A Safecity projekt és ami utána történt

A SAFECITY – Biztonság. Város. Közösség. középiskolai mintaprojektje 2018. szeptembere és 2019. augusztusa között zajlott a Vécsey János Középiskolai Leánykollégiumban, lakóival és dolgozóival közösen. A projekt célja az építészeti bűnmegelőzés Magyarországon történő népszerűsítése volt a fiatal korosztály számára is. A program során összesen több mint 100 diákot foglalkoztattunk és a kollégium teljes tanári-nevelői testületét bevontuk. Közösen tettük biztonságosabbá az intézmény tereit, megismertettük a diákokkal, hogy miért fontos a biztonság és hogyan tudják ők maguk biztonságosabbá és élhetőbbé tenni a környezetüket, amiben élnek. Most, több mint félévvel a program lezárulta után Reith Gábort, az intézmény vezetőjét kérdeztük arról, hogyan élt tovább a program és milyen történetekkel, tanulságokkal gazdagodtak azóta.

Mi volt a legnagyobb hozadéka a projektnek? Miben volt ez a projekt más, mint amivel eddig találkoztatok, vagy amit eddig csináltatok az intézményben? 

Egyértelműen a projektalapúság és a működési szemlélet. A nevelési-oktatási intézmények Magyarországon döntően még ma is tanórákban és hagyományos számonkérésben gondolkodnak. Habár a kollégiumi nevelésben nagyobb a nyitottság és a lehetőség az innovációra, azért a Safecity projekt még itt is frissességet hozott. Tavaly a mesterpedagógiai programomban kialakított TEGOM (Tehetség GOndozó Modell) rendszert kezdtük el bevezetni az intézményben, aminek a lényege az élményközpontúság és ehhez nagyon hozzá tudott simulni a Safecity, illetve jól kiegészítette, erősítette ezt a szemléletet a projektorientált, gyakorlatias szemléletével. Szintén értékes elem volt, hogy több szinten vontuk be a résztvevőket, együtt dolgoztuk ki, majd valósítottuk meg a programot. Eddig főleg az a modell érvényesült, hogy a Diákönkormányzat vett részt a fiatalok oldaláról a különböző demokratikus, döntéshozatali folyamatokban, ez most a Safecity programnak köszönhetően kibővült.

Volt-e a Safecity-s foglalkozásoknak, a fizikai átalakítások folytatása a kollégiumban?

Igen, volt, több síkon is. Egyrészt folytatódtak a fizikai átalakítások, másrészt új kezdeményezések születtek. Azokat a tereket, amiket közösen tettünk biztonságosabbá, egyre jobban belaktuk (Zöldsarok, 99-es szoba és a kert). A Zöldsarokban eleve maradt feladat, amit a diákok néhány tanárral továbbvittek, tovább alakították a teret: növényeket hoztak, kifestették a falakat, függönyt varrtak, stb. Ez a folyamat több mint fél évig zajlott és mostanra egészen más képet mutat, mint a projekt végén. De a megkezdett térátalakítások mellett új projektek is elindultak - a Tanuló kuckóban, a Klubszobában is történtek kisebb átalakítások és egy jógaterem is kialakításra került. De például a fenntartásban is történt változás: a diákok elkezdték megszervezni maguk között a mosdók takarítását. Ezeket mind a gyerekek kezdeményezték és részt is vettek az megvalósításban.

Zöldsarok -átalakítás közben

A Safecity program végén

A Zöldsarok most

Van-e olyan konkrét foglalkozás vagy módszer, amit átvettetek, azóta alkalmaztatok? 

