Ugrás a fő tartalomra

Véget ért a ParticiPécs – Értékelő workshop

Elérkezett a tanév vége, és ezzel véget ért a ParticiPécs projektünk is. Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt az idő! Így visszatekintve azonban rengeteg dolgot értünk el. A tizenkét fiatalból álló csapat közösen fejlesztette a ParticiPécs játékot, amit márciusban és májusban a nagyközönségnek is bemutattunk. Mindeközben rengeteget tanultunk a játéktervezésről, a városról és a városfejlesztésről, arról, hogyan tudunk csapatban dolgozni és egy projektet közösen létrehozni. A májusi workshop ezért a visszatekintésről és értékelésről szólt. Végiggondoltuk, hogy mit tanultunk, miben fejlődtünk a 9 hónap alatt.



Először a saját tanulási folyamatunkra koncentráltunk. A kertben ülve mindenki elmondhatta, hogy ő mit visz magával ebből a projektből, mi volt a legmeghatározóbb pillanat a közös munka során. Izgalmas volt megtudni, hogy kinek mi jelentette a legnagyobb élményt. Volt, aki a csapatban való munkát emelte ki, volt, aki magát a játékot, a végeredményt, a próbajátékot, volt, másoknak a csapatépítő és jégtörő játékok tetszettek leginkább. A lényeg, hogy mindenki számára nagyon pozitív élményt jelentett a ParticiPécs projekt és mindenki úgy érezte, hogy sokat tanult az együtt töltött idő alatt.

Hogy mit is tanultunk mindebből, azt Réka segítségével jártuk körül. Közösen elkészítettük a Youthpasst, ami egyfajta tanúsítvány a Fiatalok Lendületben Program résztvevői számára. A Youthpass azt mutatja be, hogy a résztvevők mivel foglalkoztak és mit tanultak a projekt során. A Youthpass önértékelésen alapul, mindenki saját maga vizsgálhatta és határozhatta meg, hogy szerinte miben fejlődött az egyes kulcskompetenciákat tekintve. (A kulcskompetenciák közé tartozik az anyanyelven és az idegen nyelven folytatott kommunikáció, a matematikai kompetenciák, a digitális kompetenciák, a tanulás elsajátítás, a szociális és állampolgári kompetenciák, kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia, illetve a kulturális tudatosság és kifejezőkészség).


Ezután a csapatra koncentráltunk. Hogyan tudtunk együtt dolgozni? Kinek mi az erőssége, miben volt jó, mi volt a szerepe a csoportban? A társak értékeléséhez egy kreatív módszert választottunk. Mindenki a hátára ragasztott egy papírlapot, a többiek pedig erre írhatták a visszajelzéseiket.


Végül magát a játékot értékeltük. A jól ismert SWOT analízist mi kreatív gyurmázós feladattá alakítottuk át. Egy négyes osztású négyzetbe helyezhette el minden résztvevő meglátásait a játékkal kapcsolatban.
  • Mik a játék gyengeségei? Mi nem működik még olyan jól? (zajos a játék, nehezíti a kommunikációt, fogyatékkal élők nem tudnak játszani, szerencsekártyák néha túl hosszúak és kevésbé izgalmasak/viccesek, aki nehezen kommunikál könnyen kizáródhat a játékból)
  • Mik a játék erősségei? Mik azok a pozitív dolgok, amik jól működnek a játékban? (például: a vonzó vizuális kialakítás, helyi kötődés, a kommunikáció erősítése, élőtársas formátum)
  • Mik a lehetőségek? Mik azok a külső tényezők, adottságok, amelyeket nem tudunk befolyásolni, de kedvezőek a játék szempontjából? (innovatív ötlet, vonzó lehet más partnerek számára, több továbbfejlesztési lehetőség is van benne, programokat lehet rá építeni, új embereket lehet általa megismerni,  különböző szereplőket hoz össze,)
  • Mik a veszélyek? Mik azok a külső tényezők, korlátok , amelyeket nem tudunk befolyásolni, és kockázatot jelentenek a játék számára? (kisgyerekeket vonzza, de ők nem tudnak vele játszani, főleg köztéri játékok során nehézség, nehezen szállítható)
Ezután végiggondoltuk, hogy ezekre a megállapításokra alapozva hogyan tudjuk fejleszteni a játékot?
  •  Hogyan lehetne az erősségeinket még jobban kihasználni, javítani?
  •  Hogyan tudunk a gyengeségekből erősséget formálni?
  •  Hogyan tudjuk kivédeni a veszélyeket?
  •  Hogyan tudjuk kihasználni a lehetőségeket?



A workshop második napján a projekt folytatásáról beszéltünk. A felmérés során kiderült, hogy a csapat nagy része szeretné folytatni a játékfejlesztést! Lelkesen el is kezdtünk gondolkodni a lehetséges irányokon.

Szeptemberben találkozunk!





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A geometriai formák bevezetése óvodásoknak 30 percben

Életkor: 4-6 éves kor Időtartam: kb. 30 perc Anyagszükséglet: 1. olló, cellux, filctoll, pausz papír 2. kép az egyszerűbb geometrirai formákról az összehasonlításhoz (1. kép - a képre kattintva letölthető) 3. fotók épületekről, amiken felfedezhetők az egyszerűbb geometriai formák (2-5. kép - a képre kattintva letölthető) Előkészítés: - Cél:  Matematika és mérés tárgykörben: bemutatni a legegyszerűbb geometriai formákat Társadalom tudományok és vizuális kultúra tárgykörben:  Vizuálisan érzékelni a környzetünkben lévő tárgyak formáit Kommunikációs és nyelvi tárgykörben: kommunikációs képességek fejlesztése az alapvető formák verbalizálásával, az alapvető formák közötti hasonlóságok, illetve különbségek megértésével Építészeti alapelvek/vonatkozás: Az építészet a méretek, formák, textúrák, arányok, tömegek és színek fizikai karakterének a megváltoztatása, ezek komponálása és manipulációja. A vizuális egységet a fények, árnyékok és kontrasztok teremtik meg az egyes form

Ki hol lakik? - feladat ovisoknak

Mondjuk el Szabó Magda Ki hol lakik? című versét a gyerekeknek. Azután beszélgessünk arról, milyen állatokról hallottak a versben? Melyik állat hol lakik? Ki melyik állat lenne a versben szereplők közül a legszívesebben és miért? Ki hol élne leginkább?  Eszközök: Szabó Magda: Ki hol lakik? című verse.  Fejlesztési célok: auditív figyelem fejlesztése, reakció, interakció gyorsaságának fokozása, fantázia fejlesztés, belső képek mozgósítása, beleérző képesség fejlesztése, irodalmi nevelés, anyanyelvi nevelés, állatok lakóhelyének megismerése irodalmi szövegen keresztül Építészeti tartalmak: élőhelyek, otthon, természetes anyagok A vers felolvasása után megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit figyeltek meg a vershallgatás során.  Sorolják föl az állatokat, és nevezzék meg, hogy melyik hol lakik. Ha megneveztek egy állatot és a lakóhelyét, akkor kikereshetjük a megfelelő képeket. Ez vizuális mankót biztosít. Miután minden állatot és lakóhelyeiket sikerült megnevezniük a gyer

Gyermek és hang

  A székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tetőtér-beépítése Az iskolák oktatási gyakorlatában egyre meghatározóbb szerepet kapnak az olyan változatosabb, frontális oktatáson túlmutató pedagógiai módszerek, amelyek új igényeket támasztanak a tanulás fizikai környezete felé. A korábbiakban főleg tanári előadásra szolgáló tantermek és közlekedésre használt folyosók nemcsak téri kialakításuk, de akusztikai komfortjuk miatt sem ideálisak az egyénileg, párban és kiscsoportban zajló összetettebb tanulási folyamatok számára. A hagyományos osztálytermekben a falak és a mennyezet a kívánatoshoz képest sokszoros mértékben veri vissza a hangokat. Ez azért jelent problémát, mert bár a terem elején ülők kiválóan értik a tanár beszédét, de az utolsó padokban a diákok a közvetlen és a visszaverődő hangok olyan keverékét kapják, amelyből nehezen tudják „kihámozni” a tanár szavait. Hogy érzékeljük a probléma súlyosságát: A szakértők becslése szerint az átlagos hazai osztálytermek hátsó soraiban a tan