” karakterét, akkor adhatjuk hozzá azokat a képességeket és kompetenciákat, amiktől valaki jó játékvezető lesz. Mondjuk jól toboroz játékosokat (lévén egy utcai társasról szó, ez bizony nagyon is fontos képesség), vagy két, akár egymásnak ellentmondó érvet egyszerre tart érvényesnek, vagy jól instruál. Vagy elhivatottan követi az Urbanity útját :D
Az újonnan megszerzett tudást egy hét elteltével az ArchiKids_Budapest Városálmodók fesztiválon alkalmazhattam először, de nem az utcai Urbanityt, hanem egy újból előkerült és leporolt játékunkat, a Pop-up Pestet vezetve. Nyilván a játék eltérő jellegéből adódóan más kompetenciákat kellett előtérbe helyezni, nagyobb jelentőséggel bírt az emberek lelkesítése, ha hátráltató kártyát kaptak, vagy nem úgy sikerült az elképzelt útvonaluk egy “sikertelen” dobás miatt, mint ahogyan azt elképzelték. Hangsúlyosabban jelen volt a “tanár” szerepe, hiszen felmerült sok olyan budapesti helyszín, amit ma már másképpen neveznek, vagy nem tisztázott a funkciója. Ami viszont itt is alapelvként működött, hogy a játékvezető nem lehet játékos. Az ő feladata a külső szem, és az erős, egybentartó és összefogó kéz biztosítása.
Az első lépések tehát egy játékvezetői karakter megformálásához megtörténtek, innen már csak a játékra- és személyreszabás következik. Így még egy hosszú folyamat előtt áll az egyesület, mert bizony sok játékunk van, és mindegyik egyedi, de nekünk örömteli, mert mindegyiket szeretjük időről időre fejleszteni és élvezni az eredményt.
Divéki Lili, a kultúrAktív Egyesület tagja
Megjegyzések
Megjegyzés küldése