Vitázunk vagy véleményt alkotunk

Már két éve Urbanityzünk. A játékban olyan mindennapi városi jelenségekről beszélgetünk, mint például, hogy elegendő szemetes van-e a városban, zavarnak-e a városi futóversenyek, vagy támogatjuk-e a gerillakertészetet. Így a játék lehetőséget teremt arra, hogy megfogalmazzuk, hogyan használjuk és szeretnénk használni a városi tereket. A játékot a Pillar Alapítvány által szervezett "Civilek az iskolában" workshopon is bemutattuk. 

Forrás: https://unibreeze.hu/images/event_images/11988.jpg

A rendezvény célja az ifjúsági munkát is végző civilek és pedagógusok összehozása volt, hogy megvitassák, miről lehet beszélni az osztályteremben, milyen témák foglalkoztatják ma a gyerekeket, és milyen válaszok lehetnek erre. A 45 perces tanároknak adott mintaórát az Urbanity rendőri jelenléttel kapcsolatos kérdése izzította fel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy biztonságban érzik-e magukat a játékosok azáltal, hogy egyre több rendőrt látnak a városban. Többen vidékről érkeztek és a metróból kilépve meglepődve tapasztalták a fokozott rendőri jelenlétet. És kiderült, hogy számukra a járőr autók látványa megnyugtató, míg a Budapesten tapasztalt készenlét kifejezetten nyugtalanító, mert azt üzeni, hogy valamitől tartani kell. A reakciót látva úgy döntöttünk, hogy ezentúl törekedni fogunk arra, hogy a gyerekek a számukra legizgalmasabb és legaktuálisabb kérdéseket vitassák meg, mert így indul be a vélemény megosztás és így tanulhatnak legtöbbet egymástól.

Az egyik legpozitívabb visszajelzés a játék után az volt, hogy a játék hiánypótló szerepű. Olyan témakörök is megjelennek benne, melyek az alaptantervben csak periférikusan vagy egyáltalán nem szerepelnek, pedig a diákok számára fontos területet érint. A városról, annak működéséről, szabályairól, mozgalmaktól keveset tanulnak a gyerekek, pedig ez mindennapjaik szerves része. Ez az a környezet, amiben mozognak, iskolába járnak, fociznak, együtt lógnak, ez az, amiben felnőnek. Ezért fontos az ezzel kapcsolatos élmények feldolgozása és tudatosítása. Ezzel újabb megerősítést kaptunk arra, hogy van igény az ilyen tematikájú iskolai foglalkozásra.

A játék után műhely vezetőből résztvevőkké váltunk és ellátogattunk a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány véleményalkotásról, vitamódszerekről szóló műhelyére. Különösen izgalmas tapasztalat volt ez nekünk, hiszen az Urbanity is vélemény alkotásra épül. Míg nálunk a cél az, hogy minél több nézőpontot megismerhessünk a játék során és támogassuk a kritikai gondolkodást, addig a DIA-s workshop a vita és vélemény alkotás módjára helyezte a hangsúlyt. Az első, bevezető feladatban például különböző szerepekbe bújva kellett érvelni a téma mellett vagy ellen. Az Urbanityben nincsenek szerepek, mindenki a saját véleményét képviseli, így véleményegyezés esetén az játékosok különböző minőségű érveket ütköztetnek (pl. gazdasági szempontból talán jobban megéri jegyautomata gépeket üzemeltetni, viszont társadalmilag talán hasznosabb embereket alkalmazni). Véleménykülönbség esetén pedig a játékosoknak lehetőségük van új érvek megismerésére és saját véleményük megváltoztatására. Ez a játék szempontjából nagyon fontos érték, hiszen mindenki számára lehetőség nyílik a nézőpont váltásra.

A további feladatok csoportban zajlottak. Az elhangzó tételmondatokra saját véleményünket úgy fejeztük ki, hogy a terem különböző vélemény-zónákat képviselő pontjain helyezkedtünk el. A négysarkos módszerben a terem négy sarka az egyetértek, nem értek vele egyet, illetve a két köztes álláspontot képviselte (inkább egyetértek, inkább nem értek egyet). A vonalas módszer esetében a véleményünket az igen-nem pólusok között vonal mentén elhelyezkedve tudtuk kifejezni. Az elhangzó érvek hatására változtathattuk teremben elfoglalt helyünket. Ez kifejezetten izgalmas megközelítés, mert a végletek helyett sokkal árnyaltabb képet ad az egyén véleményéről. A módszer az Urbanity számára is izgalmas lehet. Érdekes lenne nyomon követni, hogyan változik a játékosok véleménye egy-egy érv elhangzása után. Ezt a vélemény váltást ügyesen be lehetne mutatni egy ilyen mozgalmas módszerrel.

Így végül nem csak mi tartottunk továbbképzést, hanem mi is rengeteget tanultunk és inspirálódtunk a civilek az iskolában programon, melyet igyekszünk majd a játékfejlesztési tevékenységeinkbe illszteni. Köszönjük a Pillar alapítványnak a meghívást és reméljük, hogy meg sok ilyen sok ilyet kívánunk mindenkinek.

Finn példákkal az ifjúság fejlesztéséért

A Making Art with Youth szeminárium a művészet és az ifjúság kapcsolatát vizsgálta. A résztvevő szakemberek tapasztalataikat és nemzetközi jó gyakorlataikat osztották meg egymással. A megjelent kezdeményezések különböző módszerekkel - graffitizés, művészetterápia, dráma, részvételi tervezés, fotókiállítás -, de ugyanazért a célért dolgoztak: az ifjúság társadalmi részvételéért és a kritikus gondolkodás támogatásáért. A cikkben bemutatjuk, hogyan támogatja a finn nyárimunka-program az ifjúság fejlődését és az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának megerősítését. 

