Építészek az iskolában konferencia

Időpont: 2017. november 2-3.

Helyszín: PTE Műszaki és Informatikai Kar | Pécs | Boszorkány út 2.

Az elmúlt években országszerte egyre több kezdeményezés jött létre, melyekben építészek vállalnak oktatási feladatokat, és vezetnek iskolai és iskolán kívüli pedagógiai programokat. A környező országokban pedig több helyütt alakultak ki olyan rendszerek, amelyek az építészek pedagógiai munkáját hosszabb távon is biztosítják. A konferencia ezért azt járta körül változatos gyakorlati példákon keresztül, hogy az építészek miként kapcsolódhatnak a pedagógiai tevékenységekbe, illetve hogy miért fontos a társadalom és az építész szakma számára, hogy szerepet vállaljanak az épített környezeti nevelésben. 

Az épített környezeti nevelés az a speciális oktatási terület, amely az épített környezettel kapcsolatos tudás átadásának elméletével és gyakorlatával, valamint az emberek és az épített környezet kapcsolatának erősítésével, a környezeti kompetenciák fejlesztésével foglalkozik. Gyakorlata arra irányul, hogy tudatosítsa a személyes igényeket, térhasználati szokásokat, és az épített környezetet meghatározó bonyolult összefüggéseket és viszonyrendszereket, és olyan eszközöket adjon a gyerekek és fiatalok kezébe, amelyek segítségével környezetük tudatos használói és alakítói lehetnek.

Bár előremutató pedagógiai irányzatok már a 20. század elején hirdették ennek jelentőségét, az intézményes oktatásban a mai napig alig jut szerephez. A térnek és az épített környezetnek az oktatásból való mellőzöttsége az elmúlt évtizedekben kezd megváltozni a környezetpszichológiai kutatások, az urbanizációs folyamatok, a gyermekek jogainak kibővítése, és az építészek megváltozott szerepének hatására.

Az Építészek az Iskolában konferencia ezekhez a törekvésekhez kapcsolódva kívánta egyfelől feltérképezni a hazai gyakorlatot, bemutatva azon építészek pedagógiai tevékenységét, akik a közoktatásban, illetve a nem formális oktatás területén tevékenykednek. Másfelől szakmai műhelyekkel és külföldi példák bemutatásával kívánt hozzájárulni az épített környezeti nevelés népszerűsítéséhez. A konferencia a 13. Nemzetközi Iványi Miklós PhD & DLA Szimpóziummal párhuzamosan került megrendezésre, ahol fiatal építész kutatók mutatják be doktori kutatásaik eredményeit.

Építészek az iskolában – különböző perspektívákból:

A konferencia első blokkja átfogó előadásokkal vezette be a konferencia témáját. Dr. Markó Balázs az építészek, míg Saly Erika az oktatás szemszögéből beszélt az építészet és az építészek szerepéről az oktatásban, Tatai Mária pedig történeti áttekintést ad arról, hogy Magyarországon mi történt az elmúlt évtizedekben ezen a területen. 

Dr. Markó Balázs DLA, a SZIE Ybl Miklós Építőművészeti Kar dékánja előadásában kiemelte, hogy a globális társadalmi és urbanizációs folyamatok hatása az építészetben és az oktatásban egyaránt megmutatkozik. Szükséges újraértelmezni a tervezést és a tanulást, az építészetet és a közoktatást. Mindkét területen holisztikus szemléletre és eszközhasználatra van szükség, amely segít az egyre komplexebbé és dinamikusabbá váló világunk problémáinak feltérképezésében, megértésében és megoldásában. Az építészet már nem objekttervezés, nem csupán egyfajta vizuális rendszer, hanem környezettervezés, amely figyelembe veszi a tér kulturális és társadalmi jelentésrétegeit. Az ehhez szükséges kritikai gondolkodás, elemző és komplex szemlélet kell, hogy alapját képezze a közoktatás célrendszerének is. A tantárgyakra bontott, lexikális tudásra fókuszáló tudásátadás helyett az egységben való, analitikus gondolkodást kell előtérbe helyezni. Hogyan tudja ezt az építész támogatni? Az alkotó cselekvéssel az építész képes felszabadítani az oktatás rigorózus rendszerét, utat nyit a szabad, alkotó kifejezésnek, és előmozdít egy közös tanulási folyamatot, amelyben összeér a tanulás és a tanítás.

Saly Erika, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetének ökoiskola témavezetője aktuális nemzetközi oktatási irányelvek alapján beszélt arról, hogy milyen többletet jelenthet az építészet, az épített környezet a tanulás szempontjából. Az ENSZ tagállamai által 2015-ben jóváhagyott Fenntartható Fejlődési Célok között szerepel a fenntartható városok és közösségek és a minőségi oktatás. A fenntarthatóságra nevelés – amely magába foglalja a természeti, az épített és társadalmi környezetet –, és az egészintézményes megközelítés a jövő iskoláinak alapvető feladata. Magyarországon mintegy ezer iskola ökoiskola, vagyis a diákok negyede tanul ökoiskolában, a tankönyvből való tanítás, a tantárgyak által szétszabdalt ismeretek, és a környezettel kapcsolatos témák mellőzöttsége azonban ma is meglévő problémák. Az építészek oktatói tevékenységükkel ezeknek a problémáknak az áthidalásához tudnak hozzájárulni: az épített környezethez, a valósághoz kötött tanulás és a komplex pedagógiai és alkotótevékenységek által.

Végezetül Tatai Mária, a Magyar Építész Kamarától, rövid történeti áttekintést nyújtott az építészek közoktatásban vállalt szerepéről. Előadásában ismertette a 70’-es évek első, egyedi kezdeményezéseit, melyek Gaul Emil, Szrogh György, Hőnich Henrik és Makovecz Imre nevéhez fűződnek, majd a 80’-as évek tudatos törekvéseit, amelyek a Magyar Építőművészek Szövetsége által meghirdetett tanulmánypályázathoz kapcsolódtak, és amelyek közül a „Kerekegyházi kísérletként” ismertté vált, nyolc éven át tartó iskolai program emelkedett ki. Bár a program hivatalos engedélyt kapott, mint oktatható alternatíva, az Iparművészeti Egyetem tanárképzésében pedig megjelent a környezetkultúra tantárgy, és a tárgy-, és környezetkultúra a vizuális nevelés műveltségterület hangsúlyos részévé vált a 1996-os Nemzeti Alaptantervben, ennek ellenére a kezdeményezések elszigeteltek maradtak, az épített környezeti nevelés pedig nem tudott elterjedni hazánkban. Egy hosszabb szünet után, a 2010-es évek elején jelentek meg az újabb törekvések, immár egy új generáció kezdeményezésére. Kérdés, hogy miképp lehet az új szervezetek és programok fenntartható működését biztosítani, és az eredményeiket a formális oktatásba becsatornázni. 

Építészek az Iskolában – a hazai gyakorlat:

A konferencia második szekciójában hazai gyakorlatok kerültek bemutatásra. Mészáros Zsuzska, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanára és az MTA - ELTE Vizuális kultúra szakmódszertani kutatócsoport tagja, a középiskolásokkal végzett munkáját, design oktatási programját és saját fejlesztésű feladatait mutatta be.  Csernyus Lőrinc az Óbudai Waldorf Iskolában oktat építészettörténetet. A tanagyag része a stílustörténeten túl a szerkezet-, és településtörténet, célja pedig a komplex fejlesztés, integrálva a mozgásos, alkotó- és kognitív feladatokat. Gerzsenyi Judit és Dobos Botond a 2040 Fiatal Budaörsi Építészek Egyesületének képviseletében helyi programjaikat ismertették. Az építészetet tágabban értelmezve céljuk a szemléletformálás és a generációkon átívelő közösségépítés, amit kulturális, építészeti témájú projekteken keresztül valósítanak meg.  Tótpál Judit DLA, a biatorbágyi Értéktár Bizottság vezetője a biatorbágyi iskolai helyismereti programokat bemutatva az önkormányzat szerepvállalásából és az Értéktár Bizottságok rendszeréből fakadó lehetőségeket emelte ki, amelyekre alapozva teret kaphat az értékvédelem és a helyi identitás erősítése a közoktatásban. Végezetül Prof. dr. habil. Gaul Emil, az MTA - ELTE Vizuális kultúra szakmódszertani kutatócsoport tagja, visszautalva Tatai Mária történeti előadására megjegyezte, hogy a jogi keretrendszer kialakítása nem elegendő az épített környezeti nevelés kanonizálásához, ez önmagában nem jelent biztosítékot. A Nemzeti Alaptanterv hazánkban, ahogy más Európai országokban – még ha különböző mértékben is – lehetőséget nyújt az épített környezettel kapcsolatos tartalmak beépítésére. Ahhoz azonban, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon, a társadalom széles körében szükséges a szemléletváltás.