Tulajdonképpen a munkamódszer. A projektekben való gondolkodás nem volt jellemző, sőt, a részvételiség és döntéshozatal is nagyban a Diákönkormányzathoz kapcsolódott a diákok részéről. Ez most megváltozott és DÖK-től függetlenül sokkal vállalkozóbbak a diákok, illetve a DÖK tevékenységébe is beépült a proaktivitás. Az érzékenyítésnek köszönhetően a diákok sokkal jobban odafigyelnek az életterükkel kapcsolatos problémákra és önszerveződőbbek, jobban látják a szerepüket, észreveszik, hogy hogyan tudnak részt venni a kollégium környezetének alakításában. Alapvetően a felújítás, az intézmény tereinek átalakítása eddig nem volt benne a kollégiumi programban. Nem volt jellemző ez a folyamat, illetve sokkal inkább problémaalapú volt, mint megoldásalapú. A projekt segített a diákoknak és a tanároknak egyaránt abban, hogy sokkal proaktívabbak legyenek és észrevegyék a lehetőségeket. Benyomott egy gombot. A Safecity projekt által elindult egy folyamat. 

A foglalkozásokat nem egy az egyben, de alkalmazzuk. Mivel közösen dolgoztuk ki a Safecity csapatával ezeket a módszereket, ezért nagyon közel állnak hozzánk. A TEGOM műhelyekben ezek folyamatosan megjelennek. 

Hogyan látod, mik voltak a projekt gyenge pontjai? Mit csinálnál ma máshogyan? 

Leginkább azt érzem/érezzük utólag, hogy túl gyors, túl intenzív volt a folyamat. A változáshoz idő kell. Sokkal jobb volt utána, amikor elhúztuk a megvalósítások folytatását több hónapra. Volt idő idomulni, sokkal többen tudtak részt venni benne és jobban be is épült a projekt. Egy ilyen programot hosszú ideig kell fenntartani, hogy legyen valós hozadéka. 1-2 év kell, hogy igazán beépüljenek a közösségbe az új szemléletek. Persze majd az lesz igazán az érdekes, hogy 5 év múlva fog-e valaki emlékezni erre a projektre 😊 

A program lezárultával kik vitték tovább a kollégiumban a projekteket? Ugyanazok voltak a folytatásban is a szereplők vagy lettek új résztvevők? Hogy látod, kellenek a vezérek, hogy fennmaradjon egy ilyen program egy intézményben? Kik lehetnek az igazi motorjai a folytatásnak? 

Egy kollégiumban (meg egy iskolában is) ez mindig nehéz kérdés, hiszen a diákok összetétele évről évre változik. Nálunk is elment sok kulcsszereplő. Akik viszont maradtak, azok továbbra is lelkesek voltak, illetve sok új résztvevője lett az új kezdeményezéseknek. Sokan nem tudják, hogy miből indult ki ez az egész, hogy volt a Safecity projekt és mégis aktív motorjai az adott projektnek. Nem feltétlenül kell egy vezető, sokkal jobb, ha van egy kritikus tömeg, akik hozzák a szemléletet. Persze vannak olyan tanárok, akikhez közelebb áll a téma vagy a módszerek. Például Kövesi Györgyi a DÖK segítőjeként nyilván jobban felkarolta a kezdeményezést a kezdetektől, és továbbra is segíti azt. De például a Zöldsarok folytatását más tanárok vitték, sőt, új projekteket is. Fontos, hogy olyan dolgok változtak, amit ugyanúgy akartak a diákok a projekt után is, ezért nem kellett erőszakkal folytatni semmit, maguktól mentek a dolgok tovább.

A 99-es szoba átalakítás előtt

átalakítás közben

A 99-es szoba jelenlegi formájában

Ajánlanád másoknak a kidolgozott foglalkozásokat? Szerinted miért lehet fontos más iskolák számára ez a téma? 

