Ferencváros játékos felfedezése – A kultúrAktív Egyesület a 17. MitOst Fesztiválon

A MitOst Egyesület Európa és Európát körbeölelő régiók aktív állampolgárait összefogó hálózat, amely a kulturális tapasztalatcserét, az aktív állampolgárságot és a társadalmi kohéziót elősegítő programjaival támogatja a fenntartható fejlődést. A kreatív szakemberekből és aktivistákból álló tagság minden évben a MitOst fesztiválon találkozik. Idén, 2019-ben ezt a rendezvényt október 2-6 között Budapesten tartották, így nekünk is lehetőségünk adódott bemutatkozni. 

Az utóbbi időben felmerült az a probléma a fesztivál kapcsán, hogy sokan érkeznek gyerekkel, de nincs olyan program, ami lekötné a kicsiket is. Nekünk arra vannak remek eszközeink, hogy hogyan mutassunk be városokat gyerekeknek, akár úgyis, hogy a szüleiknek is élvezhető legyen. Így erre az alkalomra Izápy-Tóth Nikoletta által írt Ferencváros gyerekeknek könyvét alapul véve és a Ferencvárosi sétáját átalakítva terveztünk egy játékos körbevezetést úgy, hogy míg a kisebbek játékos feladatokat oldanak meg, addig szüleiknek érdekességekről mesélünk. Illetve mivel kisgyerekekről beszélünk, szüleik is óhatatlanul, segítve a gyerkőcöket, bevonódnak egy kicsit a játékokba. A tervezésben kihívást jelentett még, hogy külföldieknek tartjuk a sétát, amire korábban még nem volt példa, emiatt a már számunkra jól ismert Ferencvárost is más szemmel kellett nézzük, hogy olyan útvonalat tudjunk tervezni, ami nem szokványos turistás, ugyanakkor mégis tartalmazza a legfontosabb látnivalókat.

Október 4-dikén pénteken délután feladatlapokkal, képekkel, ide-oda ragasztható szemmatricákkal és nagy izgalommal vártuk a résztvevőket a Jurányi Háznál - a fesztivál központjánál - ahonnan együtt indultunk sétánk kezdő helyszínére, a Fővám térre. Nagy meglepetésünkre jóval többen érkeztek, mint amire számítottunk (kb. 30 fő helyett 40 fő), de minden nehézség ellenére viszonylag gördülékeny volt a közlekedés, útközben pedig rengeteg plusz érdekességet meg tudtunk mutatni még a városból.

A Fővám térre érkezve kiosztottuk a különleges részletekről, homlokzatokról vagy utcakövekről készült saját készítésű képekkel teli lapokat. Ezeket adott helyszíneken mindig meg kellett keresni, ami egyszerre biztosított aktív részvételt és jobb odafigyelést. 

Szemmatricákat bárki ragaszthatott olyan helyre, amiben meglátott egy arcot. A ragasztgatás egyrészt kreatív munka, másrészről pedig személyessé teszi az élményt. Sokkal markánsabban megmarad a fejünkben egy utcarészlet vagy akár egy egész város, ha tudjuk, hogy mi is alakítottunk rajta egy picit. Nem is beszélve arról a tényezőről, hogy a legkisebb, legeldugottabb részleteket is szemügyre vesszük, amivel így szó szerint egy másik arcát ismerjük meg egy városnak (ezt a technikát még a 2018-as athéni MitOst fesztiválon tanultuk).

Utolsó helyszínünkön, a Vásárcsarnokban különböző alapanyagok (zöldségek, gyümölcsök, húsok) magyar nevének jártak utána. Mikor a „feladatot ellenőriztük”, nagy derültséget okoztak a megoldások, különösen a kiejtésük, hiszen a magyar egy meglehetősen nehéz és egyedülálló hangzással rendelkező nyelv. Ezután búcsút vettünk a csapattól, és mindenki ment a fesztivál további programjaira.
 

A három különböző feladat a nagy létszám miatt sajnos nem tudott az eredeti terv szerint párhuzamosan egymás mellett működni (például alig voltak gyerekek, ami így más bevonódást kívánt meg a felnőttektől is), így önkéntelenül is csoportokra bomlottunk, ami jóval lassabbá és nehézkesebbé tette a helyszínek közötti mozgást. Voltak, akiket teljesen lázba hozott a szemragasztgatás, de ez sajnos azt eredményezte, hogy ők gyakran lemaradtak még alkotni, vagy nem figyeltek, amikor éppen bemutattunk egy helyszínt. Ezek a tényezők végül az utunk hosszát is befolyásolták, eredetileg nem a Vásárcsarnoknál terveztük befejezni, de itt érzékeltük azt, hogy a csapat már elcsigázódott a sűrű élmények miatt, így előbb lezártuk a túrát.

Összességében elmondhatjuk, hogy semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztük, de ezt korántsem negatív értelemben vesszük. A feladatok tetszést arattak, a csoport (a végén előbújó fáradtság ellenére) élvezte a sétát, mi pedig rengeteg mindent tanultunk az idegenvezetésről és mi is meglepődtünk, milyen rugalmasan tudtuk kezelni a fellépő problémákat. Alig várjuk, hogy még egyszer lehetőségünk nyíljon egy ilyen sétát tartani, nagyon élveztük mind kitalálni, mind pedig megvalósítani. Köszönjük a 17. MitOst fesztiválnak, hogy erre teret és ilyen lelkes csapatot biztosított!

Kultúraközvetítő Képzések avagy Capacity Development of Cultural Educators in the Digital Area

November 12-dikén kedden este a FUGA-ban túrós táska, keksz és tea kíséretében az Erasmus+ program keretében történő kulturális menedzserképzést mutattuk be. A projektben 8 szervezet vesz részt 8 országból, mindegyik különböző profillal. A hároméves együttműködés során ezeknek a profiloknak az összegyúrása, és egy széleskörű, újfajta kulturális menedzser képzés létrehozása a cél. Ha érdekel a projekt, de sajnos lemaradtál az ismertető estről, ne csüggedj, itt elolvashatsz mindent, amiről szó esett. 

