„A környezetünk hatással van ránk.” Ennek az örökérvényű mondatnak a terjesztésén dolgozik folyamatosan Bálint Imre DLA, Ybl Miklós-díjas építész is, akit a magyarországi épített környezeti nevelés egyik úttörőjének is nevezhetünk. Most áldozatos munkájáról és annak továbbviteléről osztott meg velünk néhány gondolatot: miért fontos épített környezeti neveléssel foglalkozni, hogyan alakul a jövője itt Magyarországon és milyen szerepe van ebben a Magyar Építész Kamarának.
Az emberré válás folyamata során alakult ki épített környezetünk. A barlang, a kunyhó, a vályogház, a kőház mind-mind az ember lakhelyéül, menhelyéül szolgáltak.
Az idő múlásával fejlődő műszaki, gazdasági háttér új technikák, technológiák használatát tette lehetővé. Kialakultak a települések, az utcák, a terek, a középületek. Évszázadok hosszú során át a kor és a hely szellemét sugárzó környezet épült fel. Gondoljunk a régi kínai, egyiptomi, görög, római kultúrára, melyek alapjait képezik az újkori építészetnek.
A környezet - amiben felnövünk és élünk - direkt és indirekt módon befolyásolja életérzésünket és hangulatunkat.
Mindezeket előbocsájtva tudomásul kell vennünk, hogy a környezeti nevelés, a vizuális kultúra hallatlanul fontos eleme létünknek. Ezért igen fontos, hogy már gyermekkortól a felnövekvő nemzedékek olyan nevelésben részesüljenek, ami irányítja szemüket az őket körülvevő értékekre.
Napjainkban sajnos ez az oktatásforma még nem terjedt el, de jónéhányan azon vagyunk, hogy pozitív irányban változzék.
A Magyar Építész Kamara célkitűzései között a változás indikálása szerepel. Ennek érdekében országunk több megyéjében szakemberek bevonásával óvodai programokat szerveztünk, a Főváros XIII. kerületében óvodapedagógusok részesültek a vizuális kultúra terjesztésével kapcsolatos továbbképzésben.
Mindkét eseménysorozat a kultúrAktív Egyesület és a Gyik Műhely hozzáértő, elkötelezett tagjainak közreműködésével zajlott le, hozzáteszem sikerrel. Mindez azért fontos, mert a vizuális kultúra hazánk társadalmának tudatában nagyon alacsony szinten van jelen. Ennek javítása érdekében a pedagógusok oktatása során is sort kellene keríteni a vizuális kultúra megjelenítésére és el kell érni annak befogadását.
Ha ez megtörténik, oktatásunkon és értékrendünkön keresztül direkt és indirekt módon juttatjuk majd el az új generációnak mindazt, ami jelenleg hiányzik a társadalmi kultúránkból.
A feladat hallatlanul fontos és igen nehéz.,. De ha nem kezdünk hozzá hittel és szívósan, akkor minden marad a régiben, amiért viszont mi kell, hogy felelősséget vállaljunk. Tehát folyatnunk kell a megkezdett munkát minél nagyobb társadalmi körben, melynek eredménye évtizedek múlva lesz érezhető.
