Gondolom Számodra, ha követed a kultúrAktív Egyesület munkásságát (és mivel itt vagy, gondolom ez a helyzet, vagy legalábbis ezentúl ez lesz ☺), nem ismeretlen fogalom az Urbanity. Bevallom, számomra 2018-ban még igencsak az volt – ahogy a kultúrAktív is, sőt az épített környezeti nevelés fogalma is (egészen biztos vagyok benne, hogy előtte soha nem használtam ezeket a szavakat, ebben a sorrendben, egy kontextusban).
Egy környezetvédelmi, fenntarthatósággal foglalkozó egyesületben voltam aktív (a gilisztakomposztról sokkal több fogalmam volt!), így egészen meglepett, amikor egy egyesületi programon bemutatták nekem a kultúrAktívos csapat pár lelkes tagját és mesélni kezdtek az általuk fejlesztett társasjátékról. Ültem, hallgattam és nem értettem, hogy hogyan is kapcsolódunk ezekhez az egyébként nagyon kedves és szimpatikus emberekhez. Azután szép lassan összeállt, hogy valójában rengeteg közös van bennünk, és a bemutatott projektjük nem várt inspirációs forrásként szolgálhat a mi számunkra is. Mert a konkrét témán túl mik az Urbanity fő jellemzői? Párbeszéd generálása, elgondolkodtatás, mindennapi és mindenki számára ismert szituációk új nézőpontból való megvizsgálása, döntéshozatal, értékeink kifejezése, érvelés, vitakultúra és értő figyelés. Ezek azok az értékek, amelyek mentén mi is szeretnénk az embereket edukálni és elgondolkodtatni! Innentől pedig adott volt az együttműködés kerete is: alkossunk közösen egy olyan játékot, ami továbbörökíti ezeket az alapvetéseket, de a mi témánkról, az önkéntes egyszerű életmódról szól. Meg is kezdődött a hónapokon átívelő közös munka, amelynek során megismertük egymást, egymás munkáját, és ez egyre gyümölcsözőbbnek bizonyult. Nemcsak a végül formát öntött közös alkotás szempontjából – mi rengeteget kaptunk emberileg is a kultúrAktívosoktól, és őszintén remélem, hogy ők is hasonlóan vélekednek erről az időszakról.
No de milyen is volt a közös játéktervezés és mi született belőle?
Először adott volt a témánk, amiről szólni szerettünk volna a játék által. Ezt követte, hogy (később még finomhangolva) megállapodtunk abban, hogy mik azok az elemei az Urbanitynek, amit mindenképpen megtartunk és továbbviszünk: az érvelés hangsúlya, a döntés valami mellett vagy ellen, és persze a színes területjelölők. Többen, többféle lehetséges játékmenettel álltunk elő, amiket lepróbáltunk, kivettük belőle a jól működő részeket és más ötletével helyettesítettük a kicsit döcögősebb pontokat, vagy teljesen újakat hoztunk be. Voltak „házifeladatok”, amikor egyénileg tudtunk kicsit ötletelni, kreatívkodni, de végül mindig csoportban, játszva fejlődött tovább az új, lassan alakot öltő játék. Amikor már nagyjából összeállt a váz, elkezdtünk tesztelni, majd újra és újra. Még a Gémklub sokat látott szakértőihez is bejutottunk, hogy segítsenek javítani a játék menetén külső szemmel. Változtatgattunk és újra teszteltünk. Majd újra és újra. Összeállt egy már szinte kész rendszer, amit ekkor még az Urbanity kölcsönzött játéktábláján játszottunk, de az Urbanitytől már teljesen különálló, önálló dolgot terelgettünk. Ez az új játék (talán még pontosabb, ha gamifikációnak nevezzük) pedig az első alkalommal megrendezett SimpliCity Fesztiválunkon debütált, így adott volt, hogy a neve is ez legyen: SimpliCity Játék. A maximum 12 játékos bő egy órában, a játékvezető által moderált körök során életük mindennapi döntéseit térképezik fel: milyen szempontok vezetik őket? Anyagi megfontolások, családi vagy más közösségi nyomás, praktikum, vagy akár a fenntarthatósági érvek? A játék végére minden résztvevőnek egyénileg és a csapat egészének is kirajzolódik színes formában a saját kis „mind mapje”, miközben olyan érveket és praktikus megoldásokat hall, amelyek később a „valóságban” is segítségére lehetnek (de a játékmenetre is hatással lehet egy-egy új ötlet magunkévá tétele). Itt nincsenek jó és rossz válaszok, elvárások, vagy nem odaillő kérdések, mind tanulunk (tapasztalatból mondom, hogy még a játékvezető is, minden egyes alkalommal!), és inspiráljuk egymást. Az első éles játékok után még persze finomítottunk a részleteken (azt hiszem, hogy ez a rész még most sem zárult le, és talán mindig lehet továbbfejleszteni az eredeti ötletet), végül pedig a SimpliCity Játék is elnyerte méltó formáját egy gyönyörű új játéktábla képében.
Hálásak vagyunk a kultúrAktívnak, hogy létrejött ez a közös munka, hiszen nekik köszönhetően megszületett egy olyan új eszköz, amivel a korábbitól eltérő, nagyon izgalmas módon szólhatunk az önkéntes egyszerűség iránt érdeklődő emberekhez, de hálásak vagyunk azokért az emberi kapcsolatokért is, amelyek az együttműködés során születtek! (És még annyi tanulság, hogy néha egészen váratlan helyekről jöhet egy ilyen lehetőség, ha elég nyitott szemmel járunk, hiszen ez az egész történt nem jött volna létre, ha a kultúrAktív Annája nem találkozik és kezd el beszélgetni a Messzelátó Egyesület Dórijával egy betonról szóló konferencián ☺)
Bálint Orsolya, Messzelátó Egyesület
Megjegyzések
Megjegyzés küldése