A fenntartható és innovatív kultúraközvetítés alapfeltétele a folyamatos, minőségi tapasztalatcsere – különösen a gyorsan változó európai kulturális környezetben. Partnerszervezeteinkkel ezért egy olyan hosszú távú, angol nyelven folyó nemzetközi képzésre és tapasztalatcserére épülő programot hoztunk létre, amely kulturális szakemberek jelenkori kihívásaira reflektál.

| TÁRSADALMI RELEVANCIA | TRANSZNACIONALIZMUS | DIGITALIZÁCIÓ | 

A projekttel erősíteni szeretnénk a kultúra területén a nyitott oktatást és az innovatív digitális gyakorlatokat egész Európában. A program ezért offline és online képzési formák váltakozásából áll, amelyek az alábbi hat témakör köré csoportosulnak:

a) creating and sustaining collective impact in the field of culture 

b) transcultural knowledge production and transfer

c) working with new migrants and marginalized groups in our communities 

d) new forms of community and international collaboration

e) integration of artistic and social work 

f) digital education in the creative and culture sector

 

A képzések adatai:

Creating and sustaining collective impact in the field of culture

Időpont: 2020. március 

Helyszín: Maribor 

Szervező: Hiša! 

Résztvevők: 7 fő kA 

Transcultural knowledge production and transfer

Időpont: 2020. szeptember 

Helyszín: Aveiro 

Szervező: Alumnos Antiguos de la Universidad de Aveiro 

Résztvevők: 2 fő kA 

Working with new migrants and marginalized groups in our communities

Időpont: 2021. március 

Helyszín: Plovdiv 

Szervező: Discovered Spaces 

Résztvevők: 3 fő kA 

New forms of community and international collaboration

Időpont: 2021. augusztus 

Helyszín: Budapest 

Szervező: kultúrAktív 

Integration of artistic and social work

Időpont: 2022. február 

Helyszín: Plovdiv 

Szervező: Discovered Spaces 

Résztvevők: 4 fő kA 

Digital education in the creative and culture sector

Időpont: 2022. június 

Helyszín: Berlin 

Szervező: MitOst 

Résztvevők: 7 fő kA

Az angol nyelvű képzések részleteit folyamatosan közöljük a honlapon. Érdekel valamelyik téma, részt vennél a képzésen, vagy szeretnél többet megtudni a projektről? További információért keresd Tóth Eszter projektkoordinátort: toth.eszter@kulturaktiv.hu 

A projekt a Robert Bosch Kulturális Menedzserek Hálózatának kezdeményezéséből született, és az Európai Unió Erasmus+ Program támogatásával valósul meg. 

Partnerek: • kultúrAktív (HU) • Hiša! (SL) • Rusenska Targovsko Industrialna Kamara (BG) • Tillt (SE) • Discovered Spaces (BG) • Antigos Alunos da Universidade De Aveiro (PT) • Kulturanima (PL) • MitOst (DE)

Álmodj lakótelepet! - IdőJárás Őrmezei Közösségi Fesztivál

2019. szeptember 15-én az egyesületünk is aktívan részt vett 11. kerületi Költők Parkjában megrendezett IdőJárás - Őrmezei Közösségi Fesztiválon. A szervezők (Újbuda Önkormányzata és a Kortárs Építészeti Központ – KÉK) felkérésére Böhler Nóra, Demeter-Guba Erzsébet, Szilágyi - Nagy Anna és Ádám László az „Álmodj lakótelepet!” című kreatív foglalkozással várta az érdeklődő gyerekeket. 

Standunk a fesztivál "főútvonala" mentén került felállításra, amely a lakótelep-építés és az álomlény-alkotás színes kellékeivel együtt hamar felkeltette az előttünk elhaladó kicsik és nagyok figyelmét. Ez a változó intenzitású, de folyamatos érdeklődés - mint ahogyan azt már foglalkozásainknál megszokhattuk – kissé megnehezítette, hogy minden gördülékenyen menjen, hiszen egyszerre kellett a már ott munkálkodó gyermekekkel és az újonnan érkezők tájékoztatásával is foglalkozni – de kis csapatunk ezt a feladatot is sikeresen megoldotta. 

Mi is volt tulajdonképpen az a nagy munka, amibe a gyerekek ilyen nagy lelkesedéssel vetették bele magukat? Egyrészt felépíthették saját lakótelepi épületeiket az előre kinyomtatott papír építőkocka - sablonokból. Az elemeket ki kellett vágniuk, majd hajtogatniuk, és végül a fülek mentén összeragasztaniuk. Ez viszont már csak az építkezés záróakkordját jelentette, hiszen az igazi kreatív alkotómunka még azt megelőzően zajlott, hogy a kis mesterek ollót ragadtak volna. Meg kellett tölteniük a kockák egyes oldalait tartalommal, később ugyanis ezek alkották a majdani épületeik homlokzatát. A kreatív ötletek tökéletes kibontakozásához és megvalósításához minden szükséges eszköz a rendelkezésükre állt: színes ceruzák, filctollak, zsírkréták, matricák. Sőt, a bélyegző készletünkkel a kultúrAktív Egyesület színes logóját is elkészíthették (ezért pedig hűtőmágnes volt a jutalom). Végeredményben egy dolog biztos: ezekre a lakótelepi épületekre már senki nem mondhatja, hogy szürkék és unalmasak. 

Akadt azonban még egy küldetés, ami az előzőnél is izgalmasabbnak bizonyult: az őrmezői lakótelep álomlényeinek megalkotása színes gyurmából, fapálcikákból és 3D-s mozgó szemmatricákból. A szobrászpalántáknak itt egyenesen kötelező volt szabadjára engedniük a fantáziájukat, aminek legnagyobb örömünkre maradéktalanul eleget is tettek. A szorgos kis kezek alatt egymás után öltöttek alakot a különösebbnél különösebb apró teremtmények, hogy azután a lakótelep különböző – az alkotóik által kiválasztott – helyszíneit benépesítve, rövid időre modellt álljanak egy fotó erejéig.

Összességében ezen a szép, napsütéses és jó hangulatú szeptemberi napon nem kisebb dolog történt, mint hogy Őrmező – reméljük, nem csak egy délutánra - varázshellyé változott.

Hogyan segíthetjük a fiatalokat, hogy biztonságos tereket hozzanak létre?

Júniusban a placemaking módszerrel ismerkedett meg Anita és Anna, akik a Safecity projekt keretében látogattak Valenciába, hogy a Placemaking Week Europe-on bemutassák az építészettel segített bűnmegelőzés magyarországi tapasztalatait és azt, hogyan lehet támogatni a fiatalokat abban, hogy maguk is tegyenek környezetük biztonságossá tételéért. 

Az amerikai gyökerekre visszatekintő placemaking módszer európai adaptálására jött létre a Placemaking Europe hálózat, amely évente rendez fesztivált a közösség bevonását hangsúlyozó jó gyakorlatok megosztására. A valenciai Placemaking Week Europe rendezvényen körülbelül 400 kreatív placemaker találkozott, hogy megossza tapasztalatait arról, hogyan hozhatóak létre kellemes, élhető és biztonságos városi terek.

A találkozón kiemelt figyelmet kaptak a fiatalok bevonását célzó projektek és megalapult a fiatalok részvételét támogató tematikus placemaking hálózat is. Az előadások mellett bemutatták a City at eye level for kids könyvet, és workshopokon volt lehetőség kipróbálni a gyerekek bevonására fejlesztett eszközöket. A Biztonságos Városok – hogyan tudja a placemaking biztonságosabbá tenni a városokat c. workshopunkon a Safecity projekt keretében kifejlesztett építészeti bűnmegelőzést közvetítő pedagógiai módszereinket próbálhatták ki a fesztivál résztvevők.

 

A workshopot a Biztonságosabb Svédországért Alapítvánnyal közösen tartottuk, ami különösen nagy örömünkre szolgált, hiszen a Safecity projekt európai tanulmányútjainak egyikén személyesen is volt lehetőségünk ellátogatni a stockholmi egyesülethez és megismerni a bűnmegelőzéshez kapcsolódó tevékenységeiket. Cornelis Uittenbogaard előadásában rámutatott arra, hogy a placemaking módszer szorosan kapcsolódik az építészeti bűnmegelőzéshez, ugyanis a környezet átalakításán és a hagyományos rendészeti technikákon túl a helyi közösség bevonásával és a közösségi tevékenységek ösztönzésével fokozza a közbiztonságot. Azonban a környezet biztonságáért nem csak a felnőttek tehetnek, hanem az ott élő fiatalok is. Ezért alakítottuk ki a Safecity iskolai mintaprojektjét, amelyben a középiskolás fiatalok számára dolgoztunk ki módszereket arra, hogy maguk is biztonságosabbá alakíthassák iskolakörnyezetüket.

A Safecity projekt céljainak rövid bemutatása után egyből áttértünk az eszközök kipróbálására. A Komfortzóna játékban egy komfortzónát jelképező körön belülre vagy kívülre állva kellett kifejezniük a velünk játszóknak, hogy mennyire éreznek kényelmesnek bizonyos élethelyzeteket. A játék bizonyos pillanatait megállítva a résztvevők elmesélték, miért érzik magukat kényelmetlenebbül, ha a parkban kell aludniuk és nem a saját ágyukban, vagy mitől kényelmesebb egy kávézóban interjúzni, mint a liftben. Így a résztvevők feltérképezték, hogy befolyásolja a magán és a közösségi tér, a közösségi hagyományok és a tér kialakítása a térhasználati szokásokat.

A Ragaszd újra! feladattal folytatva a résztvevőket arra kértük, hogy színes ragasztószalag és feliratok segítségével változtassák meg a fesztivál helyszínének térhasználati szabályait és működési rendjét. A résztvevők rengeteg kreatív ötlettel álltak elő. Volt, aki a hely értékeire hívta fel a figyelmet: különleges látványok és selfie helyszínek a tengerparton, kényelmes ülőhelyek, olvasásra, pihenésre alkalmas helyszínek. De akadtak olyanok is, akik cselekvésre ösztönözték az arra járókat: táncra, ugrásra, kerülő útra vagy lassításra. A játék kapcsán beszéltünk a határok szerepéről, a magán és közösségi terek megkülönböztetéséről, a jelek hatásáról a tájékozódásra és a térhasználatra.

A bemutatott módszerek az Építészeti bűnmegelőzés középiskolásokkal c. kiadványban részletesen is bemutatásra kerülnek és elérhetőek a safecity.hu weboldalon.

SAFECITY 3.0 – építészeti bűnmegelőzés az iskolától az egyetemig

Mitől biztonságos egy iskola? Hogyan kapcsolódik a biztonság a tanuláshoz? És hogyan kapcsolódik a biztonságos környezet a felsőoktatási képzésekbe? - A SafeCity konferenciasorozat harmadik eseménye az oktatás szempontjából tárgyalta az építészeti bűnmegelőzés témakörét. Az építészeti bűnmegelőzés alapgondolata, hogy az épített környezet tervezése során tapasztalati tudással és kreativitással jelentősen csökkenteni lehet a bűnalkalmakat és növelni lehet a térhasználók biztonságérzetét. Ez a megközelítés a tanulás tereinek kialakítása, a tanulás szervezése, és a szakemberek képzése során is releváns. A SafeCity 3.0 konferencia során ezért pedagógusok, oktatók és építészek ismertették saját szempontjaikat, tapasztalataikat, és vitatták meg közösen a biztonság és az oktatás sokrétű kapcsolódásait. 

Az eseményt Dr. Fekete Albert, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar dékánja nyitotta meg, majd Gratzer-Sövényházy Edit, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács főosztályvezetője, és Bálint Imre, a Magyar Építész Kamara megbízottja köszöntötte az egybegyűlteket. A konferencián tíz, különböző tudomány-, és szakterületet képviselő szakember tartott előadást, amelyeket két szakmai workshop és egy hallgatói kiállítás egészített ki. Az eseményt kimagasló érdeklődés övezte, több mint 110 építész, pedagógus, és kapcsolódó szakterületekről érkező érdeklődő vett részt.

NYITÓELŐADÁSOK 

A téma átfogó, bevezető előadását Brózik Péter, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszékének tanársegéde tartotta. Kiemelte, hogy a biztonság az oktatás kontextusában nem cél, hanem eszköz. A cél, hogy a gyerekek egészségben fejlődhessenek, az intézmény meg tudja valósítani a pedagógiai programját. Ehhez szükség van a biztonságos tanulókörnyezetre. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy nincsenek erre általános érvényű megoldások, ugyanis nincsenek iskolák általában, csak konkrét iskolák vannak, ahol konkrét problémákat kell megoldani. És ugyanígy nincsenek univerzális CPTED megoldások, nincs környezeti determináció, vagyis nem fogja az iskola épületének kialakítása teljes mértékben meghatározni egy iskolai közösség viselkedését. A CPTED elvek nyomán azonban lehet javítani a tanulókörnyezet biztonságán, a természetes felügyelet elősegítésével, a jogosultságok tisztázásával, a birtokviszony jelzésekkel, és a fenntartásban való közös szerepvállalással. Az előadás az e szempontokhoz kapcsolódó példákat és kihívásokat tárgyalta.

Az elméleti bevezető után Reith Anita, tájépítész mérnök, a SafeCity program projektvezetője ismertette a SafeCity oktatási projektjének gyakorlati tapasztalatait. A felsőoktatási mintaprojekt fiatal szakemberek képzését tűzte ki célul. Több hazai felsőoktatási intézmény közreműködésével, féléves tantárgyak és intenzív műhelyfoglalkozások keretén belül ismerhették meg a különböző szakterületek hallgatói azokat a tervezési irányelveket, melyek biztonságosabb környezetek kialakítását eredményezhetik. A középiskolai mintaprojekt során kollégiumi pedagógusok és diákok mélyültek el a szubjektív biztonságérzet, közösségi kontrollról és az identitás témaköreiben, majd kisebb beavatkozásokkal és akciókkal alakították biztonságosabbá és élhetőbbé az intézmény belső és külső tereit. Mindkét mintaprojekt során létrejött egy tematikus oktatási módszertan, amelyek más intézmények igényeihez is adaptálhatóak. 

ELSŐ SZEKCIÓ: ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS A FELSŐOKTATÁSBAN

A konferencia első szekciójában felsőoktatási intézmények oktatói tartottak előadásokat arról, hogy miképp kapcsolódhat az építészeti bűnmegelőzés témaköre az építész, a környezetpszichológia, valamint a tájépítész képzésekbe. A konkrét oktatási tapasztalatok hasznos betekintést nyújtottak az interdiszciplináris szakmák közötti együttműködési lehetőségekbe, lehetséges gyakorlati irányokba, és a konkrét terepgyakorlatok eredményeibe. 

A szekciót Dr. Markó Balázs DLA, a Szent István Egyetem oktatási rektor-helyettese nyitotta meg. Előadásában az építészeti bűnmegelőzésnek az építészképzésben való lehetőségeire és irányaira helyezte a hangsúlyt, kiemelve, hogy a Szent István Egyetem képzéseiben a település, város és környezet minden aspektusa – így a biztonság is – jelen van. Az építész mesterszakon mind az építészeti tervezés és belsőépítészet, mind a várostervezés és főépítész specializáción részét képezi az ismeretanyagnak és a képzési kimeneteli követelményeknek az építészeti bűnmegelőzés és településbiztonság. Továbbá hangsúlyozta, hogy napjainkban az építész szakma, és így az építész képzés is változóban van. Az új, „társadalmasított” alapokon álló építészet különböző tudományágak eredményeit integrálja magába, és így az építészeti bűnmegelőzéshez hasonló határterületek felértékelődnek. 

Ezt követően Dr. habil Dúll Andrea, az ELTE PPK Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára beszélt az építészeti bűnmegelőzés és a környezetpszichológia kapcsolódási pontjairól a felsőoktatás kontextusában. Kiemelte, hogy a rendszergondolkodás összekapcsolja a környezetpszichológiát és az építészeti bűnmegelőzést, és jó alapot nyújt az interdiszciplináris együttműködésekhez. A Safecity felsőoktatási projektjébe környezetpszichológusok interdiszciplináris kurzusokon keresztül, egyrészt a Szent István Egyetem és az ELTE PPK együttműködésében, másrészt a BME Urbanisztika Tanszékén megvalósult kurzusok keretében vehettek részt. A projekt során így különböző tanszékek és tudományterületek működtek együtt a felsőoktatás eltérő szintjein (alap-, mester-, és doktori képzésekben). 

Szaszák Gabriella, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar PhD hallgatója a Safecity projekt részeként zajló tananyagfejlesztésről számolt be. A SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar oktatói tájépítész hallgatók számára fejlesztenek tananyagot, amely a biztonság tájépítészeti vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt. Ennek része egyfelől az elméleti háttér feltérképezése, másfelől a biztonságos szabadterek tervezésének módszertani kidolgozása. 

A szekció záró előadásában Török Szabolcs Bence DLA, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Karának adjunktusa egy konkrét gyakorlati példát ismertetett, amely jó példa az egyetemi gyakorlatokra, közösségi projektekre és egyetemek közötti együttműködésekre. A SZIE az Iskolakertekért Alapítvánnyal együttműködve, tájépítész hallgatók bevonásával újít meg iskolaudvarokat és –kerteket az Országos Iskolakert-fejlesztési Program keretében. 

KIÁLLÍTÁS A SAFECITY FELSŐOKTATÁSI MINTAPROJEKT HALLGATÓI MUNKÁIBÓL

A konferencia kísérőprogramjaként bemutatásra kerültek a Safecity felsőoktatási mintaprojekt során készült hallgatói munkák. A konkrét városi problémákra kidolgozott válaszokat, vázlatokat és terveket a PTE Műszaki és Informatikai Karának építész, a BME Építészmérnöki Karának urbanisztika, valamint az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának környezetpszichológia szakos hallgatói mutatták be. 

MÁSODIK SZEKCIÓ: BIZTONSÁGOS ISKOLÁK 

A konferencia második szekciójának előadásai a biztonságos iskolák témakörét járták körül. Az előadások során sor került az építészeti szempontok megvitatására, vagyis arra, hogy a tanulás és játék tereit miként lehet úgy kialakítani, hogy azok biztonságos, támogató környezetet nyújtsanak a gyerekek fejlődéséhez. Emellett a pedagógiai szempontok is teret kaptak, vagyis, hogy miként lehet a biztonságérzetet és a felhasználói felelősséget pedagógiai munkával erősíteni, milyen bűnmegelőzési programok működnek a hazai iskolákban, és milyen módon hatnak egyes pedagógiai megközelítések az épületek fizikai kialakítására. 

A szekciót nyitó előadásában Saly Erika, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetének pedagógiai fejlesztője és ökoiskola témavezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az építészeti bűnmegelőzés csak egy válasz a biztonság megteremtésére, ezt pedagógiai programokkal kell kiegészíteni, amelyekre hazánkban is kiváló példákat találunk. Rávilágított továbbá a kételyekre és kérdésekre, amelyek a biztonság megteremtése során felmerülnek, és rámutatott a túlzott biztonság és túlféltés problémájára. Hangsúlyozta, hogy a biztonságot is mértékkel kell kezelni a tanulási terek kialakítása során. Fontos, hogy megteremtsük a gyerekek szabad játékhoz való hozzáférését, és a belső biztonságra, a bizalmi légkör megteremtésére helyezzük a hangsúlyt. Ez a pedagógus feladata az iskolában, és ezt legfőképp a gyerekek bevonásával, a határok közös kialakításával, közösségi tervezéssel és közös gondozással, karbantartással lehet elérni. 

Ezt követően Beleznay Éva építész-urbanista néhány általa vezetett iskolai közösségi tervezési projekt módszertanát ismertette. A komplex programok magukba foglalták a pedagógusok felkészítését, az iskolai terek elemzését, változatos módszereket és eszköztárat felvonultató alkotó műhelyeket és a tervek közösségi megvalósítását. 

Reith Gábor, a Vécsey János Leánykollégium igazgatója és mestertanára a Safecity oktatási mintaprojektjét mutatta be, amely az intézménye diákjainak és pedagógusainak közreműködésével valósult meg. 

A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács több éve sikeresen zajló Re:akció elnevezésű iskolai bűnmegelőzési programját Topa Zoltán rendőr őrnagy ismertette. A Re:akció iskolai bemutatói komplex módszerrel, tapasztalati tanulásra és hétköznapi szituációkra építve adnak át prevenciós ismereteket. A bűncselekmények átélése és a következmények megtapasztalása hatékonyan érzékenyíti a fiatalokat. 

Végezetül a Kőbányai Szent László Gimnázium diákjai, Vass Anna Flóra, Korom Dániel és Nakos Dimitrios Alexandros számoltak be az iskolájukban zajló bűnmegelőzési programról. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával megvalósult Legyen tered c. projekt célja az iskolaépület környékének építészeti eszközökkel és megoldásokkal való biztonságosabbá tétele. A projekt során a diákok elméleti ismereteket szerezhettek a bűnmegelőzésről, a gyakorlatban pedig egy biztonságos közösségi teret alakítottak ki a gimnázium épületének közelében. 

MŰHELYMUNKA

Az elméleti előadásokat követően két, párhuzamosan futó műhelyben lehetett kipróbálni néhány innovatív, oktatási környezetben alkalmazható módszert. 

Az Épített biztonság című workshopon Reith Anita és Szilágyi-Nagy Anna ismertette a Safecity iskolai mintaprojekt során kidolgozott eszköztárat. A bemutatott módszerek segítségével elemezték a résztvevők a konferencia helyszínét a biztonság szempontjából, majd akciókártyák segítségével megoldási javaslatokat fogalmaztak meg a helyszínekre. Az Élőkönyvtár foglalkozáson nagykorú diákok olyan személyes történeteikbe engedtek bepillantást „olvasóiknak”, amelyeket gyakran félelmek, tévhitek, előítéletek öveznek. A történetek tartalmaznak erkölcsi dilemmákat, kríziseket és traumákat, és az „olvasók” sokat megtudhattak arról, hogyan lehet a nehéz élethelyzeteken túljutni, a családi és társadalmi szokások/ kényszerek/ nyomás ellenére is saját utakat választani. 

Safecity 2.0 - Biztonságos Városok - Az építészeti bűnmegelőzés szerepe a településfejlesztésben

Mitől biztonságos egy település? Kinek a feladata a biztonság és a biztonság érzetének kialakítása egy településen? Milyen eszközök segítenek a biztonság megteremtésében? – A Safecity konferenciasorozat második eseménye különböző szakmai nézőpontokból járta körül, hogy miként lehet építészeti és környezetalakítási eszközökkel biztonságosabb és élhetőbb városi tereket és településeket létrehozni.

Az építészeti bűnmegelőzés alapelvei – amelyek a bűnalkalmak csökkentésére és a térhasználók biztonságérzetének növelésére irányulnak – leginkább az épületek léptékében ismertek. A kerítések, jól nyesett sövények, a bejárat megvilágítása egyértelműen a biztonságot szolgálják. A biztonságos környezetalakítás azonban ennél összetettebb, és települési léptékben is releváns a megközelítés.

A rendezvény célja egyfelől az építészeti bűnmegelőzés népszerűsítése volt a hazai települések körében, másfelől a szakmák közötti párbeszéd és együttműködés erősítése, amely elengedhetetlen a biztonság megteremtése során. A konferencia előadásai ezért átfogó módon, több szempontból vizsgálták a témát, és hasznos gyakorlati támpontokat nyújtottak elsősorban az önkormányzatoknak, településvezetőknek, és –tervezőknek, valamint helyi közösségek vezetőinek. A konferencián 16, különböző szakmai háttérrel rendelkező szakember tartott előadást, és több, mint 100 résztvevő volt jelen.

Az eseményt Dukai Miklós, önkormányzati helyettes államtitkár nyitotta meg. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy a települések biztonságának kérdése egyre fontosabb. Bár általánosságban úgy véljük, hogy ennek a megteremtése a rendészet feladata, valójában ez sokkal összetettebb, és az önkormányzatoknak kiemelt szerepe van ebben. Az önkormányzatoknak ugyanis széleskörű lehetőségek vannak, amelyekkel pozitívan befolyásolhatják a település biztonságosságát – akár helyi beruházásokkal, programok szervezésével vagy közösségek támogatásával. Ezért arra buzdította a jelenlévő önkormányzati vezetőket és szakértőket, hogy használják az építészeti bűnmegelőzés eszközeit.

