Épített környezeti nevelés

A tősgyökeres budapestiek, az évek óta itt élők, a műkedvelő urbanisták és a bringások azt mondják: úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet. Biztos ez? Vajon észrevennéd, ha egy apró részlet alig láthatóan megváltozna ott, ahol naponta elmész? Most tesztelheted a  helyismeretedet egy művészeti geocaching játékban szeptember 23. és október 2. között a PLACCC Fesztiválon. Láss, ne csak nézz! PLACCC - Művészet máshogy, máshol. Sokan hiszik, hogy Budapest minden zegét-zugát jól ismerik. Az idei PLACCC Fesztiválon két fiatal építész és egy író megmutatja, hogy még a legalaposabb lokálpatriótákat is meg lehet lepni. Szakács István, Szentirmai Tamás és Vági János a PLACCC Fesztiválon  valósítja meg Nano-invázió című projektjét. Az alkotók néhány jól ismert, hétköznapi budapesti helyszínt alig láthatóan megbolygatnak. Egészen apró beavatkozásokat hajtanak végre: néhány részletet átformálnak, átlényegítenek vagy éppen a rejtettségüket fedik fel. A beavatkozási eszközök tudatosan minimálisa

Ha Budapesten sétálunk, a város számos pontján botlunk építési területekbe. Az idei PLACCC Fesztiválon egy cseh és egy szlovák művész e gy szürreálisan üresen kongó, újépítésű passzázsban kezd meghökkentő munkálatokba a Király utcában. Rámutatnak, milyen gyakran használjuk „vakon“ a várost anélkül, hogy észrevennénk a körülöttünk rohamosan átalakuló környezet változásait.  A fővárosban élők az elmúlt években immunissá váltak az építkezések, felújítások látványára. Hatalmas gödrök, óriási földkupacok, munkagépek. Közösségi terek helyett diszfunkcionális átjárók születettek: nincsenek ülőfelületek, amelyek megállásra késztetnék az embereket, a gyalogosok csak levágják az utat és továbbrohannak. Kevesen veszik a fáradságot, hogy egy pillanatra megálljanak és körbenézzenek, vajon hogyan alakul át a környezetük az orruk előtt. Két fiatal képzőművész, a cseh Tomáš Moravec és a szlovák Matěj Al-Ali az idei PLACCC Fesztiválon bebizonyítja, mennyire „vakon“ használjuk a várost. Az alkotók

A budapesti PLACCC Fesztivál művészei szeptember 23-tól ismét a városi teret használják fel rendhagyó színházi és képzőművészeti produkcióikhoz. A berlini Invisible Playground alkotócsapat már megérkezett, és a Nyugati tér környékén fejleszt városi játékokat. Most vasárnap egy ingyenes workshopon bárki kipróbálhatja, mit csinál egy urban game designer a láthatatlan játszótéren. Egyetlen hatalmas játszótérré alakul át a fővárosi Nyugati tér környéke szeptember 23. és október 2. között a PLACCC Fesztiválon. A berlini Invisible Playground alkotócsoport tagjai a városlakókkal közösen fejlesztenek Budapestre szabott, interaktív utcai játékokat.  A résztvevők utópisztikus mikro-világokba csöppennek, amelyek tényekre és kitalációra, félelmekre és vágyakra épülnek. Szabályok, feladatok és utasítások mentén haladnak a Nyugati tér környékén és az aluljáróban, miközben a jól ismert épületek, tárgyak, emberek egészen más megvilágításba kerülnek, új jelentést kapnak. A naponta látott árusról p

A gyerekeknek szóló Budapest útikönyv nagyon izgalmas kezdeményezés, mert a várost úgy mutatja be, mint a gyerekek által is használható és értelmezhető entitást. A gyermekek számára készült külön térkép és a gyerekeknek válogatott helyszínekből index tovább segíti a tájékozódást a városban. Kilép a statikus városkép közvetítésből, mert a Benjamin könyvek angol nyelvű (!) honlapján folyamatosan frissülő lista biztosítja a városokra jellemző állandó és dinamikus változást: az új játszóterek, múzeumok, uszodák, egyéb gyermekprogramokkal bővülnek a városi térben a lehetőségek.  Kiemelendő, hogy gyermekek részvételével készült a könyv: több budapesti iskola diákjai készített a nagyon izgalmas rajzokat, illusztrációkat a kiadványhoz. A nyomdai eljárások is izgalmassá tennék a könyvet, hiszen spirálozva van, kemény kötésű a borító, nagy arányban találhatóak rajzok, színes a könyv. Ennek ellenére a vizuális megjelenése a könyvnek igen kusza, nehezen áttekinthető, sok benne az öncélú grafik

Tatai Mária könyve alap irodalom az építészeti neveléssel foglalkozók számára. Elengedhetetlen alapvetésekre világít rá. Kiválóan alkalmazható útmutató kézikönyvként a környezeti neveléssel és vizuális kultúrával, építészetelmélettel vagy akár építészettel foglalkozó szakmákban, amelyet fellapozva segítséget kaphatunk egy-egy konkrét kérdés megválaszolásához is. A könyv szigorúan építészeti szemszögből foglalkozik a környezettel, "az épületet helyezi a vizsgálat fókuszába. Ugyanakkor látókörébe tartozik mind a tárgyak világa, mind a külső tereké", és a szerző arra is ügyel, hogy közben átfogó szemléletmódot közvetítsen az épített környezetről, illetve az építészetről. Tatai Mária 4 fejezetben "rendszerezi a tudnivalókat", majd az 5. fejezetben példákkal segíti a megértést. Foglalkozik az építészettel, mint alkotó-teremtő folyamattal, aminek eredménye az épített környezetünk, azaz életünk anyagi-tárgyi világa. A ház nem csak fizikai, fiziológiai védelmet nyújt, d

Nagyon izgalmas kerekasztal beszélgetést rögzítettek a Mindentudás Egyetemén még februárban. Az 5o perces beszélgetésben részt vesz Alföldi György, a Rév8 és a józsefvárosi rehabilitációs folyamatok vezető építésze, Dúll Andrea, a hazai környezetpszichológia megteremtője, Lakner Antal, neokonceptuális képzőművész, Moravánszky Ákos építész, a zürichi egyetem professzora és Polyák Levenete szociológus és urbanista. A Mindentudás honlapján az alábbi összefoglaló olvasható kedvcsinálóként: Miről beszélünk, amikor (társadalmi) terekről van szó? Milyen változásokon ment keresztül a térérzékelésünk, ahogy a helyi, fizikai közösségektől a mediatizált közösségeken át a mai globálisan összekapcsolt világ közösségeiben élünk? Hogyan alakul át a tér jelentése, tartalma, kapcsolatai? Hogyan hat ez a helyzet a tér alakításában, értelmezésében részt vevő szakmák, tudományok szerepére, kérdéseire, tevékenységére? Milyen szerepe volt az építészetnek és a képzőművészetnek ebben, és hogyan tudják magu