Épített környezeti nevelés a felsőoktatásban konferencia

A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervez, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek.  A konferenciasorozat első állomására 2017. május 11-én került sor a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán. 

Hogyan kapcsolódhat az építészet és a pedagógia a felsőoktatásban? A konferencia ezt a kérdést járta körül különböző tudományok szemszögéből. Az elmúlt években ugyanis egyre több egyetemi kar képzésében jelent meg az épített környezeti nevelés projektekben, tantárgyi elemként, vagy akár önálló kurzusként. A konferencia elsődleges célja az volt, hogy bemutassa ezeket a kezdeményezéseket és tudományágakon átívelő szakmai diskurzust indítson el, amely hosszabb távon erősítheti az épített környezeti nevelés szerepét a felsőoktatásban.

Program: A konferencia nyitó szekciójában Füleky Zsolt helyettes államtitkár, Dr. Markó Balázs, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar dékánja, Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke és Bálint Imre a Magyar Építész Kamara képviseletében mondtak megnyitó beszédet. Az egész napos szakmai program során egyetemi oktatók ismertették az eddig megvalósult modulterveket, tantárgyi programokat, kutatásokat, amelyek változatos képet mutatnak az építészet és pedagógia metszéspontjainak a felsőoktatásba való integrációjáról. Összesen 11 oktató tartott előadást, képviselve az építész-, és tanárképzést, és a kapcsolódó tudományterületeket. Részletes program itt. 

Összefoglaló

Paradigmaváltás az építészképzésben: dr. Markó Balázs dékán megnyitó beszédében kiemelte, hogy paradigmaváltás zajlik az építészképzésben. Az épített környezetre, annak formálására irányuló új igények szemléletváltozást kívánnak, és ezért az építészképzés hagyományos tartalmi elemeit, mint a funkció, forma és szerkezet, új fogalmakkal és szempontokkal kell kibővíteni. A társadalmi felelősségvállalás, a fenntarthatóság és a közösségi tervezés egyre fontosabb szerephez jut az építészeti gyakorlatban, és ehhez igazodnia kell az építészképzésnek is. A paradigmaváltás következményeképpen egyre fontosabbá válnak az építészet azon határterületei, amelyek a szemléletváltást elősegítik. Ilyen határterület többek között az épített környezeti nevelés is. Ehhez a paradigmaváltáshoz kapcsolódva jött létre 2015-ben a Magyar Építészképző Intézmények Fóruma. Ennek keretében az öt építészképző egyetem (DE, SZI Győr, PTE, SZIE, VM) vezetői új építészeti oktatási módszertant dolgoznak ki. 

Az épített környezeti nevelés növekvő szerepe a felsőoktatásban: Tóth Eszter köszöntőjében a kultúrAktív Egyesület tevékenységeit bemutatva kiemelte, hogy az épített környezeti nevelés határterület, az épített környezettel foglalkozó tudományok és a társadalomtudományok metszéspontja, amelyet az érintett diszciplínák határai sokáig háttérbe szorítottak, de az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap. Egyfelől a pedagógusok érzékelik a fizikai környezettel kapcsolatos ismeretszerzés és kompetenciafejlesztés jelentőségét, másfelől az építészek is látják, hogy a közösségi tervezés, az egyre tudatosabbá váló térformálás és térhasználat újfajta megközelítésmódot, eszköztárat és a közösséggel való kapcsolat elmélyítését teszi szükségessé. Hazánkban is egyre több szakember - pedagógus, építész, képzőművész, tájépítész – foglalkozik épített környezeti neveléssel, ezt a szakmai sokszínűséget kívánja bemutatni a konferencia is. Az elmúlt egy-két évben, a kiemelkedő helyi, nem formális gyakorlatokon túlmutatva, több helyen a felsőoktatásban is megjelentek kezdeményezések az építészet és a pedagógia határterületén. A konferencia azért jött létre, hogy ezeket erősítse, és összekösse az épített környezeti nevelés iránt elkötelezett oktatókat és intézményeket. 