Kutatói impulzusok  -  a PhD és DLA Szimpózium és az Építészek az Iskolában Konferencia közös szekciója: 

A PTE Műszaki és Informatikai Karán megrendezésre kerülő Iványi Miklós Nemzetközi PhD és DLA Szimpózium immár 13 éve nyújt lehetőséget fiatal építész kutatóknak, hogy nemzetközi közönség előtt mutassák be legújabb eredményeiket. Idén egy, a konferenciával közös szekcióban kerültek bemutatásra az épített környezeti neveléshez kapcsolódó doktori kutatások.  Berta-Szénási Panna az épített környezet tanító hatását, illetve az építő tevékenységek közben létrejövő tanulási folyamatokat vizsgálja. Rowell Ray Shih két közösségi tervezési esettanulmányt mutatott be a Fülöp-szigetekről, amelyek során építészek diákokkal közösen tervezték meg az iskolák multifunkcionális, evakuálás során átalakítható bútorzatát. Szösz Klaudia a Budapesten folytatott, óvodai tereket vizsgáló kutatását mutatta be.

Építészek az iskolában – külföldi kitekintés:

Az utolsó szekcióban a nemzetközi kitekintés került előtérbe, amely során a környező országok épített környezeti nevelési gyakorlata és intézményrendszere került bemutatásra. Elsőként Mina Sava, a bukaresti De-a Arhitectura elnöke, ismertette a szervezetet, amely olyan romániai építészeket tömörít, akik elkötelezett pedagógiai munkát folytatnak. Saját programjaik mellett képzéseket szerveznek tanárok és építészek számára, amelynek célja, hogy felkészítsék őket hosszú távú, iskolai, építészeti témájú projektek lebonyolítására. Stephanie Reiterer, a Regensburgi Egyetem Művészeti Nevelés Intézet tudományos asszisztense, és az Architektur und Schule szervezet alelnöke, hasonló jellegű, a pedagógusokat és építészeket célzó képzéseiket mutatta be. Előadásában nagy hangsúlyt kaptak a 2018-as Európai Kulturális Örökség Éve alkalmából szervezett programjaik, illetve az „ÉpítészIskolaBusz”, amellyel - a műhelymunkához szükséges eszközökkel és önkéntes építészekkel – járják a bajorországi iskolákat, építészeti programokat kínálva. Niina Hummelin, a finn Arkki School for School of Architecture for Children and Youth vezető tanára az Arkki iskola munkáját és szellemiségét mutatta be, amely világszerte az első, kifejezetten építészeti iskolája. Az immár több helyszínen működő intézmény a hazai zeneiskolákhoz hasonlóan iskolán kívüli szakköröket kínálnak felmenő rendszerben, óvodás kortól az egyetemig. Dr. Barbara Feller, a bink – Initiative Baukulturvermittlung für junge Menschen elnöke pedig az osztrák épített környezeti nevelők ernyőszervezeteként működő bink munkáját ismertette. Saját programjaik közül kiemelte az online ingyenesen letölthető építészeti témájú módszereket tartalmazó füzeteket, illetve a get involved c. szimpóziumsorozatot, amelyet a Velencei Építészeti Biennálé keretében szerveznek 2012 óta rendszeresen, azzal a céllal, hogy az épített környezeti nevelés az építészeti diskurzus részévé váljon.

A külföldi példák hasznos impulzusokkal szolgáltak a hazai intézmények és szakmai szervezetek számára, amelyek segíthetnek a terület hosszú távú és széles körű fejlesztésében.

Építészek az iskolában – tapasztalatcsere:

A szekciók között interaktív workshopok és pódiumbeszélgetések keretében nyílt lehetőség a résztvevők közötti tapasztalatcserére.  A rendezvény célja volt – a jó gyakorlatok megismerésén túl – a tapasztalatcsere és kapcsolatépítés lehetőségének megteremtése, amely megalapozza a jövőbeni együttműködéseket. A beszélgetések során előtérbe került a problémák és lehetőségek közös feltérképezése, a tapasztalatok megvitatása és a különböző szemlélet-, és munkamódok megismerése, és a közös projektek, együttműködések megtervezése.

Eredmények és kitekintés:

A konferencián elhangzott előadások a közoktatás különböző szintjein, valamint a nem formális oktatás területén folyó épített környezeti nevelési gyakorlatot mutatták be. Bár a terület alapvetően interdiszciplináris, és ahogy gyakran elhangzott, a pedagógusok és építészek együttműködését feltételezi, a mostani eseményen az építészek szerepe volt a középpontban. Hazánkban egyelőre csak elvétve végeznek építészek pedagógiai tevékenységet, a számuk azonban folyamatosan nő. Mind az építész, mind a pedagógus szakma kezdi felismerni az építészek oktatásba való bevonásának előnyeit. A környezetünk – ami egyre inkább városi környezetet jelent – aktív, tevékeny megismerése a személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos, és az épített környezet kiválóan alkalmas a tananyag tantárgyakon átívelő, komplex feldolgozására. Ugyanakkor az épített környezet minősége szempontjából is elengedhetetlen, hogy a társadalom tudatosan, értékeit is minőségét el-, és felismerve használja és alakítsa azt. Jelen rendezvény teret adott – a gyakorlati példák megismerésén és az elméleti kitekintésen keresztül, a pedagógusok és építészek közös gondolkodáshoz, további lépések kidolgozásához, amelyek az épített környezeti nevelés terjesztéséhez és fejlesztéséhez járulnak hozzá.

A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 50 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős szakmai, felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve. A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva, a fotókat pedig itt lehet megtekinteni. 

Tóth Eszter

A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervez, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek.  

A konferenciasorozat következő rendezvénye:

I.          ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS A FELSŐOKTATÁSBAN

Időpont: 2017. május 11.

Helyszín: Budapest, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar

III.        ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS KISGYEMEKKORBAN

Időpont: 2018. április 5.

Helyszín: Budapest, ELTE Tanító- és Óvóképző Kar

Szervező: kultúrAktív Egyesület

Partnerek: Magyar Építész Kamara, PTE Műszaki és Informatikai Kar

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap | Dél-Dunántúli Építész Kamara | FinnAgora | Osztrák Kulturális Fórum | Román Kulturális Intézet 

Ferencváros felfedezése

Izápy-Tóth Nikoletta beszámolója a ferencvárosi helytörténeti táborról: 

A hamarosan megjelenő könyvem adta az apropóját, hogy egy IX. kerületi iskolában tábort szervezzek. Két fontos célom volt. Az egyik, hogy olyan érdekes programot állítsak össze, ami Ferencvároson belül megoldható, és megállja a helyét egy gyerekeknek szervezett nyári táborban. A másik pedig, hogy a programokat kiegészítsék olyan rávezető beszélgetések, játékos feladatok, melyekkel a gyerekeket rá lehet venni, hogy nézzenek maguk köré, és, ha már ezt megtették, gondolkozzanak el azon, amit látnak. 

HÉTFŐ

Első napra az ismerkedést terveztem először egymással, utána pedig az épített környezettel kapcsolatban. Miután megtudtuk egymás nevét, testünkkel építettünk tereket, térszerkezeteket. Ezután hurkapálcikákból építkeztünk. Az alap a háromszög volt, majd kiemelkedtünk a térből, és különböző alakzatokat készítettünk. A gyerekek nagyon élvezték az építést, itt nyíltak ki először igazán. Kicsit sajnáltam is mikor elfogyott a beépítésre szánt hurkapálca.

Délután elindultunk felfedezni három iskolához közeli teret: a Bakáts téret, a Boráros téret, és a Nehru parkot. E három közösségi tér funkció szerint három különböző típusú tér, úgy mint kisvárosi tér, közlekedési csomópont, és zöld parksáv a Duna mentén. Célom az volt, hogy a gyerekek a városlakók, várost használó emberek szemével próbálják megvizsgálni, hogyan működik az adott tér. Ehhez először érzékenyítő játékok segítségével fel kellett fedezniük, meg kellett ismerkedniük a térrel. Ezután minden gyereknek be kellett bújnia valakinek a bőrébe: volt aki kutyát sétáltató idős néni lett, volt aki eltörte a lábát, volt tinédzser, külföldi, vak, munkába siető aktatáskás, vagy éppen babakocsis anyuka. Egy nagy körbe állva kérdéseket kaptak, és aki úgy érezte meg tudja oldani az adott feladatot az adott téren, az előre léphetett egyet a kör közepe felé. A kérdéssorozat után meg lehetett beszélni, ki az aki nem tudott lépni, és miért. 

Mire a harmadik térre értünk, már érezhetően lankadt a figyelem, és mint tizenéves városlakók birtokba vették a focipályát, és a játszóteret.

 

KEDD

Második nap a hidakról szólt. Először egy időszalag segítségével próbáltuk érzékelni a dunai hidak építésének történetét. Felrajzoltuk hogyan is nézett ki egy hajóhíd, vagy egy lengőhíd, megbeszéltük mi történ télen, amikor jött a hideg és a jég. Láthatták, hogy bár a történelem során többször is felvetődött egy állandó híd építése Pest és Buda között, ez először ez 1849-ben sikerült a Lánchíd megépítésével.  Miután mindezt megbeszéltük, siettünk, hogy elérjük a hajót, ami a Boráros térről vitt át minket a Gellért térre.

Itt találkoztunk a Szabadság híd hídmesterével, aki mesélt nekünk a munkájáról, a hídról, megmutatta az érdekesebb szerkezeti elemeket. Végigsétálva a hídon láthattuk melyik kis ajtón szokott bemászni, hogy megvizsgálja minden rendben van-e a híddal, vagy hol szokott lemenni a hídlábakhoz, ha valaki véletlenül beejtette a mobiltelefonját. Izgalmas volt érzékelni a híd mozgását a dilatációnál, amit a korlát kopottsága mutatott, mely a mozgásoktól keletkezett rajta. Megtudhattuk mit rögzít a nagy csavar, és a szerelem lakatok sorsáról is tájékozódhattunk. Ez utóbbi a lányok fantáziáját igen beindította, így miután megnéztük a hidakról szóló kiállítást az egykori Vámházban, utána megtekinthettük a titokzatos lakatgyűjteményt is a túloldalon. Ezúton is nagy köszönet Fábián Ferenc hídmesternek az izgalmas bemutatóért.

Miután elköszöntünk a hídmestertől, megnéztük a Váci utca torkolatánál a régi városfalat, amit az utca burkolata mutat meg. Ezután bementünk a Vásárcsarnokba gyümölcsöt vásárolni. A gyerekek a rendelkezésükre álló pénzt kellet, hogy beosszák, és megvegyék a megbeszélt gyümölcsöket. Tanulságos tapasztalat volt, hogy aki idénygyümölcsöt vett (barack, málna), az több áruval érkezett meg a találkozó helyre, mint aki a drágább nem idény (alma), vagy nem hazai (banán) gyümölcsöket vette. Bár a Központi Vásárcsarnok épülete egy külön programot is megérne, a kiadós hidas program után fáradtan és éhesen visszatértünk az iskolába.

Délután egy kis pihenő után mindenki nekilátott a hídépítésnek, amit csak természetes anyagokból építhettek. Ehhez a legtöbben már napokkal korábban el kezdték gyűjteni a papírhulladékot otthon. A hídépítésbe mindenki teljes gőzzel vetette bele magát. 

Íme az eredmények:

       

       

Állatbarát híd – itt a lányok a stabil szerkezet mellett az esztétikai kinézetre is figyeltek	Szerelmesek hídja – ugyancsak egy lánycsapat munkája volt, ahol beépítésre kerültek a szerelemlakatok.
Óriás oszlopos híd	A legkreatívabb csapat több hidat is készített. Az itt látható híd feszítettségét kötéllel lehetett szabályozni. Az elgondolásról, és a kivitelezés fázisairól a csapat videofelvételt is készített.
A leghosszabb híd	Mozgó híd

A hídépítés után jóízűen megette mindenki az uzsonnáját, és a Vásárcsarnokban vásárolt gyümölcs is elfogyott mind egy szálig.

SZERDA

Szerdán a víz útját vizsgáltuk. A gyerekeknek egy képzeletbeli tükör két oldalára kellett állniuk. Az egyik oldalán 2017-es évet írtunk, a másikon 1860-at. Párban kellett eljátszaniuk hogyan mosakodnak meg reggel, mit csinálnak, ha egy pohár vizet akarnak  inni, hogyan mosogatnak, hogyan mennek WC-re, hogy oldják meg az esti fürdést, hogyan  locsolják meg a kertet. Szóba került a lajtos kocsi, a népfürdő, a Duna ivóvízként való használata, a víz útja, tisztítása, az első szökőkút.

Mivel Ferencvárosban épült annak idején az első népfürdő, a Dandár fürdő, így elmentünk, hogy megnézzük ma hogyan működik. Vezetőnktől megtudtuk, hogy az egykori épületből ma már csak tulajdonképpen a homlokzat eredeti, a fürdőt átépítették gyógyfürdőnek. A gyerekek sajnálatára vizét nem próbálhatták ki, mert számukra ez a víz  ártalmas. Ezúton szeretném megköszönni vezetőnknek a fürdő bemutatását!

 

Utunk második állomása a Kvassay zsilip volt. A zsilipet a csepeli oldalról kellett megközelíteni. Egy külön kis elzárt világba érkeztünk, ahol még hangulatos családi házakat is láthattunk. Itt is sok érdekeset megtudtunk a szakaszmérnöktől. Láttuk a zsilip hatalmas kapuit, majd átkelve felette a keskeny hídon megnézhettük felülről a gépeket is, melyek a vízszint szabályozásában vesznek részt. Ezúton szeretnék köszönetet mondani vezetőnknek, Görbe Zoltánnak az érdekes ismertetőért.

A zsilipen átkelve visszajutottunk Ferencvárosba, és elindultunk délutáni úti célunk felé, a várva várt strandra. Kevesen tudják, hogy itt a zsiliphez közel működik egy a közönség által is látogatható termálvizes strand.  A strand az egykori VITUKI (A Vízgazdálkodási és Kutató Intézet) területén fekszik. Az intézet 2012-ben megszűnt, azóta a toronyház többnyire üresen áll.  Szerencsére a strand nem lett az enyészeté. A városi forgalomtól távol eső, külső szemlélők elől rejtett medencéjét, csak aki hévvel utazik, az láthatja. Egyetlen hátránya, hogy vize mély, ezért csak úszni tudó gyerekkel érdemes felkeresni.  A gyerekek a kötetlen pancsolás közben kaptak egy nagyon színvonalas és hasznos egy órás oktatást.

CSÜTÖRTÖK

Ez a nap a csokoládéról szólt elsősorban. A reggelt rögtön a ráhangolódással kezdtük. A gyerekeknek az iskola udvarán meg kellett keresniük az elrejtett csokicsomagokat. Mindegyik csomagban volt a csokin kívül egy kirakó darab. A kirakó darabokból három különböző mozaikképet lehetett kirakni. Ezek közül az egyik kapcsolatban állt a Csokoládégyárral.

Ezután elindultunk, hogy felfedezzük a Vaskapu utcában található Csokoládégyárat. Ez Ferencváros egyik olyan gyára, amely még mindig működik. A gyerekek egy igényes múzeumpedagógiai foglalkozás keretében megismerhették a csokoládé eredetét, és elkészítésének állomásait. Ezek után védőöltözetbe beöltözve betekinthettünk az üzem működésébe. A látogatás végeztével pedig mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot csokis finomságokkal.

Az iskolába visszafelé felmentünk a Nemzeti Színház előtt található Zikkurat tetejére, ahonnan jól beláthattuk a Duna-partot. Ez alkalmat adott, hogy beszélgessünk a világörökségről, és a világörökséggé nyilvánított Duna-parti szakaszról.

Az ebéd, és egy kis pihenés után irodalmi kalandozáson vettek részt a gyerekek. Négy csoportba bontva egy-egy felnőtt kísérővel haladtak végig a játékos sétán, ahol többek között megtudhatták hol lakott, és alkotott Arany János, Mikszáth Kálmán, Lázár Ervin, valamint Molnár Ferenc „Pál utca fiúk” regényének fontosabb állomásaival is találkozhattak.

A napot csokoládéba mártogatott kókuszgolyók készítésével, és elfogyasztásával fejeztük be.

PÉNTEK

A tábor utolsó napján korán indultunk egy nagyon izgalmasnak ígérkező programra, a ferencvárosi rendező pályaudvarra. Az illatos út felől megközelíthető gördítő dombon kezdtünk. Minden gyerek örömére azokon a töltéseken lévő kicsi lépcsőkön kellett felmászni a dombra, melynek használata máskülönben tilos. 

Fölérve a dombra egy teljesen más világba csöppentünk. Mindenfelé sínek és vagonok. A dombról lesétálva megtudhattuk hogyan gördítik le a kocsikat egyik, illetve másik sínre. Az egyre gyorsuló vagonokat a lejtő aljában automatikus fékező rendszer lassította., ami igen éles visító hanggal járt, ezért itt a fülünkre kellett tennünk a kezünket. Tényleg hangos volt!

Miután több szerelvény lejutását is megcsodálhattuk fülünkre tapasztott kézzel, felmentünk az irányítótoronyba. A toronyból a vasútállomás olyan volt, mint egy makettpálya. Innen irányítják a vagonok szétosztását, melyik mikor melyik vágányra mehet. Következő állomásunkig, a szerelőműhelyig hosszú sétát kellett tennünk. Utunk során egy külön kis város képe rajzolódott ki lakóházakkal, kertekkel, kultúrházzal, könyvtárral, utcákkal, terekkel. A lakóházak kivételével többnyire minden elhagyatott, és szomorúan elhanyagolt volt. A szerelő műhelynél ketté vált a csapat, és míg az egyik társaság bemászhatott a szerelőaknába, és megtudhatott sok érdekességet a különböző típusú vonatokról, addig a másik csapat mozdonyt vezethetett.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani vezetőinknek, és minden egyes dolgozónak, akik kedvesen, és türelemmel kalauzoltak végig ezen a felejthetetlen, és tartalmas programon.

URBANITY

A nap és a hét záróprogramja a kultúrAktív Egyesület „Urbanity” nevű társasjátéka volt. A játék segítségével a gyerekek a héten megismert ferencvárosi helyszínekről beszélgethettek. Miközben a felvetett problémák, ötletek megoldásán gondolkoztak, arról beszélgettek, hogyan tehetnék élhetőbbé, érdekesebbé a városukat. A délelőtti program után igen kifáradva kezdték a játékot, de  pillanatok alatt egymás szájából vették ki a szót, hogy elmondják saját véleményüket, vagy egy újabb nézőpontból közelítsék meg a kérdést.

