Amennyiben a városra, mint organizmusra gondolunk – nem véletlen, hogy a szakirodalomban is gyakorta találkozunk az ütőér, aorta vagy szív analógiákkal –, az utcák a keringést biztosítják. Ez a hálózat elengedhetetlen a város hatékony és egészséges működéséhez. Ugyanakkor a gép hajtotta járművek fokozott térhódításával megkérdőjeleződött, hogy pontosan mi szolgálja a városban élő emberek – sejtek – érdekeit... tudjuk miért. A városi szocializáció fontos állomása az utca, ez vezet a fokozatosan táguló világba. Él bennem az emlék, amikor hétévesen - mérgemben ugyan, de hazaszaladtam iskola után először egyedül és a megérkezést követő felismerés, hogy hiszen én ezt egyedül is meg tudom csinálni. Utána járhattam egyedül, és az, hogy emlékeim szerint kétezerháromszázöt lépésre laktunk az iskolától már a későbbi, lépésszámláló alkalmak hozadéka. Az önállóság vagy a rituálé olyan témakörök, amelyek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) Szociális Design Kutatócsoportjának alább bemutatott projektjében is visszaköszönnek az Európai Unió gyermekbarát irányelvei mellett. A biztonság és egészség, szórakozás és megismerés, közlekedés, pihenés és kényelem az utca-vizsgálathoz jól használható szempontrendszert biztosítanak.
A MOME-n Budapest Főváros Önkormányzatának felkérésére a gyermekbarát város témában többéves kutatási és koncepciófejlesztési munka zajlott Fehér Bori és Szerencsés Rita vezetésével 2016 és 2019 között, melyben az utca és a köztér szerepe nagy hangsúlyt kapott. Az alkalmazott módszertanok és eszköztárak tekintetében egyaránt sokoldalú műhelymunka meggyőzően szemlélteti a téma jelentőségét és a kutatás során körvonalazódó problémákra, kérdésekre adott válaszokban rejlő lehetőségeket. Egy nagy létszámú csoportban, különböző tervezői területről érkező hallgatók együttműködése természetesen más jellegű eredményhez vezet mint egy koncentrált munkacsoport által végzett feltáró kutatás vagy a fiatalok bevonásával történő, a részvételi tervezés módszertanát alkalmazó tervezői folyamat. A projekt futamideje alatt a fentiek mindegyikére volt példa, ennek megfelelően a válaszok is sokfélék. Nézzünk meg párat!
ÁTMENNÉK, DE NEM LÁTNAK
Az első zebrát 1951-ben, London közelében, Slough városában festették fel. Ma már nehéz elképzelni várost zebrák nélkül, pedig ez nem is olyan régi találmány. A Beatles 1969-es Abbey Road című lemezének borítója is ezt a friss, közbiztonságot szolgáló vívmányt örökíti meg, és talán népszerűsítésében is közrejátszott.
Amikor valamilyen égető problémára egy jó – ebben az esetben egyszerűen kivitelezhető és közérthető – megoldás születik, akkor az futótűzszerűen elterjed. Érdekes ugyanakkor, hogy a megoldás a probléma jelentőségére is reflektál. Az angol példa is páréves kísérleti időszak után valósult meg, amelynek során pontos adatokkal tudták alátámasztani, hogy a kísérleti helyszíneken miként alakult a közúti balesetek száma az országos átlaghoz képest. Ezért fontos, hogy megfelelően monitorozott körülmények között szülessen meg egy ilyen fejlesztés, hatékonysága így bizonyítható.
A zebra sikertörténetét az autókarosszéria holtterei némileg csorbítják, erre kínált megoldást Priskon János kinetikus jelzőtáblája, amely ”Kelj fel Jancsi” elvére épül. Ezzel egy olyan játékos eszköz áll a kisiskolás korosztály rendelkezésére, amellyel az autósok figyelmét felhívhatják a zebrán áthaladni kívánó gyalogosra. Egy kisebb lökés hatására kimozdul helyéről és int a sofőrnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy hasonló eszköz csak hosszas tanulmányi, tervezési, tesztelési és engedélyezési folyamatot követően alkalmazható, amely gyakran áll útjába a megvalósításnak.
Priskon János: THI-S-WAY; kinetikus jelzőtábla
A SZÜRKE VÁROS
A zebra végtelen egyszerűsége minden kétséget kizárólag széles körű elterjedésének is záloga. Az itt bemutatott projekt egyetlen eddig megvalósult eleme is felfestés, Budapest különböző pontjain találkozhattunk már ezekkel.
Kiindulópontnak a leaszfaltozott vagy térkövezett járdák és utak ingerszegénysége szolgált, pedig ezeket a felületeket viszonylag egyszerű eszközök bevetésével is lehetne a környező város felfedezésére használni vagy kreatív kihívások szolgálatába állítani. Ebből kiindulva született a historizáló belváros homlokzati plasztikáinak megfigyelését vagy a játszva tanulást ösztönző felfestések gondolata, illetve a már felemelt tekintetet elkapó ‘kérdezz-felelek zászlók’, amelyek az év nagy részében üresen álló homlokzati zászlótartók magányát oldanák.
A megvalósult felfestésekkel a belvárosban élő gyerekek iskolába, óvodába, játszótérre vezető útvonalai gazdagodtak vidám, játékos és informatív módon. Ugróiskolák, amelyekkel az időmértékes verselés vagy a szorzótábla gyakorolható, az óra olvasása vagy a Naprendszer bolygóinak sorrendje és mérete megtanulható vagy dinók lábnyomait használva a szemmérték fejleszthető. A VIII. és XXI. kerületek után az akcióhoz csatlakoztak az I., III., V., XII., és XVII. kerületek is.
Tervezők: Almássy Lili és Orlai Balázs
UTCA - BICIKLI
A gyalogosbarát megoldások térhódítását és a képernyők mögött töltött idő vészjósló jeleit látva elképzelhető, hogy egyszer a játszó utcák is visszatérnek a városba. A foghíjtelkek eltűnésével a belvárosi gyermekek kiszorultak az utcákra játszani, aminek következtében 1954-ben néhány budapesti utcában betiltották a 9–21 óra közötti átmenő forgalmat, ezek lettek a dedikált játszó utcák.
A város mint játszótér és sportpálya állt a projekt harmadik évének fókuszában. A városi forgalom lebonyolításán túl az utca időtöltésre is alkalmas; jellegzetességeit, zegzugait és használóit ismerve erősödhet az adott helyhez fűződő kötődés. A biciklizés népszerűsítésén túl olyan szokatlan utazást is kínál a ‘bicanga’, amely erősíti ezt a kötődést. Ez az installáció a mai kerékpárok talán legviccesebb elődje, a velocipéd formai jellegzetességeit követi, de itt a helyhez kötött járgány dobszerű első kerekének lassú forgása közben egy vizuális történet bontakozik ki, amely Budapesten keresztül repíti a rajta ülőt, nem törődve időbeli vagy térbeli korlátokkal. A napi mozgásrutint propagáló, egyensúlyt és állóképességet egyaránt fejlesztő szerkezet a városi enteriőr szobabiciklije. Utcabicikli. Ebből eddig két prototípus készült el, kihelyezésükre még várnunk kell kicsit.
Projekt résztvevői: Fehér Bori, Szerencsés Rita,
Kovács Andrea, Koczka Kristóf, Bodóczky Antal
FOLYTASSUK!
Az ilyen jellegű, hosszú futamidejű egyetemi programok rendkívül hasznosak, hiszen olyan tervezőgeneráció születik, akiknek a gyermekközpontúság, a különböző felhasználói csoportokkal – ebben az esetben fiatalokkal – történő kollaboráció nem jelent majd idegen terepet a későbbi praxisban. Önkormányzati oldalról is örvendetes, hogy a gyermekbarát Budapest gondolata éveken keresztül fókuszpontban volt. A három év alatt összegyűlt rengeteg ötlet, tanulság és tapasztalat biztosíthat jó alapot egy, a témára vonatkozó hosszú távú stratégia megfogalmazására, amely biztosítaná ennek a szemléletmódnak a folytonos és következetes alkalmazását. A jó visszajelzéseket mutató lokális kísérletek inspiráló hatásúak, a gyermekbarát Budapesthez még sok ilyen kell, ez egy jó irány!
Szerző: Demény Ilka
A cikk a Gyermek és Város blogsorozat keretében, az NKA támogatásával jött létre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése