ParticiPécs – ötödik workshop

Elérkezett a nagy nap. Januárban végre elkészültek az első prototípusok. Végre láthattuk, kipróbálhattuk és értékelhettük a ParticiPécs első változatait! Néhány rövid bemelegítő játék után mindenki bemutathatta a többieknek a játékötletét.

A téli szünetben mindenki szorgalmasan dolgozott a saját prototípusán. Sok mindent eldöntöttünk már közösen a korábbi workshopokon: meghatároztuk a célcsoportot (13-18 évesek), a témát (egy hétvége Pécsett), azt, hogy legyen egy történeti szál (ami még egyelőre nyitott volt), meghatároztunk és táblázatba foglaltunk viszont nagyon sok lehetséges tartalmi elemet, és egyetértettünk abban is, hogy a ParticiPécs ne versengő, hanem alapvetően együttműködésre épülő játék legyen, amiben a játékosok csapatokban dolgozhatnak.

Ezeket az adottságokat figyelembe véve készítettek a résztvevők egyénileg vagy kis csoportban egy-egy papír alapú prototípust. A prototípusok még nem teljesen kidolgozott játékok, de az alap koncepció már kiolvasható belőlük. A feladat az volt, hogy egy olyan tervet készítsenek a résztvevők, ami alapján érthető és átélhető a játék, amiben egy-két lépést akár ki is lehet próbálni.

A prototípusok: összesen hat prototípust próbálhattunk ki a januári foglalkozáson. Izgalmas volt látni, hogy mennyire különböző játékokat terveztek a fiatalok. Volt például kincskereső játék, amiben a játékosoknak meghatározott, Pécshez kapcsolódó tárgyakat kellett megtalálni a játéktábla letakart mezőin, a kincsvadászat közben pedig érdekes adatokat tudhattak meg a városról.

Egy másik prototípus kerettörténete egy szombat estét elevenített meg: a játék célja az volt, hogy a játékosok eljussanak a Pécsi Est Caféba, a Kaukázus koncertre. Út közben több állomást kellett felkeresniük, és ezeken különböző feladatokat kellett megoldaniuk. Ebben a változatban az együttműködésen és a stratégián volt a hangsúly, mert a feladatokat kis csoportban lehetett csak megoldani, és a közlekedést is jól meg kellett fontolni: gyalog lassabban haladtak a játékosok, biciklivel valamivel gyorsabban, busszal pedig egész hamar meg lehetett közelíteni a következő állomást – azonban a buszjegy nagyon drága, így ha valaki túlságosan sietett, a végén nem maradt pénze a koncertjegyre!

Egy másik prototípus teljes mértékben szakított a hagyományos, mezős felosztású játéktáblával. Az izgalmas, szokatlan játéktáblán üres telkeket foglalhattak a játékosok. Az elfoglalt telkeken egy új kreatív vállalkozást kellett megvalósítaniuk: többek között közösségi konyhát és közösségi kertet hozhattak létre, alternatív utcaszínházat vagy kiállítást lehetett valósíthattak meg.

A következő prototípus hat fejlesztési területre koncentrált: Zsolnay negyed, Vasútállomás, Távolsági Buszpályaudvar, Szent István tér, Uránváros, Égervölgy. A játékosok ezeken kisebb beavatkozásokat tehettek közlekedés, kultúra, sport és természet témakörben (például fát ültethettek, biciklitárolót építhettek, vagy legális graffitit készíthettek). Minél több beavatkozást hajtott végre egy-egy csapat és minél hatékonyabban tudtak együttműködni, annál közelebb kerültek a győzelemhez… és annál élhetőbbé vált a város!

Az ötödik prototípus újabb izgalmas szituációba helyezte a játékosokat. Ez a játék szilveszter éjszakájáról szólt, a játékosokat pedig egy közös cél mozgatta: éjfélig eljutni a Széchenyi térre, hogy mindenki közösen nézhesse a tűzijátékot! Út közben itt is a városhoz kapcsolódó feladatokat kellett megoldani, stratégiailag helyesen kellett meg megválogatni a közlekedési eszközöket és segíteni kellett egymásnak (például a TV-toronynál rekedt játékosnak, aki lekéste az utolsó buszt). Nyerni ebben a játékban csak közösen lehetett, a nyeremény pedig egy felejthetetlen szilveszter éjszaka volt a város főterén.

A hatodik prototípus is az „Egy hétvége a városban” ötletét vette alapul. A játékosoknak meghatározott programokon kellett részt venni, és ehhez különböző helyszíneket kellett meglátogatni a városban. A feladatot nehezítette, hogy a programok megvalósításához együtt kellett működni a többiekkel: bizonyos programokat csak kettesben, vagy hármasban lehetett elvégezni, ezért folyamatosan egyeztetni kellett a többi játékossal. Az izgalmas nap végén, miután minden programot meglátogattunk, fáradtan hazamehettünk kipihenni magunkat. Aki először hazaért, az nyerte meg a játékot!

A hangulatfelmérés után az egyes játékelemeket egyenként is megvitattuk. Mi legyen a játék célja? Milyen típusú játék legyen? Egyénileg vagy csapatokban játszanak a játékosok? Milyen legyen a játéktábla? A prototípusok alapján már meg tudtuk határozni ezeket az alapvető kérdéseket, még ha a döntés nem is mindig volt könnyű. A két napos workshop végén a következő eredményre jutottunk:

A játék típusa: városi kalandtúra.

A játék célja: a start mezőből a cél mezőbe jutni (hazajutni), úgy, hogy út közben különböző programokat kell megvalósítani.

Akciók: a meglátogatott helyszíneken lehet építkezni/beavatkozni (ezek a megvalósítandó programok: például fát ültetni, biciklitárolót elhelyezni, stb.).

A játékosok: a játékosoknak egyéni célt kell teljesíteniük, ezt azonban csak a többiekkel együttműködve tudják elérni (a programokat nem tudják egyedül megvalósítani, csak ketten van hárman) - a játék tehát egyszerre együttműködő és versengő.

A játéktábla:  kötöttpályás, vagyis meghatározott útvonalakon haladhatnak a játékosok – de nem lineárisan, az irányokról ők maguk dönthetnek.

Információ Pécsről: bizonyos játékmezőkön kártyát húzhatnak a játékosok, amik érdekes információt tartalmaznak. 

Ezek a döntések újabb mérföldkövet jelentettek a ParticiPécs tervezésében. A játék egyre konkrétabbá vált, és ezekkel az új elemekkel már sokkal kidolgozottabb prototípusokat készíthetünk a februári találkozóra…

Folyt. köv.