Végezetül szeretném megköszönni az iskola részéről Éva néninek, a kultúrAktív Egyesülettől pedig Gyárfás Eszternek és Ádám Lacinak a sok segítséget, a gyerekek terelgetését, és nem utolsósorban Ginának az „Urbanity” játékban való közreműködését!

A kerület még sok felfedezni valót hagyott, mely egy újabb tábor programja lehet majd.

Urbanity az építész közlönyben

A kultúrAktív Egyesület évek óta kísérletezik városi témájú társasjátékok fejlesztésével. Ezek célja, hogy a résztvevők játékos módon tapasztalják meg, hogyan kezdeményezhetnek lakóhelyükön pozitív változást, és hogyan vehetnek részt a városi terek alakításában. Az Urbanityben a cselekvést megelőző párbeszéden és döntéshozatalon van a hangsúly. Az építész közlönyben az Urbanity fejlődéstörténetéről számoltunk be.

Az Urbanity alapját a városi együttéléssel, közterek használatával kapcsolatos eldöntendő kérdések adják, melyekre a játékosok igennel vagy nemmel válaszolnak. A különböző vélemények azonnal párbeszédet indítanak. A játék során a résztvevőknek lehetőségük van az érvelésre, és gondolataik kifejtésére. A vita a döntést szimbolizáló pont elhelyezésével zárul, az elhangzott vélemények beépülnek a város életébe.

A játék megvalósításra az OSI támogatásával az Off-Biennále Budapest keretében volt először alkalmunk. Különböző köztereken bukkantunk fel, az éppen arra járókat hívtuk játszani. A különböző korosztályok, az egymást jól vagy kevésbé ismerő baráti társaságok, idegenek, családtagok, szülők és gyerekek sokszor meglepődve csodálkoztak rá egymás véleményére. A játékosok élvezték, hogy véleményük és érveik alapján születik a döntés. A városban spontán felbukkanó játék egyik nem várt sikerét a különböző generációk együttes bevonása, a gyerekeket és a szülőket egyszerre megszólító játékmenet és az érvelés izgalma jelentette.

Azóta a játék hosszú utat járt be. 2016-ban iskolákban, fesztiválokon, csapatépítéseken és bemutatókon gyűjtöttük tovább a tapasztalatokat (Népszínház Karnevál, Budapest100, Múzeumok Majálisa, Bánkitó fesztivál, Design Meetup, Járókelők, több iskolai foglalkozás, stb.). A játék ebben az intenzív időszakban sokat változott. A különböző helyzetekből és helyszínekből adódóan nem volt két egyforma lefutása, a funkciók, és ennek következtében a szabályvariánsok egyre szélesebb spektruma bontakozott ki. Végül négy fejlesztési irányt jelöltünk ki, melyek mindegyke a játék valamilyen felismert erősségét emeli ki:

1. a fesztivál-verzió a figyelemfelkeltést,
2. a csapatépítő-verzió a egymás véleményének megismerését,
3. az iskolai verzió a környezetünk alakításának szándékát,
4. a közösségi tervezéshez használható verzió pedig az igényfelmérést helyezi előtérbe.

A játék erőssége abban rejlik, hogy a jövő aktív generációját vonja be a környezetünkről való gondolkozás folyamataiba. A jövő városa szempontjából alapvető, hogy a fiatalok nézőpontjuk és véleményük kifejezésével részt vegyenek a várossal kapcsolatos döntésekben, és kritikus szemmel kövessék a város változásait, ezzel tudatosan hozzájárulva a közösség fejlődéséhez. A kultúrAktív Egyesület játékaival e célt igyekszik szolgálni.

Ha részletesebben is olvasnál az Urbanity verzióiról, lapozd fel az építész közlöny egyik számát. Ha a projekt felkeltette az érdeklődésedet, akkor szeretettel várunk az Urbanity projekthez kapcsolódó önkéntes programban. Kapcsolat: info@kulturaktiv.hu 

Szerzők: Gyárfás Eszter, Mészáros Georgina, Szilágyi-Nagy Anna, Szpiszár Viviven, Tóth Eszter, Zöldi Anna

Urbanity - Game On

A kultúrAktív Egyesület évek óta kísérletezik városi témájú társasjátékok fejlesztésével. Ezek célja, hogy a résztvevők játékos módon tapasztalják meg, hogyan kezdeményezhetnek lakóhelyükön pozitív változást, és hogyan vehetnek részt a városi terek alakításában. Az Urbanityben a cselekvést megelőző párbeszéden és döntéshozatalon van a hangsúly, mellyel a játékosok várossal kapcsoaltos kritikus gondolkodását kívánjuk fejleszteni.

