2020. márc. 30.

Gondolatok Bálint Imre tollából

„A környezetünk hatással van ránk.” Ennek az örökérvényű mondatnak a terjesztésén dolgozik folyamatosan Bálint Imre DLA, Ybl Miklós-díjas építész is, akit a magyarországi épített környezeti nevelés egyik úttörőjének is nevezhetünk. Most áldozatos munkájáról és annak továbbviteléről osztott meg velünk néhány gondolatot: miért fontos épített környezeti neveléssel foglalkozni, hogyan alakul a jövője itt Magyarországon és milyen szerepe van ebben a Magyar Építész Kamarának. 


Az emberré válás folyamata során alakult ki épített környezetünk. A barlang, a kunyhó, a vályogház, a kőház mind-mind az ember lakhelyéül, menhelyéül szolgáltak. 

Az idő múlásával fejlődő műszaki, gazdasági háttér új technikák, technológiák használatát tette lehetővé. Kialakultak a települések, az utcák, a terek, a középületek. Évszázadok hosszú során át a kor és a hely szellemét sugárzó környezet épült fel. Gondoljunk a régi kínai, egyiptomi, görög, római kultúrára, melyek alapjait képezik az újkori építészetnek. 

A környezet - amiben felnövünk és élünk - direkt és indirekt módon befolyásolja életérzésünket és hangulatunkat. 

Mindezeket előbocsájtva tudomásul kell vennünk, hogy a környezeti nevelés, a vizuális kultúra hallatlanul fontos eleme létünknek. Ezért igen fontos, hogy már gyermekkortól a felnövekvő nemzedékek olyan nevelésben részesüljenek, ami irányítja szemüket az őket körülvevő értékekre. 

Napjainkban sajnos ez az oktatásforma még nem terjedt el, de jónéhányan azon vagyunk, hogy pozitív irányban változzék. 

A Magyar Építész Kamara célkitűzései között a változás indikálása szerepel. Ennek érdekében országunk több megyéjében szakemberek bevonásával óvodai programokat szerveztünk, a Főváros XIII. kerületében óvodapedagógusok részesültek a vizuális kultúra terjesztésével kapcsolatos továbbképzésben. 

Mindkét eseménysorozat a kultúrAktív Egyesület és a Gyik Műhely hozzáértő, elkötelezett tagjainak közreműködésével zajlott le, hozzáteszem sikerrel. Mindez azért fontos, mert a vizuális kultúra hazánk társadalmának tudatában nagyon alacsony szinten van jelen. Ennek javítása érdekében a pedagógusok oktatása során is sort kellene keríteni a vizuális kultúra megjelenítésére és el kell érni annak befogadását. 

Ha ez megtörténik, oktatásunkon és értékrendünkön keresztül direkt és indirekt módon juttatjuk majd el az új generációnak mindazt, ami jelenleg hiányzik a társadalmi kultúránkból. A feladat hallatlanul fontos és igen nehéz.,. De ha nem kezdünk hozzá hittel és szívósan, akkor minden marad a régiben, amiért viszont mi kell, hogy felelősséget vállaljunk. Tehát folyatnunk kell a megkezdett munkát minél nagyobb társadalmi körben, melynek eredménye évtizedek múlva lesz érezhető.

2020. márc. 26.

Ki hol lakik? - feladat ovisoknak

Mondjuk el Szabó Magda Ki hol lakik? című versét a gyerekeknek. Azután beszélgessünk arról, milyen állatokról hallottak a versben? Melyik állat hol lakik? Ki melyik állat lenne a versben szereplők közül a legszívesebben és miért? Ki hol élne leginkább? 

Eszközök: Szabó Magda: Ki hol lakik? című verse. 

Fejlesztési célok: auditív figyelem fejlesztése, reakció, interakció gyorsaságának fokozása, fantázia fejlesztés, belső képek mozgósítása, beleérző képesség fejlesztése, irodalmi nevelés, anyanyelvi nevelés, állatok lakóhelyének megismerése irodalmi szövegen keresztül Építészeti tartalmak: élőhelyek, otthon, természetes anyagok

A vers felolvasása után megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit figyeltek meg a vershallgatás során. 

Sorolják föl az állatokat, és nevezzék meg, hogy melyik hol lakik. Ha megneveztek egy állatot és a lakóhelyét, akkor kikereshetjük a megfelelő képeket. Ez vizuális mankót biztosít. Miután minden állatot és lakóhelyeiket sikerült megnevezniük a gyerekeknek, mondják el, hogy ők melyik állat bőrébe bújnának, és hol laknának a legszívesebben.






Illusztrációk: Rekvényi Viola

Ezután beszéljük meg a képeket nézegetve, hogy melyik állat hogyan készíti a lakhelyét. Minden lakhely építéséhez találjunk ki közösen egy mozgásformát például a következőkre: 

gyík - követ rak 
róka - lyukat ás 
sün - falevelek alá bújik 
gólya - a csőrével fészket rak (imitálhatják a karjaikkal a hosszú csőrt) 
medve - barlangba kucorodik 
méhecske - fát rágcsál, majd abból építkezik 
hal - vízben úszik 
bagoly - odút váj 
csiga - a hátán viszi 
őzike - ágakat rendez 
nádirigó - fészket rak 



A mozgásokat többször elpróbáljuk, majd újra meghallgatjuk a verset. Amikor a gyerekek az állatok lakhelyéről hallanak a versben, akkor álljanak fel, és mutassák a megbeszélt jelet, mozgást. Változat a folytatásra: felkereshetjük az előző nap elkészített lakhelyeket, és beszélgethetünk arról, hogy azok a versből melyik állat számára felelnének meg leginkább, és mekkora méretben kellett volna elkészíteni? 

Szabó Magda: Ki hol lakik? 

Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska? 
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában, 
ki-kipislog, nézeget, lesi a szép kék eget, 
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska. 

Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik. 
Oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik. 
Benn a lyukban megpihen, amikor elfárad, 
csirkehúsról mesélget három kisfiának. 

Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt. 
Be sötét a lakása, sosem éri nap. 
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya, 
álmos kis feje alatt falevél a párna. 

Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére! 
Hogyha lenéz meglátja, mi fő lenn ebédre. 
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát, 
ő mást ad a két fiának: békát meg gilisztát. 

Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled? 
Óriási kertje van: zúgó rengeteg. 
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál, 
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget. 



Hol lakik a méhecske? Háza be fura! 
Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja! 
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár: 
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske. 

Hol lakik a halacska? A lakása tavacska, 
tenger, folyó, kék patak, lent lakik a víz alatt. 
Vízben alszik vízben kel, vízi nótát énekel, 
vízből van a párnája, buborék a labdája. 

Hát a bagoly lakása? Egy vén tölgyfa odvába’. 
Ott lakik a homályba’, nincsen neki lámpája. 
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel, 
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével. 

Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása, 
ha elindul sétálni, vele megy a háza. 
Kövön- földön gyalogol, fűszál a hintája, 
tapogatja az utat két kis szarvacskája! 

Az őzike merre él? Vajon hol lakik? 
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik. 
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába, 
Bársony füvön illan át barna kis patája. 

Hát a nádirigónak merre van a háza? 
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása. 
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát, 
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.



2020. márc. 23.

Közelebb hoz

A Ferencváros Gyerekeknek című könyvünk szerzője, Izápy-Tóth Nikoletta már nem csak könyvön keresztül, de élőben is megalkotta a ferencvárosi sétát, amit azóta is szeretettel alkalmazunk itt-ott módosítva rajta a célnak megfelelően.


A séta alapvetően irodalmi jellegű: végigkalauzol minket nem csak Belső-Ferencváros korabeli épületein, de valaha volt író és költő lakokon is. Még utcákat is át kell neveznünk a megoldáshoz! A kezünkbe adott borítékok mind olyan ötletes feladványokat rejtenek, amelyek egymásba kapcsolódnak. Ha megfejtem az egyik titkot, az kulcs a következőhöz. Szükség van hozzájuk ugyan némi ragasztóra, kreativitásra és kis irodalmi alaptudásra, de általános iskolásoknál eddig úgy tapasztaltuk, hogy ez nem jelent problémát, inkább csak mi, felnőttek felejtünk sokat :( :D A séta célja nem csak a műveltség "játszva megszerzése", sokkal inkább a már meglévő közelebb hozása. Hiszen felemelő élmény látni azokat a házakat, megtapasztalni azt a közeget, ahol az irodalomnak olyan nagy alakjai éltek és alkottak, mint Lázár Ervin, Mikszáth Kálmán, Arany János, vagy Kosztolányi Dezső.