Ezt követően Elek Sándor, Törökbálint polgármestere, köszöntötte a résztvevőket. Törökbálint település 2018 óta a Safecity projekt partnere, így a polgármester jelentős eredményekről, és hasznos tapasztalatokról számolhatott be.

ELSŐ SZEKCIÓ: ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS A VÁROSFEJLESZTÉSBEN

Az első szekció előadások során elismert szakemberek a témához kapcsolódó általános kérdéseket és szempontokat ismertettek. Az előadások főként arra irányultak, hogy kik az érintettek és szereplők (vagyis kiknek a feladata a városok biztonságának megteremtése), hogyan járul hozzá a szociális városrehabilitáció a bűnalkalmak csökkentéséhez és a biztonságérzet növeléséhez, illetve milyen eszközök és milyen szabályozások állnak rendelkezésre a hazai építészeti bűnmegelőzés számára – és mit mutat a gyakorlat?

Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont vezető tanácsadója előadásában azt járta körül, hogy miképp lehet az építészeti bűnmegelőzést a településtervezés jogszabályi környezetébe illeszteni. A településtervezés ugyanis egy több szinten szabályozott terület, így amennyiben a bűnmegelőzés szempontjait is érvényesíteni szeretnénk, úgy azokat szükséges a jogszabályi környezetbe – a településfejlesztési koncepciótól kezdve, az integrált településfejlesztési stratégián keresztül, egészen a helyi építési szabályzatig – beemelni.

z

Ezt követően az érintettekről és szereplőkről értekezett előadásában Tomay Kyra PhD, a Pécsi Tudományegyetem Szociológia Tanszék oktatója. Az állampolgároknak joguk van a biztonságos környezethez – de kinek a feladata a biztonságos környezet megteremtése? Elsősorban a rendőrség feladatának szokás tulajdonítani a bűnmegelőzést, és az Alaptörvényben valóban a rendőrség van az elsődleges közbiztonságot megteremtő szervként meghatározva. Tomay azonban kiemelte, hogy a közbiztonság megteremtésében mindenki érintett, akár civilként a hétköznapokban, akár szakemberként. A helyi térhasználók széleskörű szituatív tudással rendelkeznek az adott településről, a problémákról, és ezt a tudást a tervezés során ki kell használni. A helyi lakosság, szervezetek, intézmények bevonásának ezért minden típusú tervezés során – így az építészeti bűnmegelőzés gyakorlatában is – horizontális szempontnak kell lennie. Az önkormányzatok feladata a közös gondolkodás és közös cselekvés koordinálása.

Az elméleti bevezetők után Géczy Krisztián, Törökbálint Város alpolgármester és Szilágyi-Nagy Anna, a kultúrAktív Egyesület alelnöke, a SafeCity törökbálinti mintaprojektjét ismertette. A projekt során szakemberekből és civilekből álló munkacsoport alakult, amely fórumot biztosított a közös gondolkodáshoz és javaslattételhez, majd egy akciónap keretében megtisztítottak, megújítottak egy elhanyagolt, központi területet. A mintaprojekt értékes gyakorlati tapasztalatokkal és további településekre adaptálható módszertannal járult hozzá az építészeti bűnmegelőzés magyarországi alkalmazásához.

MÁSODIK SZEKCIÓ: AZ ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS GYAKORLATI MÓDSZEREI

A második szekció gyakorlati eszközöket és módszereket mutatott be, amelyek a települési főépítészek, döntéshozók segítségére lehetnek a biztonságos városi terek kialakításában.

Kara László, Pro Architectura díjas építész, a Bűnmegelőzés építészeti eszközökkel c. könyv szerzője gyakorlati ajánlásokat fogalmazott meg a biztonságok terek kialakításához. Hangsúlyozta, hogy a biztonság megteremtésében nagyon sok szerepe van az épített környezet kialakításának, vagyis a biztonságot, a szubjektív biztonságérzetet is jelentősen javítani lehet építészeti eszközökkel. Kara László előadásában bemutatta a Safecity honlapon megtekinthető 3D ötlettárat, amelyben interaktív módon, jól érthetően, egy virtuális városrész körbejárásával lehet megismerni az építészeti bűnmegelőzés eszköztárát.

Windt Szandra PhD, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa előadásában a közösség bevonására, a közösségi bűnmegelőzésre helyezte a hangsúlyt. Rámutatott, hogy a második generációs CPTED alapján az építészeti bűnmegelőzés a közösségi bűnmegelőzés eszközeivel kiegészülve hatékony igazán. Kiemelte, hogy a közösségi bűnmegelőzés alapfeltétele az erős, összetartó közösség, amelyet közösségépítéssel lehet fejleszteni. Másfelől elengedhetetlen, hogy a közösség tagjai felismerjék a felelősségüket a biztonság megteremtésében, és részt vegyenek a bűnmegelőzési feladatokban. A legfontosabb azonban, hogy a sikeres részvételhez bizalomra van szükség, mind a közösség, mind a helyi vezetők részéről.

A térinformatika lehetőségeit Tóth Ágnes, a Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft. vezető szakértője ismertette. A térinformatika remek eszköz az akár bűnesetekhez vagy biztonsági szempontokhoz kapcsolódó, helyhez köthető adatok térképen való ábrázolására. Tóth Ágnes előadásában bemutatta a Lechner Tudásközpont által fejlesztett, bárki számára elérhető, térkép alapú Prevenciós Bűnözés-Statisztikai Adattárat. Az online alkalmazás egyfelől a rendőrségi elemző-értékelő munkát támogatja, másfelől a lakosságot tájékoztatja a bűnstatisztikai adatokról.