A játék alapját a városi együttéléssel, közterek használatával kapcsolatos eldöntendő kérdések adják, melyekre a játékosok igennel vagy nemmel válaszolnak. A különböző vélemények azonnal párbeszédet indítanak. A játék során a résztvevőknek lehetőségük van az érvelésre, és gondolataik kifejtésére. A vita a döntést szimbolizáló pont elhelyezésével zárul, az elhangzott vélemények beépülnek a város életébe.

A kultúrAktív Egyesület célja, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak a városi jelenségekkel kapcsolatos tapasztalataik megosztására és megvitatására. Szeretnénk megismerni a gyerekek számára izgalmas kérdéseket, az őket (is) érintő problémákat és véleményüket, támogatva ezzel a városi terekről való kritikus gondolkodást. Ezért vágtunk bele 2016 októberében a játék iskolai adaptációjába, melyet iskolai foglalkozások keretében dolgoztunk ki. Az intenzív műhelymunka és tesztjáték sorozat a játékszabály és a kérdések átalakítására irányult. A kihívást az iskolában nem csak a tanórával járó időkeret jelenti, hanem, hogy a játék olyan környezetben is izgalmas legyen, ahol a játékosok életkori, érdeklődési vagy egyéb tulajdonságai nagy hasonlóságot mutatnak. 

A tesztalkalmak során kiderült, hogy a gyerekek szívesebben gondolkoznak fejlesztési ötletekben, változásokban, mint konkrét, saját tapasztalataikon – a jövőre vonatkozó kérdésekről szólva elengedik a fantáziájukat, de a feladat fontosságának tudatában egymás véleményére is nyitottan figyelnek. Ez fokozottan igaz akkor, ha olyan helyszínről van szó, melyhez személyesen is kötődnek. Így teljesen új játéktípus alakult ki: a csapatok választhatják meg a helyszínt, melyhez kártyáinkból húznak beavatkozási ötletet. A kérdés egyszerű: megvalósítanád-e az adott beavatkozást az általad választott helyen? 

Az iskolai tesztelés során azt tapasztaltuk, hogy már hatodikos diákok is remekül érvelnek, és rálátnak arra, hogy ami valakinek jó ötlet, az más számára talán komoly problémát jelenthet. Elmondásuk szerint a játék üzenete éppen az, hogy minden döntés összetett, és a különböző érvek meghallgatása azért hasznos, mert új ötleteket hallhatnak, miközben saját véleményük is formálódik. 

Számunkra is meglepő volt, hogy a fiataloknak mekkora igényük van rá, hogy elmondhassák, mit gondolnak a városi terekben történő változásokról. A játék biztonságos légkörében szívesen osztják meg gondolataikat. Egyik játékosunk megfogalmazta, milyen jó érzés volt a társaival vitatkozni: komolynak érezte így a játékot és magukat is. 

A játékszabályok, a pontozás, a játék lezárásának újragondolása szintén kihívást jelentett. Bármennyire is élvezik a gyerekek a vitát, egyértelműen megfogalmazták igényüket a játékélmény növelésére is, az egyértelmű szabályokra, a végén győztes hirdetésére, nyereménnyel. Korábbi lényeges hiányosságainkat pótoltuk ezen a téren a játéktábla újratervezésével, mely nagy előrelépést jelent a dizájn szempontjából. 

A játék iskolai verzióját is igyekszünk minél több helyszínre vinni, illetve elérni, hogy a pedagógusok a különböző tanórákon, projektekben és egyéb iskolai foglalkozásokon alkalmazzák. Hosszabb távú céljaink egyike, hogy az Urbanity mind az általános, mind a középiskolákban, de akár az egyetemeken is a pedagógiai eszköztár részévé váljon. A játék erőssége abban rejlik, hogy a jövő aktív generációját vonja be a környezetünkről való gondolkozás folyamataiba. A jövő városa szempontjából alapvető, hogy a fiatalok nézőpontjuk és véleményük kifejezésével részt vegyenek a várossal kapcsolatos döntésekben, és kritikus szemmel kövessék a város változásait, ezzel tudatosan hozzájárulva a közösség fejlődéséhez. A kultúrAktív Egyesület játékaival e célt igyekszik szolgálni.

A kritikus gondolkodás fejlesztéséről szerzett tapasztalatainkból cikket írunk. A játék során elhangzott párbeszédek elemzésével a kritikus gondolkodás jelenségét a játékfejlesztés folyamatával összefüggésben vizsgáljuk majd. A kutatás eredményeit az angol Architecture Game On című kiadványban jelentetjük meg.