A finn oktatási rendszer az önállóság, a csapatmunka és a kritikus gondolkodás értékei köré épül. Erről mesélt a szeminárium egyik finn résztvevője is. Kislánya első iskolai napjára emlékezett vissza, amikor gyermeke lelkesen újságolta, hogy ő választhatja ki, milyen házifeladatot csinál meg. Lánya el is döntötte, hogy aznap az O betűt tanulja meg. De úgy tűnik, hogy a finnek az oktatási környezeten kívül is hatékonyan fejlesztik az ifjúságot, ugyanis Helsinki városvezetési szinten is kiemelten foglalkozik a témával. Az Ifjúsági Iroda (Helsinki City Youth Department) művészethez és kultúrához kapcsolódó nyárimunka-programja az ifjúság városi életébe való bevonását célozza meg. Ezek közül két példát ismertünk meg.

Az első példa egy egy hónapos fotóprojekt volt, melyre 10 fiatalt választottak ki. Egy művészeti mentor segítségével a fiatalok nem csak fényképezni tanultak meg, hanem a mindennapos terepgyarkorlataik során jobban megismerték a várost és a környezetüket is. A szemináriumon találkoztunk az egyik 16 éves fiatal művésszel, aki elmesélte, hogy az elsőre egyszerűnek tűnő feladat - keressenek fotótémát a város három kijelölt kerületében - valójában teli volt kihívással. Naponta 500 képet készített, amit a résztvevőkkel közösen kiválogattak ki, beszéltek át. A művészeti koncepció megalkotása után a képeket gyakran újra kellett fotózni, hogy meglegyen a megfelelő kompozíció, világítás, így ugyanazt a helyszínt többször is fel kellett keresni. A lány elmesélte, hogy zárkózott típus és ideje nagy részét szobájában ülve, a négy fal között tölti. A nyárimunka viszont kimozdította, és fotós párjával egész nap a várost járta megfelelő témát keresve. Társa sokkal kezdeményezőbb volt, így rajta keresztül idegenekkel is szóba mert állni. A program keretében nem csak azt tanulta meg, hogy milyen 8 órás munkában dolgozni - mert ez volt az első munkahelye -, hanem jobban megismerte a környéket és az ott lakó embereket is. A program egy kiállítással zárult. A hónap végén a közösen kiválogatott legizgalmasabb képeket a fotók helyszínéhez legközelebb eső három metrómegállóban állították ki. Nem is lehetett volna jobb felhasználása az amúgy is üresen álló hirdetőfelületeknek, ezért is állapodott meg az ifjúsági iroda vezetősége a tömegközlekedési vállalattal. Méltó hely ez a munkák kiállításához, és így az utazóközönség is újraértelmezheti saját környezetét.

A másik nyárimunka-program, amivel megismerkedtünk a szemináriumon a múzeumok ifjúságbaráttá tételéről szólt. Öt múzeum 5-5 fiatalt foglalkoztatott egy nyáron keresztül. A helyszínek szakmai programjának megismerése után a fiatalok ötleteket gyűjtöttek, hogyan is tudnák a múzeumok programját, berendezését és tereit az ifjúság számára vonzóbbá tenni. Az ötletgyűjtés után következett a tesztelés és megvalósítás. A nyárimunka eredményeként a kiállítások élettel, fénnyel és hangokkal teltek meg; új közösségi helyek alakultak koncertekkel, pihenési lehetőségekkel, ahol a múzeum szabályai pl. csendes szemlélődés feloldódtak. A technológia bevezetése pl. a QR kódos tudásanyag bővítés, vagy éppen a kiállítási anyagból készült robotverseny az ifjúság számára izgalmasabbá tette a kiállítás anyagát. Sok esetben az interakciók növelésén volt a hangsúly: pl. maguk is alkothattak a kiállítás kapcsán, vagy a látogatás során szerzett pontokat beválthatták valamiféle jutalomra, és kipróbálhatták a Google szemüveget. A nyárimunka program remek példája az ifjúság felhatalmazására és kreatív energiáinak felhasználására. A fiatalok maguk alakíthatták és befolyásolhatták a művészeti tereket, és olyan ötleteket dolgoztak ki, melyek saját korcsoportjuk számára tették elérhetőbbé a kulturális értékeket. A múzeumi nyárimunka annyira sikeres volt, hogy a fiatalokat továbbra is alkalmazzák tanácsadóként, és a fiatalok foglalkoztatásukra külön büdzsét különítettek el.

A két nyárimunka különbözőképpen közelítette meg a művészet és az ifjúság kapcsolatát. Az első a művészet eszközén, a fotóművészeten keresztül vonta be az ifjúságot a város életébe, míg a második példa az ifjúság szerepének megerősítését művészetközvetítésen keresztül valósította meg. Mindkét munka a közösségről való kreatív és kritikus gondolkodást erősítette. Jó volt végre olyan példát látni, amely az iskolai környezeten kívül támogatja az ifjúság fejlődését és épített környezetéről való gondolkodását. Pl. közösségi értékek a városban, ijfúságbarát téralakítás a múzeumban. Úgy tűnik, az első munkahely is alkalmas lehet az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának fejlesztésére és megerősítésére.