Az épített környezeti nevelés szerepe az építészetpolitikában: Bálint Imre megnyitó beszédében rávilágított arra, hogy az eseménysorozatnak aktualitást a 2016-ban megjelent 1032-es, építésügyi Kormányhatározat, melynek 14. pontja a tér-, és környezetkultúra megteremtéséről intézkedik, óvodás kortól a felsőoktatásig. Ehhez kapcsolódva a Magyar Építész Kamara és a kultúrAktív Egyesület együttműködik az épített környezeti nevelés szélesebb körben való elterjedésének érdekében, és ebbe illeszkedik az Épített környezeti nevelés konferenciasorozat.

Az építészet társadalmi szerepe: Füleky Zsolt helyettes államtitkár az építészet társadalmi szerepét nyomatékosítva ismertette a törvényalkotók azon erőfeszítéseit, amelyek az építészek és építtetők közötti kommunikáció javítását, és az állampolgárok szerepvállalásának megkönnyítését célozzák. A legfrissebb építészetpolitikai változásokat bemutatva rávilágított arra, hogy a közigazgatásban is paradigmaváltás zajlik, ami egyfelől az építész szakma társadalmi elismertségében, másfelől az állampolgárok cselekvési lehetőségeinek kibővítésében mutatkozik meg. Sikerként könyvelhető el, hogy törvénybe foglalták a településkép védelmét, aminek hatására megjelentek az első településképi arculati kézikönyvek, illetve a jogszabályok radikális egyszerűsítése, például az egyszerű bejelentés. Füleky Zsolt mottója a „korszerű építésügy, minőségi építészet”, tehát nem csak a szűkebb értelemben vett építészeti gyakorlatra utal, hanem feltételezi a felelős állampolgárok aktív közreműködését is. Ehhez azonban elengedhetetlen a megrendelők építészeti kultúrájának fejlesztése, így az építészetpolitikai stratégiában fontos szerep jut az épített környezeti nevelésnek is. 

Az érzékenyítés és pedagógia szerepe az építészképzésben: A szakmai program első szekciójában három egyetem építészképzésének példáján keresztül került bemutatásra, hogy az építészet és a pedagógia hogyan kapcsolódhat az építészeti tanulmányok során. Prof. dr. Bachmann Bálint, a PTE Műszaki és Informatikai Karának dékánja az építészek megváltozott szerepéről, és az összetett, globális problémákról értekezve, amelyekre napjaink építészete megoldásokat keres, hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az építészképzés a kortárs igényeket és kihívásokat figyelembe véve alakuljon át. A Breuer Marcell Doktori Iskolához kapcsolódó gyakorlati példákon keresztül mutatta be a kortárs építészképzés lehetséges útjait. Egyfelől a növekvő komplexitásra megoldást nyújthat az integrált dizájn, vagyis az interdiszciplináris együttműködés erősítése a különböző léptékű projektekben. Másfelől, a társadalmi felelősségvállalás és a közösségi tudat igénye egyfajta szolidáris építészetet tesz szükségessé, amely építészeti eszközökkel keres megoldást társadalmi és ökologikus problémákra. Az építészképzést tehát nyitni kell más tudományágak, határterületek és szélesebb társadalmi rétegekkel való kommunikáció és együttműködés felé. Cseh András, a Széchenyi István Egyetem oktatója a DLA kutatásának keretében kidolgozott Tértan kurzus koncepcióját mutatta be, amely évek óta nagy sikerrel működik Győrben. „Mit tanulhatnak az építészek a gyerekektől?” Ez a kérdés ösztönözte a kutatást, amely során Cseh András módszeresen megfigyelte a gyerekek helytanulását, térérzékelésének és –alakításának, vagyis térkultúrájának fejlődését. Ennek alapján a Tértan kurzus a térérzékelés és térformálás különböző fázisaira épül, amelyekben a gyerekek ösztönös térfelfedezése és építése inspirálja a tantárgyi programot. A kapcsolódás azonban nem csak elméleti síkon valósul meg: a kurzus során az építészhallgatók és a gyerekek a gyakorlatban is együtt tanulnak, együtt élik meg az építészeti helyzeteket és közösen építenek. Az együtt tanulás pedig mindkét fél számára meghatározó élményekkel és tudással szolgál. Dr. Cserényi-Vörös Erika adjunktus a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán folyó képzésen keresztül mutatta be, hogy az építészképzésben hogyan fejleszthető a hallgatók tervezői szemléletmódja, felelősségtudata, értékrendje, értelmi és érzelmi intelligenciája, amely végső soron meghatározza majd az elkészült tervek társadalmi értékét és relevanciáját.

Az épített környezet szerepe a tanárképzésben: A szakmai program második szekciójában az előadók az épített környezeti nevelés pedagógusképzésben betöltött szerepét járták körül. Dr. Dúll Andrea az ELTE PPK Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszék vezetője előadásában bemutatta azokat a környezetpszichológiai szempontokat, amelyek tudományosan megalapozzák az épített környezeti nevelés relevanciáját az oktatásban. A környezetpszichológia alapvetése ugyanis, hogy az ember viselkedése a környezete nélkül értelmezhetetlen. Ahogyan az ember formálja a környezetét, úgy formálja a környezet is az embert. Az ember-környezet tranzakció tehát folyamatos, és fontos komponense a személyiségfejlődésnek. Dúll Andrea nevéhez köthetően Magyarországon már a kilencvenes évek óta folyik környezetpszichológiai kutatás, az elmúlt években pedig BA, MA szak és doktori képzés is indult több egyetemen. Mivel a környezetpszichológia esetében is határterületről van szó, a képzés szoros együttműködést igényel más tudományterületekkel, karokkal és képzésekkel. A soron következő előadásokban a pedagógusképzést képviselő szakemberek szintén a fizikai környezet személyiségfejlődésre való hatását hangsúlyozták. Bodóczky István a MOME címzetes egyetemi tanára, saját pedagógiai gyakorlatából válogatott példákon keresztül mutatta be, hogyan válhat a térbeli alkotás az iskolai vizuális nevelés szerves részévé. Hangsúlyozta a komplex, integrált vizuális nevelés szükségességét, amelyben az épített környezet, a téri kompetenciák fejlesztése is fontos szerepet kap. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, elsősorban a pedagógusok képzésére van szükség. Bodócky István elmondta, hogy az 1990-es években az akkori Iparművészeti Főiskolán évekig folyt rajz- és környezetkultúra tanárképzés, amelyben több, mint 200 pedagógust képeztek a vizuális nevelés komplex oktatására. Ennek hatását azonban manapság alig érzékelni. Hiába nyújt lehetőséget a Nemzeti Alaptanterv a téri kompetenciák célzott fejlesztésére, az építészeti tartalmak feldolgozására, ha a pedagógusok nincsenek felkészítve arra, hogy ezt a gyakorlatba átültessék. Dr. Pataky Gabriella, ELTE TÓK Vizuális Nevelés Tanszék adjunktusa, Bodóczky Istvánhoz csatlakozva hangsúlyozta a komplex vizuális nevelés fontosságát és a pedagógusok korszerű képzését. Az előadásában kiemelte, hogy a térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztésének, valamint az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadásának az oktatás és nevelés részét kell képeznie már a kora- és kisgyermekkori nevelésben, az óvodában is. Az előadásában ismertetett kutatási eredményeiből kiderült, hogy az óvodai vizuális nevelést szinte kizárólag a kétdimenziós ábrázolás, az egysíkú anyaghasználat és sokszor a sablonok segítségével történő ábrázolás jellemzi. Az ELTE óvópedagógus-képzésében évek óta nagy hangsúlyt fektetnek a komplex művészeti nevelés oktatására, amely egyfelől a hallgatók személyiségét fejleszti, másfelől az óvodai gyakorlathoz is használható modelleket kínál. 2013 óta az épített környezeti nevelés részterületként jelen van a vizuális kultúra képzésben, amelynek lebonyolítása a kultúrAktív Egyesülettel együttműködésben zajlik, és amelyen eddig több, mint 600 hallgató vett részt. A jövőben önálló tantárgyként lehet majd jelen a képzésben, és ezt a 2017-ben megjelenő módszertani kiadvány segíti.

Épített környezeti nevelés a társtudományokban: A szakmai program záró szekciója kitekintést nyújtott a társtudományok, interdiszciplináris kutatások irányába. Dr. Fekete Albert, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar dékánja, Dr. Luigi Bartolomei, a Bolognai Egyetem Építész Karának dékánja, valamint Szilágyi-Nagy Anna, a LE:NOTRE Institute és a kultúrAktív Egyesület képviseletében a demokratikus tájépítészet és az épített környezeti nevelés kapcsolatáról beszélt. A Szent István Egyetem négy külföldi egyetemmel együttműködésben kétéves nemzetközi online képzést indított, amely a tájépítész hallgatókat kívánja bevezetni a részvételi tervezés módszertanába. A kurzus tantárgyi elemét képezik a helyi közösségekkel való hatékony együttműködést, a közösség felkészítését és aktív részvételre való ösztönzését elősegítő módszerek. Ezen a ponton kapcsolódik a képzéshez az épített környezeti nevelés, amely a gyermekekkel és fiatalokkal való közösségi tervezés fontos részeleme, ezért ebben mind elméleti kurzusokon, mind szakmai gyakorlaton elmélyülhetnek a hallgatók. Skaliczki Judit, BME Építőművészeti Doktori Iskola doktorandusza a jelenleg folyó kutatását mutatta be, amelyben építész hallgatók tervezői gyakorlatát és óvodások ösztönös építőtevékenységét hasonlítja össze, párhuzamokat és lehetséges összefüggéseket keresve.  Végül Babály Bernadett, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar művésztanára, és az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusza mutatta be az építészképzésben alkalmazott oktatási stratégiák és módszerek hatékonyságát a vizuális kompetenciák fejlesztésében.

Eredmények és kitekintés: a konferencián első alkalommal kerültek bemutatásra azok a törekvések, amelyek az épített környezeti nevelés felsőoktatásba való integrálását célozzák. Hat intézmény különböző karáról, tanszékéről érkeztek az előadók, és változatos, innovatív kezdeményezéseket mutattak be a szakmai közönségnek. A rendezvény célja volt – a jó gyakorlatok megismerésén túl – a tapasztalatcsere és kapcsolatépítés lehetőségének megteremtése, amely megalapozza a jövőbeni együttműködéseket. Hiszen, ahogy a konferencián többször is elhangzott, az épített környezeti nevelés határterület, amely csak integrált, komplex gyakorlat keretében valósulhat meg, és ezért különböző szakterületek együttműködését, együttgondolkodását előfeltételezi. Ezt mind a bemutatott, megújuló építész- és pedagógusképzések, mind az interdiszciplináris doktori kutatások kiválóan példázták. 

A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 70 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve. A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva.

A konferenciasorozat következő rendezvényei:

II.         ÉPÍTÉSZEK ÉS PEDAGÓGIA

Időpont: 2017. november

Helyszín: Pécs, PTE - MIK

III.        ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS AZ ÓVODÁBAN

Időpont: 2018. április

Helyszín: Budapest, ELTE-TÓK

Szervező: kultúrAktív Egyesület

Partnerek: Magyar Építész Kamara, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Budapesti Építész Kamara

Tóth Eszter