Kenderesy János, a Magyar Autóklub alelnöke a közlekedésbiztonság szempontjából tárgyalta az építészeti bűnmegelőzés lehetőségeit és feladatát. Előadásában kiemelte, hogy a közlekedési balesetek nagy részének forrása az emberi tényezőben rejlik, ezért az oktatásnak és tájékoztatásnak van kulcsszerepe a biztonságos közlekedés kialakításában – azonban a közlekedési útvonalak biztonságos kialakításával is csökkenthető a balesetek száma. Példának kiemelte a biztonságos, önszabályozó csomópontok, körforgalmak kialakítását, az elkülönített kerékpárutak kiépítését, forgalomcsökkentő intézkedéseket.

Ezt követően Barta-Vámos László, tűzoltó őrnagy ismertette a tűzkáresetek megakadályozásának eszközeit.

Iványiné Szabó Andrea településmenedzser a stratégiák oldaláról vizsgálta a települések bűnmegelőzési szemléletét. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról szóló kormányrendelet meghatározza az önkormányzatok koordináló szerepét, illetve azt, hogy 2023-ig minden településnek el kell készítenie a helyi viszonyokra adaptált bűnmegelőzési stratégiáját. Iványiné Szabó Andrea a stratégiaalkotás buktatóira hívta fel a figyelmet, illetve megosztotta a 2016-ban, a TÖOSZ vezetésével megvalósult kísérleti együttműködés eredményeit és tapasztalatait. Kiemelte a bizalomépítésnek, a kulcsemberek bevonásának, a részvételi tervezésnek és az önszerveződő csoportok támogatásának a jelentőségét, valamint a megfelelő módszertan megválasztásának, a mentális térképek újra rajzolásának és a közös cselekvési terv elkészítésének a fontosságát a stratégiaalkotás folyamatában.

Polyák Levente, urbanista, kutató előadásában arra világított rá, hogy pusztán az építészeti elemeket, a dizájnt érintő szabályozásokkal nem lehet biztosítani, hogy a településeken biztonságos, élhető terek jöjjenek létre. Nemzetközi példákkal illusztrálta, hogy előfordulhat, hogy egy adott városi tér minden építészeti előírásnak megfelel, a felszínen működik, azonban éppen a dizájn elemekkel (anyaghasználattal, árnyékolással, tájolással) lehetetlenítik el a tervezők és megrendelők a közösségi funkciókat. A közösségi funkciók, a „szemek az utcán” azonban elengedhetetlenek a biztonság és biztonságérzet megteremtéséhez. Így a dizájn (hardware) mellett éppoly fontos a tér használatának (software) és fenntartásának, menedzselésének (orgware) szempontjait is figyelembe venni. Fontos szerepe van ebben a civil szervezeteknek és közösségi hálózatoknak, akik hatékonyak a közösségi programok szervezésében, a marginális csoportok bevonásában és társadalmi integráció előmozdításában.

PECHA KUCHA: CIVIL KEZDEMÉNYEZÉSEK A BIZTONSÁGOS VÁROSÉRT

A konferencia harmadik részében rövid, egymást követő villámelőadásokban mutatkoztak be olyan civil szervezetek és kezdeményezések, amelyek különböző módon járulnak hozzá a városok biztonságának növeléséhez.

Kobrizsa Ádám a MindSpace kulturális alapú városfejlesztési projektjeit mutatta be, amelyek fókuszában az élhető város, és a VIII. kerületi Rákóczi tér áll.

A kultúrAktív Egyesület elnöke, Tóth Eszter, a fiatalok részvételét elősegítő, városfejlesztő játékokkal szerzett tapasztalatokat ismertette.

Le Mariann a Járókelő oldal alapítójaként beszélt a kezdeményezésről, amely a városlakókat segíti abban, hogy bejelenthessék a közterületi problémákat a lakóhelyükön.

Molnár Bence, a Szimpla Kert a VII. kerület „bulinegyedet” érintő urbanisztikai és társadalmi kezdeményezéseit mutatta be, amelyek célja az éjszakai vendéglátás fenntarthatóbbá tétele és a budapesti szórakozás-kultúra fejlesztése.

Nemesné Singer Erika a IX. kerületi József Attila-lakótelepen működő Anyahajó Anyaközpont tevékenységeit mutatta be, amely egyfajta mentálhigiénés védőhálóként és közösségszervező erőként működik, tematikus programok szervezve anyáknak és családoknak.

Rádai Dániel a Kontúr Egyesület Hős utcai tevékenységét, közösségi gyermek-foglalkozásait ismertette.

Dr. Molnár Katalin honosította meg hazánkban a Police Café kezdeményezést. A „rendőrkávézóban” valóban rendőrök a házigazdák, akik kellemes, kávéházi hangulatban beszélgetnek az érdeklődőkkel.

ZÁRSZÓ

A konferenciát Dr. Hatala József, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke zárta. Az előadásokra reflektálva hangsúlyozta, hogy a biztonság elemi igény, és bár törvényben meg lehet fogalmazni, ez az adott településen élő emberek közös munkájaként, helyi összefogással jön létre. Ezért a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács is közösségeket épít - összefog a rendőrséggel, katasztrófavédelemmel, a helyi önkormányzatokkal, intézményekkel, iskolákkal, pedagógusokkal. Csak így lehet eredményt elérni.

DANUrBanity társasjáték "turné"

A DANUrBanity az Urbanity elnevezésű közösségi társasjáték egyik tematikus verziója, amely a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) megbízásából kifejezetten az általuk koordinált DANUrB projekthez lett kifejlesztve. A játék célja, hogy a Duna-menti kis- és középvárosokban élőket összehozva párbeszédet indítson a helyi értékekről (elsősorban a Dunához kapcsolódóakról), azok megőrzéséről és fejlesztéséről. A játék első változatát (még az eredeti Urbanity játéktáblával) a Paksi Városi Napokon teszteltük 2018. május 19-én. Az itt gyűjtött tapasztalatokat figyelembe véve egy közel egyéves fejlesztőmunka eredményeként elkészült a játék végleges, egyedi formája, amelyet most egy "turnéval" fejlesztettünk még tovább és mutattunk be. 

Ráckeve -2019. május 22. 