A Kontúr Közhasznú Egyesület jóvoltából a Hős utcai gyerekek is részesülhettek ebben az élményben. A sétán két tagunk is segédkezett: Böhler Nóra és ferencvárosi séta ötletgazdája és megvalósítója, Izápy - Tóth Nikoletta: 

"Két családdal és két kiskamasz lánnyal indultunk neki, és a képeken is láthatjátok, hogy nagyon lelkesen fejtegették a rejtvényeket, keresték a nyomokat a házakon. A szülők ritkán szoktak csatlakozni a programokhoz, ezért külön öröm, hogy végig velünk maradtak, és bekapcsolódtak a beszélgetésekbe. Volt pár nagyon erős pillanat is, amikor megtapasztalhatták, hogy mennyire ügyesek a gyerekeik, és látszott, hogy nagyon büszkék rájuk."








A képekért köszönet Tábori Tamarának!

2020. márc. 14.

Hogyan lesz egy idegen környezetből ismerős?

Januárban új tagokat avattunk, köztük Borsos Leventét is, aki magyar mint idegen nyelv szakos tanár, a Balassi Intézetben és a CEU-n tanít magyar nyelvet külföldieknek. Nyelvész, kutató, a Pont HU módszertani csoport alapító tagja és még Japánban is 5 évig volt az Oszakai Egyetem lektora. Tevékenységeinek palettáját most egy új elemmel toldotta meg, mégpedig az épített környezeti neveléssel. Igen, jól olvastátok, ő magyar mint idegen nyelvet tanít. Mindez hogyan kapcsolódik egyesületünk tevékenységéhez? Levente beszámolójából kiderül.


Nem tagadom, hogy amikor alig több, mint fél évvel ezelőtt először beszéltem a kultúrAktív tagjainak arról, hogy az épített környezeti neveléssel a magyar mint idegen nyelv tanítása felől szeretnék foglalkozni az egyesületben, láttam néhány csodálkozó tekintetet magam körül: mi köze lehet az épített környezeti nevelésnek az idegennyelv-tanuláshoz és a magyarul tanuló külföldiekhez? 

A környezetünkkel kapcsolatos tapasztalatok, gondolatok, igények kifejezése elválaszthatatlan a nyelvi készségeinktől. Mindannyiunk közös tapasztalata, hogy gyakran még az anyanyelvünkön is nehéz szavakba önteni, amit gondolunk vagy érzünk, és nincs ez máshogy akkor sem, ha a minket körülvevő környezetről van szó. Nem véletlenül fontos része tehát az épített környezeti nevelés módszertanának is ezeknek a készségeknek a fejlesztése. 

Mindez hatványozottan igaz egy idegen ország, kultúra és nyelv esetében. Amikor egy idegen nyelvet tanulunk, ideális esetben nemcsak a nyelvet sajátítjuk el fokozatosan, hanem ezzel párhuzamosan az ahhoz kapcsolódó kultúrát, szokásokat is, hiszen ezek kölcsönösen elválaszthatatlanok egymástól. És ahogy társadalom, kultúra és nyelv nem létezhetnek egymás nélkül, úgy a fizikai környezettel kapcsolatos tapasztalataink feldolgozása és megfogalmazása is nagymértékben kapcsolódik a nyelvi tevékenységhez.