A biztonságos környezet minden oktatási és nevelési célú intézmény számára alapvető. Ez azonban nem csak a felnőttek (tanárok) feladata lehet, hanem a diákok is bevonhatóak. Amikor beszélgettünk a nevelőkkel a program lezárultával, kiderült, hogy elég egybehangzóan a program egyik komoly sikereként (ha úgy tetszik élményeként) azt élték meg, hogy 3 generáció működött együtt a Safecity program során. Habár nagyon innovatív és nyitott tanári gárdával van szerencsém dolgozni, de mégis olyan lendületet és főként HITET tudott hozni a Safecity fiatal szakértői csapata, ami nagyon tanulságos volt. Magyarországon egyébként is sajnos jellemző az elöregedő nevelőtestület, ezért ez szerintem egy fontos érv. Főképp mivel az iskolákban is már egyre nagyobb az igény az élménygazdagabb, nyitottabb, gyakorlatiasabb nevelésre-oktatásra. Az egész világ a projektalapúság felé megy és az oktatási rendszernek is követnie kell ezt a trendet. Kifejezetten aktuális téma most ez, amikor kényszerűen online platformra került a teljes oktatási rendszer. Ez óriási kihívás elé állítja a szakmát, amire a pedagógusok nincsenek kellőképpen felkészülve. Bár sok eszköz és módszer létezik, mégis nehéz egyelőre kiigazodni benne, hogy mivel, hogyan, mikor lehet megfelelő hatást elérni, motiválni, interaktívnak lenni, élményt nyújtani. Szükséges, hogy a mostani világ elvárásainak megfelelően értelmes és tartalmas nevelés és oktatás valósuljon meg, ehhez pedig át kell alakítani a működést. Vajon mi az, ami hat a mai gyerekekre? Hogyan lehet hatékonyan tanulni és mik ennek a legjobb eszközei? Ezeket a kérdéseket most újra fel kell tennünk magunknak és választ kell közösen keresnünk rájuk.

Amint mondtam, a Safecity-s csapat „benyomott egy gombot, beindított egy folyamatot”. Adott egy löketet, és ez a löket, energia és hit nagyon fontos lenne a magyar oktatási és nevelési intézményekben. A tanárokat és a diákokat egyaránt kell fejleszteni és felkészíteni egy jobb, hatékonyabb és élménygazdag nevelés-oktatásra. A Safecity programban alkalmazott módszerek előremutatóak. Az élményalapúságnak köszönhetően hosszabb távon kitart a hatásuk, a gyerekek (és a tanárok is!) vágynak a következő, és a következő alkalomra. Így volt ez nálunk is. Jók a módszerek, mert játszva, szórakozva tanulunk, mégpedig EGYÜTT! Nagyon fontos, hogy jól érezze magát mindenki a folyamatban és ez ebben a programban elsődleges szempont volt. Jobban és több tudás rögzül ilyen légkörben. Én is jól emlékszem azokra a gyermekkori élményekre, mozzanatokra, amik beindították azokat a folyamatokat, amiket még ma is magas szinten csinálok, és az életem meghatározó elemei. Én abban hiszek, hogy legnagyobbat fejlődni élményekből lehet. Élményekre nagyon nagy szükség van mindenhol, és Safecity projekt egyértelműen sok élményt adott közvetlenül, és azóta közvetve is a Vécsey Kollégium közösségének.

Falfestés 2019. júniusában

Az elkészült mestermű

A Vécsey Kollégium nevelőivel és diákjaival közösen pedagógusok számára összeállított 12+2 foglalkozásból álló módszertani kiadványt online elérhető és szabadon letölthető a projekt honlapjáról. Bízunk benne, hogy más intézmények is átveszik és beiktatják ezeket a foglalkozásokat az oktatási-nevelési programjukba.

Ezúton köszönöm a Vécsey János Középiskolai Leánykollégiumnak a Safecity középiskolai mintaprojektének csapata nevében a közös élményeket és még több hitet és sikert kívánok a jövőbeni tervek megvalósításhoz! 

Interjú készítője: Reith Anita, a kultúrAktív Egyesület tagja, a SAFECITY – Biztonság. Város. Közösség. középiskolai mintaprojektjének vezetője