Amikor a tősgyökeres pestszentlőrinci földrajztudós azt üzente, hogy nagyon tetszett neki a könyv, és még ő is talált benne újdonságokat, örültem. Legalább olyan fontos volt ez a visszajelzés, mint a gyerekeké és a pedagógusoké – hiszen ők az elsődleges célcsoport – mert azt jelentette, hogy a Tiéd a város! könyvsorozat szélesebb közönség számára is érdekes, és hogy Tóth Eszterrel alapos munkát végeztünk. Mintha mindig is együtt dolgoztunk volna. Pedig személyesen csak több hónappal később találkoztunk, mint hogy elkezdtük megírni a Pestszentlőrinc és Pestszentimre gyerekeknek című kötetet. Itt futottak össze tíz évvel korábban külön kezdett útjaink.
Eszter szisztematikusan építette a kultúrAktív Egyesületet, és szerintem törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb találkozunk, mert ugyanazon dolgozunk és agyalunk tíz éve: ablakokat nyitunk a gyerekeknek szűkebb-tágabb környezetük megismerésére – játékosan, élményeken keresztül úgy, hogy ráérezzenek a felfedezés ízére, s így később (vagy mielőbb) értő és aktív részvevői, alakítóivá váljanak a helynek, ahol élnek.
Korábban múzeumpedagógusként több sétát és helyismereti tábort vezettem XVIII. kerületi iskolásoknak. Nem egyszerűen bejártunk útvonalakat, hanem menet közben megfigyeltünk, játszottunk és beleképzeltük magunkat helyzetekbe. Rácsatlakoztunk a település vérkeringésére, kerestük, hol és miként érhetjük tetten lakóhelyünk változásának dinamikáját. A séták arról is szóltak, hogy a gyerekek rájöjjenek, nekik mit jelent a környezetük, és hogy hányféle módon kapcsolódnak vagy kapcsolódhatnak hozzá, milyen hatása van rájuk és ők milyen hatással lehetnek rá. Fontos volt, hogy kilépjenek a mikroközegükből, hogy aztán szó szerint átlépjenek határokat. Olykor ehhez elegendő volt csak átmenni az utca túloldalára, például a Havannatelepről a Bókaytelepre. Az is sokszor eszembe jutott, hogy vajon odatalálnának-e maguktól a kerület valamelyik távoli pontjára, és hogy járnak-e a lőrinci gyerekek Imrére és fordítva.
A XVIII. kerület az egyik legnagyobb és legnépesebb Budapesten. A múlt században létrejött peremvárosból 1950-ben egy csapásra lett fővárosi kerület, mégis máig olyan, mint egy kisváros, vagy inkább kettő, mert két, önálló fejlődést bejárt településrészből áll (Pestszentlőrincből és Pestszentimréből), és a különállás, az önálló identitás bizonyos értelemben máig megmaradt. A százezres lakosú kerületben sok a tősgyökeres lakos, de sok a beköltöző család, kötődés és helyismeret nélkül. Voltam én is beköltöző, és pontosan emlékszem az első időkre, amikor olyan messzinek tűnt a piac, és nem tudtam, hol van egy papírbolt. Vagy folyton elkéstem, mert elment az orrom előtt a busz, és nem ismertem még, hol lehet átvágni, lerövidítve az utat a másik buszhoz, amivel eljutok a metróig, ami elvisz a belvárosig… Vagy a térképet kellett megnéznem, hogy megtudjam, merre juthatok el leggyorsabban a szülői értekezletre a fiam iskolájába, amit majdhogynem szintén a térképről választottunk, mert akkor még semmit nem tudtunk a helyi iskolákról.
Milyen jó lett volna akkor egy ilyen könyv!
Kellett ez a könyv, ami egyszerre „mankó” és élmény a XVIII. kerületi negyedikeseknek, a tanáraiknak, sőt a szüleiknek és a nagyszüleiknek is. Bízom benne, hogy bárkit magával ragad. De annyira, hogy az olvasó nehezen tudja letenni, mert tele van rácsodálkoznivalóval, a „tényleg, ezt én is ismerem” örömének lehetőségével; mert kíváncsivá tesz, és felkínálja a lehetőséget, hogy az olvasó töviről hegyire felfedezze a lakóhelyét és a személyes kötődéseit – így vagy úgy: olvasva, feladatokat megoldva, rajzolva vagy nyakába véve a várost. Vagy mindkét módon egyszerre.
A Tiéd a város! sorozat kereteit egyik könyvnél sem egyszerűen helyi tartalommal kell megtölteni, hanem profilra kell szabni. Legelőször Kopp és Zizi, a harkály és a sün alakja született meg – előbb ötletként, aztán Remsey Dávid kezéből grafikaként is. Onnantól, hogy Zizit és Koppot ott láttuk már magunk előtt, karaktert kapott a könyv is. Már „csak” meg kellett írni, és meg kellett rajzolni több mint száz épületet, helyszínt és jelenetet, és persze hátravolt minden más, ami egy könyvvel történik, mielőtt az olvasó a kezébe veheti.
A munkafolyamatnál sokkal érdekesebb, hogy mi, a szerzők, és az illusztrátor egymástól távol, szó szerint a világ különböző pontjain dolgozva, távban hoztuk össze a könyvet, és a végére mégis olyan munkát adtunk ki a kezünkből, amit a lektorainknak, Heilauf Zsuzsanna múzeumvezetőnek és Kuba Gábor iskolaigazgatónak csak finomhangolni kellett.
A végeredményre mindannyian büszkék vagyunk.
Rozgonyi Sarolta, a kultúrAktív Egyesület tagja, a Pestszentlőric-Pestszentimre gyerekeknek egyik szerzője
A könyvbe itt tudsz belelapozni.
A könyvbe itt tudsz belelapozni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése