Safecity a Vécseyben -középiskolás mintaprojekt 2. rész

Az építészeti bűnmegelőzés olyan módszer, amely fontossága ellenére még  nem került be a középiskolai nevelés eszköztárába Magyarországon. A Safecity program középiskolai mintaprojektje ennek kezdeményezésére tesz kísérletet. A kultúrAktív Egyesület hármas szempontrendszerét használtuk a foglalkozássorozat felépítésekor és kidolgozásakor is: megismerés, megértés, részvétel. Így a Vécsey Leánykollégiumban tartott foglalkozások, akciók, játékok is e három tematikai csoportba sorolhatók.  

Ez a bejegyzés egy folytatás, az első részt itt olvashatod el.

Megismerés

 

-El ne engedd a kezem, nem látok semmit!
-De hát ez a tantermünk, nem ismered meg? Ide járunk 3 éve...
-Haha, jó vicc... De most tök sötét van.
-Jaj, mi volt ez????
-Nyugi, csak az ébresztőm! Viszont most inkább hajolj le, mert itt van egy akadály...

A Fantom Terek névre hallgató program a mintaprojekt nyitófoglalkozása volt. Célja a figyelemfelhívás és a téma játékos felvetése volt. A gyerekek négy különbözőképpen berendezett és átrendezett térben végeztek feladatokat. A szabaduló szobák hangulatát megidézve, itt is kulcsokat kellett keresni. A diákok által jól ismert terek új hangulatot és arculatot kaptak. Az új téri szituációk és a keresés élménye rákényszerítette a diákokat arra, hogy olyan dolgokat is megfigyeljenek a térben, amiket előtte észre sem vettek benne. A sötét szobában a látás nélküli tájékozódást, a társba vetett bizalmat tesztelhették; az apokalipszis teremben a vibráló világítás és a kattogó hangok zavarták az érzékelést; a kivilágítatlan folyosón egy beépített maszkos idegen keltett félelmet; míg a könyvtárban a jelek, jelzések alapján tájékozódást gyakorolhatták a fiatalok.

 Megértés

Mész haza a suliból a koleszba. Már este van, sötét. Éhes is vagy. Ahh, fene fog a hosszú, kerülős úton menni. Hátul mész, a pálya mögött. Ott, ahol azok a srácok szoktak elbújni... ki tudja, mit fogyasztani... Májusban már egész nagyok a bokrok, a fa lombozata is kitakarja az egyetlen, halványan pislákoló lámpaoszlopot. Itt nincs is valódi gyalogút, valószínűleg csak a lusta kolis lányok taposták ki ezt az ösvényt. Olyanok, mint te, haha. De hát mégis mi történhet? Eddig még mindenki hazaért a koliba…Miért pont te? Miért pont most? Na meg amúgy is, azt a kihalt aluljárót már túlélted, amitől aztán tényleg kiver a víz ilyenkor este, egyedül...

Minden út a Vécsey-be vezet elnevezésű foglalkozássorozatunk az iskolába, illetve a kollégiumba vezető út biztonságával foglalkozott, mivel a biztonságot nem csak az épületen belül kell egy intézménynek biztosítania - az odavezető út során is veszélynek lehetnek kitéve a fiatalok.
A gyerekek szubjektív biztonságérzetének feltérképezése után valós rendőrségi adatokat vizsgáltunk. A két elkészült térképet összevetítve kirajzolódtak a valós és a képzelt félelmek közti eltérések. Az ehhez kapcsolódó második foglalkozáson a kollégium környékén, egy gyerekek által kiválasztott köztéri helyszínen amatőr kisfilmet forgattunk egy lehetséges bűncselekmény történetéről, majd azt elemeztük, hogy hogyan lehetne az építészeti bűnmegelőzés eszközeivel biztonságosabbá alakítani a helyszínt.

Részvétel

"Ez a mindenes szoba. Mindenre használjuk - de igazán semmire sem jó. Jolly Joker, csak ez itt most éppen nem ér sokat."
"Ebben a szobában felvételiztem. Emlékszem, hogy bejöttünk, aztán itt hagytak. Fogalmam sem volt, hogy hova üljek, vagy mit csináljak. Minden szék kényelmetlen volt, ráadásul még óra sem volt bent... Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg végre visszajött valaki."
"Foglalkozásokat szoktunk itt tartani, de a szülőkkel is néha ide ülünk be beszélgetni. Jó a pozíciója ennek a teremnek, innen nyílik a tanári és közel is van a lépcsőházhoz."
"Itt vasalunk."

A diákok és a tanárok segítségével felmértük a kollégium közösségi tereinek biztonságát, problémáit, majd fejlesztési javaslatokat, beavatkozási ötleteket fogalmaztunk meg. A teljes közösség szavazott a javaslatok alapján a helyszínekre, majd a három legtöbb szavazatot kapott helyszínen meg is valósítottuk a megálmodott változtatásokat. Falat festettünk a diákok rajzaiból, bútor újítottunk fel, lakástextilekkel adtunk arculatot a helyiségnek, szőnyeggel jelöltük ki a funkciók területét, tükröket és világítást helyeztünk el a jobb beláthatóság érdekében. 

Ez csak néhány a Vécsey János Leánykollégiumban lezajlott programok közül. Habár sok minden történt, a munka ezzel nem ért véget. Az intézmény pedagógusai végigkísérték a foglalkozásokat és együttműködtek a Safecity csapatával a fejlesztésben - ők azok, akik tovább fogják vinni a szemléletet az újabb és újabb generációknak, újra és újra megmutatják, hogy hogyan ismerjék meg, hogyan értsék meg és hogyan vegyenek részt a fiatalok a saját környezetük alakításában.