Egy idegen országban élve a fizikai, társas és kulturális környezet mellett a nyelv jelenti azt a közeget, amelyben egyre több kapcsolatot létrehozva kialakítunk magunkban és magunk körül egy olyan hálózatot, amelynek révén lassan a közösség részévé válunk. Persze ez egy hosszú és nehéz folyamat. Egy turistaként Budapestre érkező külföldi számára például a Deák Ferenc tér vagy a Kazinczy utca neve jelenti az első találkozások egyikét a magyar nyelvvel. Más példákkal találkozva idővel talán kikövetkezteti a tér és az utca szavak jelentését, jó esetben megtanulja ezek helyes kiejtését (utka?, utca?, ucca?), és talán még néhány más hely vagy tárgy nevét. A helyiekkel egy-két magyar köszönés megtanulásával tud kapcsolatba kerülni. Egy néhány napos turistaút általában ennyit tesz lehetővé.

Egy olyan külföldi előtt azonban, aki hosszabb időt szeretne Magyarországon tölteni, még nagyon hosszú út áll, hiszen az új környezet megismerése és a nyelv elsajátítása talán az egyik legfontosabb feltétele a sikeres boldogulásnak és a beilleszkedésnek. Ezen az úton egymással párhuzamosan zajlik a nyelv, a kultúra (beleértve a szokásokat) és a környezet egyre mélyebb megismerése. A nyelvtanuló megtanulja például, hogy mikor és ki(ke)t lehet a Szia!, a Sziasztok!, a Csókolom! vagy a Jó napot! kifejezéssel köszönteni, vagy azt, hogy a magyarok számára az 1-es metró nem 1-es metró, hanem kisföldalatti. Már tudja a különbséget az utcán, utcában és utcánál szóalakok között, és már csak mosolyog a turistákon, akik kacsinszkinak mondják a Kazinczy nevet. És még mindig csak az első lépéseknél tartunk!


A minket körülvevő környezet nyelvi birtokbavétele megteremti annak lehetőségét, hogy jobban megértsük azt. A Magyarországon élő, magyarul tanuló külföldi idővel egyre nagyobb közös tudáson osztozik az itt élő magyarokkal. (Egy kicsit nagyobbat ugorva) már talán azt is tudja, hogy ki volt Kazinczy Ferenc és miért fontos ő a magyar kultúra számára. Tudja, hogy ki volt az 1000 forintos bankjegyen látható király, és hogyan él ő a magyarok közös emlékezetében. Az ilyen és hasonló ismeretek pedig nemcsak a beilleszkedést segítik, hanem az új környezettel való azonosuláshoz, az ahhoz fűződő érzelmi kötődés létrejöttéhez is hozzájárulnak. Mindez azonban a nyelv közegében történik, annak elsajátítása nélkül sosem lehet teljes a beilleszkedés. Szerencsére a nyelvtanulóknak nem egyedül kell végighaladniuk ezen az úton. Barátok, ismerősök és tanárok segítségével szőhetik egyre sűrűbbé azt a szövetet, amelybe beágyazódva ismerőssé, otthonossá válik számukra a világ, biztonságosabbá, konfliktusmentesebbé, stresszmentesebbé válik a mindennapi élet. 

Magyar mint idegen nyelv tanárként ezt szem előtt tartva dolgozunk nap mint nap, amikor a nyelvvel együtt a kultúrát is átadjuk diákjainknak. És ezt szolgálják a kultúrAktív közreműködésével az elmúlt hónapokban megvalósult kisebb események, Tóth Eszter magyar mint idegen nyelv tanároknak szóló workshopja (amelyről részletes beszámolót olvashattok a Pont HU blogján), a MitOst fesztivál keretében rendezett „szóvadászat” a Vásárcsarnokban vagy az Urbanity iskolai verziójának most zajló adaptációja a magyarul tanuló külföldiek célcsoportjára. Kis lépések ezek az épített környezeti nevelés és a magyar mint idegen nyelv közötti kapcsolódási pontok teljes kiaknázása felé, de – mint fent is láthattuk – a hosszú utak is kis lépésekből állnak.

2020. márc. 7.

"Olyan volt, mint egy álom"

Tíz év hosszú idő. Ezalatt sokan elmennek és sokan érkeznek egy egyesület életében. Tatai Mária, Budapest volt főépítésze szinte a kezdetektől velünk tart. Tiszteletbeli tagunk egy videóban mesél a kultúrAktívval való kapcsolatáról és az épített környezeti nevelés terén végzett közös munkáról.