Majdnem napra pontosan egy évvel az első, paksi tesztjáték után elkészült a DANUrBanity társasjáték saját, még azonban csak ideiglenes játéktáblája. Ezt vittük Ráckevére, az Árpád Múzeumba, ahol a helyi Árpád Fejedelem Általános Iskola egyik harmadikos osztályával játszottunk. Kiderült, hogy a gyerekek nagyon kötődnek a Dunához és érzékenyek a környezetük állapotára. Tőlük tudtuk meg például, hogy Ráckevén is van egy Senki szigete, amelyet csak csónakkal lehet megközelíteni és amely nagyon sokat jelent számukra. A játék végén egyenként felolvastuk a háromszögekre írt válaszokat és közösen beszélgettünk arról, hogy milyennek látják a városukat. Ugyanebben az iskolában zajlott a második játék az egyik másodikos osztállyal, de itt mi már csak megfigyelők voltunk. Előtte ugyanis betanítottuk az érdeklődő tanárokat a játékvezetésre, így már ők látták el ezt a feladatot, méghozzá nagyon is jól. Látszott, hogy sokkal jobban megy nekik a fegyelem fenntartása, főleg mert a saját tanítványaikkal volt dolguk. Viszont ez a fegyelem sajnos egyúttal meg is nehezítette a gyerekek kibontakozását. A tanáraik által vezetett játék során túlságosan is tartottak attól, hogy esetleg rossz választ adnak (holott ebben a játékban nincs rossz válasz). A tanároknak komoly kihívást jelentett, hogy ne tereljék a diákokat az általuk kizárólagosan helyesnek vélt válaszok irányába, hiszen ez nem erről szól. Minden nehézség ellenére azonban a játék olyannyira elnyerte a tanárok tetszését, hogy az ideiglenesnek szánt papír játéktáblát és a kérdéskártyákat (mivel még azok is javításra szorultak) végül az iskolának ajándékoztuk. Ezen a napon számos olyan tapasztalatra tettünk szert, ami még utoljára szükségessé tette a játék módosítását, de az ezt követő alkalmakkor már a végleges verzióval játszottunk.

Vidin (Bulgária) és Calafat (Románia) - 2019. június 1. 

Ezen a napon mindkét városban gyereknapi programokat tartottak, ebből az alkalomból vittük el a KÉK-el közösen a játék immár végleges verzióját ezekbe a Duna-menti városokba. Vidinben kezdtünk, ahol az egyik helyi múzeumban részt vettünk a DANUrB projekt kiállításának megnyitóján, majd mi is felállítottuk a standunkat a Duna-parti parkban megrendezett gyermeknapi fesztiválon. Mivel nem volt állandó bolgár tolmácsunk, ezért az egyik helyi partnerünkkel leírattuk a játékszabályokat bolgárul és a játékosokat az erre az alkalomra nyomtatott bolgár nyelvű kérdéskártyákkal is segítettük. A kártyák színe és száma segítette a játékvezetőket abban, hogy éppen hol tartanak a játékosok Ilyen körülmények között nem tudtunk úgy csapatokat szervezni, mint az iskolai verziónál. Egyszerre egy, ritkán két csapat volt játékban, de egymástól függetlenül és külön játékvezetővel. A csapat ez esetben egy-egy családot jelentett. Az angolul nem beszélők esetén sajnos a helyszínen nem derült ki, hogy milyen válaszokat írtak a háromszögekre, erre majd az eredmények későbbi feldolgozása során derül csak fény. Délután átautóztunk a túlparti, romániai Calafat-ba, ahol a helyi könyvtár előtti járdán alakítottuk ki a játékteret, hogy a gyerekek néptánc műsoruk után csatlakozni tudjanak. Az egyszerre érkező csoportból már lehetett több csapatot szervezni és így nekünk is könnyebb dolgunk volt. A nyelvi nehézségeket itt is a bolgárhoz hasonló módon hidaltuk át. A játék után a polgármester és felesége vendégszeretetét is élvezhettük a városházán, akik utána még az éppen zárva tartó, a város legfőbb nevezetességének számító palotát (Művészeti Múzeum) is kinyittatták nekünk.
 

Szob -2019.06.22. 

Az utolsó játékalkalmat Szobon, az Ipoly Feszt-en tartottuk. Pest megye sátrában kaptunk helyet, közvetlenül a parkon átvezető Széchenyi sétány mellett, így leszólítható fesztiválozókból nem volt hiány. Helyi lakosból viszont annál inkább. Szob a maga 2500 fős népességével messze a legkisebb város azok közül, ahol eddig játszottunk, ugyanakkor itt szereztük az egyik legizgalmasabb történetünket. Az első játékunk kétszemélyes csapattal zajlott, akiknek annyira felkeltettük az érdeklődését, hogy véletlenül a szóróanyagokkal együtt a két helyszínválasztó kérdéskártyát is magukkal vitték, de ezt mi a nagy játékostoborzásban csak később vettük észre. Az volt a szerencsénk, hogy elköszönéskor mondták, milyen programra mennek. Miután kiderítettük, hogy hol és mikor lesz a program és hogyan jutunk oda a Duna-partról, meg is találtuk őket és az elveszett kérdéskártyákat is! :) Még jó, hogy Szob ilyen kisváros. Ezután még egy játékot sikerült összehozni, szintén két csapattal, ráadásul közvetlenül a Duna-parton, hegyekkel a háttérben. Ennél jobban nem is zárhattuk volna ezt a "turnét"! 

Zárókonferencia - Révkomárom (Szlovákia)-2019. június 28. 

A DANUrB projekt zárókonferenciája a szlovákiai Révkomáromban (Komárno), a Duna Menti Múzeumban került megrendezésre, ahol egyesületünk képviseletében Ádám László a nemzetközi közönségnek egy 5 perces angol nyelvű prezentációval mutatta be a KÉK-kel közösen kifejlesztett DANUrbanity társasjátékunkat, a játék menetét és a játékalkalmak során szerzett legfontosabb tapasztalatainkat. A visszajelzések alapján az előadás nagy sikert aratott és később többen is megkeresték a játékkal és a fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseikkel. Időközben maga a játék is megérkezett az Esztergomi Duna Napokról, így a díszteremben kiterítve a közönség élőben is "megcsodálhatta".